Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám

16 Kelet-Magyarország SPORT 1992. december 31., csütörtök Szilveszteri gimnasztika G. Dézsi Mária / tt az óév utolsó napja. Aki eddig hozzászokott a rendszeres, napi mozgáshoz, az utolsó huszonnégy órá­ban se feledkezzen meg róla. De, ha a ködös, orrot, szájat kékre dermesztő hidegben nincs kedve sportolni, ott­honi gimnasztikával pótol­hatja azt. Hogy miként? Először is törzsdöntésben húzzuk ki azt a fiókot, amely­ben a szilveszteri hangulat megteremtéséhez használa­tos szerpentint tartjuk. Ve­gyünk kézbe egyet, majd dobóállásból hajítsuk át a csilláron a papírkarikát. Ez­után lábujjhegyre állva, ka­rokat magastartásba emelve gombostűzzük a színes sza­lagot a tapétára. A gyakorlat addig ismétlendő, míg a szobát teljesen fel nem dí­szítettük. Ezután közepes iramban sarokemeléssel fus­sunk ki a konyhába, és törzs- hajlításban háromszor lo­csoljuk meg a malacsültet olajjal, nehogy odaégjen. Az ünnepi asztal megtérí­téséről se feledkezzünk meg. Vegyük kezünkbe a tányéro­kat, de úgy, hogy a súly egyenletesen oszoljon meg mindkét kezünkben. Oldala­zó lépéssel járjuk körbe a négylábú bútordarabot, és enyhe térdhajlítással egyen­ként rakjuk le az edényeket és a poharakat. A gyakorlat- sor ismétlésszáma a meghí­vott vendégektől függ. Az est fénypontját jelentő éjféli pezsgőbontásra már nehezít­hetjük a feladatokat. A pa­lack kinyitásakor, a rajtpisz­tolyt is megszégyenítő dur­ranásra tigrisugrással ves­sük magunkat a földre. Ha sérülésmentesen megúsztuk, az újabb üvegnél megint próbálkozhatunk. Hajnal felé egyensúlypró­bát tehetünk: álljunk egy lábra, kezek mellső közép­tartásban és ha ezek után is sikerül talpon maradni, to­vább folytathatjuk a pezs­gővel teli poharak emel- getését. Aki mégis kidőlne, az helyezkedjen hanyattfek- vésbe és szemét lehunyva la­zítson. Az új év első napjait erőfejlesztéssel kezdhetjük: az üres üvegekkel teli szaty­rokat emeljük párszor a fe­jünk fölé, majd lassú futással közelítsük meg az üvegvisz- szaváltás helyét. Akinek megnyerte tetszését a renge­teg variációs lehetőséget magában hordozó gyakor­latsor, az jövőre többször is megismételheti. Túlzásba azonban ne vigyük, mert árt az egészségnek! Képes kitalálósdi Nyíregyháza (KM) — Az óesztendő utolsó napján képes játékra hívjuk olvasóinkat. Három fényképet közlünk, amelyen megyénk három is­mert sportolója látható. A fel­vételek jó pár esztendeje készültek, de remélhetőleg so­kan felismerik majd a ver­senyzőket. Hogy valamit könnyítsünk, minden képnél három személyt nevezünk meg, természetsen egyikük látható a képen. A játszani vá­gyóknak csak a három számot kell beküldeniük január 10-ig a sportrovat részére. A levélre, vagy levelezőlapra írják rá: Képes kitalálósdi. A helyes tippelők közül hárman aján­dékot kapnak. 1. kép: 1: Csehi István 2: Drobni Miklós x: Vágó Zoltán 2. kép: 1: Berényi Imre 2: Medve Róbert x: Batai János 3. kép: 1: Ficsor József 2: Németh László x: Bakosi Béla Amatör felvételek Muszáj volt hazajönni! Vallja Puskás Öcsi, aki már tudja a kiutat Nyíregyháza (KM - Mán László) — Három évtizede járt errefelé, akkor még cso­dákat művelt a zöld gyepen. Azután bejárt heted-hét orszá­got, a világ minden táján meg­ismerték a nevét. Nemrégiben ismét felénk hozta a sors, járja az országot, ismerkedik az utánpótlás helyzetével, mert segítem akart. Puskás Öcsi, azaz Puskás Ferenc, a magyar labdarúgás legismertebb sze­mélyisége, a legendás Arany­csapat tagja a megyei szövet­ség meghívására érkezett nemrégiben, akkor készült ez a beszélgetés. — Puskás Úr. Fénykorá­ban, jobb lábbal mennyit tu­dott dekázni? —Jobb lábbal soha sem vir- tuózkodtam, az gyengébb volt mint a bal. Most mit mondjak, hogy ne röhögjenek ki? Meg tudtam csinálni három-, négy­ötszázat. — Es a legendás ballal most mennyire lenne képes ? — Attól függ, hogy az em­ber mennyire van tréningben. Már jó öt hónapja nem mozog­tam, nem rúgtam labdába, de százig, százhúszig el tudok menni. Sajnos a kilók nem en­gedik tovább. — Akkor beszéljünk a ma­gyar fociról. Ön szerint miért állunk ott ahol állunk, hiszen vannak jó futballistáink ? És volt egy Aranycsapatunk. — Ez olyan késői kérdés, amiről huszonkét éve megy a vita. Nem megy a csapatnak, elküldik a trénereket, az el­nököket, visszajön egy másik edző... A probléma az, hogy a magyar futball egy olyan de­Elek Emil felvétele kadenciában van, ahonnan nem találják meg a kiutat. Amíg nem találják meg a ki­utat, szenvedni fognak. Én bí­zom ezekben a gyerekekben, de sajnos nincs elég segítség az újságokban, mert ott kel­lene kezdeni. Nem mindig az­zal kellene foglalkozni, hogy a Détári miért játszott két hét után, a Kovács miért nem sza­lad többet, miért csinált ezt- azt. Ezt el kellene már egyszer felejteni. A meccs előtt olyat kell mondani, ami a játéko­sokra hívja fel a figyelmet. — A korábbi beszélgetés alapján dicséretes a bizakodá­sa. Ön szerint lesz még Ma­gyar Foci? — Én nem bizakodom, én tudom, hogy van. Csak itt a gyerekek meg vannak ijedve, a csapat nem találja a kiutat, pedig olyan egyszerű. — Ón szerint mi a megol­dás, merre van a kiút? — Nem árulom el, mert akkor könnyű lesz megcsinál­ni. Most már meg fogják talál­ni. — Jelenlegi tisztségében most jár először ezen a vidé­ken, de már jelezte, hogy a következő esztendő elején visz- szatér. Mennyire köti le ez a munka? — Most meg kell ismernem minden megyében a munkát, e^ sok időt vesz igénybe. Utá­na már könnyebb lesz, elme­gyek egy-két olyan csapathoz, ahol kiváló az utánpótlás­nevelés, megnézek pár trénin­get. Érintkezésbe lépek a szö­vetség edzőjével, hátha téved­tek ők is. Elmondom majd, hogy én mit láttam, esetleg tanácsokat adok, nem kény­szerítem őket. Hátha akad va­laki, akit nem vettek észre, csak az utolsó két hétben ke­rült elő. A futball az egy furcsa állat. Biztos vagyok benne, hogy a magyar válogatottnak egyszer szerencséje lesz, es akkor menni kell előre. Na­gyon örülnék neki, ha a gye­rekek, az olimpiai válogatott el tudna jutni Atlantába. — Es a világbajnoki selej­tezők ? Itt milyen esélyeket lát? — Megmondom őszintén nem lesz könnyű. De hátha jönnek új játékosok, olyanok akiket lehet majd használni, ezen múlik minden. Anyag van. — Mi a véleménye a most uralkodó játékfelfogásról, a védekező alapállásról, az egy­két ékes játékról? — Ha már két éket rakná­nak, könnyebb volna. A ma­gyar futball 1966—67-ig a vi­lág három legjobbja között volt, a vereségekkel együtt. Én attól tartok, és félek, hogy ezt követően a magyar labdarúgás önkényesen lett szétmarcan­golva. Nem létezik, hogy egy magyar futballista, aki nyolc­vanszor volt válogatott, rá há­rom napra nem tud menni az utcán, nem játszik, abbahagyja a futballt. Ez valahogy nekem furcsa. — Bizonyára nagyon sok kedves emléke van. Melyik góljára emlékezik vissza a leg­szívesebben? — Mindig az utolsóra. Nem akarok számot mondani, de nagyon sok gólt szereztem. Profi futballt játszottam hu­szonöt esztendeig. Évente nem rúgtam kevesebbet, mint negyven gólt. Ebbe benne vol­tak a bajnoki, kupa és váloga­tott mérkőzések. — Azért csak akad olyan, amelyik igazán kedves. — A Wemblyben a 6-3-as meccsen a harmadik gól az olyan volt, amelynél magam sem tudtam, hogy hova fog menni a labda. Olyan ezred másodpercnyi idő alatt kellett döntenem, visszahúztam a lab­dát, és hét méterről berúgtam a kapus és a kapufa mellett. Legalább ezerszer meg kellett csinálni, hogy mégegyszer sikerüljön. Akkor szerencsém is volt, és a gyerekeknek is mondtam, hogy ez a lehetőség fenn áll mindig, csak keresni kell. — Legutóbb Ausztráliában dolgozott. Milyen volt a messziben? — Nagyon jó. Nagyon bol- dogak voltunk, sok jó barátom van ott. Volt egy csapatom amelyiknél három évig dol­goztam. Az év „Aranyköpései” Budapest (Reuter - MTI) —■ Sokféle krónikát, statisz­tikát lehetne összeállítani ar­ról, hogy milyen is volt az 1992-es sportév. Sokatmon­dó azonban az az összeállítás is, amelyet a Reuter válo­gatásából tallózott az MTI. Ezeket a frappáns idézeteket az „Év aranyköpéseiként” tartják számon. „Három nővel szoktam együtt lenni hajnali ötig. Most, hogy az olimpiára készülök, öt hölgy társaságában csak haj­nali háromig maradok fenn” — az alpesi síelés olasz olimpiai bajnoka, Alberto Tómba mondta ezt az albert- villei játékok előtt. „A szenegáli nyelv nem is­meri a lesiklás szót, mivel nincsenek hegyeink. Beval­lom őszintén, hogy borzalma­san féltem a lejtőn, ám meg­nyugtatok mindenkit, hogy a pálya biztonságos” — nyug­tázta megkönnyebbülten La- mine Gueye szenegáli olim­pikon síelő, miután célba ért. „Elégedett vagyok vele, de az eligazolása olyan volt, mint amikor az anyósodat látod a szakadékba zuhanni a vado­natúj autóddal” — példálózott Terry Venables, a Tottenham főnöke, amikor Paul Gascoig­ne átszerződött a Lazióhoz. „Egyikünk sem értette, hogy pontosan mit is mondott, de olyan csúnyán hangzott, hogy megbüntettük” — ismerte el a férfi teniszt irányító ATP szó­vivője, miután a horvát Goran Ivanisevicet pénzbírsággal sújtották káromkodásért. „Mi a fészkes fene bajod van azon kívül, hogy munka- nélküli, gyengeelméjű és csúf vagy?” — förmedt rá John McEnroe dühében egy kisze­melt „néző-áldozatra” a Key Biscaynei tornán. „Azt hiszem, ilyen öltözet­ben nem kapna klubtagsági igazolványt” — állapította meg egy ausztrál rádiókom­mentátor arról a nőről, aki a krikett világbajnokság elődön­tőjében meztelenül szaladt be a pályára. „Elismerem, túloztam egy kicsit, amikor azt állítottam, hogy az élvonalbeli tenisze­zőnők 80 százaléka kövér. He­lyesbítek: csak a 75 százalé­kuk” — így korrigálta nagy botrányt okozó kijelentését a holland teniszező, Richard Krajicek. „A feleségem a tanúm rá, hogy a kerékpározás nem okoz impotenciát” — válaszolt a Giro d’Italia olasz kerékpáros bajnoka, Franco Chioccioli arra a norvég tudományos fel­mérésre, amely szerint a nye­regben ülés károsan hat a pro­fi kerekesek nemi életére. „Ha két-három fickó eltöri a lábát, és valakit még agyon­csap a villám, talán van esé­lyem”— vallotta be önkritiku­san Wimbledonban John McEnroe. „Inkább vállalom a pont­levonást, de az hétszentség, hogy nem ütöm meg a labdát onnan, ahol most van” — sza­badkozott Elaine Johnson gol­fozónő, miután egy elhibázott ütése célt tévesztvén, egy fán irányt változtatva a mell­tartójában landolt. Főszerkesztő: dr. Angyal Sándor. Főszerkesztő-helyettes: Marik Sándor. Szerkesztők: Éslk Sándor, Páll Géza, Sípos Béla. ♦ Kiadja a Kelet-Magyarország Lapkiadó Kft. Felelős kiadók: Thomas Koch és Éslk Sándor. Ügyvezető igazgató: dr. Kárpáti Imre. Igazgatóhelyettes: Marlnkás Kálmánná. ♦ Kiadó és Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3-5. 4401. Postafiók- számok: lapkiadó 25; szerkesztőség 47. Telefon: (42) 11-277. Telex: 73-344. Telefax: 15-124. Sportrovat (éjszakai üzenetrögzítő): 10-329. Hirdetés: 10-150. Budapesti szerkesztőség: Inform ^Stúdió Budapest (ISB), 1054 Budapest V., Báthory u. 7. III. em. 8. Telefon: 111-4475. Szerkesztőségvezető: Görömbölyl László. Hírügynökségek: MTI/AP. ♦ Készült a Kelet-Magyarország fényszedő rendszerén. Nyomtatás: Inform Stúdió Kft., Debrecen, Balmazújvárosi út 11. Felelős vezető: Szabó Tamás ügyvezető igazgató. ♦ Terjeszti a Debreceni Postaigazgatóság, 4046 Debrecen, Bethlen u. 1 Telefon: (06-52) 12-111 Igazgató dr. Kovács József. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivatalokban, hírlapüzletekben, hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR). Budapest XIII., Lehel u. 10/a közvetlenül, postautalványon vagy átutalással a Postabank Rt. 219-98636021.02799 pénzforgalmi jelzőszámra. ♦ Előfizetési díj egy hónapra 315 forint, negyedévre 945 forint, fél évre 1800 forint, egy évre 3.408 forint. Az áruspéldányok ára mindennap egységesen 12,80 forint. A terjesztéssel kapcsolatos észrevételeket és javaslatokat a Postaigazgatóság és a postahivatalok intézik. Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEXSZÁM: 25059 HU ISSN 0133-2058.

Next

/
Thumbnails
Contents