Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-03 / 285. szám
ZÖLDÖVEZET Két keréken, vagy négy keréken Pedálozunk, ha lehet Kompország autósainak Egy kis nosztalgia a nyár után: családi buti nyiregyházi módra Nyakkendőben két keréken a nagyvilágban Évekkel ezelőtt a Buda* testhez hasonlóan súlyosan zennyezett Milánó néhány »Olgára — vállalkozók, vál* alatigazgatók, értelmiségiek, kétkezi munkások, műrészek és háziasszonyok — elhatározták, hogy létrehozlak egy szervezetet a város kerékpárosainak érdekvélelmére. A szinte elviselhetetlen levegő. a mindent beterítő autóáradat ellenére ugyanis voltak emberek, akik passziójukról, a biciklizésről nem tudtak, és nem is akartak lemondani. Dacolva a mostoha nagyvárosi körülményekkel, kerékpárral jártak dolgozni, bevásárolni, szabad idejükben pedig egyszerűen csak gyűjtve a kilométereket felfedezték saját városukat, a legjobb fagyizókat, a legszebb eldugott épületeket és parkokat. Ok voltak azok, akik társadalmi és egzisztenciális helyzettől, pártállástól és világnézettől függetlenül egyre többször találtak egymásra, mind gyakrabban érezték úgy, hogy bizonyos érdekeik közösek. Ők voltak azok, akik megalakították Milánóban a „Ciclobbyt”, vagyis Bringalobbit, a ma már több mint ezerötszáz tagot és rengeteg szimpatizánst számláló városi kerékpáros érdekvédelmi szervezetet. Azóta egyre gyakrabban és egyre nagyobb számban látni a milánói utcákon elegáns mekai, fiatalokat és idős bácsikat, háziasszonyokat és nagymamákat, akik dacolva a rossz levegővel, az autókkal, a zajjal, a kerékpárlopások nagy számával és a biztonságos utak hiányával, bicikliznek, bicikliznek és bicikliznek. Több héttel ezelőtt Budapesten néhány tucatnyian elhatározták, hogy nem lemásolva a milánóiak példáját, de erőt merítve belőle megalakítják a „Városi Biciklizés Barátai” nevű klubot. Egy klub megalapításához konkrét célok is kellenek. A legfontosabbak: — A KRESZ módosítása a biciklisek védelmében. — A fővárosi tömegközlekedési eszközökön, elsősorban a metrón, néhány busz- és villamosjáraton a kerékpár- szállítás lehetőségének elősegítése. — Tiltakozás a budapesti kamionközlekedés ellen. Végül pedig, de talán legelsősorban: — Az összes többi kerékpáros szervezettel vállvetve bicikliutak építésének elősegítése, és az erre szánt összegek feletti társadalmi ellenőrzés megteremtése. A klub társakra vár szerte az országban. ■ A legújabb fejlesztés, talán már nem is kerékpár Budapest (MTI-Press) — A hovatovább tragikus aszály egyik velejárója, hogy felszíni vizeink szintje mindenütt a valaha mért minimumok közelébe süllyedt. Még a távoli havasokból vizet hozó Dunáé is, mert már a tőlünk jóval északibb, felhők járta Hessenben (Frankfurt környéki német tartomány) is vízkorlátozást kellett életbe léptetni. Az alacsony vízállású folyókon, tavakon a kompok, de már a csak gyalogosokat szállító révhajók is mind nehezebben tudnak kikötni, nem fémek a számukra kialakított partszakaszokhoz. Ennek következtében a kompra fel- lehajtásban járatos autósoknak is mind több gond a be- meg kihajózás. Márpedig hidakban szegény országunkban jó néhány helyen kompra kényszerül az autós, hacsak nem akar benzint hörpölő kerülőket tenni a legközelebbi hídig. Ezért aztán nem árt, ha az autós — különösen a kompozásban járatlan — felkészül a kompö- zás technikájára. A legfontosabb szabály, győződjön meg, hogy a spojle- re, vagy valamelyik igen alacsonyan lévő alkatrésze — kipufogódob, olajteknő, differenciálház — nem akadhat-e fenn a komp felhajtórámpájának 4-9 cm magas, megvasalt peremén. A négykerékhajtású terepjárókat és a Ladákat (melyek köztudottan nagy szabadTörvénysértést követ el! Utak kellenének * A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium miniszteri biztosa kijelentette, hogy amennyiben a Közlekedési Minisztérium nem a törvényben előírt összeget fordítja kerékpárutak építésére — hivatkozva arra, hogy ilyen jellegű beruházásra nincs akkora igény, mint amennyi pénzt erre a törvény előír — törvénysértést követ el. A miniszteri biztos szerint az a baj, hogy a leendő építők még nem ismerték fel a kerékpározásban rejlő gazdasági. idegenforgalmi, környezet- védelmi, népegészségügyi és közlekedésbiztonsági lehetőségeket, valamint azt, hogy ezzel az egyik leggyorsabban megtérülő beruházás valósítható meg. Ennek érdekében a minisztérium készített egy kormány- elóterjesztést, melyben kérik: készüljön komplex program a kerékpáros közlekedés fejlesztéséről, figyelembe véve a fenti témaköröket is. Ezeken belül pedig határozzák meg, hogyan lehet a kerékpározás lehetőségeit felhasználni Továbbá kérik, a program tartalmazza, hogy a „kerékpárútpénz” milyen rendszerben használható fel. magasságúak, 14 cm a talaj, meg a kocsi hasa közti legalacsonyabb „hézag”) kevésbé, a modem, spojleres sportkocsikat viszont annál inkább fenyegeti a felütés veszélye. Ha ez fennáll, a révészeket kell megkérni, hogy adjanak, — a kompokon mindig lévő — felhajtó segédpallókat a kocsi kerekei alá. A legfontosabb manőverezési szabály: a rámpára nem szemből, hanem átlósan tanácsos ráhajtani. Úgy, hogy a kerekek külön-külön, egyenként „lépjenek” fel az akadályra. Ezért már a rámpát is kissé oldalvást tanácsos megközelíteni. Úgy, hogy felhajtás után legyen hely a jármű egyenesbe kormányzására. Meg kell várni, amíg az előbb felhajtó kocsi beér a kompba és ott nagyjából elhelyezkedik, mert míg mozog, megmozdulhat alatta a hajó, és az éppen alattunk lévő rámpája is. A helyre beállás után be kell húzni a rögzítő (kézi) féket és ajánlatos az egyik sebességben hagyni a váltót. S ha van, nem felesleges a saját kerékbakkal rögzítés sem. Nagyon ajánlatos a rámpáktól — amelyek drótkötél segítségével, mérleghintaként együtt ereszkednek fel-le — és a mozgó drótkötéltől távol maradni. A kompátkelést nem a türelmetleneknek találták ki. Nemrégiben a visegrádi kompról egy helyi, .járatos” gyalogos a kikötés előtt partra akart ugrani, s ehhez ráfutott a lehajtható rámpára. Az a súlya alatt elejével a vízbe hajlott, a még haladó jármű így a rámpával a vízbe fúródott, a komp megtorpant, róla befékezetlen kocsik és nem fogódzkodó gyalogosok estek a Dunába. A részévek is ludasak voltak a dologban, mert az előírások szerint útközben mindkét rámpát, elöl-hátul 45 fokos szögbe kell emelni és úgy rögzíteni. A lehajtásnál a szárazságban arra is ügyelni kell, hogy a kocsi a többnyire homokos parton egyenletesen kapaszkodjon fel, ne pörögjenek ki a kerekek, s ne süllyedjen a homokba a jármű. A közelmúltban indult meg hazánk és Németország között a magyar Hungarocamion és a Bayor Lloyd hajózási társaság szervezésében az első „kamionkompjárat”, amelyik nem keresztben, hanem a Duna hosszában szállítja a megrakott teherautókat. Különleges kiképzésű uszályai — pontosabban bárkái — szélesek és kétszintesek. A bárka mélyszintjére egy tucatnyi, — a rámpán megközelíthető emeletére ugyanennyi kamion hajthat fel saját erejével. A járművet (sajnos, a „vízbeful- lasztott” magyar hajógyártás helyett), egy bolgár zászló alatt közlekedő — tolóhajó juttatja célba. Téli kerekek előkészítése Hogyan lehet kerékpárral közlekedni egy olyan városban, melynek útjait az év hat hónapjában hó takarja? — ez a gond a skandináv országok északi csücskében lévő városok majd mindegyikében. A válasz: szöges kerékgumikkal! Ilyen gumik nem csak autók, hanem kerékpárok számára is léteznek. Egy-egy kerékpárbolt évente mintegy 200 szöges kerékpárgumit ad el. A Flying Welshman Team hegyi kerékpáros sztárja, Jim Daníes Balázs Attila felvételei 1992. december 3n csütörtök