Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
Nem lesz szigorú telünk 20 éves a Dávid-prognózis Balogh József A középkorúak talán még jmlékeznek arra, hogy 1972-74 táján nagy vihart (avart Dávid Mihály Nyíregy- lázán élő mérnök találmánya, nelynek alkalmazásával hosz- ?zú távú meteorológiai távprognózist lehet készíteni. A viharok elültek és közben eltelt húsz év. Ebből az alkalomból kerestük meg Dávid Mihályt, aki a prognózist most is elkészíti minden évben. A krónikás ismerte őt már 1972- ben is. Akkor dús barna haja ás jó adag optimizmusa volt. Olyan ember optimizmusa volt ez, aki talált valami nagy kincset és szerette volna azt szétosztani az emberek között. Meg is kapta a jutalmát. Nevezték szélhámosnak, kóklernek, magamutogatónak, csak tisztességes, jó szándékú embernek nem. Igaz, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében senki nem bántotta. Mi talán szerettünk volna még büszkék is lenni munkájára, de az nem kellett senkinek. Illetve dehogynem. Kellett és kell 20 ezer embernek minden évben. Óvatosan úgy lehet becsülni, hogy legalább százezer ember nézi meg a prognózisát évente alkalmanként. Használják átlagemberek, gazdálkodók, üzemvezetők, tsz-elnökök, miniszterek, sportolók, horgászok, kirándulók. Kérik belföldön és a környező országok magyarok lakta területein, de még Németországban is. * Elégedett? Kellő elégtételt kapott? — Igen. Az egyszerű emberek a maguk módján elégtételt szolgáltatnak évről évre, napról napra. Jólesik, de ez nem minden. Én az országot és a világot akartam megajándékozni, és én kapok elégtételt. Ez a két dolog nem ugyanaz. * Húsz év távlatából hogy látja: rosszul csinált valamit a tudományos elfogadtatás során? Ha most kezdené, valamit másként tenne? — A mai világ más. Más a tudomány fejlettsége. Más a politikai és gazdasági helyzet. Ma másként is kellene próbálkozni. Van azonban valami, ami azóta sem változott. Az emberi gyarlóság ma is ugyanolyan. A tudomány etikája ma sem más. Nemrég beszélgettem egy tudóssal. Megkérdeztem tőle: hogy van az, hogy olyan emberek, akik tudományos babérokra törnek, esetleg azt el is érték, a másik ember munkáját megsemmisíteni, vagy legalább ellopni akarják. De segíteni semmiképpen. Csak annyit mondott: „Nézze, Dávid úr! Ennek a miliőnek ilyen a természete.” Ő csak tudja. — Az ország vergődik, mert a fölösleges szellemi kapacitását nem tudja hasznosítani. Közben, nem is régen, az egész tudományos közélet hosszú kampányt folytatott az áltudományosság ellen. Ezalatt egy gondolat el nem hangzott arról, hogy mi módon lehetne megszervezni, hogy a bárhol is elhangzó egészséges elgondolások eljussanak a szakszerű tudományos feldolgozásig, és a gyakorlati hasznosításig. Az áltudományosság néha kellemetlen, bosszantó lehet. Ha azonban a tudományos társadalom teljes erővel az áltudományosság ellen küzd, és közben nem jut ereje, ideje, erkölcse figyelmet fordítani jelentős felvetések korrekt megvizsgálására, az már nemcsak kellemetlen, bosszantó, hanem katasztrófa. A tudomány és az ország katasztrófája* Ha jól értem, nem sikerült elnyerni szakemberek, tudósok segítségét? — Jól érti, bár az elmúlt húsz év alatt én nem is törekedtem erre folyamatosan. Valamikor 1974 táján megkíséreltem segítőket találni. Nem sikerült. Ezt követően húsz évig kutattam. Most hússzor annyit tudok. * Nem gondolja, hogy most egy új lendülettel ismét meg kellene kísérelni a kapcsolat- felvételt? — Azt hiszem, eltalálta. Egy új lendület most időszerű. Ennek több oka van. Most már elég sok anyagom összegyűlt. Életidőm fogy. Közben egy francia kutató hasonló nyomon jár. Elviheti az elsőbbséget tőlem és az országtól is. A közelmúltban megkerestem néhány tudományos tekintélyt. Tárgyaltam az Országos Meteorológiai Szolgálat elnökével. Néhány jelentős személyiséget még felkeresek. Szeretném megértetni, nem török senki tekintélyére, nem akarok tudományos címet, de ha már van egy sor eredmény, akkor azt valami módon hasznosítsuk. * A tudósok talán attól félhetnek, hogy ha témája, a „planetáris meteorológia” kutatására pénzt fordítana az állam, azt más tudományos témáktól vonná el. — Én ezt másként látom. Ha hozzáértő, jószándékú emberek felmérnék a témában rejlő lehetőségeket, be lehetne ezt vinni az EURÉKA-program- ba. Nem pénzt vonna el, hanem már a kutatás is pénzt hozna be az országba. Az eredmények nemzetközi hasznosítása pedig igazán sok pénzt hozhatna. Egy csapat meteorológust, csillagászt, geofizikust lehetne foglalkoztatni. * Nem mégis a meteorológusok kenyerét akarja elvenni? — Ezt nem jól látja. A két témakör teljesen más. A hagyományos meteorológiára szükség van és szükség is lesz. A planetáris meteorológiának mások a módszerei, mások az eredményei. Félni csak attól kell, hogy a hagyományos meteorológia alapdogmája egy kicsit meginog. Ezt azonban nem lehet elkerülni. Év végéig még kísérletezek azzal, hogy törekvéseimhez belföldi partnereket találjak. Amennyiben ez nem sikerülne, úgy külföld felé fordulok. Ha ezt kellene tennem, sajnálnám. * Nem engedhetem el prognózis nélkül. Úgy gondolom, már készül az 1993. évi előrejelzés. Tudja már, hogy milyen lesz a január és a február? — Igen, a prognózis elkészült. Komolyabb hideg január első napjaiban, február közepén és március tizediké közelében lesz, egyébként a tél nem látszik nagyon szigorúnak. A csapadékos napok száma viszonylag sok lesz. * Köszönöm a beszélgetést és a prognózist. A riporter egy kicsit még töpreng. Hogy van az, hogy egyik embernek egy témára van egy élete, és egy országnak ugyanerre nincs két órája, hogy megkérdezné: barátom, úgy hallottam, húsz évig kutattál. Találtál ez alatt valamit? És ha találtál, megmutatnád? Werter János siklás Csabának Jeszenszky Gézának . _ , ,. _ ,, — Uj utazóbőröndöket, mert IfarifytÚrál - Sztrájkmentes játékvasutat a régi már beie/f... Csurka Istvánnak Dr. Kiss Gyulának Boross Péternek — Kőtáblákat, az új tanulmány — A munkanélküliek munkaköny- — Korrupciómentes robotzsarumegírásához... veit... kát... Szabad Györgynek Dr. Balsai Istvánnak Kupa Mihálynak — Az ország harangját, hogy — Az igazságtevő Zorró jelme- — Az adófizetők kulcskészletét, a parlamentben rend legyen... zét... hogy ne csak „két” kulcsa legyen...
