Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-14 / 294. szám
1992. december 14., hétfő HATTER Kelet-Magyarország 3 Elsőként mindenek előtt Egy földfoglalás visszhangjai és ami még amögött van Szántanak. De kinek a földjén? Balázs Attila felvétele Nézőpont j Együttérzéssel Baraksó Erzsébet M agyarországon ma nyolcezren felül van azoknak a száma, akik átmeneti szálláson, hajléktalanok menedékházában, népkonyhán valamilyen ingyenes vagy jelképes összegű szociális ellátásban részesülnek. Egy részük magát okolhatja, amiért a perifériára jutott, de vannak olyanok is, akik nem önhibájukból kerültek a lét peremére. Több településen nyitottak meg olyan intézményeket, ahol napközben fedél van a rászorulók feje fölött, megmelegedhetnek, kaphatnak egy tál meleg ételt, de egyre nő azok száma, akik veszély- helyzetbe kerülnek, kiszorulnak az utcára. A pályaudvarok várótermeiben, vagy a panelépületek lépcsőházaiban nem mindenkinek sikerül menedéket találni; vannak, akik a szabad ég alá kényszerülnek. A problémát tetézi, hogy a szociális segítségre leginkább rászorulók nagy része munkanélküli, testileg és lelkileg is megviselt az állapotuk. Őket próbálja felkarolni Nyíregyháza egyik új szociális intézménye, a családsegítő központ segítőháza, ahol a megnyitása óta eltelt egy év alatt közel száz személynek adtak átmeneti szálláslehetőséget. Igyekeznek otthonos feltételeket teremteni, de a vezetőség úgy véli, működésük eredményesebb volna a társadalom segítségével. Mindent szívesen fogadnak, amit a családok nélkülözni tudnak: használt, de még jó háztartási cikkeket, tányért, mosógépet, kisbútort, babakocsit, gyermekágyat. Noha idősebb hozzátartozóink régen is ismerték a tisztes szegénység fogalmát, új helyzet adódik a társadalom számára: hogyan kezeljük a nehéz helyzetbe jutott emberek sorsának kérdéseit. Meg kell tanulnunk, hogy együtt kell élnünk velük, ha lehet minél nagyobb együttérzéssel. S ha segítjük őket, lehetőleg úgy tegyük, hogy a feléjük nyújtott adományokat ne érezzék megalázónak. Kommentár Szépre száll a füst Tapolcai Zoltán Szamosújlak (KM) — A polgármester szemében megfáradt kérdés. Hogyan magyarázzam el egy, a sétálóutca 5-ből jött embernek, ami nekem már a véremben van? Hogy mi a föld, mit jelent nekünk rajta, s mellette élőknek, mit lehet vele tenni, mit mond róla a törvény. Az új világ törvénye, amely a falu szavára hatalomra emelt. No igen, a falu szava. Valójában nem hallani, nem kiált az égig, nem ragad tollat egyetlen kéz sem, nem telefonálgat egyetlen száj sem. De ha megszólítják mindennapi jártában, azzal kezdi: Mi újság? Hát a földfoglalás! A polgármesterrel az élen! Szamosújlak. A megbámult folyó hajlatában Joó Károly — a faluban csak a „Jókari” — a polgármester. Minden akaratával azon van, hogy egyetlen szava se mosakodásnak tűnjön, hanem a törvény, és az igazságérzet tételei mondják ki róla: nem bűnös. Műveletlen földek — Decembert írunk. Közeleg az a nap, amely az utolsó lesz a jelenlegi termelőszövetkezetek életében. És nem tudjuk, mit hoz a holnap. A földek nyolcvan százaléka műveletlen, az emberek munka nélkül. Tehetetlenül nézik, hogy ami kenyeret adhatna nekik, ahhoz nem érhetnek, mert nem akar döntés szülemi róla. Mindenki elfogadja, hogy jár nekik a föld, mégse kaphatják meg. Ugye a tsz-ek felbomlása után földet kap a részarány-tulajdonos, akinek földje van a szövetkezetben. Aranykoronaértéke ott a papíron, feketén- fehéren, azt ő visszakapja, lehetőleg ott, ahol annak idején volt. Ők vannak a legtöbben. Ha ők megkapták a jussuk, a maradék földön a kárpótlásra C sak derűvel lenet elviselni a mai világot. Mindenen, persze, ha akarna, sem tudna mosolyogni az ember. De a derű az egyetlen gyógyszer, ami megóvja az ember lelkét a torzulástól, a befelé- fordulástól. így elmélkedtünk barátommal az emberi természetről, a sebezhetőségről, s talán ugyanezt tették már az ókorban élő őseink is, ugyanazt tették az akkori szülők is, mint a maiak. Csak az akkori szokások szerint egy szép ívű állatcsontot, kagylót, gyöngyöt, gyümölcsöt tartottak a kezükben, és adták oda gyermeküknek, hogy az is boldoguljon. Ma is így van ez — állapítottuk meg elmélkedő hajlamú barátommal, akinek mindig kéznél van egy-egy jó története, aminek olykor, engem kímélve, csak a csattanóját meséli el. Most nem így tett. A csattanó kitalálását rám bízta. A történetének főszereplője egy közönséges férfipapucs, amiről már az elején gyanítottam, bár ezt ő nem fedte jogosultak, valamint a tagságuk miatt tulajdonossá válók osztozkodnak. —Hol itt a gond? — Hát, hogy azoknak nem tetszenek a kijelölt táblák, akik most jutnak csak tulajdonhoz. Újlakon nem tudtunk megegyezni, a szövetkezet által meghatározott földekre nem mondtuk ki az áment, de voltak egyéb hiányosságok is, amelyek meghiúsították az osztást. Most a földhivatalon a sor, hogy kijelölje a földterületeket. Kinek a törvénye? —De erre nem vártak! — Már ősszel búzát akartak verni az emberek, abból sem lett semmi. —Maga is vetni akart? — Nekem nincs földem, de szüleim a legnagyobb aranykorona-értékkel rendelkezők között vannak. Az ő földjüket szántottam fel. Igaz, a mellettük levőt is szívességből megcsináltam. —Mi az, hogy az ő földjük? fel, az előszobájában pihen, és várja haza egyébként otthon ülő gazdáját. —Hallottál már olyat, hogy egy papucs százezer forintba kerüljön? — Rám nézett és várta a hatást, bár tisztában volt vele, hogy eléggé megedződtem már a legkülönfélébbfurcsaságok iránt. Közönyös arcot öltve vártam a folytatást, azaz a százezer forintot kóstáló csodapapucs titkát. Az úgy kezdődött, kezdte egy kissé látványosan lassú tempóban a történetet, hogy a gyerekeimet is utolérte a rendszerváltás üdvös meglepetése: a munkanélküliség. Hónapokig töprengtek, mihez kezdjenek, aztán a jó ég tudja kitől jött az ötlet, arra gondoltak, kibérelnek egy garázst és próbálkoznak valamivel. El is — Nézze! Ezek az emberek megöregedtek, de nem felejtettek. Mindenki tudja, kinek hol volt földje. Ők is ott fogtak fel egy darabot, alig több, mint a felét annak, ami amúgy is járna nekik. A törvény is azt mondja, hogy lehetőleg ott kell majd visszakapniuk egy részét. — De még nincs rá engedély. — Az úgy is a övék lesz, ha a törvényt betartják. AZon kevesek egyike vagyok, akik tudják, hogy a paragrafusok mit mondanak, s ismerik a földet is. Amiért most megszólnak, hamarosan a törvény medrébe torkollhat. Legalább a szántás után tavasszal zab, kukorica, tavaszi árpa kerülhet a földbe! Megkerestem a tsz elnökét, Goes Jánost. Véleménye szerint van, aki régi földjén szántott, van, aki nem. A felszántott földek közül egy kivételével mind művelés alatt volt. Háztáji kukoricásnak mérték ki eddig ezt a területet. A faluképzeltek maguknak — nagy állatbarátok mind a ketten, mármint a fiam és a menyem — egy díszhal- és díszmadárüzletet. A kezdő tőke persze kevés volt az induláshoz. Nagy óvatoskodással előhozakodtak a kéréssel, nem tudnék-e százezer forintot kölcsön adni, hogy elinduljanak a meggazdagodás rögös útján. Épp annyi volt, a lakás várható felújítására rakosgattam félre. Odaadtam hát a csiszolt állatcsontot, azaz a százezer forintot, hogy boldoguljanak, s vártam, mikor állítanak be a gyerekek a nyugati kocsival, a nercbundával, no meg a tartozással. De hiába vártam, s ennek lassan már egy éve... Barátom itt úgy vélte, részéről kész is a történet. Hallgatásba burkolódzott. Igaza nak azért szúrt hát szemet a földfoglalás, mert sokan ugyanott szerettek volna háztájit kapni. A tsz-t szerinte nem érheti vád, mert a kárpótlásra jobb földet jelöltek ki, mint ami járna. Az volt a kárpótlási hivatalban az egyik kifogás: nem volt legelő is kijelölve, mint ahogy azt a törvény előírja. Saját kontóra A szikár tény: a körjegyző a köztársasági megbízotthoz eljuttatja a feljelentést a földfoglalásról. Mindkét oldal a törvényre hivatkozik, hát igazságot tegyen az. De! Néhány ember a saját kontójára úgy döntött, nem vár a távolban ülésező honatyákra, maga dönt életéről. Ezt ne irigyeljék azok, akik ugyanerre nem képesek! Hisz hogyan várnak háztájit, s honnan, amíg nem lehet tudni, hogy a szövetkezetből mi marad? A földnek tulajdonba kell kerülnie. S kérem, nem történt más, mint jelentkeztek tulajdonosai. Ám, jöjjön egy újabb de. Nyugodt szívvel akkor alhatnák az új honfoglalók, ha csak a végső döntést előzték meg tettükkel, s nem csináltak hibát. Ha a végső döntés azt a földet nekik oszthatja, tehát nem másnak járó földbe szórták a magot! S a polgármester végképp ne legyen nyugodt. Ó nem magáért, családjáért, néhány emberért felel. A faluért. Amit tesz, nem teheti magáért, családjáért, néhány emberért. Csak a faluért.Ha Joó Károly semmi más, mint a barna folyó ölelésében lévő Szamosújlak megbecsült polgára, sokan lennénk, aki tettéért nem marasztalnánk el. De ki tudja most megvédeni azzal szemben, hogy nem mert volna első emberként szántani, ha nem emeli egykor a falu szava a falu első emberévé. volt, mert luxuspapucsának történetét már magam is be tudtam fejezni. Nem volt nehéz. O is rezzenéstelen arccal hallgatta a történetre feltett koronát, amely nagyjából így hangzott: nemrég volt a névnapod és a gyerekek megleptek egy pár papuccsal. — Úgy bizony, bólintott elismerően, ilyen drága papucsot senkinek sem vettek a gyerekei. S ez már így is marad, mert az üzlet ugyancsak befuccsolt, a pénz elúszott. De a papucs nem — váltott derűre a barátom arca, mint akit a legnagyobb bölcsességek egyike most érintett volna meg: amin már nem segíthetsz, azon ne bánkódj, inkább fogd fel derűsen a történteket. így aztán, úgy hiszem, megértheti mindenki, amikor barátomnál járok, és elém teszi a vendégpapucsnak kinevezett csoszogót, kellő áhítattal és óvatosággal járok-kelek benne. Elvégre, ilyen drága papuccsal a világon sehol nem kínálnak, és ez valahol tiszteletet ébreszt. Nyéki Zsolt A Földművelésügyi Minisztérium államtitkára nemrégiben közölte a szabolcsi dohányvertikum képviselőivel: hamarosan cigarettagyár épül Nyíregyházán. A gyár Szabolcs és Haj- dú-Bihar megye dohánytermelői kapacitására (mely az ország 70 százalékát adja) alapozza üzemelését. A beruházás forrásai és a beruházó kiléte a közvélemény előtt egyelőre ismeretlen. A megyébe irányuló tőkeáramlás híre mindig örömteli, még ha egy kis üröm az örömben, hogy az új létesítmény az egészségkárosítók igényeit igyekszik még jobban kielégíteni. Mentségül szolgálhat, hogy a dohányzók e beruházás nélkül is megszereznék a napi adagjukat. Ilyen megközelítésben maradéktalan sikerként könyvelhető el a kezdeményezés, hisz ez az iparág a két megyében mintegy 30 ezer embernek nyújt megélhetési lehetőséget. A dohánytermesztés ugyancsak kemény munkáját viszonylag tisztes bevétellel honorálja a felvásárlás, az átlagár (az idei aszályból eredő meny- nyiségi kiesést és minőségi romlást nem számítva) 15 -18 ezer forint körül alakul mázsánként. Remélhetőleg a Nyidofer Rt. által kidolgozott termeltetési szerződések nyomán újabb vállalkozások jöhetnek létre a munkanélküliséggel leginkább sújtott megyénkben. Kedvcsinálóként a feldolgozó cég garantálja a piacot (minimum 14-15 ezer tonnáig) és az árakat, a vegyszerek és műtrágyák közös beszerzését, vállalja az öntözéses termesztés kialakítási költségeinek nagy részét. A kölcsönösen jó üzlet megkötésére azért is van nagy szükség, mert a fogyasztás kielégítésére rácsapó illegális kereskedelem erősen csökkentette a hazai dohánygyárak belföldi értékesítését. A feladat tehát adott: minimális önköltséggel elfogadható árú, jó minőségű terméket kell előállítani, amihez a partnerek hosszú távon megtérülő beruházásaira, korrekt üzletpolitikájára is szükség van. Tárca Páll Géza I ily*iQnami/*c mm mMjflk mm & JL? Cí jpJrQím A r r r V1DÉKI körkép a Magyaa Hírlap ban! | a megye életéből.
