Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-22 / 301. szám
12 Keíet-Magyarország A, • KULTÚRA 1992. december 22., kedd Karácsonyi népszokások Nyíregyháza (KM - NIA) — A magyarságot letelepedésétől kezdve többféle hatás is érte, melyek együttesen a magyar karácsonyi szokások kialakulásához vezettek. Ilyenek voltak a középkortól kezdve a katolikus egyház szertartásai, karácsonyi énekei, továbbá a szerzetesek és tanítók által ideplántált színjátékszerű mozzanatok, mint a karácsonyijátékok, a jászolállítás szokása. Ezeknek a századok során népi formaváltozatai alakultak ki. A karácsonyfa-állítás szokása a XIX. század negyvenesötvenes éveiben városon jelentkezett először, ma azonban országosan elterjedt, és ahol gyermekek vannak, mindenütt állítanak fát. Erdély néhány megyéjében azonban még a háború alatt is újévkor, az „aranyos csikó” hozta a gyermekeknek az ajándékot. A karácsonyi népi színjáték középpontjában hazánkban a kifordított bundát viselő bo- hókás betlehemes pásztorok tréfálkozása, éneke, játéka áll. A betlehemezők házilag készített jászlat vagy templom alakú kis betlehemet hordoznak magukkal. Ma általában gyermekek adják elő a betlehemes szövegeket, kivéve egyes székely falvak felnőtt férfiak által előadott karácsonyi misztériumait, amelyeknek külön érdekessége, hogy a pásztorok állatbőrből készült, ijesztő álarcokat hordanak. Ilyen pl. a Bukovinából Tolna megyébe teCsinovnyik, menedzser, Kállai János Az „anyám, én nem ilyen lovat akartam” érzése általában akkor fogja el a tanárembert, amikor a hétköznapok munkától, nyűgöktől, idegeskedéstől terhes gyakorlatában alaposabban megismeri újdonsült vezetőjét. Mert a választások-meg- bízások kampányidőszakában általában minden vagy feketébbnek vagy rózsaszínűbbnek látszik, mint ahogyan az majd a maga valóságában megmutatkozik. Érthető módon minden tantestület az ideális személyt szeremé megtalálni. Azt az embert (!), aki vezetői koncepcióval rendelkezik, aki kellőképpen gyakorlatias, ugyanakkor az elvontabb kérdések elemzése sem áll tőle távol, aki még nem a nyugdíj közelében tervezi a jövőt, de aki nem is zöldfülű, aki érzékeny az egyéni gondokra-bajokra stb. Sorolhatnám napszálltáig, úgysem érnék az elvárások lajstromának a végére. És akkor még nem szóltam a mostanában ismét felbukkant, a tipizálást serkentő minősítésekről. Három forog közszájon, már ami az iskolaigazgatók karakterét illeti: a csinovnyik, a menedzser és az egykoron nagy sikerekkel büszkélkedhető, sokat tűrő és küzdő néptanító. Hogy a felsoroltakból melyik a legszimpatikusabb, legütőképesebb, ez bizony nemcsak szimpátia és gusztus dolga. Mert a csinovnyik jól adminisztrál, pontos mindenben, megköveteli a precizitást a munka valamennyi területén. El tud számolni a dolgokkal, legyen akár a sajátjáról, akár a iskolaközösségéről szó. Nem látványos, amit csinál, de nagyobb „pofonokba” sem rohan bele és nem teszi ki megrázkódtatásoknak beosztottait lepült székelyek ún. csobáno- lása (betlehemes játéka). A karácsonyi játékok legrégibb rétegét hazánkban is latin nyelvű liturgikus játékok képviselik, amelyek a XI. századtól kezdve az istentisztelet részét képezték. Középkori magyar nyelvű karácsonyi játékszöveg nem maradt ránk, nyomon követhetjük azonban e műfaj barokk szakaszát. A XVn-XVIII. században főként iskolások és laikus vallásos társaságok előadásairól szólnak a tudósítások. A XIX. századtól a betlehemezés két fő formáját ismerjük, az élő szereplőkkel és a bábokkal előadott karácsonyi játékot. Az utóbbit bábtáncoltató bet- lehemezésnek nevezik; ennek két táji központja volt: Dunántúl és a Felső-Tisza vidéke, bár szórványosan másutt is előfordult a karácsonyi bábozás. A betlehemes játékok fő jelenete hazánkban a pásztorjáték. A mezőn alvó pásztorokat az angyal keltegeti, és az újszülött Jézushoz küldi. A főszereplő egy süket öreg pásztor, akinek tréfás félreértései alkotják a humor fő forrását. A játékok további mozzanatai a következők: a szent család szállást keres (itt a játék bemutatja a szállást megtagadó gazda vagy a gazdag kovács ke- ményszívűségét és annak a büntetését is). Ezután a pásztorok, néha a napkeleti királyok is, ajándékot visznek a kisdednek. néptanító A menedzser-igazgató manapság talán a legkapósabb. Az ilyen típusú vezető nyü- zsög-mozog, kihajt mindent az intézményének, és általában a problémák legkedvezőbb megoldásán töri a fejét. Tárgyal, utazik, szerződéseket köt, vállalkoztatja az iskolát — néha az oktató-nevelő munkától, finoman kifejezve, távol álló dolgokra —, egyszóval: dolgozik és dolgoztat. Munkastílusából következik, hogy a hivatalnok-főnökhöz képest jóval kevesebbet tartózkodik az iskolában, s még az sem biztos, hogy könnyedén eligazodik mondjuk a haladási napló vagy az anyakönyvek rejtelmeiben. A néptanítót nevezhetnénk akár mindenesnek is. A régi értelemben vett „a nemzet napszámosa” titulus valószínűleg őrá illik a legjobban. Kivesző és egyszersmind, a kistelepülések önálló iskolára való visszaállását követően, újjáéledő „figura” az igazgatók változatainak színesedő palettáján. Elszántság, a nehézségek vállalása, a mindenkiben — tehát nemcsak az iskolában, hanem a község vagy egy tanya teljes népességében — való gondolkodás és jobbítani akarás jellemzi. Nos, ha a vázlatos portrék nem is kellően árnyaltak, a „lecke” fel van adva minden tantestületnek. A tévedés, a melléfogás lehetősége természetesen a legbölcsebbek körében épp úgy előfordulhat, mint ott, ahol „letudják” egykét megbeszéléssel a dolgot. Egy valamiben azonban nincs jogunk kételkedni: a pedagógusok maguknak szándékosan rosszat nem akarnak. Higgyünk abban, hogy a gyerekeknek, a szülőknek és a demokratizálódás útján baktató magyar társadalomnak sem! Csak higgyünk nekik! A csalódással szembenézniük esetlegesen majd úgyis nekik Az irodalom szerepkeresése Sok író politizál írás helyett Nyíregyháza (KM - Bodnár István) — Az Irodalmi presszó vendége volt a napokban Görömbei András irodalomtörténész, a debreceni KLTE irodalom tanszékének vezetője, a Hitel című folyóirat szerkesztője. Az irodalom megváltozott szerepéről kérdeztük, voltunk kíváncsiak a véleményére. Szabad választás — A rendszerváltás előtt egészen más volt az irodalom szerepe, mint most. Amikor az értelmiség nagy része nem politizálhatott, nem szólhatott bele a dolgok alakulásába, az irodalom vállalta ezt. Hosszú ideig az írók voltak azok, akik a problémákat felszínre hozták. Tulajdonképpen az emlékezetes írószövetségi közgyűlés volt az első igazi szabad választás nálunk az utóbbi időben, ahol — mindenféle felülről jövő nyomás ellenére H. Németh Katalin: Szerda reggel A nyíregyházi grafikus* művész egyszerűség gében is lenyűgöző grafikáján hamisítatían, karácsony előtti hangulatot idéz. A kép első síkjában álió, mikroszkopikus aprólékossággal megrajzolt fenyő és a hullámzóan tagolt, hóval borított táj harmóniája nyugalmat, csöndet és békességet sugároz. Az anzikszsze- rűen megkomponált lapot átszelő, távolba vesző, ember nem járta ösvény látványa azonban valami megfogal- mazhatatian szomorúsággal árnyalja az egyébként meghitt hangulatú rajzot. A művész gyűjteményes tárlatát a vásárosnaményi művelődési ház kiállítótermében december végéig látogathatják az érdeklődők — azt választott meg az írótársadalom, akit jónak vélt. • A politizálás ellenére mégis számtalan értékes mű született. Most viszont, a rendszerváltás után mintha nem így lenne. Ráadásul az írótársadalomban is olyan ellentétek alakultak ki, hogy remény sincs á kibékülésre. Helyét kereső irodalom — Az, hogy születnek-e nagy művek vagy sem, majd az utókor döntheti el. Ha belegondolunk, József Attila nagyságát sem ismerte el sok jeles kortársa. Az irodalom ebben a megváltozott politikai helyzetben keresi helyét, szeretné megváltoztatni a funkcióját. Igaz, hogy sok jelentős író inkább politizál, mint ír, de a gondolatok színesedése, a belső táj feltérképezése bizonyára az irodalom gazdagodásához vezet. Bízom benne, hogy az irodalom nem jut a szerepvesztés állapotába. Ami pedig az írók ellentétét illeti, úgy gondolom, az irodalom szempontjából ez az idők folyamán jelentéktelen ügy lesz. Kit érdekel például manapság az, hogy Ady és Kosztolányi milyen viszonyban volt. Az utókornak csak a művek maradnak meg. • Ön a Hitel című folyóirat szerkesztője. Azé a Hitelé, amelyiknek óriási szerepe volt a rendszerváltásban. Emlékszem, elkapkodtuk a megjelent számait. Megszűnt-e ez a népszerűség, megjelent-e ott is a széthúzás? — A Hitel csak évtizedes küzdelem után jelenthetett meg. Valóban úgy indultunk, hogy minden író közös fóruma lesz. Aztán a csuda tudja, miféle erők hatására, de megjelentek az ellentétek. Mostanra a helyzet kibékíthetetlen lett, azzal hogy Csoóri Sándor A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Nyíregyháza (KM - Babka József) — A Nemzeti Filharmónia múlt heti, bérleti hangversenyét a Váci Mihály művelődési központ nagytermében a Miskolci Szimfonikus Zenekar adta. A nagy múltra visszatekintő zenekar évek óta — tudatos, rendszeres, elmélyült munkája eredményeként — az országosan elismert, rangot kiérdemelt együttesek közé tartozik. Ezt bizonyították ismételten Nyíregyházán is. A koncert első felében Corelli: Karácsonyi concerto grossoja hangzott el. A vonósokra épülő, több tételes mű rendkívül színesen, kidolgo- zottan szólalt meg. A zenekar igen jó, fiatal vonósgárdával rendelkezik. Még a terem meglehetősen tompa hangzása ellenére is tömören, intenzíven szólaltak meg az egyes szólamok. Külön dicséretet érdemel a mű két hegedűs, gordonkás és csembalós szólistája, akik pregnáns játékukkal megfelelő méltó partnerei voltak az együttesnek. Szünet előtt Ph. E. Bachnak — a „nagy” Bach egyik fiának d-moll fuvolaversenye hangzott el Drahos Béla fuvolaművész közreműködésével. Egyben ő volt az est karmestere is. Mint hangszeres már régen az élvonalba tartozó művészek közé számít. Ezt bizonyította mostani játéka is. Sugárzó egyénisége, temperamentuma kivételes hangszeres adottságokkal párosul. A barokk zenében rejlő minden lehetőséget kihasznált ahhoz, hogy közel hozza hozzánk ezt a korai alkotást. Különösen tetszett a II. tétel fő témájának a megszólaltatása, a fuvola és a vonósok aránya, egységes hangzása és a telt hangon megszólaló kanden- cia. A III. tétel virtuozitása magával ragadó technikai bravúr volt mind a szólista, mind a vonósok részéről, bár megkérdőjelezhető, hogy a korban játszottak-e ilyen tempójú tételeket. VII. szimfóniája csendült fel. Drahos Béla igen szuggesztív egyén. Vezénylésére a túlzottan nagy, látványos mozdulatok a jellemzőek, melyek az idők folyamán majd letisztul- tabbá, egyszerűbbé válnak. A karmester túlfűtöttsége révén a mű a látványos virtuozitás irányába tolódott el, és nem aknázódott ki az a sok, árnyalati finomság, lehetőség, ami a műben van. A II. tétel — még ha tempójelzése allegretto is — nagyobb nyugalmat kellett volna, hogy sugározzon. Egy nagy műben kell legalább egy tétel, ahol a megnyugvás, a meditálás kap főszerepet. Itt négy, hajszolt tételt hallhattunk. Mindezek mellett Drahos Bélában olyan vele született temperamentum és tűz lakozik, melyet nem lehet mesterségesen szítani. Megfelelő karmesteri gyakorlat, letisztulás után Drahos Béla a nagy karmesterek sorába léphet, ehhez minden adottsáegyik írását megjelentették a Kirekesztőben, fasiszták írásával egy kiadványban. Európa, nemzet, vidék • Néhány hónapja új köntösben, megújulva jelent meg a Hitel. Hallhatnánk róla? — Az első Hitel nagyon erősen társadalom-politikai folyóirat volt. A szerepét aztán átvették mások, politikusok, közéleti személyiségek, különböző fórumok. Most igyekszik a napi politikától távol maradni. Inkább a magyar és európai szellemiségnek a szolgálatába kíván állni. A magyar nemzeti értékekre kíván épülni. Nyitott lesz minden érték- hordozó mű előtt. Fontosnak tartja a Közép-Európában történtek figyelemmel kísérését, és ügyel arra is, hogy minél több vidéki hangot megszólaltasson. Az 5. Műhely Nyíregyháza (KM - K. J.) — A napokban jelent meg a Pedagógiai Műhely ez évi ötödik száma. A pedagógiai és közművelődési folyóirat Közoktatás című rovatában áttekintő tanulmányt olvashatunk az oktatási intézmények újító kezdeményezéseiről, Palotay Ferencné tollából. Folytatódik az átalakuló szakközépiskolai képzést bemutató sorozat. Ez alkalommal Farkas Károly, a nyíregyházi Építőipari és Vízügyi Szakközépiskola igazgatója ad számot az intézményében végbemenő változásokról. A művelődéspolitikai rovatban kapott helyet Katona Béla új, eddig még nem publikált, irodalomtörténeti adalékokban igen gazdag dolgozata Szabó Lőrinc és Sza- bolcs-Szatmár kapcsolatáról. Ugyanitt olvasható Mizser Lajos írása anyanyelvűnk magyarságáról. Múltunk-jelenünk dokumentumai között találkozhatunk a megfogalmazásában kissé „döcögősebb”, de rendkívül érdekes Benczúr Sá/idor-műrészlettel a nyíregyházi tanyavilág kulturális emlékeiről. A Szemle rovatban Domokos János Barota Mihály Szigetlakok című, a nyíregyházi városi művelődési központ kiadásában megjelent no- velláskötetét recenzálja. Vandálok a zsinagógában A tettesek egyelőre ismeretlenek Budapest (MTI) — A gettó felszabadításának közelgő évfordulója előtt ismeretlen tettesek vasárnapról hétfőre virradó éjjel vandál módon letörték és elvitték a Dohány utcai zsinagóga árkádsorának faláról azt a márványtáblát, amely a gettó felszabadítóinak emlékét örökítette meg — tájékoztatta az MTI-t hétfőn Zoltai Gusztáv, a Magyar- országi Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezető
