Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
Reménnyel vállalni az élet keresztjeit Hívják a szeretet, nevezik a családi béke ün- karácsony mindegyiknél több és ezék mini ezzel az oldallal, ahol nyíregyházi egy- népének, az ajándékozás napjának, a kis Jé- együttesénél is gazdagabb tartalmú ünnep, házi vezetők mondják ei: mit jelent nekik a zus születésnapjának, fenyőünnepnek. A E titok megfejtéséhez szeretnénk hozzája- karácsony. Isten ígéretei beteljesülnek Áldásokban reménykedve DR. VÁRADY JÓZSEF RÓMAI KATOLIKUS FŐESPERES: A karácsonnyal kezdenek Isten ígéretei beteljesülni. Évezredek során dédelgetett ígéretek életté válnak a kis Jézusban, és az isteni ígéretek Jézus fellépésekor valósulni kezdenek. Először evilági formában. A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok tisztulnak, és a szegényeknek örömhírt hirdetnek. (Lk 7, 22) És azóta? Hány vak és süket és szegény, vagyis hány pártfogó nélküli kap jézusi segítséget, immár nem a testben látható Jézustól, hanem a Jézust követő emberektől, akik a világ végéig újra és újra Jézusból merítenek jóságot és közvetítik embertársaiknak. Ez az örök karácsony: dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaraté embereknek! Jézusból árad az örök jóság, és árad az emberek kezéről, és áldást nyernek a földön minden idők minden nemzedékei, a világ végezetéig. Akkor menyországi formában válik majd teljessé minden isteni ígéret, mert Jézus minden ígéretet „igen”-né tesz. (2. Kor, 1,2) Karácsony kis Jézusának bája földöntúli szépségek tényleges elindulása földünkön: Istené a kezdés, jelzi a Gyermek. De ő mindnyájunkat aktivizálni kíván saját küldetése véghezviteléhez. Magunk és mieink örök jövőjét mi teremtjük az ő erejében. ,fiikor Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent” (Tit. 3,4): ez a Jézus megszületése. Ez megtanít minket, hogy akik hisznek Istenben, igyekezzenek elöl járni a jó cselekedetekben (Tit. 3,8) .„Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra dől” (Mt 12,25) — szól hozzánk Jézus intelme. Felül kell tehát múlnunk az egymás ellen fordulást, elvakultságot, és hazánk és egymás szeretetében nem szabad megengednünk magunknak, hogy vadulva küzdjünk a magunk — vagy a pártunk — vagy a nemzetiségünk érdekéért honfitársaink ellen. Bármennyink volna, semmit sem ér, ha nincs béke a szívünkben és a családunkban és a nemzetünkben. Társadalmunk minden rétege, az egykori ilyen vagy olyan nézetűek is: egyaránt meghívottak a békére és az együttépítésre. Meghívott a békés építésre férfi és nő, gyermek és öreg. Különösen jaj a vallásosnak, ha nem adná oda életét, szívét, vagyonát és minden befolyását, hogy felvirágozzék hazánk, és hazánkban felvirágozzék az Isten Országa: vagyis sokasodjon a dolgos, imádságos és bibliás magyar. És egymás nagyrabecsülése. Jézus születésekor külön hangsúlyt kap mostani karácsonyunkban az új magyar nemzedékek születése. Szerető és dédelgető fogadtatás vár rájuk? Szülők, és kisebb-nagyobb testvérek örömmel várják az új testvérke születését?! Vagy „El vele! Ne éljen velünk?!” Látok többgenerációs, ötgyermekes családot, ahol az újszülött mellett az idős, sőt beteg nagyszülőnek is jut hely, és élet, és szeretet: de mennyi szeretet. A szerető szavak, kedveskedések jobban éltetnek és boldogítanak, mint a kenyér. És a többgenerációs családban egy kicsit összehúzódik mindenki, amikor az új testvérke érkezik. Anyagilag is boldogan képesek kissé ösz- szébb húzódni: mert több napfény és öröm érkezik. A karácsonyi Kis Jézus azt jelzi, hogy szegénységben is érdemes megszületni az életre, ha van családi szeretet. Ez felma- gasztosítja a család együttesét. A betlehemi családok nem akartak kissé összébb húzódni, hogy a Kis Jézust befogadják: mekkora veszteség! Örökre jóvátehetetlen karácsonyi veszteségük. A megszületett Kis Jézus hamarosan menekült lett, és hajléktalan. A mostani menekültekre, és hajléktalanokra is égi oltalom és fény áradjon az Ur menekültségéből. Jézus születése égből való, és a földön munkálkodik az idők végéig. Isten a lét mozgató elve. Jézusban Isten a Szeretet mozgató elve. Önerőből, önjóságából mozgat, velünk együtt is ő mozgat minden jóságban. Dicsőség Istennek! Békesség az Embernek! Bizonyságot tehetek SIPOS kund KÖTÖNY REFORMÁTUS ESPERES: Mit jelent a számomra ez a mostani karácsony? Köztudott dolog, hogy a karácsonyt négy adventi hét, négy adventi vasárnap előzi meg. Ez a négy hét arra adatott, hogy ez idő alatt felkészüljünk, ráhangolódjunk a karácsonyra. így hangolódik rá a lelkipásztor is hétről hétre, ez jó dolog, hiszen azt látom, hogy vasárnapról vasárnapra mind többen vannak a templomban, az advent a gyülekezet tagjait felkészíti a karácsony méltó megünneplésére. Karácsonyra nagy gyülekezetét várok, várom azokat az embereket, akik örömmel hallgatják az igét, az evangéliumot, és jönnek a templomba az Úr asztalához, a megterített asztalhoz, hogy ott testvéri közösségben és szeretetben ünnepelhessük együtt a karácsonyt. Személy szerint mit várok a karácsonytól? Örömmel és boldogan készülök erre a karácsonyra is. Mint ahogy minden esztendőben, most is az lesz a karácsony csúcspontja, amikor a szószékre mehetek, és bizonyságot tehetek Jézus Krisztusról, arról, hogy született néktek ma a megtartó. Csodálatos dolog az, amikor az Istenről bizonyságot tehetek, elvihetem mindenkinek a karácsonyi örömöt, az evangéliumot, és beszélhetek az embereknek arról a Jézus Krisztusról, aki otthagyta a menny dicsőségét, eljött erre a földre és emberré lett, hogy a mi bűneinket magára vegye és meghaljon érettünk a golgotái kereszten. Az én számomra a karácsony most újra azt jelenti; az Isten szolgálatában állhatok, remélem, megengedi az Isten, hogy ezen a karácsonyon is hirdethetem az igét. Azt szeretném, ha az emberek számára ez a karácsony nem csupán egy múló hangulat lenne, nem egy vendégvárási, ajándékozási alkalom, egy úgynevezett szeretetünnep, hanem én azt szeretném, hogy az embereknek a szívében szülémé meg a Jézus Krisztus, és megéreznék a karácsony igazi örömét, igazi boldogságot. A karácsony számomra a mindent jelentette. A családban, a gyülekezetben mindig ez volt a csúcs. Eszembe jut a gyermekkorom ezeregy emléke, az adventi várakozás, úgy számlálgattuk az adventi vasárnapokat, hogy mikor lesz már karácsony. Mi hatan voltunk testvérek, és ilyenkor mindig fokozottabban odafigyeltünk, nehogy szomorúságot okozzunk a szüléinknek, édesapánk nyugodtan tudjon készülni a karácsonyi szolgálatokra — mert ő is lelkipásztor volt — édesanyámnak igyekeztünk segíteni. Ha eljött a karácsony ünnepe, tele voltunk izgalommal, s amikor az ajtórésen csak egy kicsit is megláttunk a karácsonyfából, a karácsony ízét kezdtük el érezni. Személy szerint úgy gondoltam, ha majd vége lesz ennek a földi életnek, és ott leszünk az Isten országában, ahol örök karácsony lesz, az milyen nagyszerű lesz. Most is csodálatos esemény a mi életünkben a karácsony a családban, a feleségemmel, a három gyermekemmel együtt örülhetünk, azután a hozzátartozóink körében, akik ilyenkor meglátogatnak bennünket, és a gyülekezetben is, ahol ragyogó arcokat látni és boldog gyermekeket. MOSOLYGÓ TAMÁS GÖRÖG KATOLIKUS PAROCHUS Csodálattal készülök Jézus Krisztus születésének újbóli felfedezésére. E titok kutatásában az idén különösen jelentős szempontokat adnak számomra az ünnepeink egymás- utánisága és szertartásaink szerkezete és imádságai. Reménykedve várom az ünnep áldásait, s szeretném majd az utóünnepben a kapott kegyelmek felhasználását kontrollálni. Hasonlít ez az egyes szertartások szerkezeti felépítéséhez, melyekben megemlékezés, fölajánlás, a Szentlélek leesdése és az Istennel való egyesülés követik egymást. A kellő felkészülés, előkészület minden értékes dolog létrehozásához szükséges. Különösen fontos ez az emberi lélek számára, hogy a születés titkát megértse, hogy valóban Istennel való találkozáshoz, Isten bennünk való megszületéséhez, bennünk való életének megerősödéséhez vezessen. A karácsonyi kánonunk éneklésével már a bűnbánati idő kezdetétől (nov. 15.) emlékezünk Jézus Krisztus születésének tényére, örömteli eseményeire, bennünket gazdagító értékeire. Ezek engem örömmel, büszkeséggel töltenek el, megerősítenek a készületben, és felszabadítanak, jogot, hatalmat adnak a hitben való életben. Korunk rohanó világ; sajnos, kénytelenek vagyunk sokszor kellő készület nélkül végezni dolgokat, megoldani helyzeteket. Elhamarkodott, meg nem fontolt, követelményekkel nem számoló döntéseket, ezek sorát hozzuk mi magunk is sokszor, amik természetesen gyakran megbosz- szulják magukat. A karácsonyt közvetlenül megelőző napokban az ószövetségi vonatkozásokkal ékesített imádság már teljesen Jézus Krisztus felé irányítja figyelmünket, aki azért születik, hogy előbb elesett képmásunkat felemelje. „Készülődj fel Betlehem: mindnyájunk számára megnyílik az Édenkert! Ékesítsd föl magad Efráta, mert a barlangban az élet fája sarjad ki a Szűztől; hiszen az ő méhe szellemi paradicsommá válik, melyben az isteni ültetvény díszük, melyről ha eszünk, élni fogunk, s nem halunk meg, mint Ádám. — Krisztus születik, hogy előbb elesett képmását fölemelje.” Úgy gondolom, hiányos bennünk a fölajánlás, a kezdeményezőkészség. Nehezen vállalunk fel nemes, szép dolgokat, érzéseket mások szolgálatára. Másokra hagyatkozunk dolgainkban, sokszor még gondolkodásunkban is. Jézus Krisztus születésének számtalan üzenete, szépsége és titka van. Ezek gazdaságának forrását sohasem tudja kimeríteni. Számomra ma mégis úgy tűnik, zavaros forrásból merítünk az ünnepléshez. Túlságosan anyagias szempontok kerültek előtérbe. Mintha a bölcsek csak aranyat vittek volna a kisdednek. Az sem igazi titka a karácsonynak, ha a család ünnepéről, vagy csak pusztán a béke vagy szeretet ünnepéről beszélünk, vagy ezek valamelyikének tartjuk a karácsonyt. Természetesen közelebb járunk a karácsony titkához, ha Krisztus példája nyomán szociális érzékenységből a sorsközösség valamilyen formáját választjuk szegény embertársainkkal. Az örökkévaló királynak szóló arany mellett a napkeleti bölcsek becses ajándékai voltak Jézus részére, mint főpapnak és mindenség Istenének szóló tömjén, s a háromnapos halottnak készített mirha is. Karácsony harmadik napján ünnepeljük Szent István diakónus első vértanúünnepét. Jézus értünk vállalt megváltó keresztáldozatára és erre az ünnepre mutat előre a gyermek Jézusnak adott mirha. Ez a mi áldozatvállalásunkat is jelzi. Az alkotás, a munka erőfeszítéseket igényelnek. Az emberi élet velejárója a lemondás és áldozatvállalás is. Ezek teszik teljessé a karácsony titkát és a mi életünkből sem hiányoznak. Boldog az, aki derűvel és reménnyel tudja vállalni az élet keresztjeit. A karácsonyi üzenet BOZORÁDY ZOLTÁN EVANGÉLIKUS ESPERES: Nem lehet nem gondolni 1992 karácsonyán arra a sok szenvedésre, amely körü- vesz bennünket Európában, és bár nagy gondok Magyarországon nincsenek, mégis bővelkedünk feszültségekben. Az emberek felteszik maguknak a kérdést, hogyan lehet ezen változtatni? Jó volna erre azt tanácsolni; próbáljuk meg nagyon szeretni egymást, mert a szeretet ad kulcsot ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához. Mégis azt hiszem, a szeretetet a mostani karácsonyon nem egyszerűen csak a betlehemi történet felől lehet megközelíteni, hanem az egész Isten-emberré létei kérdését kell megvizsgálni. Jézus Krisztus személyével kapcsolatban ősi kérdés; miért lett az Isten emberré? Én erre a következőként szeretném megfogalmazni a feleletet. Elsősorban azért lett, mert Isten sokszor igen távolinak, meg- foghatatlannak, elérhetetlennek tűnik az ember számára. Ha az ember ezt érzékeli, vagy az szakad rá, hogy „nagyon kicsi vagyok és úgy érzem, Isten nem törődik velem”, vagy elkezd gondolkozni, és gyárt magának egy Isten-képet. Isten karácsonyi üzenete, amely Jézus Krisztusban megjelent, arról szól: Isten nem általánosságban szereti ezt a világot, ez a szeretet nem abban mutatkozik meg, hogy sajnálja az emberiséget, hanem abban, hogyan segít az emberen. Ez a segítség Jézus Krisztus személyén keresztül történik, aki, ahogy az apostoli hitvallásban is valljuk, fo- gantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus személyében valóságos isteni és valóságos emberi kapcsolódik össze, amit nem a „hogyan lehetséges?” felől kellene az embereknek megvizsgálni, hanem inkább azt kellene keresni; miért van szükségünk olyan megváltóra, segítőre és szabadítóra, aki egyszerre Isten és egyszerre ember? Ha az Úr Jézus csak egyszerűen mint Isten van jelen a világban, hihetetlen, hogy megérti a nyomorúságaimat, a gondjaimat, a bűneimet, a szenvedéseimet, mert olyannak tűnik előttem, mint aki a fellegek fölött, az egész anyagi világ fölött elérhetetlen magasságból szemlél engem. Még ha igaz lenne, hogy tényleg szeret, törődik velem, gondot visel rám, mégis az én hitem számára okoz ez nehézséget. Ha a másik oldalról vizsgálom, hogy Jézus Krisztus egyszerűen csak ember, akkor az az igazi gond, amit régóta tudunk; az emberi élet végső kérdéseivel kapcsolatban ember embernek tanácsadója, együttérző társa tud lenni, de segítője nem. Tehát ha Isten kiválaszt egy prófétát, hogy elküldje ebbe a világba, és beszéljen az Isten szereteté- ről, akkor nagyszerű dolgokat mondhat el, ahogyan az ószövetségi próféták tették. Jézus Krisztus azonban egyesíti magában az emberi és az isteni természetet, ami által számomra nagyon közelivé lesz, tudom; ért engem, hiszen keresztülment az emberi élet születéstől a halálig tartó szakaszának minden állomásán, beleértve a szenvedést is, mégis nagyon nagy biztonságot jelent nekem, hogy az a Jézus Krisztus, aki megszületett Betlehemben, valóban az Isten fia. Tehát van hatalma arra, hogy belenyúljon az életembe, segítsen rajtam, utat mutasson nekem.
