Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-01 / 283. szám
1992. december 1., kedd HÁTTÉR Blézerek német hölgyeknek. Naponta 220 női blézert varrnak a Nyíregyházi Divatruházati Vállalatnál. Mile Istvánné a késes géppel a fazont varrja Elek Em|L felvétele Szorít a cipő Gávavencsellőn Keveset kaptak a központi kalapból ..., ; ak a 107-es szakmunkásképző Nábradi Lajos Gávavencsellő (KM) — Stílusosan szólva mindenkinek szorít a cipő a Gávaven- csellői Viktória Cipőipari Szövetkezetben. A dolgozók a kevés bérük miatt panaszkodnak. Az új vezetők úgy látják, hogy a szövetkezet gazdasági helyzete olyan, mint egy nagy, összegubancolódott cipőfűző. S ezt-nekik kell kibogozni. Az ipari szövetkezetek megyei szövetsége a közös kalapból juttatott ide egy bizonyos összeget, ez csak gyógyír, de nem gyógyít ki a bajokból. Ugyanakkor kelendők az itteni termékek, most is a szalag végén várják az új csizmát a hazai megrendelők, és viszik, mint a cukrot. Lapunk mai számában is munkásokat hirdetnek ide. Micsoda ellentmondás! A készáruraktár szinte üres. A földszinti és az emeleti szalagon szemmel látható, hogy ütemes, folyamatos a termelés. Igaz, a szalagok „foghíjasok”, mert alaposan megcsappant a létszám. Illetve... Talán a létszám alakulásának ismertetésével kell kezdenünk. A régi szép időkben 250-300 dolgozója volt a szövetkezetnek, ez év januárjában 25-en dolgoztak itt, a többieket kényszerpihenőre küldték. Májusban az új elnök 50 dolgozót talált itt, azóta napjainkig 180 főre „duzzadt” a létszám. Beleértendő az a 30 munkanélküli lány és asszony, akik pár nappal ezelőtt ültek le a tanulószalág mellé. Utóbbi________Humor és a megyei munkaügyi központ közreműködésével tanulják a szakmát. Az új elnök Teski Géza. Azzal kezdi a beszélgetést, a tájékoztatást, hogy tavasszal a régi vezetőség öncsődöt jelentett be, de a csődegyeztető tárgyalást már az új vezetőség folytatta le. Sikerült megegyezni a hitelezőkkel, de kis híján a felszámolás sorsára jutott a szövetkezet. Örömmel mondja az elnök, hogy a KISZÖV a szövetkezetek közös fejlesztési alapjából 2 millió forintot utalt át ide gyorsnak mondható segítségként. Am a szerény gazdasági eredmény (május óta) annak köszönhető, hogy csökkentették a költségeket, piacot találtak, közvetett úton visszajutottak az orosz piacra is. S nagyban alkalmazkodnak az igényekhez. Az elnök egy pár gyermekcipőt mutat a nyomaték kedvéért, és magyarázza, hogy a hagyományos felnőtt lábbelik mellett nemrég ilyen mutatós gyermekcipők gyártását is elkezdték. Az új főkönyvelő, Pólyák Antal érthető módon a pénzügyi nehézségekről szól. Mint mondja, drága az alapanyag, megnőttek a költségek, de a létszámnövelésre, a termelés finanszírozására a bankok csak nagyon nehezen adnak pénzt. „Ha rugalmasabb lenne Kelendők a csizmák Harasztosi Pál felvétele Érzéstelenítés — Csak semmi izgalom, ne nyugtalankodjék, most szépen el fog aludni — mondja a fiatal sebész a betegnek. — Értse meg, doktor úr, ez az életem első operációja... —Na és. Az enyém is. Demonstráció A híres professzor vizsgálja a beteget, aki nyelv- és ajakpanaszokkal érkezett a klinikára. — Fogadok, hogy maga zenész. —Az vagyok, tanár úr. — Látják kollégák, itt az Beteg a világ élő illusztrációja annak az elméletnek, amiről beszéltem a foglalkozási ártalmak kapcsán. No és milyen hangszer ren játszik? —Zongorázom. Csapás —Asszonyom, jó hírem van az ön számára. A férje, csodával határos módon, de életben maradt. Meg fog gyógyulni. — Hát ez borzasztó, doktor úr! Mikor én már minden ruháját eladtam... Beutaló A főon’os vizitet tart az elmegyógyintézetben. — Maga miért került ide? — kérdezi az ápoltat. — Azért, mert azt kiabáltam, hogy bolond az egész világ. ■-L- Na és? — Igen, de ők meg azt mondták, hogy én vagyok bolond, és a többség győzött. Nézőpont Elhárítható veszélyek Kováts Dénes 'Kjemzetközi tapasztalatok IV bizonyítják, hogy életünk egyik veszélyforrása a sugárszennyezett anyagok megjelenése, melyek néha véletlenül, máskor a megszabadulás szándékával, vagy éppen célzatos csempészés révén indulnak világkörüli útjukra. Ezért is nagy az igény olyan műszerekre, melyek kimutatják a sugárszennyezettséget. A gamma- 'sugárzást éppúgy, mint a neutronokét. Lengyelországban például különös figyelmet fordítanak a témára, magyar vállalat műszereit is felhasználva; e kisebb-nagyobb berendezések referenciaként is szolgálnak a magyarországi felhasználók számára is. Többek között olyan sugárjelző kaput fejlesztettek ki, mely révén az autóban vagy gyalogosan szállított sugárzást ki tudják mutatni. De hogy mit tesznek a leleplezés után, ennek lépései még részletes kidolgozásra várnak. Hogy szükség van ilyen műszerekre, az kétségtelen tény. Éppen a lengyel példa mutatta ugyanis, milyen következményei lehetnek, ha sugárfertőzött anyag kerül az országba. Történt, hogy Oroszországból szállítottak be vasat, melyből végtermékként gépkocsi-alkatrészt gyártottak a németeknek. Ott derült ki: sugárszennyezett. Visszaküldték, s nemcsak a hatalmas mennyiségű anyag ment kárba, de a kohók is... Nem véletlen tehát, hogy hazánkban is egyre inkább használni fogják a sugárzásmérő műszereket, hisz nem lenne jó, ha tranzitország, vagy ilyen veszélyes anyagokat feldolgozó ország lennénk. S a „szállítmányokat” még a beérkezés előtt ajánlatos kiszűrni. Különösen érintett ebben a mi vidékünk, mint az ország egyik kapuja. a pénzpolitika, ha a bankok is vállalnának némi kockázatot a kölcsön vagy a hitel odaítélésénél, akkor többet termelhetnénk, enyhülhetnének a foglalkoztatási gondok is” — mondja szenvedélyesen a főkönyvelő. A foglalkoztatási gondok enyhítésének számít a tanulószalag is, amelynek egyik gépén dolgozik Zelei Júlia. Röviden bemutatkozik és felvázolja elképzelését, vagy inkább vágyát. Sorolja, hogy Nagyhalászból jár át naponta a szövetkezet munkásbuszán. A gondokkal küzdő nagyhalászi zsákgyárból el kellett jönnie éppen akkor, amikor ide lehetett jelentkezni. Itt hat hónapig tanul tűzőnőnek. Reméli, hogy fél év múlva a szövetkezetben többet fog keresni, mint amennyi a munkanélküli-segély. A beszélgetések után mutatjuk az elnöknek azt a névtelen levelet, amelyet szerkesztőségünk kapott a minap. Az áll benne, hogy a vezetőség manipulál a munkahelyteremtő alapból kapott pénzzel, a dolgozók 8 ezren alul keresnek, az üzemcsarnokokat nem fűtik. Az előbb győződtünk meg arról, hogy nyitott ablakoknál dolgoznak a túlfűtés miatt. Az elnök válasza: „Munkahelyteremtésre nem, csak tanműhelyépítésre kértünk és kaptunk támogatást”. A főkönyvelő az asztalra teszi a legutóbbi bérjegyzéket. Találomra olvassuk, hogy O. L. 14 ezer, H. B.-né 13 ezer bruttó fizetést kapott. A gazdasági gondokat tehát intrika is tetőzi, A szövetkezet azonban május óta kis lépésekkel halad előre. A márkás üdítődoboz, mint próbafül ke az egyik nyíregyházi üzletben Elek Emil FELVÉTELE Kommentár Kincsünk a Tisza Bodnár István n okát szidjuk manapság a (3 televíziót, pedig van olyan műsora, amelyik minden dicséretet megérdemel. A Tisza című filmsorozatról van szó, amely nekünk, szabolcsiaknak, szatmáriaknak, beregieknek talán még inkább a szívünkhöz szól. Különösen most, amikor ijesztő híreket hallunk, látunk a képernyőn másik nagy fo- lyónkról, a Dunáról. De maradjunk most a Tiszánál, ennél a kedves, kacér folyónknál, illetve a sorozatnál, amelynek alkotói oly felkészülten és szeretettel készítették tizenkét részes filmüket páratlan természeti kincsünkről. A filmesek nemcsak a folyó útját járták végig, hanem bemutatták azt is, mit jelentett ezer év alatt a folyó a környék lakóinak, s mennyire meghatározó volt életükben a Tisza. Tudjuk, ezernyi szállal kapcsolódott az ember élete a folyóhoz és ártelületéhez. Nemzedékeknek nyújtott élelmet, megélhetést. Sok régi hagyományról, s az idősek által nemzedékek során őrzött mesterségbeli szokásokról és módszerekről talán az utolsó órában készült felvétel, megőrizve az itt élők évezredes küzdelmét a megélhetésért. Az alkotók mindezt annyi szép felvétellel illusztrálva teszik, hogy csak bánja az ember, miért nem rögzítette maga is a sorozatot videokészülékén. Nem árt szólni viszont arról sem, mennyire nem használjuk ki manapság a folyó által kínált lehetőségeket. Egy szakembertől, Fazekas Lászlótól hallottam a találó megjegyzést: bőkezű a Tisza most is, s még inkább az lenne, ha többet törődnénk vele. És nemcsak a paradicsomi turisztikai lehetőségekre gondolunk. Alig vesszük igénybe a folyó kínálta olcsó szállítást, jelentéktelen a vízfelhasználás, s mint közismert, a felső szakaszon jelentős építési kavicshoz lehet jutni, a Tisza mentén pedig egészen a Túr torkolatáig páratlan vízkészlet rejlik.
