Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31 / 307. szám
16 Kelet-Magyarország SPORT 1992. december 31., csütörtök Szilveszteri gimnasztika G. Dézsi Mária / tt az óév utolsó napja. Aki eddig hozzászokott a rendszeres, napi mozgáshoz, az utolsó huszonnégy órában se feledkezzen meg róla. De, ha a ködös, orrot, szájat kékre dermesztő hidegben nincs kedve sportolni, otthoni gimnasztikával pótolhatja azt. Hogy miként? Először is törzsdöntésben húzzuk ki azt a fiókot, amelyben a szilveszteri hangulat megteremtéséhez használatos szerpentint tartjuk. Vegyünk kézbe egyet, majd dobóállásból hajítsuk át a csilláron a papírkarikát. Ezután lábujjhegyre állva, karokat magastartásba emelve gombostűzzük a színes szalagot a tapétára. A gyakorlat addig ismétlendő, míg a szobát teljesen fel nem díszítettük. Ezután közepes iramban sarokemeléssel fussunk ki a konyhába, és törzs- hajlításban háromszor locsoljuk meg a malacsültet olajjal, nehogy odaégjen. Az ünnepi asztal megtérítéséről se feledkezzünk meg. Vegyük kezünkbe a tányérokat, de úgy, hogy a súly egyenletesen oszoljon meg mindkét kezünkben. Oldalazó lépéssel járjuk körbe a négylábú bútordarabot, és enyhe térdhajlítással egyenként rakjuk le az edényeket és a poharakat. A gyakorlat- sor ismétlésszáma a meghívott vendégektől függ. Az est fénypontját jelentő éjféli pezsgőbontásra már nehezíthetjük a feladatokat. A palack kinyitásakor, a rajtpisztolyt is megszégyenítő durranásra tigrisugrással vessük magunkat a földre. Ha sérülésmentesen megúsztuk, az újabb üvegnél megint próbálkozhatunk. Hajnal felé egyensúlypróbát tehetünk: álljunk egy lábra, kezek mellső középtartásban és ha ezek után is sikerül talpon maradni, tovább folytathatjuk a pezsgővel teli poharak emel- getését. Aki mégis kidőlne, az helyezkedjen hanyattfek- vésbe és szemét lehunyva lazítson. Az új év első napjait erőfejlesztéssel kezdhetjük: az üres üvegekkel teli szatyrokat emeljük párszor a fejünk fölé, majd lassú futással közelítsük meg az üvegvisz- szaváltás helyét. Akinek megnyerte tetszését a rengeteg variációs lehetőséget magában hordozó gyakorlatsor, az jövőre többször is megismételheti. Túlzásba azonban ne vigyük, mert árt az egészségnek! Képes kitalálósdi Nyíregyháza (KM) — Az óesztendő utolsó napján képes játékra hívjuk olvasóinkat. Három fényképet közlünk, amelyen megyénk három ismert sportolója látható. A felvételek jó pár esztendeje készültek, de remélhetőleg sokan felismerik majd a versenyzőket. Hogy valamit könnyítsünk, minden képnél három személyt nevezünk meg, természetsen egyikük látható a képen. A játszani vágyóknak csak a három számot kell beküldeniük január 10-ig a sportrovat részére. A levélre, vagy levelezőlapra írják rá: Képes kitalálósdi. A helyes tippelők közül hárman ajándékot kapnak. 1. kép: 1: Csehi István 2: Drobni Miklós x: Vágó Zoltán 2. kép: 1: Berényi Imre 2: Medve Róbert x: Batai János 3. kép: 1: Ficsor József 2: Németh László x: Bakosi Béla Amatör felvételek Muszáj volt hazajönni! Vallja Puskás Öcsi, aki már tudja a kiutat Nyíregyháza (KM - Mán László) — Három évtizede járt errefelé, akkor még csodákat művelt a zöld gyepen. Azután bejárt heted-hét országot, a világ minden táján megismerték a nevét. Nemrégiben ismét felénk hozta a sors, járja az országot, ismerkedik az utánpótlás helyzetével, mert segítem akart. Puskás Öcsi, azaz Puskás Ferenc, a magyar labdarúgás legismertebb személyisége, a legendás Aranycsapat tagja a megyei szövetség meghívására érkezett nemrégiben, akkor készült ez a beszélgetés. — Puskás Úr. Fénykorában, jobb lábbal mennyit tudott dekázni? —Jobb lábbal soha sem vir- tuózkodtam, az gyengébb volt mint a bal. Most mit mondjak, hogy ne röhögjenek ki? Meg tudtam csinálni három-, négyötszázat. — Es a legendás ballal most mennyire lenne képes ? — Attól függ, hogy az ember mennyire van tréningben. Már jó öt hónapja nem mozogtam, nem rúgtam labdába, de százig, százhúszig el tudok menni. Sajnos a kilók nem engedik tovább. — Akkor beszéljünk a magyar fociról. Ön szerint miért állunk ott ahol állunk, hiszen vannak jó futballistáink ? És volt egy Aranycsapatunk. — Ez olyan késői kérdés, amiről huszonkét éve megy a vita. Nem megy a csapatnak, elküldik a trénereket, az elnököket, visszajön egy másik edző... A probléma az, hogy a magyar futball egy olyan deElek Emil felvétele kadenciában van, ahonnan nem találják meg a kiutat. Amíg nem találják meg a kiutat, szenvedni fognak. Én bízom ezekben a gyerekekben, de sajnos nincs elég segítség az újságokban, mert ott kellene kezdeni. Nem mindig azzal kellene foglalkozni, hogy a Détári miért játszott két hét után, a Kovács miért nem szalad többet, miért csinált ezt- azt. Ezt el kellene már egyszer felejteni. A meccs előtt olyat kell mondani, ami a játékosokra hívja fel a figyelmet. — A korábbi beszélgetés alapján dicséretes a bizakodása. Ön szerint lesz még Magyar Foci? — Én nem bizakodom, én tudom, hogy van. Csak itt a gyerekek meg vannak ijedve, a csapat nem találja a kiutat, pedig olyan egyszerű. — Ón szerint mi a megoldás, merre van a kiút? — Nem árulom el, mert akkor könnyű lesz megcsinálni. Most már meg fogják találni. — Jelenlegi tisztségében most jár először ezen a vidéken, de már jelezte, hogy a következő esztendő elején visz- szatér. Mennyire köti le ez a munka? — Most meg kell ismernem minden megyében a munkát, e^ sok időt vesz igénybe. Utána már könnyebb lesz, elmegyek egy-két olyan csapathoz, ahol kiváló az utánpótlásnevelés, megnézek pár tréninget. Érintkezésbe lépek a szövetség edzőjével, hátha tévedtek ők is. Elmondom majd, hogy én mit láttam, esetleg tanácsokat adok, nem kényszerítem őket. Hátha akad valaki, akit nem vettek észre, csak az utolsó két hétben került elő. A futball az egy furcsa állat. Biztos vagyok benne, hogy a magyar válogatottnak egyszer szerencséje lesz, es akkor menni kell előre. Nagyon örülnék neki, ha a gyerekek, az olimpiai válogatott el tudna jutni Atlantába. — Es a világbajnoki selejtezők ? Itt milyen esélyeket lát? — Megmondom őszintén nem lesz könnyű. De hátha jönnek új játékosok, olyanok akiket lehet majd használni, ezen múlik minden. Anyag van. — Mi a véleménye a most uralkodó játékfelfogásról, a védekező alapállásról, az egykét ékes játékról? — Ha már két éket raknának, könnyebb volna. A magyar futball 1966—67-ig a világ három legjobbja között volt, a vereségekkel együtt. Én attól tartok, és félek, hogy ezt követően a magyar labdarúgás önkényesen lett szétmarcangolva. Nem létezik, hogy egy magyar futballista, aki nyolcvanszor volt válogatott, rá három napra nem tud menni az utcán, nem játszik, abbahagyja a futballt. Ez valahogy nekem furcsa. — Bizonyára nagyon sok kedves emléke van. Melyik góljára emlékezik vissza a legszívesebben? — Mindig az utolsóra. Nem akarok számot mondani, de nagyon sok gólt szereztem. Profi futballt játszottam huszonöt esztendeig. Évente nem rúgtam kevesebbet, mint negyven gólt. Ebbe benne voltak a bajnoki, kupa és válogatott mérkőzések. — Azért csak akad olyan, amelyik igazán kedves. — A Wemblyben a 6-3-as meccsen a harmadik gól az olyan volt, amelynél magam sem tudtam, hogy hova fog menni a labda. Olyan ezred másodpercnyi idő alatt kellett döntenem, visszahúztam a labdát, és hét méterről berúgtam a kapus és a kapufa mellett. Legalább ezerszer meg kellett csinálni, hogy mégegyszer sikerüljön. Akkor szerencsém is volt, és a gyerekeknek is mondtam, hogy ez a lehetőség fenn áll mindig, csak keresni kell. — Legutóbb Ausztráliában dolgozott. Milyen volt a messziben? — Nagyon jó. Nagyon bol- dogak voltunk, sok jó barátom van ott. Volt egy csapatom amelyiknél három évig dolgoztam. Az év „Aranyköpései” Budapest (Reuter - MTI) —■ Sokféle krónikát, statisztikát lehetne összeállítani arról, hogy milyen is volt az 1992-es sportév. Sokatmondó azonban az az összeállítás is, amelyet a Reuter válogatásából tallózott az MTI. Ezeket a frappáns idézeteket az „Év aranyköpéseiként” tartják számon. „Három nővel szoktam együtt lenni hajnali ötig. Most, hogy az olimpiára készülök, öt hölgy társaságában csak hajnali háromig maradok fenn” — az alpesi síelés olasz olimpiai bajnoka, Alberto Tómba mondta ezt az albert- villei játékok előtt. „A szenegáli nyelv nem ismeri a lesiklás szót, mivel nincsenek hegyeink. Bevallom őszintén, hogy borzalmasan féltem a lejtőn, ám megnyugtatok mindenkit, hogy a pálya biztonságos” — nyugtázta megkönnyebbülten La- mine Gueye szenegáli olimpikon síelő, miután célba ért. „Elégedett vagyok vele, de az eligazolása olyan volt, mint amikor az anyósodat látod a szakadékba zuhanni a vadonatúj autóddal” — példálózott Terry Venables, a Tottenham főnöke, amikor Paul Gascoigne átszerződött a Lazióhoz. „Egyikünk sem értette, hogy pontosan mit is mondott, de olyan csúnyán hangzott, hogy megbüntettük” — ismerte el a férfi teniszt irányító ATP szóvivője, miután a horvát Goran Ivanisevicet pénzbírsággal sújtották káromkodásért. „Mi a fészkes fene bajod van azon kívül, hogy munka- nélküli, gyengeelméjű és csúf vagy?” — förmedt rá John McEnroe dühében egy kiszemelt „néző-áldozatra” a Key Biscaynei tornán. „Azt hiszem, ilyen öltözetben nem kapna klubtagsági igazolványt” — állapította meg egy ausztrál rádiókommentátor arról a nőről, aki a krikett világbajnokság elődöntőjében meztelenül szaladt be a pályára. „Elismerem, túloztam egy kicsit, amikor azt állítottam, hogy az élvonalbeli teniszezőnők 80 százaléka kövér. Helyesbítek: csak a 75 százalékuk” — így korrigálta nagy botrányt okozó kijelentését a holland teniszező, Richard Krajicek. „A feleségem a tanúm rá, hogy a kerékpározás nem okoz impotenciát” — válaszolt a Giro d’Italia olasz kerékpáros bajnoka, Franco Chioccioli arra a norvég tudományos felmérésre, amely szerint a nyeregben ülés károsan hat a profi kerekesek nemi életére. „Ha két-három fickó eltöri a lábát, és valakit még agyoncsap a villám, talán van esélyem”— vallotta be önkritikusan Wimbledonban John McEnroe. „Inkább vállalom a pontlevonást, de az hétszentség, hogy nem ütöm meg a labdát onnan, ahol most van” — szabadkozott Elaine Johnson golfozónő, miután egy elhibázott ütése célt tévesztvén, egy fán irányt változtatva a melltartójában landolt. Főszerkesztő: dr. Angyal Sándor. Főszerkesztő-helyettes: Marik Sándor. Szerkesztők: Éslk Sándor, Páll Géza, Sípos Béla. ♦ Kiadja a Kelet-Magyarország Lapkiadó Kft. Felelős kiadók: Thomas Koch és Éslk Sándor. Ügyvezető igazgató: dr. Kárpáti Imre. Igazgatóhelyettes: Marlnkás Kálmánná. ♦ Kiadó és Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3-5. 4401. Postafiók- számok: lapkiadó 25; szerkesztőség 47. Telefon: (42) 11-277. Telex: 73-344. Telefax: 15-124. Sportrovat (éjszakai üzenetrögzítő): 10-329. Hirdetés: 10-150. Budapesti szerkesztőség: Inform ^Stúdió Budapest (ISB), 1054 Budapest V., Báthory u. 7. III. em. 8. Telefon: 111-4475. Szerkesztőségvezető: Görömbölyl László. Hírügynökségek: MTI/AP. ♦ Készült a Kelet-Magyarország fényszedő rendszerén. Nyomtatás: Inform Stúdió Kft., Debrecen, Balmazújvárosi út 11. Felelős vezető: Szabó Tamás ügyvezető igazgató. ♦ Terjeszti a Debreceni Postaigazgatóság, 4046 Debrecen, Bethlen u. 1 Telefon: (06-52) 12-111 Igazgató dr. Kovács József. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivatalokban, hírlapüzletekben, hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR). Budapest XIII., Lehel u. 10/a közvetlenül, postautalványon vagy átutalással a Postabank Rt. 219-98636021.02799 pénzforgalmi jelzőszámra. ♦ Előfizetési díj egy hónapra 315 forint, negyedévre 945 forint, fél évre 1800 forint, egy évre 3.408 forint. Az áruspéldányok ára mindennap egységesen 12,80 forint. A terjesztéssel kapcsolatos észrevételeket és javaslatokat a Postaigazgatóság és a postahivatalok intézik. Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEXSZÁM: 25059 HU ISSN 0133-2058.
