Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-23 / 302. szám
1992. december 23,, szerda HÁTTÉR Forinthozó versenyképesség Újabb befektetők kopogtatnak az Agrobanknál Lengyel Józsefné A SZERZŐ FELVÉTELE Mátészalka (KM - MCS) — Nemrég pozitív eredménnyel fejeződött be az Agrobank Rt.-nél a jegybanki revizori vizsgálat, amelynek megállapítása szerint a pénzintézet likviditása kiegyensúlyozott. Ráadásul a hírek szerint a bizalom nem csökkent a bank iránt, hiszen újabb befektetők jelentkeztek, akik plusztőkével kívánnak részvényesek lenni. Ezek után kérdeztük Lengyel Józsefnét, az Agrobank Rt. mátészalkai fiókjának igazgatóját az idei évről. • A bank vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy egy- egy távoli településen nem az számít, hogy mit mesél az adott bankról a fővárosi pletyka, hanem az, hogy mennyire bíznak a bankfiók vezetőjében. Ön mennyire érezte mindezt? — A kapcsolatépítés és a számok azt jelzik, hogy elnyertük partnereink bizalmát. Idén az összbanki műveleteink megduplázódtak. Ebben a dinamikus fejlődésben sokat számított az, hogy az állami gazdaság épületéből átköltöztünk a belvárosba egy reprezentatív irodaházba. Úgy érzem, nemcsak a külsőségekben, hanem a banki műveletek terén is versenyképesek vagyunk bármelyik fiókkal. Ebben az évben jelentősen bővült az ügyfélkörünk is. • A nevük alapján kizárólag az agrárszféra bankügyleteit intézhetik. Valóban így van? — Ez egy kicsit megtévesztő. Kezdetben részvényeseink nagy része az agrárszférát képviselte, emiatt kaptuk nevünket. A jelen szisztéma alapján általános kereskedelmi bankként funkcionálunk, partnereink között ugyanúgy vannak ipari és mezőgazdasági üzemek. Ha a nagyságrendeket veszem figyelembe, akkor forgalmunk jelentős részét a már privatizált cégek adják, ennél kevesebbet a kis- és középvállalkozók. • A legtöbb bank arra panaszkodik, hogy forrását nehezen tudja kihelyezni amiatt, hogy nincs yai inn ciknek megfelelő fedezet. Hasonló gonddal küszködik-e az Önök fiókja? — A hitelkihelyezés nem okozott problémát nálunk. Másfélszeres fedezetet kérünk, partnereink ezt elfogadták és megadták. Jelenleg a hitelezett cégek és magánvállalkozók mintegy egyharmadá- val van gondunk, ők akik jelentős késéssel, csúszással vagy esetleg egyáltalán nem tudnak fizetni. A többiek pontosak. A csődtörvény nálunk úgy érezteti hatását, hogy a hitelek visszaérkezése időben hosszabb mint korábban. Kétszázmilliós nagyságrendben bonyolítottunk le világbanki forrásból hitelezést, amelyet úgy érzem, banki körökben nem szívesen vállalnak fel. Szigorúak a pályázati feltételek, csak többszörös szűrő után kapja meg az igénylő a keretösszeget. Ezt sem kapja kézhez, hanem előbb megfinanszírozza a vásárlást és a számla alapján kapja vissza pénzét. • A múlt évben csak példaként hozta fel, hogy szinte mindennap telefonon több tíz-, sokszor százmilliót is felajánlottak cégek, azt kutatva, melyik bank ad több kamatot érte. Akkor még viszonylagos forráshiánnyal küszködött fiókjuk. Jelenleg is? — A források terén már jelentős a kínálat, nem kell licitálni egy-egy nagyobb összegért. Napjainkban 22 százalékért lehet betéthez jutni. Emiatt a felajánlások elapadtak. A betétkamatok csökkenésével együtt járt a hitelkamatok leszállításával, bankunknál jelenleg sókkal kedvezőbb feltételekkel lehet hitelhez jutni, mint tavaly. Karácsonyra ezervonalas crossbar telefonközpontot adnak át Balkányban. A 24,5 millió forintot érd központot vonalaiból és ennek megfelelően költségeiből is Balkány, Szakoly, Bököny, Geszteréd, érpatak települések részesülnek Balázs Attila felvétele Távoktatás a régióban Nyíregyháza (KM) — A fejlett nyugati országokban több évtizedes múltra tekint vissza az igen eredményesen működő távoktatási rendszer. Magyarország ebbe későn kapcsolódott be, bár felsőoktatásunk a külföldi hatások iránt általában fogékony. A távoktatás igen nagy szerepet vállalhat Magyarországon is — különös tekintettel az elmaradottabb régiókra. A tavaly létrehozott Nemzeti Távoktatási Tanács az ország hat egyetemi városában, — Gödöllőn, Szolnokon, Pécsett, Győrben és Veszprémben, hozzánk legközelebb Debrecenben — regionális távoktatási központokat hozott létre. Ezek az adott régióban segítik az igények és lehetőségek feltárását. _________Tárca _ A zúzmarás, decemberi reggel semmi jót nem ígért. Köd szitált, és hol gyengébben, hol nekidurálva magát fújt a megállapíthatatlan irányú szél. Összébbhúzták magukat a munkába igyekvők a járdaszigeten. Elővánszor- gott a busz, legalább annyira kedvetlenül bearaszolva az utolsó métereket, mint amilyen tompult közönnyel bámult maga elé minden várakozó. Bent, a kocsi gyomrában párásabb és szagosabb volt a levegő, egymáshoz szorultak táskák, szatyrok, lábak, hátak, karok. Az ismeretlen-is- merősség tartalmatlan mozdulatai követték a kanyarok minden rándulását. A kislány ott ült az első „pároson”, ahol mindig szokott. Kötött sapkáját a szemébe húzva, egyik kezében egy szelet csokoládét szorongatott, a másikkal egyensúlyozta a hegedűtokot. Táskája a hátán, mint egy Mikulás-puttony. Az útitársa — barátnője?, ismerőse?, rokonféléje? — a második megállóban szokott felszállni, nekifogja a helyet maga mellett minden reggel, hogy a közös megérkezésig csacsoghassanak, sugdoshassanak, mesélhessék egymásnak aprócska létük örömeit, gondjait. Már túlfutott a csuklós a másodikon, amikor feltűnt, hogy a nyolc-tízéves fruska csak néz maga elé, nem csinál semmit. Az ülés szabadon maradt mellette, üresen, mint a vádló-figyelmeztető magunkra hagyatottság csupasz terei. Hová Tett a barátnő? Összevesztek? Megváltozott a másik útiránya? Beteg lett? A megszokottság meleget sugárzó hangulata egyszeriben eltűnt a kocsiból. És ez így ment a többi napon is. Második megálló, fél- repillantás, aztán csak szomorú. befelé forduló, nagy. felnőttes csöndek. Egy idő után elmaradt a kis kötöttsapkás. A kora reggeli járat összezártjai csak találgatták, vajon mi történhetett, de az? tértek a dolog ’tt már ez má- cudarabbul. ár hónap, ami- ielőn szembetalálkoztam a magára maradottal. Nem tudtam faarccal elhúzni mellette, főképp amikor láttam: megismert. — Hova baktatsz így, egyedül? — kérdeztem minden bevezető nélkül. — Megyek hegedű- ' órára — hadarta pici zavarodottsággal a hangjában. A hátitáska helyett most egy vállra akasztós lógott rajta és a hóna alatt lapult a hegedűtök. — Miért nem szállszfel a buszra? — / kérdezősködtem tovább. — És hol van a kis barátnőd? Öregesen ráncba szedte a homlokát, majd mint akinek fájdalmat okoz a dolog, darabonként hullatta rám a válasz szavait. —A ... buszt... utálom. Hamarabb ... indulok .... így is beérek ... mindig ... időre. Az a lány pedig .... az a lány elutazott. Jött érte egy vonat, felröppent rá, el sem köszönt. Azóta nem találkoztunk. Megoldódott hát a rejtély, vontam le nagy bölcsen a semmitmondó következtetést. Aznap gyalog mentem hazafelé. Ahogy egymás után hagytam magam mögött a keresztutcákat, egyre keserűbb ^gondolatok felhozták be a délután rám váró lehetőségeit. . Igen. Egy vonat előbb-utóbb valamennyiünkért eljön. Az utolsó szerelvény, amihez talán senki sem fog kikísérni. F elszállunk, táskánk zárján matatunk, hogy ne kelljen megfordulni, mert lehet, hogy az üres peronon mégiscsak ott áll majd, akitől menekülünk. Ott áll, és a buszok kettős üléseinek békés meghittségét őrzi bepárásodó szemében, a kettétört csokoládék ízét, az egymásba szorulás biztonságának örömét, a közös és vissza már soha nem hozható együtt- utazások önfeledt kacagásait. És aztán kigördül a szerelvény, amire nem lehet menettértit váltani. Nem marad utána semmi, csak a sínpárok közé fogott, acélkék üresség. Kálfai János Az utolsó vonat F Kelet-Magyarország 3 Nézőpont ] Tisztviselők önérzete Nábrádi Lajos rp gészséges vita, korrekt L-j véleménycsere között zajlott egy értekezlet Nyíregyházán a minap. Am az egyik hozzászóló a főnökök előtt erősen kritizált egy ügyintézőt, aki a közzétett határidő után négy nappal nem fogadott el egy pályázatot. Pedig a pályázó pénzt akart igényelni egy üzleti vállalkozásához, s ha a vállalkozás beindul, több munkanélküli állást kap. A hozzászóló érvei, kritikái elfogadhatónak jogosnak tűntek. Kell-e szorosan venni a határidőt, amikor 50-60 ember foglalkoztatásáról van szó? A válasz csak igen lehet. Hiszen a pályázatot azért zárták le, mert az éves keret kimerült. S a pénzügyi világban (főleg Nyugaton) a határidő szentírásnak számít. A határidőbe a szóban forgó hozzászóló már beletörődött, ám ekkor meg azzal állt elő, hogy az ügyintéző durva volt. A jelenlévők egyike ekkor jogosan védelmébe vette az ügyintézőt, mondván:„Az elkésett pályázó nyomdafestéket nem tűrő szavakat zúdított az ügyintézőre, ezt a közhivatalnokot egyébként is sok támadás éri a nem precíz pályázók részéről. Több pályázó az egyértelműen leírt okmányokat másodszorra, harmadszorra sem hozza magával, vagyis mulasztást követ el. Közben az ügyintézőt vádolja”. Való igaz: százezreket, milliókat nem lehet odaítélni, kiutalni a szükséges okmányok nélkül. A hivatalnok csak a kötelességét teljesíti. A példa nem egyedi. Az egyik szatmári faluban nem rég majdnem megverték a polgármesteri hivatal előadóját, mert — jogszerűen — megtagadta a segély kiutalását. A nyíregyházi nagy postán a hosszú karácsony előtti sorban türelmetlenül álló férfi durván szidalmazta az egyébként szaporán dolgozó postás kisasszonyt. A jelenlévők közül senki nem vette védelmébe a hivatalnoknőt. Ne feledjük: a hivatalnoknak is van önérzete. E Ünnepi csúcsforgalom a nyíregyházi 1-es postán Balázs Attila felvétele Kommentár Karácsonyi kézfogás Baraksó Erzsébet / (avában dúl a két legnagyobb parlamenti párt között a médiaháború, viszonyukat országos szinten többnyire a szembenállás jellemzi, ezért szinte példátlan, ami Nyíregyházán történik: az MDF és az SZDSZ itteni vezetői jelképes kézfogással tudatják a közvéleménnyel: vannak kérdések, amelyek ügyében összefognak és együttesen lépnek fel. így volt ez most a szociális szempontból nehéz helyzetbe jutott családok megsegítésével■ kapcsolatosan. Az önkormányzati képviselői keretből az SZDSZ 600 ezer, az MDF 200 ezer forintot ajánlott fel, ebből a pénzből a leginkább rászoruló 800 család karácsonyi asztalára vittek ajándékokat, juttattak el élelmiszer-segélycsomagokat. Akik figyelemmel kísérik a nyíregyházi képviselő-testület tagjainak munkáját, tudják, nem az adventi hangulat hatására keresték a közös utat. A képviselőknek az a kinyilvánított szándékuk, noha vita természetesen van a testületben, hogy igyekezzenek kerülni a pártszempontokat, és munkájuk középpontjába a szakmai részletek, valamint a városérdekek kerüljenek. Vajon hathat-e az országos vezetőségre ez az itteni egyetértés? Poroszka Ottó SZDSZ- frakcióvezető úgy véli, van hatásuk a vidéki szervezeteknek a központi politikára, amint azt a legutóbbi SZDSZ-es elnökválasztáskor is tapasztalták, és azt sarkallják az országos vezetőségnek, hogy keressék a párbeszéd kialakításának lehetőségeit. Az MDF frakcióvezetője, Hamvas László, nem hiszi, hogy innen „felfelé” befolyásolni tudnák a dolgokat, viszont példa értékűnek ajánlja más testületek számára a két párt nyíregyházi vezetőinek törekvéseit. Nyilvánvaló itt is a vélemények különbözősége, a gondolat mégis szuverén marad, s éppen azáltal, ha a másik véleményét tiszteletben tartjuk. Többek között ezt kellene még tanulnunk, gyakorolnunk. J
