Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-03 / 285. szám
1W2. december 3., csütörtök ’ HÁTTÉR ™ Kelet-Magyarország 3 Jó szóra voltak éhesek Igazolásokba csomagolt fájdalmak a leszázalékolási bizottság előtt Nyíregyháza (KM - Sz. J.) — Kényes téma a leszázalé- kolás. Engem nem is igazán az izgatott, milyen úton-mó- don nyertek „százalékokat” volt vezető beosztásúak, akik láthatóan mai napig majd kicsattannak az egészségtől (hála istennek), még csak nem is az, hogy túl egy szív- infarktuson milyen alapon cipel valaki bagóért sörösládákat. Bizonyára az az olvasói levél is megérne egy misét, amiben az illető szomszédjára panaszkodik, aki szívizom-nagyobbodás címén van otthon, s folytatja, ha lehet, még aktívabban a kisipart, sőt két alkalmazottja is van — bejelentés nélkül. Olvasónkat nyolc hónap táppénz után elutasította az orvosi bizottság, vállaljon köny- nyebb munkát (de hol van az építőiparban könnnyű szakma? — kérdezi, azt már én teszem hozzá: és hol van az építőipar?) Szerinte azért „ítéltetett” további munkára, mert nem volt degeszre tömve a pénztárcája... De mondom, nem erről akarok írni. Munkára ítélve Embersorsokat akartam nyi- togatni, ott ar ajtó előtt, amin Országos Orvosszakértői Intézet Elsőfokú Orvosi Bizottság feliratú tábla van. A tenyérnyi kiszögellés zsúfolásig telt várakozókkal. Riadt vagy épp közömbös arcok, egy feketeruhás bácsit egy jól öltözött férfi ölben hozott be, tán a fia. Mentek be hívásra sotjában engedelmesen. (Aki már járt itt, azt mondta, meztelenre kell vetkőzni. Megalázó lehet.) Orvosi papírokba, zárójelentésekbe, műtéti igazolásokba csomagolt fájdalmak, életek. Mint a nénike parizerje, ráérősen bontogatta a sztaniolt, s csipegetni kezdett — eltart ez az egész délig. Beszélgetőtársaim inkább a jó szóra voltak éhesek, s hálásak a kérdezésért is. Mint a férfi, mellettem. 48 éves feleségét kísérte, Tsz- ben volt könyvelő, több problémával is jöttek, epe, lumbágó, rendkívül alacsony a vérnyomása, azzal csak otthon lehet pihenni. Háromszor műtötték. Nem veszik fel — Azt rebesgetik, jövőre nem is lesz leszázalékolás. Maga hogy tudja, tényleg csak annak adnak 67 százalékot, aki már a koporsóban van? Hoztunk egy kiló papírt, de nem tudom, mi lesz. Három gyerekünk van. Még ha kiegészíti is a polgármesteri hivatal, amit itt megszavaznak, nem lesz biztos a megélhetés. Mondom a fiaimnak, tanuljanak németül és hagyják el az országot. Azt hallottam a falusiaktól, hamuval fogunk itt hamarosan mosni. Nekem se megy az ipar, mivel az asz- szony beteg, nem tud besegíteni. 35 év fölött még éjjeliőrnek sem veszik fel az embert, a negyvenöt éveseknek meg aztán teljesen lőttek, pedig az a bázis. Szóval, na rá sem merek gondolni, mi lesz velünk. Arrább fiatal házaspár, a nyolcéves forma kisfiú mohón harapdálta a szendvicset, amit meghagyott, az anyjának adta. Amint kiderült, az eredetileg pesti nő 28 éves, négy iskolája van és egyetlen szem papírja, „idegalapon” van itt. Tudtak volna még szerezni igazolásokat, de drága Pestre a vonatköltség. Ez a legnagyobb gyerekük gyógypedagógiai intézetbe jár, de van még három kistestvér az ACSI-ban. Az apa megjegyzi: — Szeretném őket hazahozni, hátha tudnánk létesülni. Van hol lakni, de fizetés csak az az egy. Levonjuk közösen a levo- nandókat, a gépmunkásbérből havi ötezer marad. Nem elég, persze, ad kölcsön tizedikétől tizedikéig a nyolcvanéves nagymama. Még eddig megadták. Nagyháziék sparherten főznek, azzal is fűtenek. 10 mázsa fahulladék háromezer forint. Tán kapna az asszony annyit a leszázalékolásból. Kapják a segélyt A törékeny néni hátán mintha a szomszédék fájának terhe feküdne. Markolja a megsárgult, rongyos szélű beadványt Húszéves munkaviszonya van. 11 gyereket nevelt fel, 10 éve egyedül van velük. Unoka? Az is 11. Ahogy beszélni kezd, rögtön a keserűség és a felháborodás keveredik szavaiba. — Akik egy percet sem dolgoztak, kapják a segélyt. Én megkaptam már az ötven százalékot, így lett 5300 a nyugdíjam. Elmentem dolgozni, de 6 hónapnál tovább nem bírtam, a kezem végett. A kisebbik gyerekeim még általános iskolások. Hiába kértem nevelési segélyt, két éve építettünk egy kilencszobás házat, azt mondták, nem adnak, mert különb a házunk, mint a tanácsháza. Még jó, hogy együtt lakunk, különben a szabad ég alatt kellene hálniuk a gyerekeknek. Mind munkanélküli, pedig van köztük, amelyiknek négy szakmája van. Hiába ott a ház, ha már alig van tüzelő. Menjünk fát lopni? Én állami gondozott voltam, különb életet szántam a gyerekeknek, de legjobb akaratom szerint sem tudok. Gyakran megszédülök Mindenfelé minden igazságtalan. Akit meg kellene becsülni, azt eldobják. Ki az egészséges ma, ugyan? Már a gyerekek is azt látják, hogy csupa ideg az anyjuk. A lányom el akart kísérni, mert gyakran megszédülök, de mondtam neki, a buszjegy épp egy kenyér ára. Majd vigyázok magamra. Közben — valamikor jó beosztásban lévő — fiatalember sétált be egykedvűen a sorok közé, kaparós sorsjeggyel a karján. De ők ott nem erre a „szerencsére” vártak. Változnak a helyi adók Nyíregyháza (KM — Mező) — Ebben a hónapban tárgyalja a megyeszékhely közgyűlése az önkormányzat új adókoncepcióját. Ennek elkészítésénél figyelembe vették a már bevezetett helyi adótípusok működésének tapasztalatait, valamint az önkormányzat azon elvi döntését, melynek alapján a lakosság széles körét érintő adót nem kíván bevezetni. Az 1991 nyarán bevezetett adók közül az idegenforgalmi adó eltörlését tervezik, ezt a városunkban tartózkodó turisták fizették, az ebből származó bevételek nagysága viszont nem volt arányban az idegen- forgalomra gyakorolt negatív hatásával. A helyi iparűzési adó változatlanul megmarad, a mértéke a vállalkozó árbevételének 2 ezreléke, illetve az adóalap módosulása esetén 5 ezrelék lesz. A vállalkozók két új adóra is számíthatnak a jövő évtől: az építményadó az üzlet vagy műhely forgalmi értékének 1%-át teszi majd ki, a telekadót pedig a vállalkozók beépítetlen belterületi földrészlete után szedik majd. Ennek várható mértéke 50 forint négyzetméterenként. Ezzel ösztönözni lehet a vállalkozókat a szükségletüket jelentős mértékben meghaladó földterületek elidegenítésére, hasznosítására. _______Tárca _ A nyárfán a seb még ott éktelenkedik. Bár a lenyúzott héj már körbenőtte, de hiába igyekszik a természet, a két tenyérnyi helyet nem fedheti el soha. Mint egy emlékmű hirdeti, egy száguldó csoda rohanása itt ért véget. Gyönyörű éjszaka volt, a diszkóban a zene, a lányok... Apja először adta oda az autót. Ismerte, nem egy hebehurgya gyerek, különben is már három éve vezet. A srá- cok irigykedve ugrattak. O pedig nagyon büszke volt magára. Két órakor ért véget a buli. Először csak kocsikázni indultak. Ment a hülyéskedés, előkerült egy üveg Vermut is. Nagy röhögések közepette járt kézről kézre a flaska. Neki is felkínálták, de elhárította. Az utca sárga lámpái szinte bearanyozták az acélkék Volvót. Erezte a talpa és a megzabolázott motor közötti kapcsolatot. Dankó Mihály Csattanás A közlekedési lámpákat kikapcsolták, a város csendben várta a hajnalt. Már három óra elmúlt, amikor eszébe jutott valakinek, jó lenne kiruccanni a tóhoz és megfürödni. A házakat elhagyva kapcsolt fel, a lehúzott ablakon hűvös szél áramlott be. A sebességet szinte észre sem vette. Hamar felkúszott a kilométeróra mutatója százra, látta a fiúk szemében a csodálatot. Jól ismerte az utat. Nem volt forgalom. A száguldás őt is megrészegítette. Barátai hangja, mintha kilométerekről hallatszanának. Az autó fénykévéje szinte tolta maga előtt a szürkületet. A kanyar előtt fékezni kell, — villant át az agyán. S puhán rálépett a pedálra. Hirtelen azt vette észre, megbillen a kocsi. A kormányt ide-oda kapkodta. Tudta, nagy a baj. Önkívületben ordította: „Kapaszkodjatok!” A csattanásig néhány másodperc telt el, de mint egy lassított filmre, tisztán emlékszik minden pillanatra. „Te állaaat! Mit csináá- álsz!” Visszhangzott a fülében barátja ordítása. Erezte, mikor az árok fölött repültek, s a félelem az ujjait a volánra szorította. A robaj mindent betöltött. Mit fog mondani az apja, gondolta a csend beállta előtt. Érdekes módon senki sem jajgatott vagy nyöszörgőit. A mentőben tért észhez. Az orvos szeméből látta, hogy szörnyű dolog történt. A fiúk? —kérdezte tekintete. A válasz késett, s ő elaludt. Másnap az újságok adták hírül, három fiatal fiú lelte halálát, amikor egy kanyarban kisodródó személygépkocsi fának ütközött. A vezető, aki szintén súlyosan megsérült, túl van az életveszélyen. A nyárfa törzsén soha sem hervad el a virág, tövénél gyakran ég gyertya. Csak egy ember nem jár arra soha, az életben maradt vezető. Életmű tisztelete Tóth Kornélia gaz, ma már egyes cégeknél és hivatalokban cinikusan odavetik, hogy a munkában eltöltött, esetleg egy helyen lehúzott több évtized nem érdem, hanem állapot — azért szívdobogva lesi a frissnyugdíjas a pénzespostást. Forintra váltott „életművét” szeretné mihamarabb kézhez kapni. Több olvasónk is szóvá tette, hónapokat kell várni az első nyugdíjra. Ólmán Zoltánné, a társadalombiztosítási igazgatóság nyugdíj osztályának vezetője jól ismeri a munkából kikerülők lelki állapotát és azt: jó néhány család működése kerülne veszélybe, ha hónapokig nélkülöznék a megszokott jövedelmet. Ezért döntött úgy az igazgatóság, hogy előleget adnak a megállapított nyugdíj terhére, hogy legalább anyagilag ne nélkülözzön a csalód. A késedelmet az magyarázza, hogy aki rokkantsági nyugdíjra vár, vagy rendszeres szociális járadékra jogosult, felülvizsgálatra hívják be, amelynek az átfutási ideje két-három hónapot is igénybe vesz. Nem ritka, hogy a felülvizsgálatra váró éppen kórházi ápolás miatt nem tud a meghatározott időre bemenni. Mivel sok tekintetben bizonytalanná vált mifelénk a világ, a nyugdíj biztos jövedelemforrásnak minősül, éppen ezért az érintettek mind szélesebb köre szeretne gyorsan, pontosan hozzájutni jogos járandóságához. A fehérgyarmati kisdiákok, akárcsak minden iskolában, saját maguk készítik apró ajándékaikat a szülőknek, testvéreiknek a szabadidős foglalkozó* sokon Molnár Károly felvétele ■,Tiía Kommentár Nyolcvan százalék Baraksó Erzsébet G yermekcipőben is alig jár még néha nálunk a demokrácia, jelezték ezt azok az időközi választások, melyeket a választási bizottságok kénytelenek voltak a megfelelő érdeklődés hiányában sorozatosan érvénytelennek nyilvánítani. Kiszámíthatatlan olykor az állampolgári magatartás, hogyan reagálnak a szavazók a többször egymás után kitűzött választásokra. A tapasztalatok inkább azt mutatják: a legközelebbi alkalommal még kevesebben mennek el, mint először. Sokan megcsalatkoztak 1990 tavasza óta, azt gondolván, most majd egy csapásra minden jobb lesz, és ahelyett, hogy élnének állam- polgári jogaikkal, illeP’e teljesítenék állampolgári kötelességüket, letudják a választást egy kézlegyintéssel. Normális körülmények között, egy szabályosan, jól működő demokráciában talán meg sem ütné a sajtóközlemény színvonalát egy hír a hét elejéről: Tiszader- zsen a polgármester-, illetve az önkormányzati képviselői-választáson a szavazásra jogosultak közel nyolcvan százaléka járult az urnákhoz. A település most megválasztott polgármestere majdnem kétszer annyi szavazatot kapott, mint ellenfele, az eddigi polgár- mester. Egyedülálló volt az országban a tiszaderzsiek helyzete: a képviselő-testületben gyakori volt a torzsalkodás, a település lakosságának egy része szembe fordult a polgármesterrel, elégedetlenségének nyilvános tüntetésen is hangot adott, végül a belügyminiszter előterjesztésére az Országgyűlés felfüggesztette az önkormányzat működését.t Úgy tűnik, a tiszaderzsiek rádöbbentek, hogy az a jól felfogott érdekük, ha maguk veszik kezükbe sorsuk irányítását, mert így juthat érvényre az, amit úgy neveznek: önkormányzat. valamire varva Balázs Attila felvétele
