Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-11 / 292. szám
1992. december 11., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Ameddig az iskolatakaró ér Körkép a fűtésről, a kollégiumokról, a téli szünetről, egyáltalán a működésről Baktalórántháza-Tisza- vasvári-Gyüre-Nyíregyháza (KM - Kállai János) — Ilyenkor, év vége táján az iskolák már a téli szünet pihentető napjai felé pillantgatnak, sokfelé nem is titkolt aggodalmakkal. A köztudottan nehéz gazdálkodási helyzetben fel-felbukkan a fűtetlen- világítatlan tantermek réme, vagy éppen az attól való félelem: vajon marad-e keret a diákétkeztetés „végigvite- lére”, a túlórák kifizetésére, a pótlékokra. Körkérdésünkkel ezekre a „földhözragadt” problémákra kerestük a választ, melyek esetleges megoldhatatlansága akár a működésképtelenséghez vezethet. Futnak a pénz után A Baktalórántházi Mező- gazdasági Szakmunkásképző Intézet igazgatója, Bagoly Albert mérsékelt optimizmussal számolt be a feltételeik alakulásáról. — Mindenféle beszerzésivásárlási tevékenységet leállítottunk, éppen azért, hogy az alapvető működési feltételek meglegyenek az év végéig. Fizetési nehézségeink vannak különböző számlakiegyenlítések dolgában, de ezek nem finanszírozási gondok. Pusztán arról van szó: kevés a költségvetésben „megjelenített” pénzünk. Bérmegtakarításunk nincs, és a szeptember 1-jétől járó — törvényben szerepeltetett — pótlékokat sem tudjuk fizetni a tanárainknak, csakúgy, mint a 13. havi bért. Szóval, vannak gondjaink, de a téli szünet meghosszabbítására nem gondolunk. Most pedig „futunk a pénzünk után”, azaz próbáljuk behajtani a forintokat a nekünk tartozóktól. Nincs túlzottan rózsás hangulatban dr. Litkey Lászlóné, a tiszavasvári Váci Mihály Gimnázium igazgatója sem. 0 is azzal kezdi, hogy nem fognak „leállni”. Az energiafelhasználás fedezetét a költség- vetésből meg tudják oldani. Persze, mindenben és mindennel takarékoskodnak. A tiszavasvári szakmunkásképző új szárnya — Nem fűtünk 25 fokra, betartjuk a 20 fok körüli normát. Az 50 férőhelyes kollégiumunkban a rendezvényes hétvégeken, ha csupán 2 tanuló maradna itt, nem tartunk ügyeletet, de megoldjuk a diákok elhelyezését. No, és az étkeztetés! A normánk 31 forint tanulónként. Ebből alig futja valamire a mai árak mellett. Próbálunk a legolcsóbb helyeken vásárolni, és bizony esetenként vétünk az egészséges táplálkozás szabályai ellen a laktatósabb ételekkel. És még így is képtelenek vagyunk kijönni a 31-ből! Halasztott feladatok A nyári tatarozás? Csak a legszükségesebb mértékben, így is, a költségvetésből néhány tanári kézikönyvön kívül semmit sem tudtunk vásárolni. Pedig az önkormányzatunk rendkívül sokat vállal, hogy segítsen rajtunk. Gondoskodik a rossz szociális helyzetű tanulók étkezési és tanszersegélyéről, és nálunk lesz 13. havi bér, azaz a felét már meg is kaptuk. Szóval, a mi bajaink orvoslása nem a helyieken múlik. A gyürei általános iskola igazgatója, Kulcsár János távollétében a témáról Zsoldos Ferenc polgármester nyilatkozott, aki a tanügyi dolgokat igencsak szívén viseli. — Mindent megadtunk, ami az iskola zavartalan működéséhez kellett. Mióta „visszaönállósultunk”, mondhatom 180 fokos fordulat következett be e tekintetben. Itt a 13. havi bért a pedagógusok már megkapták, a pótlékok odaítélése most folyik. Világítási és tüzelőgondjaink nincsenek, s mi több: már végzik az új iskolaépület alapozását. Mindenféle pályázati lehetőséggel élünk, hogy a gondjainkon enyhíthessünk, és ebben jó partnerre találtunk az új iskolaigazgatóban. A vidékiek jobb helyzetben vannak — vélekedett Szára: Arpádné, a Nyíregyházi 19. Sz. Általános Iskola gazdasági igazgatóhelyettese. Mint mondotta: az utolsó hónap mindig a legnehezebb, ugyanis a költségvetési keret ekkorra csaknem teljesen kiürül. Jó ütemezéssel azért szűkösen ki lehet húzni valahogyan a szünetig. — Néhány feladatot elhalasztottunk, de az alapellátásban nem mérsékeltünk. Ami az étkeztetést illeti, mindenElek Emil felvétele féle kiadást maximálisan teljesítettünk, és tartalékoltunk a fűtésre-világításra. A gyerekek nem maradhatnak hidegben! Esett szó már arról, hogy januárban esetleg hosszabbítunk a szüneten, mivel a fűtéssel így takarékoskodhatunk. És nálunk nem lesz 13. havi bér. Nem tudnánk előteremteni a fedezetét, máshonnan meg nem kapunk. A pótlékok? Mi úgy tudjuk, hogy december 1-jétől meg fpgják kapni a pedagógusok. Általában kevés a pénzünk. A szakmai feladatokra — idegennyelv-oktatás, számítástechnika — is pályázatokon nyertük el a pénzt. Mert a miénkből az alapellátásra és a szolgáltatásokra telik, másra aligha. Ez van! Hát ez van — mondhatnánk pestiesen —, de nem biztos, hogy ezt kell szeretni. Ami viszont ebből a tarkára sikeredett helyzetjelentésből a legszimpatikusabb vonásként kirajzolódik: az iskolák megrövidült, toldott-foldott takaróján senkinek sem nyúlik túl a lába. Hja, szegény ember vízzel főz. De főz! Mert vize még van... —---------— Tárca — /'L sz végén, tét elején is (y vonzanak az erdők, a fasorok. Száradó, fonnyadó leveleket sodor a szél, bokáig süppedhetünk a puha avarba. A: örökzöldek, a tűlevelűek most különösen kitűnnek a környezetükből. Hol van már a tavaszi zsongás, a nyári fülledtség! Most idegnyugtató az erdő csendje. Az ágak hívogatóan integetnek, a levelek fanyar illatot árasztanak. Üdítően hat a hír, amely szerint egy alapítvány máris elkezdte megyénk erdőinek szaporítását. Néhány hektár parlag földön már ültetik a csemetéket, tavasszal cseperedhetnek majd a jövő évtizedek erdői. Most viszont mit látok a sóstói erdő öreg tölgyei alatt? Azt, hogy esőcseppektől csillog a puha avar. Nem zörög már a levél, halkan járhat a fiiss levegőre vágyó, a természetet imádó. A halk járás ellenére felriad egy szürkésfekete, parányi állatka, bele fúrja magát a levelek közé, csak a háta látszik ki, amint egy lyuk felé kotródik. Elnyeli, bizonyára nem sokára téli álomra szenderül. A levélpaplan alsó része tavaszig elenyészik, beszivárog a talajba, hasznára válik az öreg Nábrádi Lajos Falevelek tölgyeknek. Ilyen a természet köt forgása. Ha őszidőn, tél elején Jánd és Gulács felé vezet az utam, mindig megállók pár percre az útmenti bokrok előtt. Most is tapasztalom, hogy a gorombára fordult, idő kékre verte a kökényt. Am a sűrű csipkebokrok apró lámpásai pirosra gyúltak. Sok bokron még mindig üdezöld a levél. Milyen szép is így együtt a piros és a zöld. A sóstóhegyi telkek egyikén a gazda száraz faleveleket szór a földieprek tövére, majd a faleveleket száraz homokkal marasztalja a töveken, így védekezik a megjósolt kemény fagy ellen. Szomszédja a kupacba gereblyélt faleveleket és szőlőleveleket a tőkék tövére teríti, aztán kapával feltölti. A három rózsabokrával ugyanezt teszi. Közben magyarázza: a közeli árokparton a falevelek a száradó fűszálak közé ékelődnek, takarják, óvják a gyönge ibolyákat, amelyek tél végén már meredeznek az ég felé. Nyíregyháza némelyik utcáján az enyészetnek indult levelek síkossá teszik a járdát. A levél olyan mint a banán- héj. Baktalórántháza térségében fenyők közelében lassítok az úton. A lehúzott kocsiablakon át hallani a szépen zöl- dellők titokzatos susogását. Eszembe jut, hogy pár hete kollektívánk a szlovákiai hegyekbe rándult. Feltűnik képzeletemben a Branyiszkó környéki bércek tetején magasodó sötét fenyves. Ez a baktai fenyves valahogy szebb, sze- lídebb. Nyíregyháza gyűrűjében szinte minden telken van néhány tűlevelű fa. Az utóbbi 2- 3 év decemberének közepén a telkeken sok kis fenyőt kivágtak gonosz tolvajok. Ha most jobban vigyázzuk fenyőinket, talán békésebb lehet karácsonyunk. Hadirokkantak segélye 200-300 márka Nyíregyháza (KM - D. M.) — Égy nyáron született rendelkezés szerint, a magyarországi német származású hadirokkantak a német államtól 200-300 márka hadijáradékot kaphatnak, a rokkantsági foktól függően. Az ügyben elindulni úgy lehet, hogy aki a fenti feltételeknek megfelel, a német származás igazolása mellett, a hadirokkantságot bizonyító dokumentumok fénymásolatát el kell küldeni a Versorgungsamt, 4400 Münste Postfach 59 01 címére. (Természetesen a levelet német nyelven kell írni.) Érdeklődni az ügyről személyesen lehet, minden hónap második szerdáján 10-től 13 óráig Nyíregyházán az SZDSZ-székházban (Dózsa Gy. u. 5. sz. alatt), a megyei hadirokkantak szervezeténél — kaptuk a tájékoztatást Sasvári Gyulától a szervezet elnökétől. O Nézőpont Kiseprűzve Balogh Géza M ég a kezdet kezdetén, a rendszerváltást követő hónapokban írtam egy kis jegyzetet. Nem politizáltam, hanem a kultúránkat fenyegető veszélyekről töprengtem. Arról, ha nem vigyázunk, csöbörből vödörbe jutunk. A régi világban a szovjet katonák, kémek, kémelhárítók dicsőséges tetteit zengték a könyvek, a filmek, a dokumentumműsorok, most meg majd jönnek az angolszász hősök. Akik nem is töltenek, csak lőnek, akik világgá kergetik a gaz KGB-seket, az arabokat, a kínaiakat, a szingalézeket... Csupán mint lehetséges veszélyről beszéltem akkor, talán nem is hittem, hogy halálosan komollyá fordul a helyzet hamarosan. Márpedig az lett. Kapcsoljuk be a televíziót, a rádiót, s hogy ne markoljunk egyszerre sokat, csak a zenére figyeljünk. Azokból szinte más sem ömlik, csak az amerikai szappanoperák, videoklipek tömkelegé. Ostobaság lenne persze a kitiltásukért hadakozni, hiszen tudomásul kell vennünk, hogy van egy olyan, nem is szűk réteg, akiket ez köt le, s az ő igényüket is ki kell elégíteni. De miért kell beletörődnünk abba, hogy ez a hamburger-rágógumi- büfézene kiszorítson minden mást az éterből, a képernyőről? Mondja meg a kedves olvasó, mikor látott, hallott utoljára egy Kodály-művet, vagy akárcsak egy népdalcsokrot a magyar rádióban, magyar televízióban! Kisep- rűzték azokat onnan. A Hét című tévéműsor legutóbbi adásában egy csallóközi néprajztudós kesergett amiatt, hogy többek között a magyar televíziónak köszönhetően a felvidéki magyarok már-már szégyenük a maguk népi kultúráját. Hiszen a képernyő azt sugallja jó ideje, hogy csak a városi kultúra — azon belül is természetesen csupán a budapesti, New York-i — hordoz igazi értéket. Tartok tőle, a változásra jó ideig még várhatunk. Ha várhatjuk egyáltalán... Közei két évtizede, sikerűit utoljára a cipészszakmában képzést indítani Fehérgyarmaton. A nagy öregek mellett utolsó mohikánként Szabó Bertalan jelenti a folytatást Molnár Károly felvétele Kommentár______________________________ A bölcsődék sorsa Kováts Dénes A bölcsőde az egyetlen gyermekintézmény, amely nem részesül állami költségvetési támogatásban, és az 1993-as költségvetési törvénytervezet sem tartalmazza a kért önálló normatív támogatásukat. Rövid a hír, s kissé mellbevágó. Nem véletlen, hogy a bölcsődei dolgozók szakszervezete protestál ellene, aláírásgyűjtés és néhány napos intézménybezárás gondolata is megfordult fejükben. A népjóléti tárca véleménye szerint a bölcsőde nem megszüntetendő intézmény, az alapfeladatokhoz szükséges támogatást azonban a szociális normatívákból kell az önkormányzatoknak biztosítani. Az országgyűlés illetékes bizottságában az hangzott el: a kérdés megoldását állami feladatként kell kezelni, biztosítva a megfelelő pénzügyi fedezetet. Igaz ugyan, hogy az elmúlt két év alatt a bölcsődék 30 százalékát megszüntették, s egy részét indokoltan, de jelenleg a kihasználtság országosan 94,8 százalékos. További bölcsődék megszüntetése már ellátási gondot okoz a dolgozók véleménye szerint, főleg, ha azt nézzük: 1990-hez képest 12 százalékkal emelkedett a csecsemőkorúak (10 hónapos kor alattiak) száma, s egyre nagyobb az igény a hátrányos helyzetű családok részéről. Talán ezért is célszerű lenne, ha a parlamentben, s kormányszinten is átgondolnák a problémát, nem feledkezve meg arról: bár sajnos sok a munkanélküli, s jó, ha a kisgyerek otthon nevelkedik néhány évig, a szülők mégis sokszor kényszerülnek bölcsődébe adni a kicsinyeket, hogy dolgozhassanak, megélhessenek. Ezért sem szabad az államnak levennie kezét ezekről az intézményekről.
