Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-07 / 288. szám

1992. december 7., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 A szeretet gazdagsága Emberi hajlék a rászorulóknak Pócspetri (KM — Kovács Éva) — Pócspetriben közel kétezer ember lakik, sorsuk, életük olyan, mint bármely más megyebeli falué. A kü­lönbség talán csak annyi, hogy az itt élők az átlagosnál is jobban figyelnek egymás­ra, saját, egyéni gondjaik mellett a közösség érdekeit is igyekeznek figyelembe venni. Ennek a felfogásnak ékes példája az a szeretetház, ame­lyet a napokban Surján László népjóléti miniszter jelenlété­ben vehetett birtokba a falu. Minden családot várnak — Az egész úgy kezdődött, hogy ez év tavaszán nálunk is megalakult a nagycsaládosok egyesülete — kezdi a történe­tet Mikula István, az egyesület elnöke. — Egyesületként pá­lyáztunk, s nyertük azt a pénzt, amelyet közös elhatározás alapján egy közösségházra, vagy, ahogy ma már Petriben mindenki mondja, szeretet- házra akartuk fordítani. S hogy miért éppen erre? Mikula István szívesen vála­szol. Mint mondja, szeretnék feléleszteni a régi hagyomá­nyokat, s elérni, hogy az egész világon, így az ő falujukban is, tapasztalható elidegenedés megszűnjön, az emberek meg­találják az egymáshoz vezető utat. Kicsik és nagyok egymásért — Ma mindenki megvan a maga bajával, este meg bezár­kózik, nézi a tévét. Nincs ez így jól sehogysem — mondja az elnök —, jó lenne újra együtt, mint régen a tollfosz- tás, tengerimorzsolás idején. Ezért is remélik, hogy mun­kájukba nemcsak a nagycsalá­dosok, hanem minden család bekapcsolódik, függetlenül at­tól, valójában hány gyermeket nevel. A családon, nem pedig a létszámon van a hangsúly, mindenkit nagy-nagy szeretet­tel várunk. Az egyesület tagjai, a szere­tetház megálmodói egyetlen percre sem tagadják, hogy a közösségi élet felélesztése mellett a segítségnyújtást, a különféle karitatív tevékeny­séget is zászlajukra tűzték. Ruhagyűjtést, az idős emberek támogatását tervezik, s elkép­zeléseikbe az is belefér, hogy a magukra maradt öregek portá­ján akár fát vágnak, tüzelőt aprítanak a fiatalok, bevásá­rolnak a gyermekek. Szeret­nék gyárakkal, üzemekkel fel­venni a kapcsolatot, s megpró­bálják elérni, hogy a faluban termelői áron tartsanak majd különféle termékekből árusítá­sokat. A polgármester is támogatja A nagycsaládosok egyesü­lete, az általuk megálmodott és létrehozott szeretetház ötle­te mára szép elismerést kapott a faluban, s ez teljesen érthető. Az itt élők összefogását nem­csak szemléli, nagymértékben támogatja is a polgármesteri hivatal, s személyesen maga a polgármester is. — Anyagi, erkölcsi támoga­tást egyaránt szeretnénk nyúj­tani — mondja a falu szülötte, Somos József polgármester, aki talán mindenki közül a leg­szebben fogalmazta meg, miért is lett az új létesítmény­nek épp szeretetház a neve: — Azért, mert a házzal kapcsolatos mindenféle tevé­kenységet, szellemi és fizikai munkát nem magukért, hanem önként, a mások iránti szere- tetből teszik az emberek. Épp ezért úgy gondolom, egy ilyen kezdeményezés a falu életé­nek fundamentuma lehet. Olyan cselekedet, ami nem is anyagiakban, inkább lélekben, az itt élők hangulatában jelent­het sokat. A polgármester joggal örül a (kezdeményezésnek. Mint mondja, bármennyire is sze­retnék, a megfelelő anyagiak hiányában, sajnos, nem tudnak minden rászorulón segíteni, pedig teljes működési költ­ségüknek tizennégy százalé­kát, idén ötmillió forintot for­dítanak szociális célokra. Szénből van elég, fuvar nincs A választék azonban az elmúlt évhe2 képest is csökkent. Ennek oka egyrészt a bányák bezárása, másrészt az egyre meghatározóbbá váló ár, hisz a tüzépek lassan nem szenet, hanem árat adnak el. Képünkön az egyik jellemző: ha nincs az olcsó cseh szén, akkor egy ki­csit megcsappan a forgalom, így Lakatos Ignácnak is áll a fuvar Balázs Attila felvételé Ki marad a betegágy mellett? Megnyugtató válasz az illetékestől Megyénkben az egészség- ügyi középfokú képzés nagy hagyományokkal rendelke­zik, hiszen a szakiskolai ok­tatás 40 éve, a középiskolai képzés 25 éve adott és ad megfelelő szakképesítést az ápolónőknek. Megdöbbentő a hír (KM — K. É„ 1992. december 3., csü­törtök), amely szerint megszű­nik ez a képzési forma, hiszen létbizonytalanság érzését kelt­heti pedagógus, iskolai dolgozó, tanuló, szülő oldaláról egyaránt. A megszűnésről szóló hír alaptalan, hiszen az országos főhatóság eddig semmi jelét nem adta megszüntető szándé­kának, és az iskolánkat fenn­tartó Nyíregyházi Megyei Jo­gú Város Önkormányzata sem tervezi azt. Az európai színvonalhoz va­ló közelítés szükségessé teszi az egész középfokú képzés át­formálását. Ez tény. Hazánk­ban jelenleg az történik, hogy világbanki pályázatot elnyerve tucatnyi iskola kísérletet foly­tat, amelyben néhány ún. kö­vető iskola — financiális tá­mogatás nélkül — is részt vesz. A kísérlet lényege az érettségit követő többéves szakirányú képzés. A köve­tendő megoldások kimunkálá­sához, országos méretű kiter­jesztéséhez azonban több évre van szükség. A helyzet kezde­ti állapotát, kimunkálatlan-; ságát megfelelő módon de­monstrálhatja, hogy jelenleg még alaptanterv nincs, ame­lyet a helyi igényekhez igazí­tottan lehetne használni. Fentiekből kitűnik, hogy a hazánkban működő 58 közép­fokú oktatási intézmény meg­szüntetése évenként mintegy 2000 ápoló kiesésével pótol­hatatlan hiányokat okozna. A fokozatos megszűnés helyett a fokozatos átalakulás az egyet­len megoldás, amihez a Nép­jóléti Minisztérium támogató ígéretét megadta. A képző in­tézmények szakoktatóinak át­képzése azonban energia, pénz, idő kérdése, amihez a megfelelő megoldásokat még nem sikerült eddig megtalálni. Könnyen belátható, hogy a jövőben sem lesz nélkülözhető a középfokú képzési modell alapján történő nagy létszámú ápolóképzés. Az természetesen csak évek múlva derülhet majd ki, hogy az érettségi utáni egy-kettő, il­letve három év szakirányú képzés után lesz-e a pályának vonzó ereje, megtartó képes­sége; kik lesznek azok a tanu­lók, akik vállalják az érettségi utáni tanulást, és nem főisko­lai szintű képesítő birtokában megmaradnak-e a betegágy­nál, nehéz szellemi és fizikai munkát végző ápolóként. Szeretném megnyugtatni az iskolánk iránt érdeklődő szü­lőket, és a hozzánk felvételiző tanulókat, hogy 3 szakközép­iskolai és 2 szakiskolai osz­tállyal az 1993/94-es tanévben új évfolyam képzése kezdődik meg a Zay Anna Egészségügyi Szakközépiskolában és Szak­iskolában Nyíregyházán. Héczei Béla igazgató Orvosviccek Álomkór Egy színésznő lelki prob­lémáival fordul a pszicholó­gushoz. — Na és, miről szokott ál­modni mostanában? — Hát éppen ez a baj, hogy már nem is álmodom. — Művésznő, ha ön nem dolgozik, akkor nekem sincs semmi dolgom. Kortünet — Gratulálok, asszonyom! A vérnyomása teljesen nor­mális, pontosan megfelel an­nak a kornak, amennyit mon­dott, a 30 esztendőjének. — Köszönöm, doktor úr. Es ha mondjuk 48 lennék, akkor is normális lenne? Fatális félreértés — Nos, fiatal barátom, hogyan sikerült a műtét? — kérdezi a kórházigazgató az új sebésztől. — Miféle műtét? Hát én, azt hittem, hogy boncolni kell... Sértés A körorvos lakásán hajnali háromkor hosszasan cseng a telefon. Egy izgatott nő elhaló hangon közli: — Doktor úr, csúnyán meg­sértett a férjem. / —Mi közöm nekem ehhez?! És ezért ver fel hajnalban? —Igen, doktor úr, ezért. Azt hiszem, ugyanis, hogy itt-ott össze kell varrnia engem. Félretett pénz Angyal Sándor A mikor napjaink legdi­vatosabb szavait hall­juk—csökkent, mérséklődő, veszteség, csődeljárás, to­vább romlott stb. —, alig­hanem vétek azzal előhoza­kodni, hogy miként növeke­dett az elmúlt háromnegyed évben a lakosság megtakarí­tása. Márpedig az alábbi sorokban erről lesz szó, hi­szen — mint a KSH megyei igazgatóságának legfris­sebb összefoglalójából kitű­nik — „Az MNB megfi­gyelési körében a lakosság szeptember végi betétál­lománya kamatjóváírások­kal együtt 17,1 milliárd forint volt, 5,4 milliárd forinttal több, mint egy évvel korábban.” A számok szikárak, érzelemmentesek, de mindenekelőtt tények, tehát aligha kételkedhetünk bennük. Az előbb említett összegek egy másik megvilá­gításban azt is jelentik, hogy idén ősszel 100 forint be­tétre megyénkben 74 forint hitel jutott, míg tavaly a hitelállomány meghaladta a betétekét. Csak azt ne mondjuk már, hogy eljött a Kánaán! — hallom máris az ellenvetést, amivel magam is azon nyomban egyetértek. Nem hogy nem jött el a Kánaán, hanem, szerintem, tovább romlottak az életx’iszonyok az ország legkeletibb ré­szén. Talán akkor járunk kö­zel az igazsághoz, ha elfo­gadjuk, hogy életünkben egyszerre van jelen a sze­génység és a gazdagság. Napnál világosabb, hogy a fentebb említett 5400 millió betétnövekedés nem annak a csaknem 60 ezer munkanél­külinek a pénztárcájából ke­rült a bankokhoz, akik fo­gukhoz kénytelen verni a garast, s hónap végén azt sem tudják, hová fordul­janak segítségért. Tény to­vábbá, hogy a lakossághoz történő pénzkiáramláson belül feltűnően nőtt a szo­ciális jellegű bevételek sze­repe, ami megintcsak nem szívderítő és felemelő. Mit mutatnak mégis a fen­ti számok? Mindenekelőtt azt, hogy egyfajta kényszer­takarékossággal állunk szemben, s igen tanulságos eredményre vezethet az a vizsgálódás, hogy a félrete­hető pénzben mennyi a ka­matjövedelem. Egyes véle­kedések szerint a magyar mentalitást a tartós, kevésbé mobilizálható, de biztonsá­gos befektetés jellemzi, nem pedig a kockázat\>állalás. (Mutatja is a hitelfelvétel visszaesése.) Ugyanakkor tartósan együtt kell élnünk az inflációval, ez is sokakat meggondolásra késztet, s ha teheti, a holnaptól való félelmében a tízezer forint­ját is értékpapírba, vagy be­tétbe rakja. Ami nem baj, hiszen szűkösebb időkben a világon mindenütt előtérbe lép a takarékossági szem­lélet. Már akinek van miből takarékoskodni! Közelebb visz az igazsághoz az is, ha tudjuk: egyre élénkebben különül el a társadalom sze­gényebb és gazdagabb ré­tegre, s nyilvánvaló, hogy azok a pluszmilliárdok a gazdagabbaktól áramolnak a betétkönyvekbe. Bár nem ad okot üdvri­valgásra a betétnövekedés, annyit azért jelez, hogy még él, lélegzik a gazdaság, s talán nincs messze az idő, amikor kedvezőbb irányok­ban is változik a betétek összetétele. A Kommentár Háztáji Galambos Béla A termelőszövetkezeti át­alakulások megtörténte után is igény lesz háztájira. Legalábbis úgy tűnik ki azoknak a gazdaságoknak a tapasztalatából, akik már túl vannak Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében az új­jáalakulás nehézségein. Bár ahány ház, annyi szo­kás, és lesznek helyek, ahol más nevet adnak neki, ha tudnak, a jól megszokott háztáji valószínűleg tovább él majd annak ellenére, hogy az új törvény nem ren­delkezik róla. Nem maga a „háztáji” név, hanem az in­tegráció az, ami továbbra is vonzó a régilúj szövetkezeti tagok számára. A közös mű­velés ugyanis, mint egy kft.- vé alakult volt termelőszö­vetkezet elnöke mondta, 20- 30%-kal is kisebb költséggel oldható meg „házon belül". További előnye még, hogy a költségbefizetések terén is meg lehet találni a módot a tagoknak nyújtható olyan kedvezményekre, mint pél­dául a részletekben, vagy késleltetve történő kiegyen­lítés. Integráció alatt azért a leg­több helyen csak a közösen, jutányos áron történő mű­velést, azaz termelést értik. A piac felkutatása, a megter­melt termék eladása, mint ed­dig, ezután is folyhat (ha si­kerül) szövetkezeti vagy kft.- szinten, de végül bárki önál­lóan is értékesíthet, ha jobb lehetőséggel rendelkezik. Ez utóbbira jó példa az idei ház­táji burgonya. Nem lévén igazán jó piac a nagy tételek­re, a termelők nagy része — volt szövetkezet, ahol a tagok 90%-a — saját maga keresett jobb áron vevőt a háztájiban megtermett burgonyájára. Más volt a helyzet eddig a viszonylag stabil piaccal rendelkező, szerződésekkel idejekorán leköthető ter­mékeknél. A gabonaféléket, az ipari növényeket és mind­inkább a dohányt is, a leg­több helyen nemcsak integ­ráltan termelték a háztáji­ban, hanem az értékesítését is közösen, a közös által megkötött szerződések alap­ján végezték. Eddig minden­esetre így volt... A A" ’"a Nézőpont

Next

/
Thumbnails
Contents