Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-09 / 290. szám

1992. december 9., szerda HATTER Kelet-Magyarország 3 Vásárosnamény köz« pontjából Mátészalká« ra igyekvők a vitkai városrészben Joggal felkapják a fejüket a Damjanich utca ele­jén. A múlt század kö­zepén épült módos paraszti kúria vonja magára a figyelmet. Az országos Műemlé­ki Felügyelőség, illet­ve a polgármesteri hi­vatal illetékeseit di­cséri, hogy szemgyö- , nyörködtető a kép, már ami az épület ál­lagát, gondozottsá- gát, külső képét illeti Molnár Károly felvétele Üzlet, feszültség nélkül Román szóda, magyar papír, olcsó ruházati áru Nyíregyháza-Sóstó (KM - GB) — A kalcinált szódát felhasználó hazai ipar képvi­selőit, valamint e nélkülöz­hetetlen alapanyag legna­gyobb romániai előállítójá­nak, a govorai szódagyárnak a vezérkarát ültette le nem régen egy közös megbeszé­lésre a sóstói Paradies Cen­terben a nyíregyházi B and H Kft. Ezt követően került pecsét a nagy üzletre. A szabolcsi társaság szerző­dést kötött a govoraiakkal a román cég termékének kizáró­lagos magyarországi forgal­mazására. Kezdeti buktatók Nem titok, Bige László ve­gyészmérnök, a B and H Kft. ügyvezetője, kiválóan beszél románul (is), hisz néhány éve Erdélyből települt át hozzánk. Amint elmondta, több próbál­kozást követően döntöttek nyíregyházi társával együtt a kft. alakításáról, melyet kifeje­zetten a román szóda forgal­mazására hoztak létre. Ám a kezdet buktatókkal volt terhes: az első román partnerük ap­róbb szélhámosságain majd­nem sikerült elcsúsznia a B and H-nak is. A vevők nehe­zen megszerzett bizalma ugyanis könnyen eljátszható, ha a szállító nem a megbeszél­tek szerint teljesít. Nos, sürgő­sen új szódaszállító után kel­lett nézni, melyet meg is talál­tak a govorai gyár európai színvonalú szolgáltatást, kor­rekt partneri viszonyt ígérő ve­zetőiben. A magyar szódafelhasz­nálók közül képviseltették ma­gukat a sóstói megbeszélésen a hazai üveggyárak Salgótar­jántól Orosházáig, a papíripar, a mosószeripar. Záporozó kér­déseikkel valamennyien azt firtatták a románoktól és a nyíregyházi forgalmazótól, hogy olyan minőségben, üte­mezésben, csomagolásban, olyan pontos határidőre és va­lóban olyan alacsony áron tud­nak-e szállítani, mint ahogyan azt a bevezetőjükben ígérték. Elemi érdekük — Az évi 700 ezer tonna ka­pacitású govorai szódagyár ma Románia első számú ilyen üzeme, elveszítette korábbi szovjet és jugoszláviai piacait — mondta el őszintén Nikolae Drasovean vezérigazgató. — így elemi érdekünk, hogy be­törjünk a közeli, így alacsony szállítási költségeket emésztő magyar piacra. Ennek köszön­hetően árainkat hosszú távon is képesek leszünk 10-15 szá­zalékkal a világpiaci konku­rencia árai alatt tartani. — Korábban sok román kft. ajánlott ki minden megalapo­zott termelési háttér nélkül szódát, s a sok pontatlanság megingatta az ottani vállalatok iránt a bizalmat — mondja ki az általánosítható gondolato­kat Bige József. — Mi ezen gyökeresen változtatva, romá­niai vegyes vállalatunkon ke­resztül közvetlen kapcsolatot építettünk ki a govorai gyárral. Ennek a rövidre zárt kapcso­latnak az eredménye a pontos, kívánt minőségben történő szállítás, és ez a titka a tonnán­ként bárkitől kétezer forinttal olcsóbb árnak is. Ráadásul Nagykállóban létesítettünk egy duplájára bővíthető 400 tonnás raktárát, amely folya­matosan rendelkezésre áll a vevőknek, és bármi történne is a gyári szállítással, mi innen hárítjuk el a fennakadást. A B and H Kft. azonban nem elégszik meg az egyolda­lú termékkereskedelemmel. A szerződéses együttműködést úgy tervezik, hogy évi 4 millió papírzsákot innen szállítanak Govorára a nyíregyházi papír­gyárból. Áruház a könyvtárból Több lábon állni, hangoz­tatják a nyíregyházi üzletem­berek, s hoznak keleti szom­szédainktól bőrt a megye né­hány cipőipari cégének, visz­nek minőségi román öltönyö­ket orosz piacra. Tellett az ere­jükből arra is, hogy csereke­reskedelmi alapon hetven csernobili sugárfertőzött gye­reket üdültessenek Sóstón. A legújabb tervük pedig az, hogy a megyeszékhelyen a volt KI- SZÖV klubkönyvtárában egy olyan diszkont áruházat nyis­sanak még decemberben, ahol a megyei ipari szövetkezetek termékei mellett olcsón árusí­tanának hazai és külföldi ruhá­zati, ipari termékeket, megkí­sérelve letömi a magas árakat. Közélet és kultúra Fehérgyarmat (KM) — Néhány napja kezdődtek el a közéleti és kulturális napok rendezvényei Fehérgyarma­ton. A Szamos Közéleti és Kulturális Egyesület szervezte események első programja­ként nyitották meg Szilágyi Sándor rajztanár-festőművész kiállítását a város művelődési központjában. A második ren­dezvény helye a könyvtár volt, ahol az érdeklődők Szóljatok szép szavak címmel egy be­szélgetésen vehettek részt versmondásról, versírásról. Partnerük Udud Ist\>án, a Sza­bó Lőrinc Általános Iskola ta­nára volt. December 10-én 14 órától sajtóankétot tartanak a könyv­tárban, majd 18 órától kerek- asztal-beszélgetést a város kulturális életéről a művelődé­si központ klubtermében. Rendhagyó irodalomórákat szerveztek két iskolában is. December 11-én, 11 óra 30-tól Tóth Károly színművész Pető- fi-emlékműsora hangzik el az egyik helyszínen, a másik is­kolában pedig ugyanekkor Pregitzer Fruzsina lép fel a Hogyha nekem szárnyam len­ne című gyermekműsorával. _________Tárcu / gén nagyon élvezte, hogy c banán, amit vett, csak ép; annyira érett, amennyire egj trópusokat nem járt ember 1 „kész” gyümölcs ismérvei megítélni tudja. Nem lottyos de nem is haragoszöld és ke mény, szóval éppen jó. Bepakolt hát a kosará­ba egy nagyobb és egy kisebb fürtöt, hogy le­méresse, és épp indult a kassza felé, amikor halk, könyörgő motyo­gást hallott. Valahon­nan térdmagasságból szüremlett a kérő hang, amire oda kellett figyelni. Öröme a látványtól hirtelen összeza­varodott. A kis zöldség-gyümölcs bolt sarkában ült valami rongy fél én az asszony (azt igazán sohasem fogja meg­tudni, hogy nő vagy férfi volt a kérő szavú, annyira elmo­sódtak rajta a nemiség jelei), előrenyújtott, etiópiai vagy Szomáliái soványságú kezek­kel, maga alá húzott lábbal. Mint egy rakás szerencsétlen­ség — gondolta, de rögtön el is szégyellte magát a buta ha­sonlat f elv il laná sóért. — Tessen adni, főnök úr, pár forintot! Már több napja nem ettem se én, se a négy pulyám! Lehet, hogy nem így, ennyi­re pontosan fogalmazott a koldusasszony (fél fi?), de ő ezt hallotta, meglehet a lelké­ben megrezdült „vevőké­szülék" sugározta így. Oda­adom neki az egyik fürtöt — döntötte el igen gyorsan a Kállai János Örömadomány banánok felének a sorsát, de aztán mégsem vetette oda. Azt sem tudja biztosan, hogy hajával vagy anélkül kell-e megennie —fogalmazta meg a magyarázatot. Azt meg iga­zán nem akarnám, hogy el­csapja a hasát — tette még hozzá. Cinikus vagyok, biz­tosan az, de hát láttam én már lábát a hátára szíjazó rokkantat, aki miután meg­kapta a kért filléreket, két lá­bon futott a sarki kocsma felé. De hát mégiscsak segíteni kellene valamivel —folytatta a moifondírozást. Benyúlt a zsebébe, a pénztárcáját ke­reste. Elég jó tömötten lapult a bőrtasak, tele százasokkal- ezresekkel. Aprója szinte so­hasem volt. Nem szerette magával cipelni a sok fém­pénzt, s ha tehette, valahol mindig tőlük szabadult meg fizetéskor. Jó lenne neki egy huszas, de az épp nincs. Az ötvenes meg sok — ítélkezett magában. Egyébként is, már a Bánk bánban is azt kér­dezi a nagyúr: de hát ad- hatsz-é mindenik szűköl­ködő ne k? Ennyi okosságtól már majdnem undora támadt, de a brieftaschni mégis­csak visszabújt a meg­szokott helyére. Miköz­ben a pénzt elrakta, megzör- rent a zsebében a cigaretta meg a gyújtó. Megvan, adok neki füstölnivalót! Biztosan dohányzik, az ilyenek mindig szoktak. Azzal elővett két szá­lat a szelencéből és odakínál­ta az asszonynak. Az ránézett, majd szótlanul elvette a két fehér rudacskát, s könnyezni kezdett. Lám, hogy meghatódott a jó ember adományától, máris sír. Na, de sebaj. Én legalább elmondhatom: a közeledő ka­rácsony szellemében csele­kedtem. Azzal odament a pénztárhoz, fizetett. Majd még ki sem lépve az ajtón, hatalmasat harapott az egyik sárgásbarna banánból. Az adakozás örömét most már senki sem vehette el tőle. Nézőpont \.: .j/ Tét: a vízellátás Balogh József A z önkormányzatok létre­jötte óta egyik legtöbb vitát kiváltó téma a közüze­mi vállalatok sorsa. Nem meglepő ez, hiszen tulaj­dont, biztonságérzetet je­lent, mert minden önkor­mányzat esküszik rá, hogy leggazdaságosabban akkor üzemel az a vállalat majd, ha működtetését saját kezé­be veszi. Az egyik legnagyobb fej­törést okozó, de indulatokat is gerjesztő döntés még min­dig nem született meg, s az eddigi álláspontokból úgy ítélhető, olyan nem is szüle­tik, amelyikkel mindenki elé­gedett lenne. És ha ettől csak a Szabolcs Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat sor­sa függene, nem is volna iz­galmas a dolog, a tét azon­ban itt a megye vízellátása. Nyíregyháza huszonha- todmagával önálló vízmű­vállalatot szeretne, vagyis, hogy megkapja részét a mai megyei vállalatból, a meg­maradó 202 településnek viszont inkább az lenne a jó, ha együtt maradna a va­gyon. A földben lévő vezeték a vagyonátadó bizottság döntése szerint mindenütt az adott településé, ám a víz­művek működtetése már meghaladja a falvak többsé­gének erejét. Igaz, társulhatnak a környékkel, de vajon a pár száz lelkes községeknek mi jut a közös kalapból akár a létszámot, akár a közmű­vagyon értékét tekintik is az osztozkodás alapjául? És azt a kérdést is joggal vet­hetik fel: vajon igazságos-e bármilyen címen vagyont osztani, amikor a falvakban a lakosság zsebéből épültek a vízművek, a megyeszékhe­lyen pedig állami célcsopor­tos beruházásként azokkal a kutakkal együtt, amelyekből Nyíregyháza és vele a 26 te­lepülés iszik. Nemrég ünnep volt Kom- lódtótfalun, mert ott is elké­szült a vízmű, s büszkélked­hettünk vele, hogy Szabolcs- Szatmár-Bereg megye min­den települése jó ivóvizet ihat már. Nem vagyok benne biztos, hogy ha a vízmű vál­lalat feldarabolása meg­történik, nem kell-e majd sok helyen kitisztítani az ásott kutakat. És abba sem vagyok biztos, hogy a kilé­pők csökkenteni tudják — mások kárára sem — a szol­gáltatási díjat. Csak a Sza- bolcshő példájára kell gon­dolni. Gáz Nagykállóban Nagykálló (KM - D. M.) — A tervezett 3,8 helyett, 10 kilométer készül el az idén a nagykállói utcai gázhálózat­ból. Ez olyannyira meggyor­sítja a munkát, hogy a ’94-re előrejelzett beruházás jóval hamarabb elkészül. Eddig 300 család kapott hitelt, 200-an pedig egy összegben fizették be a 41 ezer forintos közmű-hozzájárulást. A másik hír: Az önkor­mányzat az arra rászoruló családoknak és főleg a 60 éven felüli időseknek (300 darab) 1500 forint értékű élelmiszer- csomagot oszt ki a karácsonyi ünnepekre. Kommentár ____________________ Fókuszban az áfészek Nábrádi Lajos M egyénkből szerdán dél­után 48 küldött utazik Budapestre, az áfészek má­sodik kongresszusára. Csü­törtökön és pénteken a kül­döttek országos vezetők je­lenlétében vitatják meg a szövetkezetek tennivalóit, felvázolják a jövőt. Azt már­is tudni lehet: a privatizáció ellenére szükség van a szö­vetkezetek további működ­tetésére. (Persze, más for­mában.) A vásárlók és a szö­vetkezeti tagok döntöttek a további működés mellett, ezt a döntést senki sem kérdője­lezheti meg. Hazánkban egymillió 200 ezer, megyénkben 98 ezer tagja van az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezeteknek. A számok is jelzik a holnap kezdődő kongresszus jelentőségét. Nehéz politikai és gazdasági helyzetben ülésezik a kong­resszus. A küldöttek megvi­tatják, majd elfogadják a határozattervezetet, új alap­szabály elfogadása is vár­ható. A döntések, a várható intézkedések különösen a kistelepülések lakosságát érinthetik majd közvetett, sőt közvetlen formában. Mit visznek magukkal me­gyénk küldöttei, s mit remél­nek a kongresszustól? A rö­vid választ az Áfészek Sza- boIcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Szövetségében kaptuk meg. Gondokat cipelnek magukkal a küldöttek: me­gyénk 24 áfésze közül mos­tanában csak 5 nyereséges, 19 veszteséges. Az ok isme­retes: beszűkültek a piacok, csökkent a vásárlóerő. Az ellátást mégis biztosítani kell. Ezért is alakult meg a közelmúltban a Nyírcoop Kft., amely napi cikkekkel látja el a 24 szövetkezetei. Profiltisztítás is várható me­gyénkben, a tüzéprészlegek többnyire megszűnnek, a fel­vásárlás kft.-szerűen műkö­dik majd. A kongresszus országos határozattervezetében pedig többek közt az szerepel, hogy alkalmazkodni kell a piacgazdasághoz, szükség van a vezetési módszerek változtatására, előtérbe ke­rülhetnek a családi vállal­kozások.

Next

/
Thumbnails
Contents