Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-29 / 305. szám
992. december 29., kedd CSUPA ERDEKES Kelet-Magyarország 7 Betegségek és gyógyításuk a Bibliában ;ak azokat, akik feltétlenül hittek benne Fazekas Árpád \z édenkertben az első em- pár boldogságát semmi í zavarta. Nem ismerték a egséget, a szükséget, a szo- rúságot, a halált, és így a íszt sem. A bűnbeesés, illet- kiűzetés után Isten közölte: : szomorúságban lesz ré- ik a gyermekeiken keresz- , akik már születésük kap- in fájdalmat okoznak az zonyoknak: a férfi csak ne- s munkával keresheti meg a tyerét és minden embernek :g kell halnia. Eleinte az em- rek mégis hosszú ideig, több íz évig is éltek. \ Biblia szerint minden tegség a bűn következ- :nye (Máté ev. 8:1-4). Telisük át a továbbiakban rö- ien az Ószövetség, majd az testamentum jelentősebb tegségeit illetve gyógyításu- t. Az Ótestamentum idősza- ban messze kiemelkedett a rékenysége Mózesnek, aki e. 1500 körül Egy ipáiban született, a zsidó nép mzeti hőse és törvényhozó- s a történelem egyik leg- gyobb alakja. Isten maga ■nette el. I. „... én vagyok az Úr, a te ógyítód.” Mózes II. könyve 15. ré- ének 26. versében az Úr így ólt Mózeshez: „Ha a te radnak Istenednek szavára íségesen hallgatsz és azt cse- kszed, ami kedves az ő sze- ei előtt és ftgyelmezel az ő irancsolataira és megtartod inden rendelését: egyet sem jcsátok reád ama betegségek ízül, amelyeket Egyiptomra icsátottam, mert én vagyok : Úr, a te gyógyítód!” Alka- mszerű tehát itt pusztán fel- irolni „ama betegségeket” így is a 10 egyiptomi csapást: a Nílus vize vérré változott, halak elpusztultak, 2. a ékák ellepték az országot, 3. tetűinvázió, 4. bogarak el- ’aporodása, 5. dögvész, 6. ólyagos fekély emberen és armon, 7. jégeső, 8. sáska, 9. áromnapos sötétség és 10. inden egyiptomi elsőszülött mbert és állatot elpusztított a alál angyala. Ezek a csapások zonban nem érintették a iósen földjét, amelyen a zsi- ók Egyiptomban laktak. Három csodajelet is adott az it a Hóreb hegyénél az égő sipkebokorban való megje- ;nése után Mózesnek. Az 1-2. sodfjel: önmaga bélpoklos aegbetegítése és azonnali neggyógyítása ekként: „No- za dugd kebeledbe a kezed” - »arancsolta az Úr Mózesnek. ) ismét engedelmeskedett izonnal. Mikor visszahúzta a ;ezét, nagyon megrémült, nert tele volt a keze szörnyű ékélyekkel, sebekkel, poklos FOlt!” Ekkor ismét hallotta Mózes íz Úr hangját: „Dugd vissza a cebeledbe a kezed: és visz- izadugá a kezét a kebelébe és civéve azt a kebeléből és ismét ilyan lett, mint a teste.” [Mózes, 4:67). Ha pedig a nép ; két jelnek nem hinne: „akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd ki a szárazra, és a víz, amit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.” Témánk szempontjából figyelemre méltó, hogy az Ur a sivatagi vándorlás idején megvédte választott népét az éhhaláltól és gondoskodott mindig eledeléről és ivóvizéről. Mózes működéséhez tartozik a kígyómarás gyógyítása rézkígyóval (IV. Mózes 21:8-9). Ugyanis Izráel elégedetlen és hálátlan népére az Ur kígyókat bocsátott: ezek tüzes harapásai ellen nem volt mentség a táborban és a sátrakban sem. Az Úr végül is könyörgésére válaszul Mózessel póznára feltűzött rézkígyót csináltatott: „és ha valaki meg- marattatik és feltekintve arra, életben maradjon”. Akik viszont nem hittek és nem tekintettek fel, menthetetlenül elvesztek! Előfordult, hogy Isten nem gyógyítást, hanem egyenesen megbetegítést alkalmazott a megjelölésre, az emlékezte- tésre. így a vele való birkózásban, tusakodásban győztes Jákób (csaló) prófétának az Izráel (győztes) nevet adta és kificamította a csípőjét. így Jákób sántított is kicsit élete végéig, de nagyon boldog volt, s cseppet sem bánta az isteni megjelölést. Ezért is nem eszik a zsidók a csípő forgócsontjának inahúsát. (I. Mózes, 32:24-32). Figyelemre méltó (I. Királyok 17:8-24), hogy Illés próféta miként támasztotta fel a sareptai özvegyasszony halott gyermekét. A próféta felvitte a szobájába a halottat és háromszor ráborult e szavakkal; „Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét őbelé”. Feltámadt a gyermek! (1. kép). Csodálatos tetteket vitt véghez Elizeus próféta is, aki meggyógyította Naámán Szíriái hadvezér bélpoklosságát, amelyet aztán nemsokára átragasztott saját csalárd szolgájára (II. Királyok 5:1-19). Pedig a próféta még csak meg sem tekintette a háza előtt hintóbán várakozó Naámán tábornok sebeit, csupán kiüzent szolgájával: „Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban és megújul a te tested és megtisztulsz”. A fővezér szinte sértésnek vette, hogy Szíria világhírű gyógyfürdői (Abana, Párpár) helyett a Jordánban mártózzék meg hétszer, de végül is megtette és nyomban meg is gyógyult. Ez valódi távgyógyítás volt. (2. kép) A próféta a házához visszatérő és már alázatos Naámán- tól nem fogadott el ajándékot, mert nem ő volt a gyógyító, hanem általa az Úr. Nemsokára ugyancsak az Isten segítségével csaló szolgájára, Gé- házira ragasztotta büntetésként Naámán betegségét. Ez a fiú ugyanis nem átallotta, hogy titokban utánaszaladva a fővezérnek a próféta nevében ajándékot kunyeráljon. Jézus emberi életét Palesztina egy kis városkájában, Betlehemben kezdte. Dávid király elszegényedett családjában Szűz Máriától született a Szentlélektől csodálatos módon fogantatva. Harmincéves korában lépett a nyilvánosság elé: városról városra gyalogolva tanításait csodatettekkel és betegek gyógyításával, valamint szentséges életével erősítette meg. Csak néhány év állott ezután rendelkezésre, mégis bámulatos tevékenységet fejtett ki a krisztusi korig, amely 33 évet jelent. A továbbiakban néhány esetet mutatunk be Jézus jelentősebb gyógyításaiból. Távgyógyítást végzett Jézus a Kapemaum városában lakó udvari főméltóság fiának „halálos betegsége” illetve a ka- pemaumi százados szolgájának agyvérzése (gutaütés ízületi fájdalmakkal) kapcsán. Első esetben a hat órányi járásra lévő Kána városában volt Jézus, s ott kereste fel az apa. Eleinte Jézus nem a legbarátságosabban beszélt vele, de meggyőződvén hitéről, így, szólt: „Menj el, a te fiad él!” (János ev. 4:46-54). A másik esetben a pogány százados rohant az Úr elé: „Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj, hanem csak szólj egy szót és meggyógyul az én szolgám.” így is lett. (3. kép) Jézus ezután körutat tett, és elment szülővárosába, Názá- retbe is. „A názáretiek pedig túlságosan is közelről ismerték az Urat. Látták, mint egészen kicsi gyermeket játszadozni közöttük az utcán; látták amint a zsinagógában azaz a templomban ült és imádkozott igen gyakran. És látták őt dolgozni is nem egyszer József műhelyében. Éppen ezért a legtöbben úgy gondolkoztak, hogy nem lehet Ö mégsem olyan csodálatos valaki, akiben úgy hihetnének, mint az ő Megváltójukban.” (Lukács ev. 4:14-30). Jézus figyelmeztette őket: „Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nekem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapemaumban történtek, itt a te hazádban is cse- lekedd meg azokat!-— Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában. — És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegyasszony volt Izráelben... Mégis azok közül senkihez sem küldetett a próféta, hanem csak Sidonnak Sareptájában az özvegyasszonyhoz. És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben, de azok közül egy sem tisztult meg csak a Szíriából való Naámán.” Említésre méltó megyei vonatkozás, hogy 1617-ben M. G. latinul írta fel vörös tégladarabbal a híres mondást a vámosatyai templom falára: „Oh medice, cura te ipsum!” (Óh orvos, gyógyítsd meg tenmagadat!) Szintén Kapemaum zsinagógájában szombati napon Jézus ördögűzést végzett ekként:,Rémülj meg és menj ki ez emberből!” Majd Simon anyósának hideglelését meg- dorgálással és este „különféle betegeket” kézrátevéssel gyógyított meg (Lukács ev. 4:31-44). Nain városában egy özvegyasszony egyetlen fiát temették. Jézus kezének kinyújtásával megállította a menetet és így szólt a halotthoz: „Ifjú, néked mondom, kelj föl!” Az anya élve vitte haza a fiát. (Lukács ev. 7:11-17). (4. kép) Ugyancsak Kapemaumban feltámasztotta Jézus Jairus főrabbi halott kisleányát (Lukács ev. 8:40-től) és Bethá- niában kihívta a sírbarlangból a 4 napja eltemetett Lázárt (János ev. 11. rész). A hegyi beszéd után Jézus lefelé haladván meggyógyított egy bélpoklost (Máté ev. 8:1—4), majd Jeruzsálem felé mentében egy kis falu határában 10 bélpoklos férfit (Lukács ev. 17:11-19). Meggyógyított Jézus egy gutaütöttet (bénult agyvérzéses) is, akit Kapemaumban a tetőt megbontva engedtek le barátai hordágyon (nyoszo- lyán) a lábai elé (Márk ev. 2:1-12). (5. kép) De gyógyított Jézus kórházban is! Jeruzsálemben a Juhkapunál lévő tó mellett volt a híres Bethesda kórház (irgalmasság háza), amely 5 tornácból, azaz nagy kórházteremből állt: „Mind az öt terein állandóan tömve van nyomorultakkal, vakokkal, sántákkal, bénákkal és más különféle betegségtől szenvedőkkel”. Ebben a kórházban sokan meggyógyultak csodálatos módon. Ugyanis időnként földalatti források törtek fel, s aki ilyenkor elsőnek lépett a vízbe: meggyógyult! Egy itt fekvő és már 38 éve béna férfi azonban mindig elkésett, mások megelőzték. Nem voltak hozzátartozói vagy barátai, akik a vízre segíthették volna idejében. Jézus megkérdezte tőle: ,^Akarsz-e meggyógyulni?” A reménytelen beteg tekintete érzékeltette: „Uram, Te tudsz rajtam segíteni? Segíts hát bajomon!” Jézus így szólt: „Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat és járj.” (6. kép) Jézus ezt a gyógyítást is szombaton végezte, mert szerinte e nap arra való éppen, hogy jót cselekedjünk! (János ev. 5:1-29). Jeruzsálem utcáin járva tanítványaival az egyik sarkon Jézus egy születése óta vak zsidó koldust pillantott meg. Ez nagy szégyen volt a zsidó papság számára, mert Isten úgy rendelkezett, hogy az Ő népe közül senki se legyen koldussá. A tanítványok döbbenten kérdezték: „Mester, ki vétkezett, ez-é, vagy ennek szülei, hogy vakon született?” A válasz: „Ha Isten csak azt nézné, hogy ki vétkezett, akkor egyetlen ember sem szülémé egészségesnek.” Ezután furcsa dolgot tett Jézus: a földre köpött és a „nyálából sárt csinált” és rákente a sarat a vak szemére. És mondta néki: „Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában.” így történt és nyomban látott. Ez a gyógyítás is szombaton volt. Jézus még keresztre feszítése előtt is gyógyított: test- részvisszavarrást, -visszaül- tetést végzett! Ugyanis a Ge- csemáné kertben Péter kardjával levágta a főpap szolgájának, Málkusnak a jobb fülét. Jézus, megérintvén, „illetvén” annak fülét, visszaragasztotta (Máté ev. 26:47-56 és János ev. 18:1-11). Áttekintve Jézus jelentősebb gyógyításait, megállapíthatjuk, hogy a legkülönfélébb betegségeket képes volt csodásán meggyógyítani, s a legváltozatosabb módszereket alkalmazta: szó, megdorgálás, kézrátétel, nyálával sár készítése stb. Elsődleges célja az igehirdetés, illetve példabeszédek elmondása volt, s csak ezek kapcsán azaz másodlagosan gyógyított. Különösen a halottak feltámasztása (például a 4 napja eltemetett Lázáré) a mai fejlett orvos- tudomány számára is a megismerés határán túlinak, transzcendentálisnak tűnik. Tény azonban, hogy Jézus csak olyan betegeket gyógyított meg, akik feltétel nélkül hittek benne! Ezt a gyakorlatot folytatták az Ő segítségével a tanítványai (Péter, Pál) is, csakhogy sokkal ritkább esetekben (Apóst. Csel. 3,9,28). A Biblia tükrében tehát megmutatkozik, hogy a Krisztusba vetett hit, a bizalom és szeretet a mai betegek, valamint az orvosok számára is kiszélesíthetik a modem technikai fejlődés nyújtotta terápiás lehetőségeket. Élni kell ezekkel! (A képek a hollandiai G. In- gwersen: Biblia magyarázatokkal és képekkel című könyvének 309., 324., 328., 420., 424., 433. és 443 oldalain Klaus Pylman rajzai.) 5. kép
