Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-17 / 297. szám

1992. december 17., csütörtök EGYRŐL TÖBBET Az otthon otthonossága Karácsony közeleg a fák közül A csendes várakozás órái Nyíregyháza (KM - Réti Já­nos) — Szociális otthon. Már nevének jelentéstartalmában hordoz valami csendes szomo­rúságot, mert óhatatlanul eszünkbe juttatja, hogy leg­szebb éveink — ha voltak ilyenek — elszállnak, hiszen ifjúság, egészség, szerelem, gazdagság, hírnév és hatalom, egyszóval minden múlandó ezen a világon. Sóstó fái között nyáron biz­tos alig vehető észre az Egye­sített Szociális Intézmény épü­lete, de most, valósággal kife- hérlik-szürkéllik a tél eleji hangulatból. Hogy telik majd az otthon ünnepe, lakói miként élik meg karácsony kegyel­mét? Ők, akik érkeztünkkor is Mindenki karácsonya Nagykálló (KM - Kovács Éva) — Kellemes, bensőséges esemény helyszíne volt ked­den, december 15-én délután a nagykállói művelődési köz­pont, ahol a helyi családsegítő egyesület szervezésében a Mindenki karácsonyát tartot­ták. A megjelentek előtt La- borczyné Sztankó Gyöngyi evangélikus lelkész mondott beszédet, majd Fodor János polgármester szólt a kará­csony szépségeiről, örömeiről. Az ezt követő ünnepi műsor­ban a helyi iskolák, intézmé­nyek diákjai léptek színpadra, végül közös éneklés követke­zett. ott üldögéltek sorban a folyo­són, mintha a Teremtő rózsa­füzérének sötétlő, lassan fé­nyüket vesztő gyöngyszemei lennének. — Amennyire tőlünk telik, igyekszünk mindent megadni ahhoz, hogy az ünnepeket meghitt, családias hangulat­ban tölthessék el lakóink — mondja érdeklődésünkre Kál­lai Zoltán igazgató. — Ők dí­szítik fel a karácsonyfákat, együtt énekelgetnek és az egy­házak tartanak számukra szer­tartásokat. A foglalkoztatónő­vér is szervez programokat. Hozzánk a 7-es számú általá­nos iskola növendékei hoznak minden évben kedves hangu­latú műsort. Persze, ünnepi a menü is. Vannak, akiket haza- visz a család, a többségükhöz azonban idejönnek a hozzátar­tozók. Mondhatni meghárom­szorozódnak a látogatások. Elmondja, hogy az intéz­ményben mintegy négyszáz idős, vagy rendszeres ápolásra szoruló ember ellátásáról gon­doskodnak. Két- és négyágyas szobákat alakítottak ki, és egyébként is jónak mondható az intézet felszereltsége. Ter­mészetesen a gondozottak kö­zött előfordulnak konfliktu­sok, de szerencsére ezek vi­szonylag hamar elsimíthatok. — Sokan valóságos ottho­nuknak tekintik az intézményt, amiben a családot nem tudjuk pótolni ugyan, de arra törek­szünk, hogy minél kevésbé legyen nyomasztó számukra az elmagányosodás érzése. Végigsétálunk az épületen. Itt is, ott is beszélgetésbe ele­gyedünk a lakókkal. Van, amelyikük jól érzi magát az otthon falai között, és van, aki csak beletörődik a megváltoz- tathatatlanba. Többen keveslik a kosztot, még inkább a levo­násból megmaradó zsebpénzt, mások viszont a körülmé­nyekhez képest elégedettek. Ahány ember, ann^i sors. Beszéltünk nénivel, akinek három gyereke él Pesten és egyik se jön soha meglátogat­ni, és nem kevesen vannak azok sem, akiktől — az egyik lakó elmondása szerint — még azt a kis pézt, az 1800 Ft-ot is elveszi gyereke, unokája, ami egész hónapra maradna nála a kisebb költségek fedezésére. Ezért aztán a legtöbb látogató azokon a napokon van, amikor a nyugdíjat osztják. Már feltűntek Nyíregyháza panelóriásai, amikor arról be­szélgettünk, hogy vajon a la­kók melyike képes túltenni magát azon, hogy távol él sze­retteitől. De hányuknak, me­lyiküknek lenne jobb naphosz- szat egyedül egy lakásban, esetleg megélni a fölöslegessé vált ember hányódásait az egyre idegesebbé váló család napi konfliktusai között. Arra jutottunk, hogy kiismerhetet­len Isten bölcsessége, miként akarata is. Senki nem tudhatja, milyen öregségre jut! Közben visszaértünk a belváros kará­csonyváró forgatagába, ahol ezernyi szín és fénylő csil­logás pompázta a szeretet ün­nepét. Ajándékozni öröm--------------Tárca — A szürkeségbe burkolódzó Budapestből, az épület­ben semmit sem lehetett ész­revenni, fényesség, ragyogás, nyüzsgés mindenhol. Mint azt megszokhattuk abban az épü­letben, mely modern korunk egyik szimbólumává vált. A nagy rohanás közben bekapni néhány falatot, erre születtek a McDonald’s gyorséttermek. Szóval, egy hétköznap két óra körül járt az idő, ekkor a legnagyobb a forgalom. Cse­vegő diáklányok, morcos, sie­tős, elkésett irodisták, álmos átutazók között sürgő-forgó egyenruhások vették fel a ren­delést, takarították el a ma­radékot. A hamburgerek és sült krumplik birodalmában minden a megszokott rendben folyt. Az étkezők válla szinte összeért a kis asztaloknál. Akik ráértek, szót váltottak két harapás között, akik pedig siettek, némán kapkodták be uniformizált ebédjüket. Egyszer hirtelen elhalkult a zsongás, egyre többen emel­ték fel fejüket. Valami új, szo­katlan illat lett a csodálkozás oka. Foghagyma szaga járta át a helyiséget. Mi ez, vala­milyen újfajta specialitás? — gondolták. A szemet jól irányítja az orr, így hamar rá­találtak a kíváncsiak a „forrás- | ra". Az egyik asz­tal mellett, egy idős bácsika komótosan, szalvétába cso­magolt hazait vett elő: pap­rikás szalonna, füstölt kol­bász, jókora karéj kenyér. Enni kezdett, bicskájával óriás falatokat kanyarított le az elemózsiából. A füstölt kol­bász — bár egyre fogyott, — illata vonzotta a tekinteteket. Valahogy mindjárt más íze lett a hot dognak, a Coca- Colának, mert az idősebbek emlékeiben még ott rejtő­zött az egykori finomság va­rázsa. De a fiatalok szájá­ban is összefutott a nyál, ami­lyen jóízűen tüntette el a bá­csi egyik harapást a másik után. A csodálat nem tartott néhány percnél tovább. A férfi lassan elpakolt, lát­szott, nem zavarják a kutató tekintetek, s távozott. Lehet nem is értette, miért került ő a figyelem középpontjába, hisz csak megebédelt... A Dankó Mihály Paprikás szalonna A 1 vmmmMmMmmMmm. Az oldalt összeállította: Kovács Éva Nyugdíjasok érdekvédelme Nyíregyháza (KM - Ko­vács Éva) — Mint arról la­punk olvasói már korábban is értesülhettek, megyénkben s országosan is, megalakult a nyugdíjasok kamarája. A szer­vezet az idős emberek érdek- védelmét vállalta magára, egy percre sem feledve, hogy az öregek között talán az átlagos­nál is több a rászoruló ember, a kiszolgáltatott. A kamara épp ezért olyan munkát végez, amelynek kö­vetkeztében ezeken a helyze­teken tudnak, próbálnak javí­tani. Az ország vezetőivel, egyes területek képviselőivel folytatnak ezért tárgyalásokat, nemrég például Kupa Mi­hállyal, hazánk pénzügymi­niszterével ültek asztalhoz. A minisztertől a nyugdíja­sok képviselői határozottan kérték: a tárca tartsa meg a 0 kulcsos áfát a kis- és közép­nyugdíjasok nagy többségét érintő alapvető élelmiszerek, gyógyszerek, szolgáltatások árainál. Ha az emelés mégis elkerülhetetlen, akkor leg­alább a megfelelő kompenzá­ciókat igyekezzen garantálni a kormány. A nyugdíjasok kér­ték azt is, hogy legyen a jövő évi nyugdíjemelés az eredeti terveknek megfelelő, 16 szá­zalékos, s ragaszkodni kíván­tak ahhoz is, hogy a privatizá­ciós bevételekből a kormány juttasson az öregeknek, még­pedig oly módon, hogy az e téren befolyt összeg egyhar- madát a nyugdíjbiztosítási alapba helyezze el. Mint a tanácskozás résztve­vői tapasztalhatták, a pénz­ügyminiszterben megvolt a jó szándék, hogy teljesítse a ké­réseket, s ennek szellemében ígérte: a nyugdíjasok kérését kormánya elé terjeszti. A nyugdíjaskamara illetéke­sei Kupa Mihály mellett Sur­ján László népjóléti minisztert hívták beszélgetésre, amelyen a legidőszerűbb, legsürgősebb kérdéseket vették nagyító alá. Megegyezés született arról: az ilyen jellegű találkozókat rendszeressé teszik, hogy az aktuális gondokról szót váltsa­nak, azokra megoldást találja­nak. Üdülés adóval Nyíregyháza (KM) — Elterjedt a hír, olvashattuk az újságokban, hallhattuk a rá­dióban, hogy megszűnik a kedvezményes üdültetés, ezentúl a szakszervezeti beu­talókért, üdülőjegyekért is fi­zetni, illetve adózni kell. Ez a tény már csak* azért is foglal­koztatja az idős embereket, a nyugdíjasokat, mert azt a ve­szélyt sejteti, hogy talán az utolsó pihenési, utazási lehető­ségről is le kell miatta monda­niuk. Rendes beutalóra, teljes árú üdültetésre ugyanis sokuk­nak nincs elegendő pénzük. Mi a rendelkezés lényege, s hogyan érinti a kispénzűeket, a nyugdíjasokat? Erről olvas­hattunk részletesebben a nyugdíjasok lapjában, a Heti Hírhozóban. Mint mégtudtuk, a rendel­kezés értelmében adómentes­séget élvez, aki belföldi gyógyüdülőben orvosi beu­talóval, illetve a társadalom- biztosítási rendszer keretében veszi igénybe a gyógyüdülést. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a munkáltató vagy az érdek- képviseleti szervezet juttat üdülőjegyet valakinek, de a beutaló, a jegy teljes árát meg­fizetteti a beutalttal, semmi­lyen kedvezményt nem adva neki. Változik a helyzet akkor, ha a munkáltató, illetve az érdekképviselet átvállal a jegy árából. Ekkor ugyanis az át­vállalt összeg az üdülőnél, az üdülésben résztvevőnél adó­alapot, jövedelmet képez. Az így szerzett jövedelem az adó­alap része, azt az egyéb jöve­delmekkel kell tehát össze­vonni. Nyugdíjasok esetében a nyugdíjjal, vagy ha van, más kiegészítő, nyugdíj melletti jö­vedelmekkel is. Az éves adófizetési kötele­zettséget a naptári évben szer­zett összes jövedelemre kell megállapítani, mely összeget az éves nyugdíjra eső adó összege csökkent. Az adófi­zetés alapja a kettő közötti kü­lönbözet lesz. Uj utakon az ápolásban Nyíregyháza (KM) — A gyógyításban félsiker a nő­vérek, ápolónők munkája. Az orvosok fáradozása mit sem érne áldozatos munkájuk nél­kül. Nem mindegy hát hogyan, miképpen végzik feladataikat, teszik a dolgukat, s ebben ma már bizonyítottan a képzés­nek, oktatásnak is jelentős sz­erepe van. Ezt a célt szolgálja az a határozat, amelynek értelmé­ben 1993 őszétől az ország több pontján, így megyénk­ben, a nyíregyházi Egészség- ügyi Főiskolán is — ehelyütt levelező és nappali tagozaton egyaránt — főiskolai szintű ápolónőképzés kezdődik. Az egyéves előkészítő mun­kát követően a tervek szerint jövő évtől fokozatosan átala­kul az ápolónők képzése. Mint kiderül, az új szellemű képzés­ben kiemelkedő szerepet kap a kapcsolatteremtő és fenntartó képesség, az empátia, a tole­rancia fejlesztése is. Ez utóbbi döntés azon a fel­ismerésen alapul, amely sze­rint nem lehet áz egészségügy, a gyógyítás, ápolás közkatoná­ja az, aki mások bajait, fájdal­mait és gondjait képtelen át­érezni. Ha a betegnek nem lesz jobb attól, hogy téged meglát az aj­tóban, akkor nem vagy alkal­mas erre a pályára, szokta mondani orvosainak, ápoló­nőinek a nyíregyházi megyei kórház egyik, sokak által nagyrabecsült főorvosa, s eb­ben neki tökéletesen igaza van. Az ápolónőképzés új ala­pokra helyezése, az oktatás ilyen irányú kiterjesztése mindnyájunk, fiatalok és idő­sek érdekeit szolgálja...

Next

/
Thumbnails
Contents