Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-15 / 295. szám

1992. december 15., kedd HATTER Kelet-Magyarország 3 Döcögős átalakulás A legtöbben továbbra is a szövetkezést választották Nyíregyháza (KM - BG) — A december a nyugalom hónapja. A határban befeje­ződött már a termények be­takarítása, elvetették a gabo­nát, s a legtöbb helyen végez­tek az őszi szántással is. Csend szállta meg a falut, a gazdák már a közelgő ün­nepekre készültek. Legfel­jebb a téesz-irodákban folyt lázas munka, készült az év végi mérleg, az ilyen vagy olyan zárszámadási beszá­moló. E nyugalomnak — egyesek örömére, mások bosszúságára — most vége, a szövetkezeti átalakulások buktatóival bir­kóznak napjainkban az érintet­tek. Mert ha döcögve is, azért folyik a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek törvény­szabályozta átalakulása. Ötvenen már túl vannak a nehezén A megye százharminchat mezőgazdasági termelőszö­vetkezete közül december ele­jéig mintegy félszáz alakult át különféle gazdasági társaság­gá, de mint Boné Lajos, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Mezőgazdasági Szövetség közgazdász-menedzsere el­mondta, a törvény szabta ha­táridőig, december 31-éig be­fejeződhet a folyamat, mely éppen napjainkban gyorsult fel igazán. Türelem, kompromisszum­készség Az eddigi tapaszatalatok szerint a legtöbb közösség to­vábbra is a szövetkezést vá­lasztotta, itt a téeszekből ter­melő, értékesítő, szolgáltató szövetkezetek lettek, de lehe­tőség van kft.-vé, részvénytár­sasággá, betéti társasággá is válni. A korábban jól működő, s egy falu határában gazdál­kodó szövetkezetek átformá­lása különösebb gondokkal nemigen jár, ám a több köz­séget átfogó téeszeknek jó né­hány nehézséget kell le­gyűrniük. Nagyfokú türelemre, kom­promisszumkészségre van e helyeken szükség, mert csak így képesek megegyezni pél­dául a korábbi közös vagyon felosztásában. Összeveszni már azért is kár lenne, mert e szétváló gazdaságok a továb­biakban is együttműködni kényszerülnek, a közös be­ruházásokat továbbra is közö­sen célszerű hasznosítani, hi­szen például egy szakosított állattenyésztő telepet, vagy egy nagy kapacitású szárító­telepet nem lenne okos dolog ajtónként, gépenként széthor­dani, s otthon újból felépíteni. Még nagyobb gondban van­nak azok a termelőszövetkeze­tek, amelyeket a hitelezők szorongatnak. Sajnos van, nem is egy olyan szövetkeze­tünk, ahol a gazdaságnak any- nyi vagyona sincs, mint a tar­tozása. Előfordul, hogy száz forint vagyonrészre százhúsz- száznegyven forint adósság jut, itt a vagyonnevesítés bi­zony nem sok előnyhöz juttat­ja a tagot. E gazdaságokban az átalakulás során természetesen ki kell kérni a hitelezők — például az APEH, a társada­lombiztosítási igazgatóság, a bankok — véleményét is, azok pedig nem éppen a lágy szí­vükről ismertek. Mindezek el­lenére a vagyonnevesítések e gazdaságokban is megtörtén­tek, hogy ennek mi lesz a haszna, még nem tudni. Lábra állási lehetőségek Az viszont már biztos, hogy megyénkben további felszá­molásokra lehet számítani, fő­leg az amúgy is hátrányos helyzetben lévő térségekben. Az előrejelzések szerint egyébként a százharminc ter­melőszövetkezetből mintegy kétszázban új gazdálkodó egy­ség létrejötte várható Sza­bolcsban, Szatmárban s Be- regben. A megyei szövetség egyebek mellett törvényértelr mező munkával, alapszabály­mintákkal, üzleti tervekkel, a banki kapcsolatok ápolásával, vagyis a lábra állás lehetősé­geinek feltérképezésével igyekszik segíteni nekik. A szerencse fiai Beindul a penyigei tv-adó Molnár Károly felvétele Penyige-Mánd (KM - M. K.) — December 17-én (csü­törtökön) 13 és 14 óra között megkezdi működését a fehér- gyarmati tv-adóállomás. A kétszer 20/2 kW-os adó (olyan erősségű, mint a tokaji) a 481. sz. út mentén, Penyigéről Mándra menet, jobb kézről magasodik közel 220 méter magasra, hogy a 24-es csa­tornán (TV1) illetve a 41-es csatornán (TV2), a Fehér­gyarmati Városi Televízió összeállításával megkezdje a sugárzást. Az ezt megelőző rövid ün­nepségen Bartha József az An­tenna Hungária Magyar Mű­sorszóró és Rádióhírközlési Részvénytársaság vezetője méltatja az építők munkáját, majd Rajkay Zsolt államtitkár indítja el az adást. A fehérgyarmatiak összeál­lításában felidézi a toronyépí­tők munkáját, szól a térségi telefonhelyzetről, s a fehér- gyarmati regionális televízió­zás feltételeinek megteremté­séről. A nemzetközi Tisza- túra, az idei kérészvirágzás, s a városi strand egy-egy darab nyarat jelent. A változó fehér- gyarmati kórház; a Makovecz Imre és alkotótársai által for­málódó Csenger; a hagyo­mányőrzésre is időt szakító Vásárosnamény; a felsőfokú oktatási intézménnyel is ren­delkező Mátészalka is szere­pel az összeállításban. Romá­niai képzőművész, kárpátaljai táncosok; a szomszédos orszá­gok írói, költői; a hitélet, nap­jaink gondja, a gázprogram és sok más téma szerepel a mint­egy 60 perces adásban. Nyíregyháza (KM - N. L.) — Az elmúlt napokban har­madszor mosolygott két nyír­egyházi fiatalemberre Fortu­na, a szerencse istenasszonya. Mindkét fiatalember nős és ki­egyensúlyozott családi életet él. Ez év januárjának közepé­től december közepéig mégis háromszor fogadta őket ke­gyeibe az istenasszony. Most legutóbb majdnem egymillió forintot vághatott zsebre, il­letve aktatáskába a két sze­rencsés férfi. Kell-e ennél na­gyobb karácsonyi ajándék? A nevüket és a címüket nem szívesen adnák közre. A sze­rencse kovácsa, a totókulcs összeállítója amatőr focista. „Segédje”, vagyis a bajuszos fiatalember szabad idejében horgászik. Legnagyobb fogása volt mostanában egy 3 kilós ponty. Persze, igazi fogásnak számít az a közel 450 ezer... Történt pedig, hogy január elején a pénzügyekhez, a ma­tematikához is értő fiatalem­ber összeállított egy totókul­csot, csak két fix kell hozzá. Az ára bő ötezer forint. Ketten összeadták a pénzt és kifi­zették a kollektív szelvények árát. Mindjárt az első héten, az első próbálkozásukkal nyertek 90 ezer forintot. Megvolt a tőke a további játékhoz. Igaz, hogy pénzzel lehet pénzt csinálni. Tavasszal ismét nyer­tek 50 ezret. A nyári szünet után ismét próbálkoztak, de csak kisebb szerencsével. Most aztán a karácsonyra ké­szülve ráhajtottak a tippelésre, így érték el a 13 találatot. Sze­rencséjük egy olasz futball- bírónak is köszönhető. Ugyan­is a 90 perc alatt döntetlenre állt a 13. meccs, a hosszab­bítás után a 93. percben esett a gól... A totókulcs összeállítója egy nyíregyházi OTP-s lakás­ban lakik nejével és két pici gyermekével. Havonta 6 ezer a törlesztés és még 31 év lett volna hátra a lakás teljes ki­fizetéséig. Most kifizette a pénzintézetet és még maradt is karácsonyi bevásárlásra. A másik nyertesnek egy gyereke él az OTP-s lakásában. Pedig kettőnek kellene élnie, ugya­nis a házaspár két gyereket vállalt annak idején a szo­ciálpolitikai kedvezmény mi­att. A határidő december 10- én lejárt, a szociálpolitikai kedvezményt vissza kellett fizetni. Ebben a nem túl né­pes családban is maradt még a visszafizetés után karácsonyi ajándékokra való...--------------Tárca — M egszületésekor kicsi, vézna, de életrevaló, munkára szoktatható, egész­séges kiscsikónak látszott. Természetes jelenség volt az őt körülvevő világban, elvá­laszthatatlan a meleg trá­gyaillattól, a gazda szokásos, lószaporulat utáni örömétől. Egy valami azonban min­denképpen meghökkentőnek tűnt rajta: szőre hófehér, folt- talan fényekben csillogott. Ló volt, de fehér, tiszta patyolat. Töprengeni kezdett a gaz­da: ugyan mire is használja majd ezt a csodabogarat. Más esetekben ez sohasem okozott nagyobb fejtörést neki. A szokásos lósors jutott mindegyik kiscsikónak, ame­lyik az ő portáján látta meg a napvilágot. Előbb könnyű kocsikat húztak, majd követ­keztek a rakott szekerek, a ne­héz ekevas, a borona von- szolása. Nem lett egyik sem versenyparipa, sem parádés­ló, megmaradtak robotoló haszonállatnak. Kállai János A fehér ló A hattyúszín lovacska fel­cseperedvén, az első mun­kanapján széttépte az istrán­got. Vad, már-már tébolyult vágtába kezdett az udvaron, és sem a gazda, sem két jó markú legényfia nem tudta megfékezni. Pedig nem a ter­hektől félt, hiszen nem volt még része bennük. De amikor megérezte a rá feszülő szíjak szorítását, a zablavas hi­degét, ösztöneiben felgerjedt szabadsága elveszíthetőségé- nek a rettenete. Öt napon át mindhiába próbálkoztak vele. Végül el­dönttetett: eladják. Megtör­tént ez is. Nagy, soklovas istállóba került. Kezdetben gyanútlanul és ismerkedő szándékkal tekingetett szét maga körül, ám egyszerre furcsa hangok ütötték meg a fülét: — Honnan került közénk ez a libaszínű? Ki ez a piperkőc senkiházi? Miféle szerzet lehet ez a csillogó szőrű, szemet vakító cső-, dalény? —Aztán tovább folyt az ócsárkodás: — No hiszen, ez nem fog megszakadni a munkától! Ismerjük mi már az ilyen különcöket! Még a farkával sem úgy csapja el a legyeket, mint más, rendes ló. Nem értette, hogy mivel válthatta ki a lótársadalom ellenszenvét. Egyszerűen nem talált rá magyarázatot, hogy a végtelen pusztaságok hófödte síkjaira emlékeztető színe miért támaszt ekkora ri­adalmat. Elhatározta, hogy másnap, a reggeli kihajtásnál nem fog makacskodni, meg­adja magát a reá váró felada­tok szükséges kényszerének. Semmivel sem maradt el tár­sai mögött, sőt, erejével, szí­vósságával gyakran túlszár­nyalta még a tapasztaltabb istránghúzókat is. A z istállóhangulat még­sem változott. Már nem munkátlansága, tétlen ácsor- gása volt a támadások cél­pontja, hanem csak a színe: testének, lelkének háborítat­lan hóvillanása, a tisztasága. Határtalanul irigyelték és gyűlölték ezért. Egyre többet dolgozott, és a napi munkától immár holtra fáradva, éjje­lenként a párás levegőjű, horkanó neszezésű istállóban foltokról, gyémántszőrére legalább árnyékokat vető szennyeződésekről álmod­ozott. Nézőpont Toleranciát! Kováts Dénes S ajnos még mindig nem mondhatjuk el, hogy túljutottunk a szobordön- tögetések időszakán. Mert bár az „átkos múlt" emlé­keinek eltüntetése, vagy át­helyezése régen megkezdő­dött, egyes helyeken még­sem csillapodtak le — sőt, inkább fellángoltak—az in­dulatok. így van ez bizonyos körökben Nyíregyházán is. Kétségtelen tény, több olyan szobor, emlékmű van, amely irritálja a lakosság egy rétegét, hiszen az elmúlt évtizedek sokszor szomorú történéseinek felidézői. Az, hogy akkoriban dicsőítettek bizonyos személyeket, az ideológia tükröződése is volt. S ma már ezeknek az embereknek más a történel­mi megítélése. Nyilván senki sem akarja Kossuth vagy Széchenyi szobrát ledönteni, Münnich Ferencét vagy Leninét in­kább. S természetesen nem kedvesek a már nem felsza­badítóként emlegetett szov­jet hadsereget idéző emlékek sem. Mint ahogy a kezdetekkor megoszlottak a vélemények ezek sorsáról, most sem mindenki egyformán gon­dolkodik. Megyénk székhe­lyén az elismert szobrász- művész, Pátzay Pál kozák lovasa áll a viták kereszttü­zében, az eltávolítását köve­telők be is deszkázták. Má­sokat nem zavar e szobor. Talán figyelemre méltó azok véleménye is, akik nem lát­ják értelmét a követelőzés­nek, hangoskodásnak. Utal­va arra: a Don-kanyarnál elesett honfitársainknak most állítjuk a kopjafákat, s mi sem örülnénk, ha ott ezeket akarnák ledönteni, eltávolítani. A fájó sebek lassan be­hegednek, nem kellene újra és újra feltépni. Ki kellene várni türelemmel az idő sza­vát, talán méltóbb körülmé­nyek között mégis sor kerül arra, hogy máshová kerül­jenek ezek az emlékművek. Legyünk toleránsak mások­kal, hogy önmagunkkal szemben is elvárhassuk ugyanezt! Programvezéreit présgéppel formálja a blézer elejét Tóth Márta a Nyíregyházi Divatruházati Vállalatnál Elek Emil felvétele Kommentár Közúti tragédiák Marik Sándor T izenhat súlyos közle­kedési baleset történt a hét végén megyénkben, hár­man halálukat lelték az utakon. Még a sok bal­esethez szokott közlekedési szakemberek is megdöbben­ve állnak a tények előtt, hi­szen semmi sem magyaráz­za, hogy az egyébként is ma­gas számok miért emel­kedtek tovább. — A helyzet egyszerűen tragikus — fo­galmazott egyikük—, hiszen nem voltak ugyan mindenütt szárazok az utak, de az idő­járás az évszaknak megfe­lelő. Mi lett volna, ha netán leesik a hó, netán lefagynak az esőáztatta utak? Valóban, mi lehet az oka a tragédiák rohamosan emel­kedő számának? Talán az új, nagy teljesítményű nyu­gati autók szaporodása, vagy éppen az, hogy sok régi, rossz műszaki állapotú kocsi lepi el az utakat. Mindkettő lehet ok, de a döntő inkább az emberi ma­gatartás. Morálisan kezd elfogadhatatlanná válni a közlekedés. Rengeteg az agresszív vezető, tehát nem egyszerűen maga a gyors­hajtás a veszélyes, hanem a szabálytalan előzéssel, zá­róvonal-átlépéssel, veszé­lyes kanyarodással együtt járó száguldás. Ijesztően megnőtt a cser- benhagyásos balesetek szá­ma és a segítségnyújtás el­mulasztása. Az ilyen, szinte nulláról induló nyomozások rendkívül nagy rendőri erőt vonnak el az utakról — holott, ott is elkelne a segít ség. (Érdemes viszont azt is tudni: csak idő kérdése és szinte minden cserben hagyó gázoló kilétére fény derül.) Sokan nem akarják fi­gyelembe venni, hogy szinte megteltek az utak, nemcsak a gyorsan növekvő hazai gépjárműállomány miatt van zsúfoltság. Ki gondolná, hogy például csupán me­gyénk határátkelőhelyein az idén eddig 2 258 000 gép­jármű átlépését jegyezték fel, köztük rengeteg kami­onét. Nem lehet eleget hangsú­lyozni: a közlekedés veszé­lyes üzem, de mindenkit ha­zavárnak.

Next

/
Thumbnails
Contents