Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-22 / 301. szám
1992. december 22., kedd HÁTTÉ R Decemberi határkép Balázs Attila felvétele Felértékelődő kárpótlási jegyek Nem érdemes elkótyavetyélni a vagyont Nyíregyháza (KM - Balogh József) — Naponta olvashatunk hirdetéseket az újságokban, amelyek kárpótlási jegyek felvásárlására tesznek üzleti ajánlatot. Ma már ritkábban azok, amelyek félárat, vagy 60-70 százalékos árat kínálnának a jegyekért, de a 80 százalékos ajánlat mindennapos. Érdemes-e eladni a szülők egykori vagyonáért / kapott kárpótlási jegyet? Érdemes-e kivárni, míg megkapja valaki a sajátját? Egyáltalán, mikor juthatnak hozzá jegyeihez a kárpótlásra jogosultak? — Erre kértünk választ dr. Sveda Bélától, a kárpótlási hivatal megyei vezetőjétől. — Kezdettől mondjuk, hogy nem szabad a kárpótlási jegyet elkótyavetyélni. Aki eladja, legalább tudja azt, hogy az általam ismert legutóbbi árfolyam szerint 1000 forint értékű kárpótlási jegy több, mint 1240 forintot ér. Ez egyébként a Magyar Közlöny hivatalos számadata, bármikor nyomon követhető. Úgy vagyok informálva, hogy eladáskor csak a névértéket veszik figyelembe, a kamatot senki nem számolja, holott a kárpótlási jegynek a privatizáció során történő befektetése kamatostul történik. Tehát tízezer forint eleve tizenkettőt jelent és ha valaki névértéken vásárol, eleve megnyerte a kamatot, nem beszélve arról, ha 70-80 százalékos áron jut hozzá valaki. □ Mire érdemes fordítani a kárpótlási jegyet? — Én mindenkinek azt tanácsolom, ha van ambíciója, lehetősége és vonzódása a termőföldhöz, akkor azt vegyen. Ilyen olcsón földhöz jutni, mint most, az életben soha nem lehetett és meggyőződésem, hogy rövid időn belül nem is lehet. Most néhány aranykoronáért milliókat érő erdőt lehet venni. Ma 20-30 aranykoronáért hektárnyi gyümölcsöshöz lehet jutni, aminek a forgalmi értéke 200- 400 ezer forintot is elérheti. □ Akkor ez jó üzlet: megszerezni és túladni rajta. — Jóllehet a jogszabály úgy fogalmaz, hogy a kárpótlási jegyből vásárolt termőföld három éven belüli elidegenítésének személyi jövedelmi vonzatai vannak. Ha valaki ezen az időn belől árverésen, vagy az egyezség során megnyert földet elidegeníti, az ingatlanforgalmi szakértők nem az árverési vételár alapján fogják megállapítani az illetéket, hanem a forgalmi érték alapján. Ha valaki, mondjuk, 10 aranykoronáért 10 000 forint értékű termőföldet szerzett, továbbadása esetén akár tízszereséről, százszorosáról lehet szó, az erdőről nem is beszélek. A személyi jövedelem- adót és az illetéket tehát nem a szerződésben megállapított érték, hanem a forgalmi érték után fogják megállapítani. Elképzelhető, hogy aki eladja az 5000 forintért megvett erdőt, annak az értéke 50, vagy 500 ezer lesz, s aki eladta, a személyi jövedelemadójába is kevés lesz az erdőért kapott pénz, ráadásul az illetékvonza- tát is fizetnie kell. Ezért mindenkit óva intenék a 3 éven belüli eladástól. □ Hogy áll a hivatal az igények elbírálásával? — Közel hatvanezer beadvány érkezett a hivatalhoz, amelynek gyakorlatilag egy- harmada elbírálásra került. A gépezet beindult, a stáb felállt, az új irodaépületben az elhelyezés biztosított, a technika rendelkezésünkre áll, ezért úgy gondoljuk, hogy felgyorsulnak az események és a jövő év július, augusztusára feltehetően befejezzük az első kárpótlási törvény hatálya alá tartozó beadványok elbírálását. Az árverés is befejeződhet a jövő év végre. □ Ez még mindig lassú a kárpótlásra várók számára? — Vannak olyan megyék, mint Nógrád, Komárom-Esz- tergom, ahol az összes beadványok száma volt annyi, mint amennyit mi már elbíráltunk. Születhet egy olyan központi intézkedés, hogy akik már befejezték saját megyéjükben a kérelmek elbírálását, esetleg besegítenek más megyéknek. □ Sokan félnek, hogy rosszabbul járnak, mint akik az első árverésen jutnak földhöz. — Megkülönböztetett figyelmet fordítunk arra, hogy az első árverésre kitűzött földek aranykorona-értéke, a művelési ág olyan legyen, mint ami a visszamaradó. Ha 30 százalékban első osztályú szántót tűztünk ki első árverésre, a maradó területekből 70 százaléknak első osztályú szántónak kell lenni. És ez érvényes más művelési ágra is, hogy akik később jutnak kárpótlási jegyhez, ugyanolyan feltételek mellett juthassanak földhöz, mintha az első árverésen jutottak volna. _________Tárca _ A t ézem a naptárt, lassacs- iV kán elfogynak a lapjai. Ez az én időm. Ilyenkor keres egy vérbeli kéményseprő. Tavaly szilveszter táján is bekopogtam néhány ajtón, és összejött a Fiatra való. Igaz, használt, de gurul. Most hallom, hogy valami új Peugeot- szalont nyitnak a szomszédban. No — mondom magamnak —, Józsi, az idén két seprővel megyünk új évet köszönteni! Centinként egy tizes. Olcsón megszámítom, nem? Hja, mióta nálunk a szerencsének is áfás ára van... Nem mindig megy ám nekem se ennyire a bolt. Év közben egyszerű tüzeléstechnikus vagyok, sima szakérettségivel. Kiküldenek megvizsgálni egy-egy kéményt, hogy bele lehet-e kötni a gázt? Megnézem alul, fölül, néha még a golyómat is beleeresztem, aztán megcsóválom a fejemet. A háziak erre kétségbeesnek és felmutatnak egy pirosat. Nem erősségem a történelem, de azt tudom, hogy Kossuth nem sokáig tartotta magát. Az asszony meg muzikális, Bartókért rajong. Én meg Széchenyit kedvelem. Hát, ugye T. Ágoston László Szerencse rendelésre 7%/ * y s ' % \ az ízlések különbözők. Szóval végigjátsszuk a műveltségi tesztet, és a végén megadom a haverom címét, aki szélkakasokat gyárt néhány Ady-ért. De ilyenkor egészen más a helyzet. Ma már nem babonásak az emberek, csak hagyománytiszteletből kerülik a fekete macskát, meg az adóellenőrt, és tőlem veszik meg az egész évi szerencséjüket. A sógorom küld vidékről két vesszőseprőt, jól bekenem műkorommal, aztán nyomás. — Kezét csókolom! Szabad-e söpörni? — Te jóságos Isten — hüle- dezik a nagysád —, pont most, a karácsonyi nagytakarítás után? A férjem már kipucolta a múlt héten. Jaj, de cuki seprője van, törhetek belőle egy darabot? Tudja, a szerencse miatt... — Hát... tetszik tudni, ez leltári tárgy... — Aztán megegyezünk és én még boldog új 'évet is kívánok neki. Ha nagyon hagyománytisztelő, és megfizeti, még azt is elárulom, hol dolgozik a kollégám, és ki tart a környéken fehér lovat. Mert ugye az igazi szerencse mégis csak két kéményseprő, meg egy fehér ló. Hanem a múltkor nagyon megjártam. Az egyik lakásban egy csinos, fiatal hölgy nyitott ajtót, és ragaszkodott hozzá, hogy söpörjem ki a kéményét. Még a padlásra is fölkísért, nehogy eltévesszem az utat. Söpörtünk egyszer, söpörtünk kétszer, már az összes pókhálót lesöpörtük, de még mindig nem volt elég tiszta a kémény... Amint ott rogyadozó lábakkal botorkálok lefelé a lépcsőn, mit látok? Egy hatalmas fekete macska csámpázik előttem az udvaron. Mondtam én neki, hogy sicc, meg cic, meg a nyavalya essen beléd, mégis átment előttem. Le is váltották az igazgatónkat, mert az egész vállalat oda járt söpörni, és veszteségessé vált a cég. M ost azon gondolkodom, hogy önállósítom magam. Nem mondom, jól fizet ez a szerencsekívánó szolgálat, de valahogy mégse az igazi. No, meg a műkoromnak is fölment az ára. Van egy közgazdász ismerősöm, akinek jó kapcsolatai vannak odafönt. Azt javasolta, hogy alapítsunk egy vállalkozást fekete macskák irtására. Jövőre ez lesz a nagy üzlet, mert a szerencse önmagában már édeskevés... N Kelet-Magyarország 3 Nézőpont Kováts Dénes T? gyre rémisztőbb cselek- JL-j ményekről olvashatunk a bűnügyi krónikákban, különösen, ha nemcsak a megyei, hanem az országos eseményeket is figyeljük. Rablásokról adnak hírt sorozatban, néha már az az ember érzése: nem lehet nyugodt szívvel az utcára menni nappal sem, de már otthonunk sem nyújt igazi biztonságot. Bántalmazzák a bűnözők a munkába, vagy otthonukba indulókat, kirabolják a vonaton közlekedőket, spré- vel szembe fújják és megverik a csengetésre ajtót nyitó házigazdákat, elviszik értékeiket. De a jelek szerint már ez sem elég egyeseknek. Megrázta a közvéleményt az a közelmúltban történt Nógrád megyei bűneset, amikor az országúton közlekedő személygépkocsiból lövéseket adtak le egy mikrobusz- ra, melynek vezetője életét vesztette, utasa súlyosan megsérült. Nem tudni egyelőre, hogy valamilyen bosszúról, vagy leszámolásról volt szó, az eset azonban mindenképpen riasztó. A büntetés—feltéve, hogy sikerül felkutatni és elfogni a tetteseket — a tragédiáik) hoz képest elenyésző. Ezért is szükséges nemcsak a rendőrségi törvény (ésszerűen megfogalmazott szabályozású) megalkotása, de a büntetőtörvénykönyv átgondolása is. Mert szigorúbb ítéletek kellenek az efféle bűnözőkkel szemben. Védelmet várunk Kommentár Gyöngyszemek itthon Bodnár István t 7aló igaz, csak az utókor V ítélheti meg, születtek-e valóban értékes irodalmi művek történelmünk sorsfordulóján, az útkeresés nehéz idejében. Mindenesetre úgy tűnik, jeles íróink közül jó néhányon inkább a politikára áldozzák idejüket, mint életművük folytatására, nagy művek megírására. Emiatt sokan egyenesen az irodalom elszegényedésétől félnek. Meglehet sok igazság van ebben, de ugyanakkor irodalmunk gazdagodásának, kiteljesedésének az éveit is éljük. Az emigrációban élő írók hazatalálására, műveik itthoni kiadására, fogadtatására gondolok. A magyar olvasók csak most ismerkedhetnek meg Márai önkéntes száműzetésben írt remek regényeivel, naplóival, a szabolcsi kötődésű Domahidy András érdekes alkotásaival, az irodalmi igénnyel megírt börtönnaplók sokaságával vagy éppenséggel Határ Győző furcsa, monumentális könyveivel. Határ Győző hazatalálásában Nyíregyháza is segített. Tudomásunk szerint Magyarországon először a Móricz Zsigmond Színházban mutatták be sok év után az egyik színművét, a Patkány királyt. Jó néhányon tanúi lehettünk az író ízes fordulatokkal színesített előadásának, rendhagyó irodalomórájának, amelyet műveinek lelkes kutatója, Margócsy Klára szervezett a tanárképző főiskolán. Ehhez már csak annyit tehetünk hozzá, sajnálatos, hogy ez nem volt mindig természetes, legalábbis a politikusok számára. Tékozlás volt, hogy a külföldön, emigrációban alkotó magyar szerzők művei évtizedekig többnyire tiltott gyöngyszemei voltak a magyar irodalom kincsestáránqk.
