Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-29 / 305. szám
12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1992. december 29., kedd Uttalan szenvedélyek Horrorba oltott love story Kállai János Évekkel ezelőtt a barátaim hozták az izgalmas hírt: sikerült megnézniük valamilyen zártkörű vetítésen Osima Na- gisza — a világhírű japán rendező — Az érzékek birodalma című filmjét. (Készült: 1976- ban.) Beszámolójuk, nyilvánvalóan a dolog szokatlansága miatt (hiszen addig legfeljebb titokban, a leglehetetlenebb helyszíneken találkozhattak szexfilmekkel), elsősorban a mű nyersen erotikus, a pornográfiára emlékeztető jeleneteire korlátozódott. Aztán, amikor később a filmet játszották a „hálózatban” is, mind többen győződhettek meg arról: Osima — annak ellenére, hogy a szeretkezésnek szinte Káma szútrai bőségű variációit mutatja be — korántsem állt be a primitív pornográf filmek előállítóinak népes táborába. Most, hogy a közelmúltban a televízió egyes csatornáján viszontláthattuk ezt a horrorba oltott love storyt, ismét rá kellett jönnünk: az igazán nagy művész a mocsokból, a szennyből, a testi-lelki prosti- tuálódásból, a halálváltozatok legkegyetlenebb brutalitásából is képes esztétikai értékeket felmutatni, valódi művészetet „csinálni”. Az alaptörténetben — a tehetős gazda és a testét áruló szolgálólány szerelme — nincs semmi szokatlan. Hétköznapinak tekinthető a „há- romszög”-konfliktus, a félté- kenységi mechanizmus beindulása. De a folyamat fokozatosan torz irányokat vesz. Ahogy kiteljesedik a majdnem csak a szexualitásra redukálódott „szerelem”, úgy szabadul el a szenvedély minden normális logikai rendet felrobbantó tébolya. Abe Szada (a nő) és Kicsizo Isida (Kicsi Szán, akit ,jó kannak” titulál valaki a mellékszereplők közül) kapcsolata a gátlástalan ösztönök egymás általi „kiélésére” alapozódik, majd a lány patologikussá váló féltékenysége következtében törvényszerűen a halálban „teljesedik ki”. A szenvedély tébolyában a megsemmisülés-semmisítés vágya mind erőteljesebben fogalmazódik meg, eljutva végül a férfi szerelmes pusztulásához: Szada egy véget nem érőnek tűnő aktus közben megfojtja, majd megcsonkítja a szeretőjét, azt a férfit, akihez monomániásan kötődik, akitől az öntűdatlanul elkövetett gyilkosság után sem akar és nem tud megszabadulni. Talán a fallosz levágása az egyetlen, kétségtelenül brutális és gyomrot felkavaró jelenet a perverz epizódokat (koi- tusz az öreg gésával, a vén csavargó „kielégítése”, a kisgyerekekkel való szexjáték stb.) egymásra halmozó filmben, ennek ellenére, bármily különös, ez a vértócsás, szado- machista cselekedet egyben a bizarr beteljesedés. Az eszét vesztett lány négy napig bolyong a nagyvárosban, szorongatva kezében a férfiasság fétissé magasztosodó maradványát. Semmit meg nem bánó „magatartása”, idvezült, s már nem evilági mosolya sejteti a lángolva-hamvasztva pusztító, emberfölötti szenvedély kiúttalanságát. Arany élet Nyíregyháza (KM - K. J.) — Két korábbi próbálkozást követően, nemrég látott napvilágot a nyíregyházi Arany János Gimnázium és Általános Iskola újságja, gyarapítva ezzel megyeszékhelyünk diáksajtójának örvendetesen színesedő palettáját. A kiadvány alcíme — Sulimagazin —jelzi a tartalom változatosságát, és egyben visszautal az 1983- mas lapelődre is. A bemutatkozó számot csaknem teljes egészében diákok írták, törekedve minél sokoldalúbban bemutatni a több iskolaformációt egyesítő intézményt. Az egyik legszellemesebb cikkecske egy nyolcosztályos gimnazista „veréb” — Kedei Richard — tollából született. Nem tanulság nélkül való olvasmány a szülőknek sem! A lap nem követ valamiféle merev rovatbeosztást: irodalmi zsengék (versek) mellett olvashatunk úti beszámolót, környezetvédelmi cikket, csalimesét, vagy éppen egy negyedikes vallomását arról, hogy milyen érzés végzős diáknak lenni. Ami pedig igazán szimpatikus az Arany életben; a mindent „belengő”, erőlködésmenetes humor, akár még egy fogyókúrás receptben is. Az elmondottakon kívül szükséges még szólni a diákújság híranyagairól. Meglepően sok a nagyobb érdeklődésre számot tartható információ benne, ami egyszer majd egy átfogó, összegző igényű iskolakrónika alapját képezheti. Könyvsiker a katekizmus Új utánnyomások készülnek Párizs (MTI) — Valódi könyvsiker lett Franciaországban a katolikus egyház új katekizmusa. Megjelenése óta a múlt hét végéig már 470 ezer példány talált belőle gazdára, s a kiadóvállalat becslése szerint az év végéig akár 600 ezer példányt is megvásárolhatnak. A karácsony előtti napokban különösen megnőtt az érdeklődés az egyház hitelveit négyszáz év után újból megfogalmazó, csaknem hétszáz oldalas, de a franciaországi könyvárakhoz képest olcsó, 139 frankért árusított kötet iránt. Az új katekizmus elsőnek éppen Franciaorszáeban került forgalomba, mert eredeti szövegét francia nyelven fogalmazták meg. A kiadóvállalat azonban először alig 130 ezer példányban juttatta el a terjesztőkhöz a kötetet, amelyet nemcsak egyházi intézményekben és könyvesboltokban forgalmaznak, hanem még a szupermarketekben, sőt a repülőtereken is árusítanak, hatalmas plakátokkal hirdetnek. A nagy érdeklődésre való tekintettel újabb és újabb utánnyomások készülnek, a nyomda naponta 3500 példányt juttat el a terjesztőkhöz az új katekizmusból. Nyolcvan év sorsfordulói Mátészalka főispánja is volt Balázs Attila felvétele Mező Éva Nyíregyháza-Debrecen (KM) — Most ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Fiatalos mozgása, friss szelleme, fáradhatatlan munkakedve azonban meghazudtolja korát. Ha foglalkozását röviden akarnám meghatározni, nem tudom minek nevezném leginkább: történelemkutató, muzeológus, levéltáros, oktató, politikus? Balogh István tartalmas élete során ugyanis mindegyik területen megmutatta tehetségét, rátermettségét. Debrecenben született 1912- ben. Szülei egyszerű dolgozó parasztok voltak, akik maguk próbáltak a szegénységből felvergődni. A nagycserei 40 holdas bérleményen ő maga is gyakorlatban tanulta a paraszti munkát. A család állattartással is foglalkozott, a városba hordták eladni a tejet, amely mindennapos pénzbevételt jelentett. Ez a kis jövedelem tette lehetővé a gyerekek iskoláztatását. A háború utolsó évében került a tanyasi iskolába, s mivel ekkorra már tudott olvasni, az egy szekrénnyi könyvtárnak hamar a végére ért. Itt ismerte meg Benedek Elek, Jókai Mór írásait. Az elemi elvégzése után a Református Gimnázium növendéke lett Debrecenben. — Több, mint hatvanan jártunk egy osztályba — idézte a régmúltat Pista bácsi —, öreg tanáraim igazi egyéniségek voltak, akik a háború előtti liberális szellemet hordozták. A tandíjat, míg a pengő meg nem jelent, búzában fizettük. Bizonyítványom elég változatos volt, a reáltárgyak nem nagyon érdekeltek. A magyart, latint, történelmet viszont jól megtanultam. Az érettségire összeszedtem magam, s így kerültem 1930-ban az akkori Tisza István egyetemre. Történelem-földrajz szakon, féltandíjasként kezdte meg tanulmányait. Az egy féléves tandíj ekkoriban 51 pengő volt, ami 4 mázsa búza árának felelt meg. Emellett 40 pengő beiratkozási díjat is fizetni kellett. Az első félév elvégzése után sikerül tandíjmentességet szereznie. A másodév végén kitűnőre tette le az alapvizsgáját. Ezután megkapta Debrecen város ösztöndíját, amelyből 1 pengő jutott minden napra. Ez egy napi napszámmal volt egyenlő. Ezután könnyebben végezte tanulmányait. Mire a negyedév vége következett, már elkészült doktori disszertációja is, amelyben a Rákóczi-korszak Debrecenjével foglalkozott. 1934-ben doktorált. — Hogyan teltek az egyetemi évek, milyen volt egyetemistának lenni abban az időben? — Harmadéves voltam, amikor az egyetem kiköltözött jelenlegi helyére. Reggeltől estig ott voltunk. Ha nem voltak előadások, a könyvtárban olvasgattunk, kutattunk. Ebben az időszakban jelentkeztek írásaikkal a népi írók, megkezdődött Magyarország felfedezése. Veres Péter, Sin- ka István, Szabó Pál írásairól vitatkoztunk az egyetemi körben. Ecsedi István volt a Déry Múzeum igazgatója, aki a magyar néprajztudomány nagy formálója volt a két világháború között. Magántanár volt az egyetemen is, s az ő hatására kezdtem el tanyatelepüléstörténettel foglalkozni, azzal a kultúrával, aminek nem volt írásos lecsapódása, hagyo- mányszerűen élt. Az egyetem elvégzése után nem kapott állást, így állástalan diplomásként a Déry Múzeumban helyezkedett el. Kezdetben karbantartási munkákat végzett, rendet tartott a tárgyak között, s az irattárat fen- dezte. Közben persze járta a tanyavilágot, mélyinterjúkat készített, amelyeket különböző folyóiratokban publikált. Cikkeire felfigyelt a Közgyűjtemények Országos Felügyelete, 1938-ban Collegicum Hungaricum ösztöndíjat kapott, amelynek segítségével Bécsbe és Berlinbe is eljutott. Itt olyan anyagot gyűjtött a XVI-XVII. századi népiség- történetből, amelyet a mai napig hasznosít. A háború idején 27 hónapot katonáskodott Erdélyben, 1943-ban szerelt le. Ezután a bombázásokban megsérült múzeum helyreállításán dolgozott. A háború utolsó évében politikai aktivitása nőtt meg, 1944-ben megalakította a parasztpártot Debrecenben, majd kiépítette a párt tiszántúli szervezetét. 1945-ben Mátészalkán lett főispán, majd a következő két évben Hajdú megyében látta el ugyanezt a feladatot. — Maradt-e ideje a politika mellett kutatásaival is foglalkozni? — Természetesen a gyűjtést ebben az időszakban sem hagytam abba. Ekkor szerkesztettem könyvvé korábbi cikkeimből többek között a Cívisek társadalma című munkámat. 1948-ban jelent meg Szabó István szerkesztésében A szabadságharc fővárosa Debrecen című kiadvány. Ennek egyik legnagyobb tanulmányát, A város és népe című történeti szociográfiát is ez alatt az idő alatt írtam. 1957-től a Jósa András Múzeum munkatársa lett Nyíregyházán, majd 1963-tól a levéltár igazgatója. Az ő nevéhez fűződik az itt található 400 évnyi anyag rendezése. Közben a paraszti művelődésről kandidátusi értekezést írt. 1974-ben ment nyugdíjba, de kutatásait ekkor sem hagyta abba. Szatmár megye jegyzőkönyveivel kezdett foglakozni, ezeket olvassa, s fordítja magyarra. Egyike azon keveseknek, akik a XVI-XVII. századi latin kéziratokban eligazodnak. Nyugdíjasként vállalkozott arra is, hogy a tanárképzésben feladatot vállaljon. Éveken keresztül adott elő a Bessenyei György Tanárképző Főiskola történelem szakos hallgatóinak. Most, 80 évesen is minden héten egy napot kutat a nyíregyházi levéltárban, a hét többi napját Debrecenben tölti, ahol a város magistrátusa jegyzőkönyveinek megjelentetésén fáradozik. Születésnapján ez a város több évtizednyi munkájának elismeréseképpen díszpolgárává avatta. — Hosszú életemet személyes istenemnek köszönhetem, hiszen négy generációra visszamenőleg túléltem minden ősömet. Pályám során megadatott, hogy többnyire azzal foglalkozhattam, amihez tehetségem volt, amihez igazán értettem. Szeretném még megkezdett kutatásaimat mindkét városban befejezni — fejezte be beszélgetésünket. Ifjú vonósok karácsonyi hangversenye Ünnepi méltóságot árasztott a zene Nyíregyháza (Papp Istvánná) — A Piccoli Archi Vonós- zenekar 1992. december 20-án tartotta karácsonyi hangversenyét a református templomban. A már hagyománnyá vált, nagy élményt jelentő hangverseny rendhagyó volt abban, hogy fúvós és énekes szólisták is bemutatkozhattak. Elsőként Händel: Vízizene c. műve csendült fel. A népszerű szvitmuzsika Ouvertüre, Menuett, Air és Bourree tételét hallottuk a zenekar kitűnő tolmácsolásában. Játékuk könnyed, ugyanakkor ünnepi méltóságot árasztó volt, nagyon jól megtalálták az arányokat a fúvósokkal is. Szólisták voltak: Bukovinszky Éva, Rendes Renáta oboa, Pawhk Henriett, Balogh András kürt, akik jelenleg zeneművészeti szakközépiskolások, nagyon szépen megoldották ezt a nehéz, de gyönyörű feladatot. Corelli Karácsonyi Concerto Grossója igazán az ünnep hangulatát keltette bennünk. A két hegedűsből: (Baranyai György és Hadházy Ildikó) és gordonkásból (ifj. Tóth Nándor) álló szólistacsoport — trió — concertál a tuti hangszercsoporttal, nagyon jól megformált „barokkos” stílusban szólalt meg. A csembalószólamot Tóthné Kulcsár Katalin játszotta. Ezután Eszterházy Pál: Harmónia Coeles- tis következett. Ez a mű kantátasorozat, melyből a karácsonyi kantátacsoport csendült fel. Szólót énekelt: Stibi Bettina (tanára: S. Kazár Irén). Bettina nagyon szép énekhangja és a zeneiskola szolfézscsoportjaiból alakított alkalmi énekkar az egyik legkedvesebb színfoltja volt az estének. Igazán megható élmény, szép ajándék a szeretet ünnepén. Köszönet érte Hudivók Marianna, Nadzon Gusztáváé, Gozman Edit, Kaczári Istvánné, Joó Csabá- né és Nagy Gyuláné szolfézs- tanároknak. Á blockflöteszó- lót Nyesténé Raizer Márta tanárnő növendékei játszották kitűnő tolmácsolásában. Befejezésül magyar karácsonyi da- • lók csendültek fel. A darabok között dr. Szabó Gyula előadásában Babits Eljön és Adventi éjszaka című művét hallhattuk. Az irodalom és a zene még teljesebbé tette az ünnep hangulatát. A zenekar karnagya és betanító tanára Tóth Nándor. Lelkes, gyermekközpontú és igényes szakmaiságú munkája érződött az előadás során. A mozaik összeállt, felépült. A legkisebbekből Dávida Jánosáé „tücsökzenekart” alakított, amelyből kinőve, a „kis Piccoli Archi” tagjai lesznek a gyerekek, s innen már egyenes út vezet a Piccoli Archi zenekarba. Nemes cél, hasznos és tarSzekeres Tibor felvétele talmas időtöltés, ami csiszolja az eszet, finomítja a lelket. Teszik ezt azért, mert belső kényszerük is ezt diktálja, de talán karácsonykor ajándék mások számára, fénysugár, mely meleget és szeretet áraszt. A hangverseny után a zeneiskola Kürt utcai épületében került sor Orr Lajos szobrász- művész által felajánlott, zsűrizett Pro Piccoli Archi és Pro Archi érmek ünnepélyes átadására. Az érmeket dr. End- rejfy Ildikó alpolgármester nvúitotta át.