Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-17 / 297. szám

12 Kdet-Magyarország KULTÚRA 1992. december 17,, csütörtök Kiállítás Sárospatakon Valamikor kaszinó volt Sárospatak (MTI - KM) — „Fényes újhely”, Sátoraljaúj­hely története a városi kivált­ságoktól napjainkig — cím­mel rendezett kiállítást nyitott meg Sárospatakon Katona Ta­más miniszterelnökségi állam­titkár, aki történészként éppen az említett korral foglalkozik. A kiállítás a múzeum teljes emeleti traktusát, három nagy­termét foglalja el, s ezzel tel­jessé vált az intézményben a Zemplén múltját bemutató ál­landó kiállítások sora. Az új kiállítás többszáz érté­kes dokumentum, tárgy, hasz­nálati eszköz, korabeli bútorok rendszerbe állított felvonulta­tásával, a XIII. század közepé­től követi nyomon az egykori vármegyei székhely több mint hatszáz esztendejének történe­tét, a nemzet sorsát is alakító neves, egykoron Újhelyben élő, vagy onnan elszármazott személyiségek életét. Külön termet kapott az újhelyi vár históriája, a város életére min­dig erős befolyást gyakorló ró­mai és görög katolikus egyhá­zak helyi története, s termé­szetesen Kazinczy emlékszo­ba is található a sorban. A mai Kazinczy Múzeum az 1830-as években alapított hí­res Zempléni Kaszinó otthona volt egykoron, amely erjesztő hatással volt nem csupán a tér­ség, hanem az egész ország életére. Mindennapos vendég volt itt például, a városban ügyvédeskedő Kossuth, továb­bá Széchenyi és Kazinczy Gábor. A kaszinónak saját könyvtára, kávéháza volt, já­ratták az ellenzéki újságokat, naponta rendeztek szakmai és politikai vitákat. A szabadság- harc kitörése előtt azonban be­záratta a hatalom. E kaszinó működésének dokumentumai, személyiségei is külön kie­melt helyen szerepelnek a ki­állításon. Éppen e kaszinó termékeny értelmiségi, szellemi életére utalva mondta megnyitójában Katona Tamás, hogy ma igen nagy igény van az akkorihoz hasonló, tehetséges és felelős értelmiségiekre az egész or­szágban, mert nélkülük meg­hal a nemzet. Nem csupán a nagy és kisvárosokban, de a legapróbb településeken is nélkülözhetetlenek az ilyen emberek. Követendő szükség- szerűségként beszélt arról, hogy az egykor virágzó napo­kat látott vármegyeszékhe­lyen és térségében békesség­ben, barátságban, megértés­ben, egymást segítve és támo­gatva éltek együtt magyarok, szlovákok és ruszinok. Kállai János Egy tízrészes tévésorozat kedvéért ismét hangszert fog a Beatles három tagja (a zseni­ális, és az együttesnek igazi karaktert adó John Lennon saj­nos már nem teheti ezt, mivel 1980-ban egy fanatikus rajon­gója — paranoiás hasonmása — meggyilkolta). Mondhatnánk: mi ebben a szenzáció, hiszen naponta le­hetünk tanúi a rock-kövületek nagy feltámadásainak. Még csak a minap zengtek el az utolsó akkordok az LGT bú­csúkoncerten, a karácsonyi és szilveszteri időszak nagy szenzációja pedig a Piramis újbóli, teljes létszámú fellépé­se lesz a fővárosban. De hoz­hatunk több, külföldi példát. A Deep Purple — Nyíregyházán is jártak! — igaz, hogy kicse­rélődött legénységgel, de ze­nél. Neki-nekidurálja magát a Rolling Stones, jóllehet a leg­öregebb muzsikusok — mondjuk: Charlie Watts vagy Bill Wyman már egyre fanyal- góbban nyúl az instrumentu­mok után, talán unják az egé­szet —, de a higanydinamiká­jú, örökifjúságra áhítozó Mick Jagger újra és újra lelket önt beléjük. Fenyegetőzik, szer­vez, irányít, és a „kövek” gu­rulnak megint egy újabb LP felé. Szóval: összeáll a Beat­les! így, ezzel az igével adták tovább a hírügynökségek a mégis-szenzációt. Pedig a szó nem a legszerencsésebb. Az isten kíméljen meg bennünket attól, hogy „összeálljon” — ilyet legfeljebb a rosszul sike­rült puliszkák vagy krumplis­galuskák szoktak elkövetni — inkább elevenedjen meg, és próbálkozzon a lehetetlennel. Mert a 60-as évek immár klasszikussá vált „nótáit” Len- nőn nélkül megszólaltatni már önmagában is nagy vállalko­zás. Benne rejlik — óhatatla­nul — a csalódás, talán a bu­kás veszélye is. És, hogy pusz­tán üzletről lenne szó? Piszkos anyagiakról? A fogyatkozó, multimilliomos vagyonok ser­kentéséről? Ki bánja!? A lé­nyeg az, hogy szóljon a Love me do! a She loves You, az I want to hold your hand, és az egész Beatles-univerzum. Amibe, ha álmaink teljesülnek és nem hagyják ki tervezett világkörüli kőrútjukból Bu­dapestet, talán végre, — meg­hízva, öregesen és fogyatkozó sörénnyel — személyesen is bepillanthatunk. Móriczról vetélkedtek Nyíregyháza (KM) — Mó­ricz életművének ismeretéről hirdetett vetélkedőt középis­kolás fiatalok /észére a Móricz Társaság. Az egyéni verseny első fordulójában több mint háromszázan vettek részt. Kö­zülük huszonnégyen a múlt héten Szentendrén vetélkedtek a döntőbe jutásért. Kialakult a döntő mezőnye is, amelyben a nyolc diák kö­zött négy nyíregyházi is van: három krúdys és egy széche- nyis. A döntőt Nyíregyházán, a megyei-városi könyvtárban rendezik február közepén. Társasági füzetek Fehérgyarmat (KM) — Hamarosan megjelenik a Köl­csey Társaság füzetsorozatá­nak negyedik száma. Ebben Kölcsey-művek elemzése ta­lálható, amelyet általános és középiskolai tanárok figyel­mébe ajánlanak. A következő Kölcsey-művekről tudhatunk meg többet: Huszt, Himnusz, Vanitatum vanitas, Zrínyi má­sodik éneke, Elfojtódás, Csol­nakon, Parainesis.A műveket Margócsy József, Takács Péter, Lukácsy Sándor, Né­meth G. Béla, Makay Gusztáv, Bazsó Júlia értelmezik. Érde­kessége lesz a gyűjteménynek, hogy a szövegek is megjelen­nek. A tervek szerint a kiad­vány újévi ajándékként kerül­het a könyvbarátok és az ér­deklődők kezébe. A magyar zene borospince Kodály Zoltán látogatásai megyénkben Nyíregyháza (KM - Bara- nyi Ferenc) — Ebben az év­ben emlékeztünk Kodály Zoltán zenetudós halálának 25. évfordulójára. Vikár Sándor visszaemlékezései­ből, Fazekas Árpád tanul­mányaiból ugyan már jól is­merjük megyénkben tett lá­togatásainak részleteit, még­is az évforduló alkalmából nem érdektelen ismét fel­idézni néhány sorban ezeket a meleg hangulatú és zene- történeti jelentőséggel is bíró találkozásokat. Országos akció A ’20-as évek elején a Ko­dály és Bartók által elindított népzenekutatás országos mé­reteket öltött, s igyekeznek minél több embert megnyerni e nemes célnak. Ennek tanúbi­zonysága a Nyírvidék hasábja­in 1922. augusztus 4-én meg­jelent kérdőív is, amelyen a községekben, városokban fel­lelhető népdalokról kémek adatokat. A kitöltött kérdőíve­ket a Jósa Múzeumhoz kellett eljuttatni. Azonban nemcsak a kérdőív jut el megyénkbe, ha­nem maga Kodály Zoltán is, aki ezekben az években nép­dalokat gyűjt többek között Kocsordon, Túrricsén, Qa- csályban. 1926. november 6- án és 7-én a Bessenyei Kör meghívására jön ismét me­gyénkbe. November 6-án szombaton „a magyar zene apostoli ihlettel megáldott ku­tatója”, a Koronában rendezett esten, „fényes és hatalmas” közönség előtt tart előadást a magyar zene múltjáról, jelené­ről, jövőjéről. Ebben a magyar zenét „egy hatalmas boros­pincéhez hasonlította, amely­ben a székely dal a 100 éves tokaji, amelyből bármennyit iszunk, sohasem fogy ki.” Az előadás után székely népdal- gyűjtéséből Basilides Mária operaénekesnő a Mester zon­gorakíséretével 11 dalt ad elő, néhányat a közönség kíván­ságára többször is. Másnap Kardos István kultúrtanácsos- sal bejárja a várost. Ellátogat a Jósa Múzeumba is, ahol Kiss Lajos mutatja be a múzeum kincseit a nagybecsű vendég­nek. Ezután autóval Nagykál- lóba utaznak, ahol Görömbey Péter ref. lelkész látja vendé­gül őket. Itt a híres látogatót már Balázs Ferke prímás és táncosok várják, akik előadják a Kállai kettőst. Szorgalmasan jegyzetelt Jegyzetfüzet kerül elő, s Kodály lekottázza a dallamo­kat, feljegyzéseket készít, s kijelenti, hogy mindezt filmre kell venni és Pesten az Urániá­ba be kell mutatni, hogy köz­kinccsé váljon. (Ezek a jegy­zetek adták az 1950-ben kom­ponált Kállai kettős c. kórus­művének alapját.) A jóízű ebéd után Czoma Sándor gaz­da régi nótákat énekel, ame­lyek közül ismét jónéhányat papírra vet Kodály. Ezután megtekinti még Jósa András sajátkezűleg készített orgoná­ját, de ezután már indulniuk kell, hogy elérjék Nyíregyhá­zán a délutáni gyorsvonatot. Termékeny talajra 1926 után még két alkalom­mal járt Nyíregyházán, 1937- ben és 1942-ben. Mindkét al­kalommal Vikár Sándor meg­hívásának tett eleget, aki tanít­ványa volt, s akit az igazi ma­gyar zene terjesztésének misz- sziójával indított útjára. Vikár pedig jó tanítványként teljesí­tette Kodály „útmutatásait”. Kórust szervezett, s amikor már úgy érezte „disszonáns hangok nélkül” énekelnek, meghívta Mesterét. A hangversenyen, 1937. május 2-án 400 énekes mutat­ta be tudását a városi szín­házban, amelyről Kodály tel­jes elismeréssel nyilatkozott. 1942. május 2-án ismét eljött a tiszteletére rendezett hang­versenyre, amelyen már kb. 1500 szereplő éneke bizonyí­totta, hogy a magyar zene nagy Mestere által elhintett mag megyénkben is termé­keny talajra hullt. ■ Krimi A pályaudvarra hajtott és egyre felszabadul- tabbnak érezte magát. Peter Hess gyűlölte a sógor­nőjét, pedig jól indult a kap­csolatuk. Amikor a fivére meghalt, Anna vitte be a vál­lalathoz, igaz, semmi hatal­mat sem kapott. A nő volt a vezető, a kedves rokon pedig egyszerű alkalmazott, mint a többi száz. Nyilván így akarta megbosszulni, amiért nem mutatott érdeklődést a férfi nélkül maradt nő iránt. A két év alatt sem kerültek köze­lebb, amióta a villában együtt éltek. Hess nemrég tudomást szerzett a bátyja végrendele­téről, miszerint a halál esetén mindent ő örököl. Az özvegy kora reggel hunyt el, váratla­nul. Hess tette el láb alól. A pályaudvar parkolójában hagyta a kocsit, majd az épü­letbe ment. „Kényelmes fickó” — gon­dolta egy kopott külsejű alak, eltűnődve, amint Hess befor­dult. „Idehajt, aztán vonattal megy, mert nem akar a parko­lás miatt idegeskedni”. Rally az otthagyott autóhoz ment. Majd új járgány volt, éppen ilyent keresett ahhoz, hogy eleget tegyen egy kellemes felszólításnak: a barátnője tegnap telefonált. Három hó­napja nem találkoztak. Szakavatott módon kinyi­totta az ajtót, elvégre volt gyakorlata, két évet ült is au­tólopásért. Elindította a mo­tort és az autósztráda felé tar­tott. Hess jegyet vett, az au­tomatánál kezelte, majd gon­dosan eltette. „Na, az alibi már megvan” — motyogta és elképzelte a rendőri jelentést is: a kocsit a pályaudvaron hagyta, vonattal folytatta az utat. Az özvegy innen indult vele az egyik barátnőjéhez, akivel előtte este megbeszélte a látogatást. A hegyi villába azonban már nem érkezett meg, szerencsétlenül járt a keskeny úton. „Hát az csaku­gyan keskeny" — gondolta felvidámodva, előzőleg ugya­nis gondosan tanulmányozta a „szerencsétlenség" helyszí­nét. A közelben hagyta a hasz­nált kiskocsit is, amivel „azu­tán” majd továbbmegy. Csak előbb a halott Annát a nagy kocsi kormányához ülteti és a szakadékba taszítja. Mire dél­után megjön a vonattal, talán már hallani is fogja a „bor­zalmas szerencsétlenség” hírét. A parkolóba érve megder­medt, a kocsi nem volt sehol. „Csak semmi pánik, végig kell csinálnod!" biztatta ma­gát, és úgy döntött, hogy ha­zamegy és „átrendezi" a la­kást. Mintha betörők jártak volna ott. De vajon mit fog tenni az autótolvaj? Elképzel­te a meglepetést, amikor felfe­dezi a „zsákmányt” a cso­magtartóban... Nyilván azon­nal eltűnik, s a rendőrség rá­jön, hogy megölte áldozatát. Rally — ezt a nevet a sitten kapta — cifra káromkodásba kezdett, amikor észrevette, hogy a benzinjelző a nullán áll. „Egy ilyen kocsiban kell lenni tartaléknak is” — gon­dolta és az első pihenőhelyre hajtott. Egy profinak a cso­magtartó sem okozhat prob­lémát, kinyitotta és azonnal vissza is csapta. A látvány előbb megijesztette, majd fel­dühítette. Jól látta, hogy a nejlonzsákban lévő nő halán­téka véres volt, neki tehát még a közelből is el kell tűnnie. De miért ölhette meg a pasas? Mert nyilván az végzett vele, aki a pályaudvar előtt hagyta a kocsit. De ki lehet a fickó? Fel­derült az arca, hiszen mielőtt elindult, megnézte a kesztyű- tartót, ott voltak a kocsi ok­mányai és magához is vette őket. Úgy döntött, hogy ezt a lehetőséget ki fogja használ­ni, hiszen aki ilyen kocsival jár, az csak jómódú lehet. Peter Hess feljelentést tett a lakásbetörés miatt, s a nyomozótisztnek figyelemre méltó tárgyilagossággal azt mondta, hogy a betörők, úgy tűnik, semmiféle értéket nem vittek el. — Igen, egyértelmű az em­berrablás — mondta a fel­ügyelő. — Gyanakszik vala­kire? Hess megjátszotta a tűnődő károsultat. — Nem. De az köztudott volt, hogy gazdagok vagyunk, s hogy mikor nincs személyzet a házban. A felügyelő kérdezni akart valamit, amikor csengett a te­lefon. —Hangosítsa ki—mondta a rendőrtiszt. Hess gépiesen engedelmes­kedett, bár érezte, hogy a féle­lem erősödik benne. — Tessék. — Hess úrhoz van szeren­csém? —kérdezte Rally szinte bátorítóan. Hess úgy érezte, nem jön hang a torkán, aztán alig hallhatóan motyogta az igent. —Hát akkor jól figyeljen— mondta az idegen határozot­tan. — Mindent láttam ma reggel. Azt, hogy kiszállt azt autóból a pályaudvarnál. Ez az autó nálam van, és benne a maga csomagja. A nejlon­zsákban. Ma este tegyen 200 ezer márkát egy nagy boríték­ba, ja és apró címletek legye­nek, és a borítékot dugja be a városháza melletti sikátor szemétládájába. A ztán menjen a sarki presszóba, ott felhí­vom, amint megszá­moltam a pénzt, és azt is meg­mondom, hogy hol találja a kocsiját. Természetesen a csomagjával együtt. Ha nem, lesz még egy telefonom. De ezután már rohamkocsival keresik magát... A vonal elnémult. A szobá­ra súlyos csend telepedett. A nyomozótiszt döbbenten né­zett Hessre. Aztán határozot­tan mondta: — Hess úr, akkor most jöjjön velem! R. D. Gerson Hulla a csomagtartóban A A múlt héten nyílt meg Madarassy György festőművész műterem galériája. A mini tárlat egész nap megtekinthető. A Fürj utcai galériát naponta felkeresik a magyar képzőművészet kiemelkedő alkotásai iránt érdeklődők Szekeres Tibor felvétele ..... Hangszert fog a Beatles-trió

Next

/
Thumbnails
Contents