Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-04 / 286. szám
1992. december 4., péntek HÁTTÉR Dráguló fehér ital Ha sok, ha kevés, az árak emelkednek a tejboltokban Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) Termelők, feldolgozók és kereskedők egyaránt szeretnék megtalálni számításaikat abban a rendtartási tervezetben, amelynek a tejpiacot kellene szabályozni a következő évek során. A fogyasztók viszont joggal nehezményezik: ha sok, ha kevés a tej, az árak mindig fölfelé mennek. Az okokról és problémákról Dr. Gilányi József, a Szabolcs-Szatmár- Be reg Megyei Tejtanács soros elnöke nyilatkozott —Mi indokolja a legújabb áremeléseket? — Röviden a szarvasmarha-állomány, s ebből fakadóan a tejhozam csökkenése. Ebben nagyrészt a termelőüzemek folyamatosan romló általános pénzügyi helyzete, másrészt a tejtermelés gyakran gazdaságtalan volta hibáztatható. — Tavaly anyagilag is ösztönözték a tehenek levágását mert sok volt a tej. A közgazdasági elmélet szerint, ha egy termékből túlkíDr. Gilányi József Balázs Attila felvétele nálat lesz, az ára csökken, s a kisebb profitot a megnövekedő forgalom kompenzálhatja, tehát a fogyasztó is jól járna. Itt miért nem működött ez a mechanizmus? — Ahhoz, hogy ez a mechanizmus működjön, egy tisztességes profitszint szükségeltetik, amiből engedni lehet. Ezen a területen mind a termelők, mind a feldolgozók fél- -egy százalékos hasznot tudnak év végén elkönyvelni, önköltségen tehát nem forgalmazhatjuk a termékeket. Egyébként a tavalyi tízezer forintos levágási „fejpénz” véleményem szerint csak egy selejtezést fedezett. — Az elmúlt fél évben közel 15 százalékkal csökkent a szarvasmarha-állomány. Mit tesznek azért, hogy az állattartási kedv újból nagyobb legyen? — A Tejpiaci Rendtartás tervezetében a kvótarendszer és a garantált felvásárlási árak már eleve nagyobb termelési biztonságot nyújtanak a termelőknek és feldolgozóknak egyaránt. Az állattartás ösztönzésére 30 millió forint értékben helyeztünk ki szarvas- marhát magánvállalkozókhoz, akik vállalták, hogy tehenenként és évente legalább 4500 liter tejet—melynek 50 százaléka extra minőségű — adnak el. A feltételek folyamatos teljesítése esetén évente a termelő nevére újuk az állatok értékének egyötödét, vagyis öt év után teljes egészében a gazdálkodók tulajdonába mennek át. — Olyan vádakkal is illetik a Tejipari Vállalatot, hogy minden gazdasági nehézséget rögtön áthárítanak a fogyasztókra, miközben a cég nyugati autókat képes vásárolni. — A pénzt arra költi a vállalat, amire szüksége van. A gazdálkodásunkat minősítő tényezőnek tartom azt a tényt is, hogy nálunk gyakorlatilag nem kellett munkásokat elbocsátani. A korszerűsítések egyik lépése volt az autóvásárlás is, mely egyébként a bevételeink egy ezrelékét sem érintette. — A tervezetben az esetleges túltermelés is szankciókat vonna maga után. Némely szomszédunkban elkelne a tej. Nem lehetne a többlettel kereskedni velük? — Szomszédaink igényei nem párosulnak fizetőképességgel, általában a barter ügyletek sem könnyű megoldások. De tervezzük a határmenti kereskedelem fejlesztését napi tejtermékek területén is, ami várhatóan két éven belül fog realizálódni. Öntöde épül Tiszavasváriban Hatszáz új munkahely létesül a megyében pályázati támogatással Nyíregyháza (KM - N. L.) — A megyei munkaügyi tanács legutóbbi ülésén úgy döntöttek, hogy korszerűsítik a különböző támogatásokra benyújtott pályázatok elbírálását. Az elmúlt napokban a munkahelyteremtő beruházások támogatására szánt ősz- szeg odaítéléséről született döntés. A döntéselőkészítést a tanács tagjain kívül a Kereskedelmi Bank képviselője is segítette. A pályázatok körültekintő elbírálásának köszönhetően a közeli jövőben hatszáz új munkahelyet teremthetnek megyénkben. A pályázatok értékelésénél háttérbe szorították azokat, akik kereskedelmi vagy szórakoztató tevékenységhez kértek támogatást, és előnyben részesültek azok a pályázók, akik termelő tevékenységhez igényelnek a keretből. A megadott határidőig 40 pályázat éikezett be, 30 pályázatot elfogadtak az illetékesek. A 30 pályázó több mint 75 millió forintot kap a munkahelyteremtéssel járó elképzelésének megvalósításához. Egy vállalkozó Tiszavasváriban egy kisebb méretű öntödét kíván létrehozni, amelyben hatvan embert — főleg munkanélkülit — tud majd alkalmazni. A beruházását természetesen támogatják a szóban forgó központi keretből. Csarodán egy betéti társaság fafeldolgozó üzemet hoz létre a támogatás felhasználásával, itt 35 beregi embernek kínálkozik munkalehetőség. Aranyosapátiban a vállalkozók gombatermelésbe kezdenek, nem kevesebb mint 54 embernek teremtenek ezzel munkát. Említést érdemel még, hogy Bal- hányban a támogatásban részesülők tejfeldolgozó üzemet, Bökönyben pedig cirokseprű- készítő üzemet hoznak létre. Forrt a méreg az emberekben A Télapó sem hozza meg a nyugalmat Tünyogmatolcson és környékén Nyíregyháza (KM - Mattié Csaba) — Már alig maradt reménykedés, cseppnyi hit, bizakodás a Tünyogmatolcson és a környéken élő zöldség- és gyümölcstermesztőknek, valamint a konzervüzem dolgozóinak. Szép sorjában telt el az augusztus, majd a szeptember és december elején sorsuk továbbra is bizonytalan. Fohászkodhatnának a Télapóhoz, de minek, a földöntúli erőket hiába hívnák, a konzervüzem akkor is zárva maradna. Tavasz óta csak várnak, tervezgetnek, hogy mikor nyitja meg kapuit a tunyogma- tolcsi Macowe Kft. konzervüzeme. Még nyár elején amikor az állásidőért járó bért folyósították az ottdolgozóknak még valamennyire békés volt a hangulat. A termelők már akkor is zúgolódtak, hiszen arra számítottak, hogy csakúgy mint tavaly és tavalyelőtt idén is átveszi terményüket az üzem. Semmi nem lett belőle. Amikor már a dolgozóknak sem fizettek egy fillért sem, sőt több mint egymillió forint munkabérrel elmaradt a tulajdonos, akkor már cseppet sem volt békés a hangulat. Font a méreg az emberekben, de dühüket nem tudták kitölteni senkin, hiszen a kft. vezetői még a környékre sem mertek menni. A két tulajdonos közül hiába van többségben a fehérgyarmati Zalka Máté téesz, a felszámolás miatt gyakorlatilag a felszámoló intézkedik a termelőszövetkezet vagyonával. Fura helyzet alakult ki, hiszen a felszámoló Pénzintézeti Központ munkatársának nem írták le, hogy a Macowe Kft.- vel is foglalkozzon, ez az ügy csak bonyolítja a felszámolást. Az sem mindennapos történés, hogy a csődöt jelentett kft. egyetlen hitelezői maguk a dolgozók, akiknek a társaság a munkabérrel tartozik. December 8-ra ígérik a végleges egyeztetést, amikor talán a másik tulajdonos, a német Manz cég vezetői is megjelennek és nyilatkoznak: eladják részüket vagy tovább működtetik a konzervüzemet. Ennyit talán eldönthetnének közel egy 4v után. „Az élővel tégy jót! Mert aki meghalt, semmi, csak por és árny. Semmivé lesz, ami semmi volt.” (Euripidész) „Ha szakálluk hosszáról akarjuk megítélni a filozófusokat, igazságosabbak vagyunk, ha a bakkecskének adjuk az elsőséget.” (Lukianosz) „A sors... a legnagyobb dolgokat is jelentéktelen apróságokkal szokta eldönteni...” (Plutarkhosz) „A túlzás mindenben káros, de ha politikai becsvágyról van szó, nagyon veszélyes is, mert őrületbe és eszeveszett- ségbe sodorja azokat, akik nagy hatalomra törnek, s nem Aforizmák a jót tartják dicső dolognak, hanem a dicsőt jónak.” (Plutarkhosz) „Az utókornak mindent elmond az idő. Nagy fecsegő: habár nem kérdik, válaszol.” (Euripidész) „...ha... gonoszság fészkelte be magát a közügyekbe, nem gyűlölet támad a gonoszok között, hanem erős barátság. Mert akik a közjó megrontására törnek, összetartva cselekszenek...” I'Hérodotosz) „A római Cato mikor megkérdezték tőle, neki miért nincs még szobra, holott sok más, mégpedig jelentéktelen embernek már van, így válaszolt: , Jobb szeretem, ha azt kérdezi, miért nincs szobrom, mint ha azt kérdeznék, miért van.” (Plutarkhosz) „Élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadók nélkül.” (Démokritosz) „Ha valaki nincs a sajátjával tökéletesen megelégedve, legyen bár az egész világ ura, mégis nyomorult.” (Epikurosz) .Jónak lenni nem annyit jelent, mint bűnt el nem követni, hanem még csak nem is akarni azt.” (Démokritosz) „Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tűrd hát őket.” (Marcus Aurelius) „Az igazság... nem tűr meg semmi álnokságot, nyíltan szól az emberekhez, és épp ezért népszerűtlen.” (Lukianosz) Nézőpont ) Méltósággal Baraksó Erzsébet T Tannak történelmi mu- V lasztásaink, melyekért azonban nem érezhetünk kollektív bűntudatot, hiszen kényszerhelyzetben voltunk, hallgatni volt muszáj. Emiatt most, amikor már szólhatunk, olykor nehezen tudjuk kezelni például a határokon túl élő magyarok kisebbségvédelmének kérdéseit. Az újabb idők történései nyomán egyre inkább megerősödhet bennünk annak tudata, hogy a magyarokat érintő egyes külföldi lépések miatt fel kell panaszolni bajainkat a nagyvilágnak, nem azért, mintha azokra gyors írt kapnánk, inkább azért; kerüljön a nyilvánosság elé sérelmünk. Fel lehet tenni persze a kérdést: érdekli e a jómódú nyugatiakat, milyen a magyarság közérzete a határokon innen vagy túl? A napokban éppen arról győződhettünk meg, hogy egy nagyhatalom diplomatája, aki Nyíregyházán tartott előadást, azt a hitünket erősítette, miszerint a világ vezető országainak igenis figyelmeztetniük kell a nemzetiségi kérdést nem megfelelően kezelő országot. Szemünkre vetik most nyugatról, miért nem tártuk a nagyobb nyilvánosság elé a bősi ügyet, azt kérdik, miért nem hoztuk a világ tudomására, mi készül itt. Megértük ezután a szlovákiai magyar helységnévtáblák betiltását, és megértük most, hogy Mátyás királyunkat románnak minősítették. Nem hagyhatjuk magunkat provokálni, a diplomáciai kérdés rendezésére megvannak a megfelelő fórumok. Ritkán tapasztalható egyetértést mutattak ezzel kapcsolatban a parlamenti pártoka legutóbbi román lépésre, azt igazolva, lám, ha igazán szükség van rá, szót tudunk érteni egymással, hogy magyarságunk tudatát méltósággal megélhessük. Kerékpárcsendélet a csengerl általános iskola előtt Elek Emil felvételi Kommentár _____________________ Hiányzó kis lépések Mező Éva alamikor nagy súlya volt a kelet-nyugat égtájak megjelölésének. A politika a keletit hangsúlyozta, mi titokban vágytunk a nyugatira. A nyugatiból az élet- színvonalra, de legalább arra, ami belőle nálunk megjelent: a farmerre, a kazettákra, s a legújabb időkben az autókra. Az utazó ember is mindig érezte a különbséget, más volt az élmény, ha nyugatról tért haza, s megint más, ha keleti országokat látogatott meg. Hogy mást ne mondjak a különbségekről: rend, tisztaság, a vásárlás körülményei. S itt meg is állnék: minden politikai célzatosságot mellőzve megértem azt a ma már elcsépelt szlogent: felzárkózni Európához, elindulni Európa felé. Ez egy tapasztalat alapján jutott eszembe, mert az ember nézelődése közben sokmindent észrevesz. Nyugati autókat kínáló szalon: rend, csillogás, udvarias kiszolgálás. Amint belépünk, máris törődnek az emberrel. Bemutatják az árut, ismertetik, dicsérik, pedig talán tudják, hogy a legtöbb odatévedt ember inkább bámészkodó, mint vásárló. De hátha mégis? Keleti autókat árusító telep. Ugye, érzik a különbséget! Nem szalon—telep. Az érkezőt senki sem fogadja, bámészkodik, ténfereg, s amikor fog egy „illetékest", az kiküldi, ott vannak az autók, nézzen körül, s ha kell valami, szóljon. Pedig itt valószínűleg több a potenciális vásárló, nézve az árakat. Nem lehetne ezt másképpen? Úgy érzem, nem a nagy lépések az elsődlegesek, a kis lépésekkel indulhatnánk el igazán Európa felé. Hozzátenném: ez nekik is haszon, hiszen az árut el kell adni. De nem mindegy, hogyan. Vagy az az érv, hogy még így is veszik? De meddig?
