Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-17 / 297. szám
12 Kdet-Magyarország KULTÚRA 1992. december 17,, csütörtök Kiállítás Sárospatakon Valamikor kaszinó volt Sárospatak (MTI - KM) — „Fényes újhely”, Sátoraljaújhely története a városi kiváltságoktól napjainkig — címmel rendezett kiállítást nyitott meg Sárospatakon Katona Tamás miniszterelnökségi államtitkár, aki történészként éppen az említett korral foglalkozik. A kiállítás a múzeum teljes emeleti traktusát, három nagytermét foglalja el, s ezzel teljessé vált az intézményben a Zemplén múltját bemutató állandó kiállítások sora. Az új kiállítás többszáz értékes dokumentum, tárgy, használati eszköz, korabeli bútorok rendszerbe állított felvonultatásával, a XIII. század közepétől követi nyomon az egykori vármegyei székhely több mint hatszáz esztendejének történetét, a nemzet sorsát is alakító neves, egykoron Újhelyben élő, vagy onnan elszármazott személyiségek életét. Külön termet kapott az újhelyi vár históriája, a város életére mindig erős befolyást gyakorló római és görög katolikus egyházak helyi története, s természetesen Kazinczy emlékszoba is található a sorban. A mai Kazinczy Múzeum az 1830-as években alapított híres Zempléni Kaszinó otthona volt egykoron, amely erjesztő hatással volt nem csupán a térség, hanem az egész ország életére. Mindennapos vendég volt itt például, a városban ügyvédeskedő Kossuth, továbbá Széchenyi és Kazinczy Gábor. A kaszinónak saját könyvtára, kávéháza volt, járatták az ellenzéki újságokat, naponta rendeztek szakmai és politikai vitákat. A szabadság- harc kitörése előtt azonban bezáratta a hatalom. E kaszinó működésének dokumentumai, személyiségei is külön kiemelt helyen szerepelnek a kiállításon. Éppen e kaszinó termékeny értelmiségi, szellemi életére utalva mondta megnyitójában Katona Tamás, hogy ma igen nagy igény van az akkorihoz hasonló, tehetséges és felelős értelmiségiekre az egész országban, mert nélkülük meghal a nemzet. Nem csupán a nagy és kisvárosokban, de a legapróbb településeken is nélkülözhetetlenek az ilyen emberek. Követendő szükség- szerűségként beszélt arról, hogy az egykor virágzó napokat látott vármegyeszékhelyen és térségében békességben, barátságban, megértésben, egymást segítve és támogatva éltek együtt magyarok, szlovákok és ruszinok. Kállai János Egy tízrészes tévésorozat kedvéért ismét hangszert fog a Beatles három tagja (a zseniális, és az együttesnek igazi karaktert adó John Lennon sajnos már nem teheti ezt, mivel 1980-ban egy fanatikus rajongója — paranoiás hasonmása — meggyilkolta). Mondhatnánk: mi ebben a szenzáció, hiszen naponta lehetünk tanúi a rock-kövületek nagy feltámadásainak. Még csak a minap zengtek el az utolsó akkordok az LGT búcsúkoncerten, a karácsonyi és szilveszteri időszak nagy szenzációja pedig a Piramis újbóli, teljes létszámú fellépése lesz a fővárosban. De hozhatunk több, külföldi példát. A Deep Purple — Nyíregyházán is jártak! — igaz, hogy kicserélődött legénységgel, de zenél. Neki-nekidurálja magát a Rolling Stones, jóllehet a legöregebb muzsikusok — mondjuk: Charlie Watts vagy Bill Wyman már egyre fanyal- góbban nyúl az instrumentumok után, talán unják az egészet —, de a higanydinamikájú, örökifjúságra áhítozó Mick Jagger újra és újra lelket önt beléjük. Fenyegetőzik, szervez, irányít, és a „kövek” gurulnak megint egy újabb LP felé. Szóval: összeáll a Beatles! így, ezzel az igével adták tovább a hírügynökségek a mégis-szenzációt. Pedig a szó nem a legszerencsésebb. Az isten kíméljen meg bennünket attól, hogy „összeálljon” — ilyet legfeljebb a rosszul sikerült puliszkák vagy krumplisgaluskák szoktak elkövetni — inkább elevenedjen meg, és próbálkozzon a lehetetlennel. Mert a 60-as évek immár klasszikussá vált „nótáit” Len- nőn nélkül megszólaltatni már önmagában is nagy vállalkozás. Benne rejlik — óhatatlanul — a csalódás, talán a bukás veszélye is. És, hogy pusztán üzletről lenne szó? Piszkos anyagiakról? A fogyatkozó, multimilliomos vagyonok serkentéséről? Ki bánja!? A lényeg az, hogy szóljon a Love me do! a She loves You, az I want to hold your hand, és az egész Beatles-univerzum. Amibe, ha álmaink teljesülnek és nem hagyják ki tervezett világkörüli kőrútjukból Budapestet, talán végre, — meghízva, öregesen és fogyatkozó sörénnyel — személyesen is bepillanthatunk. Móriczról vetélkedtek Nyíregyháza (KM) — Móricz életművének ismeretéről hirdetett vetélkedőt középiskolás fiatalok /észére a Móricz Társaság. Az egyéni verseny első fordulójában több mint háromszázan vettek részt. Közülük huszonnégyen a múlt héten Szentendrén vetélkedtek a döntőbe jutásért. Kialakult a döntő mezőnye is, amelyben a nyolc diák között négy nyíregyházi is van: három krúdys és egy széche- nyis. A döntőt Nyíregyházán, a megyei-városi könyvtárban rendezik február közepén. Társasági füzetek Fehérgyarmat (KM) — Hamarosan megjelenik a Kölcsey Társaság füzetsorozatának negyedik száma. Ebben Kölcsey-művek elemzése található, amelyet általános és középiskolai tanárok figyelmébe ajánlanak. A következő Kölcsey-művekről tudhatunk meg többet: Huszt, Himnusz, Vanitatum vanitas, Zrínyi második éneke, Elfojtódás, Csolnakon, Parainesis.A műveket Margócsy József, Takács Péter, Lukácsy Sándor, Németh G. Béla, Makay Gusztáv, Bazsó Júlia értelmezik. Érdekessége lesz a gyűjteménynek, hogy a szövegek is megjelennek. A tervek szerint a kiadvány újévi ajándékként kerülhet a könyvbarátok és az érdeklődők kezébe. A magyar zene borospince Kodály Zoltán látogatásai megyénkben Nyíregyháza (KM - Bara- nyi Ferenc) — Ebben az évben emlékeztünk Kodály Zoltán zenetudós halálának 25. évfordulójára. Vikár Sándor visszaemlékezéseiből, Fazekas Árpád tanulmányaiból ugyan már jól ismerjük megyénkben tett látogatásainak részleteit, mégis az évforduló alkalmából nem érdektelen ismét felidézni néhány sorban ezeket a meleg hangulatú és zene- történeti jelentőséggel is bíró találkozásokat. Országos akció A ’20-as évek elején a Kodály és Bartók által elindított népzenekutatás országos méreteket öltött, s igyekeznek minél több embert megnyerni e nemes célnak. Ennek tanúbizonysága a Nyírvidék hasábjain 1922. augusztus 4-én megjelent kérdőív is, amelyen a községekben, városokban fellelhető népdalokról kémek adatokat. A kitöltött kérdőíveket a Jósa Múzeumhoz kellett eljuttatni. Azonban nemcsak a kérdőív jut el megyénkbe, hanem maga Kodály Zoltán is, aki ezekben az években népdalokat gyűjt többek között Kocsordon, Túrricsén, Qa- csályban. 1926. november 6- án és 7-én a Bessenyei Kör meghívására jön ismét megyénkbe. November 6-án szombaton „a magyar zene apostoli ihlettel megáldott kutatója”, a Koronában rendezett esten, „fényes és hatalmas” közönség előtt tart előadást a magyar zene múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Ebben a magyar zenét „egy hatalmas borospincéhez hasonlította, amelyben a székely dal a 100 éves tokaji, amelyből bármennyit iszunk, sohasem fogy ki.” Az előadás után székely népdal- gyűjtéséből Basilides Mária operaénekesnő a Mester zongorakíséretével 11 dalt ad elő, néhányat a közönség kívánságára többször is. Másnap Kardos István kultúrtanácsos- sal bejárja a várost. Ellátogat a Jósa Múzeumba is, ahol Kiss Lajos mutatja be a múzeum kincseit a nagybecsű vendégnek. Ezután autóval Nagykál- lóba utaznak, ahol Görömbey Péter ref. lelkész látja vendégül őket. Itt a híres látogatót már Balázs Ferke prímás és táncosok várják, akik előadják a Kállai kettőst. Szorgalmasan jegyzetelt Jegyzetfüzet kerül elő, s Kodály lekottázza a dallamokat, feljegyzéseket készít, s kijelenti, hogy mindezt filmre kell venni és Pesten az Urániába be kell mutatni, hogy közkinccsé váljon. (Ezek a jegyzetek adták az 1950-ben komponált Kállai kettős c. kórusművének alapját.) A jóízű ebéd után Czoma Sándor gazda régi nótákat énekel, amelyek közül ismét jónéhányat papírra vet Kodály. Ezután megtekinti még Jósa András sajátkezűleg készített orgonáját, de ezután már indulniuk kell, hogy elérjék Nyíregyházán a délutáni gyorsvonatot. Termékeny talajra 1926 után még két alkalommal járt Nyíregyházán, 1937- ben és 1942-ben. Mindkét alkalommal Vikár Sándor meghívásának tett eleget, aki tanítványa volt, s akit az igazi magyar zene terjesztésének misz- sziójával indított útjára. Vikár pedig jó tanítványként teljesítette Kodály „útmutatásait”. Kórust szervezett, s amikor már úgy érezte „disszonáns hangok nélkül” énekelnek, meghívta Mesterét. A hangversenyen, 1937. május 2-án 400 énekes mutatta be tudását a városi színházban, amelyről Kodály teljes elismeréssel nyilatkozott. 1942. május 2-án ismét eljött a tiszteletére rendezett hangversenyre, amelyen már kb. 1500 szereplő éneke bizonyította, hogy a magyar zene nagy Mestere által elhintett mag megyénkben is termékeny talajra hullt. ■ Krimi A pályaudvarra hajtott és egyre felszabadul- tabbnak érezte magát. Peter Hess gyűlölte a sógornőjét, pedig jól indult a kapcsolatuk. Amikor a fivére meghalt, Anna vitte be a vállalathoz, igaz, semmi hatalmat sem kapott. A nő volt a vezető, a kedves rokon pedig egyszerű alkalmazott, mint a többi száz. Nyilván így akarta megbosszulni, amiért nem mutatott érdeklődést a férfi nélkül maradt nő iránt. A két év alatt sem kerültek közelebb, amióta a villában együtt éltek. Hess nemrég tudomást szerzett a bátyja végrendeletéről, miszerint a halál esetén mindent ő örököl. Az özvegy kora reggel hunyt el, váratlanul. Hess tette el láb alól. A pályaudvar parkolójában hagyta a kocsit, majd az épületbe ment. „Kényelmes fickó” — gondolta egy kopott külsejű alak, eltűnődve, amint Hess befordult. „Idehajt, aztán vonattal megy, mert nem akar a parkolás miatt idegeskedni”. Rally az otthagyott autóhoz ment. Majd új járgány volt, éppen ilyent keresett ahhoz, hogy eleget tegyen egy kellemes felszólításnak: a barátnője tegnap telefonált. Három hónapja nem találkoztak. Szakavatott módon kinyitotta az ajtót, elvégre volt gyakorlata, két évet ült is autólopásért. Elindította a motort és az autósztráda felé tartott. Hess jegyet vett, az automatánál kezelte, majd gondosan eltette. „Na, az alibi már megvan” — motyogta és elképzelte a rendőri jelentést is: a kocsit a pályaudvaron hagyta, vonattal folytatta az utat. Az özvegy innen indult vele az egyik barátnőjéhez, akivel előtte este megbeszélte a látogatást. A hegyi villába azonban már nem érkezett meg, szerencsétlenül járt a keskeny úton. „Hát az csakugyan keskeny" — gondolta felvidámodva, előzőleg ugyanis gondosan tanulmányozta a „szerencsétlenség" helyszínét. A közelben hagyta a használt kiskocsit is, amivel „azután” majd továbbmegy. Csak előbb a halott Annát a nagy kocsi kormányához ülteti és a szakadékba taszítja. Mire délután megjön a vonattal, talán már hallani is fogja a „borzalmas szerencsétlenség” hírét. A parkolóba érve megdermedt, a kocsi nem volt sehol. „Csak semmi pánik, végig kell csinálnod!" biztatta magát, és úgy döntött, hogy hazamegy és „átrendezi" a lakást. Mintha betörők jártak volna ott. De vajon mit fog tenni az autótolvaj? Elképzelte a meglepetést, amikor felfedezi a „zsákmányt” a csomagtartóban... Nyilván azonnal eltűnik, s a rendőrség rájön, hogy megölte áldozatát. Rally — ezt a nevet a sitten kapta — cifra káromkodásba kezdett, amikor észrevette, hogy a benzinjelző a nullán áll. „Egy ilyen kocsiban kell lenni tartaléknak is” — gondolta és az első pihenőhelyre hajtott. Egy profinak a csomagtartó sem okozhat problémát, kinyitotta és azonnal vissza is csapta. A látvány előbb megijesztette, majd feldühítette. Jól látta, hogy a nejlonzsákban lévő nő halántéka véres volt, neki tehát még a közelből is el kell tűnnie. De miért ölhette meg a pasas? Mert nyilván az végzett vele, aki a pályaudvar előtt hagyta a kocsit. De ki lehet a fickó? Felderült az arca, hiszen mielőtt elindult, megnézte a kesztyű- tartót, ott voltak a kocsi okmányai és magához is vette őket. Úgy döntött, hogy ezt a lehetőséget ki fogja használni, hiszen aki ilyen kocsival jár, az csak jómódú lehet. Peter Hess feljelentést tett a lakásbetörés miatt, s a nyomozótisztnek figyelemre méltó tárgyilagossággal azt mondta, hogy a betörők, úgy tűnik, semmiféle értéket nem vittek el. — Igen, egyértelmű az emberrablás — mondta a felügyelő. — Gyanakszik valakire? Hess megjátszotta a tűnődő károsultat. — Nem. De az köztudott volt, hogy gazdagok vagyunk, s hogy mikor nincs személyzet a házban. A felügyelő kérdezni akart valamit, amikor csengett a telefon. —Hangosítsa ki—mondta a rendőrtiszt. Hess gépiesen engedelmeskedett, bár érezte, hogy a félelem erősödik benne. — Tessék. — Hess úrhoz van szerencsém? —kérdezte Rally szinte bátorítóan. Hess úgy érezte, nem jön hang a torkán, aztán alig hallhatóan motyogta az igent. —Hát akkor jól figyeljen— mondta az idegen határozottan. — Mindent láttam ma reggel. Azt, hogy kiszállt azt autóból a pályaudvarnál. Ez az autó nálam van, és benne a maga csomagja. A nejlonzsákban. Ma este tegyen 200 ezer márkát egy nagy borítékba, ja és apró címletek legyenek, és a borítékot dugja be a városháza melletti sikátor szemétládájába. A ztán menjen a sarki presszóba, ott felhívom, amint megszámoltam a pénzt, és azt is megmondom, hogy hol találja a kocsiját. Természetesen a csomagjával együtt. Ha nem, lesz még egy telefonom. De ezután már rohamkocsival keresik magát... A vonal elnémult. A szobára súlyos csend telepedett. A nyomozótiszt döbbenten nézett Hessre. Aztán határozottan mondta: — Hess úr, akkor most jöjjön velem! R. D. Gerson Hulla a csomagtartóban A A múlt héten nyílt meg Madarassy György festőművész műterem galériája. A mini tárlat egész nap megtekinthető. A Fürj utcai galériát naponta felkeresik a magyar képzőművészet kiemelkedő alkotásai iránt érdeklődők Szekeres Tibor felvétele ..... Hangszert fog a Beatles-trió
