Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-09 / 264. szám
6 Kelet-Magyarország Illyés a Sorsnak is beszélt Speciális iskolák és funkciók Itt mindenki behozhatja a hátrányt Kassa-Nyíregyháza (KM - Kállai János) — Illyés Gyula bölcs és tisztán csengő hangjával kezdődött az a rendhagyónak is nevezhető, megemlékező műsor, melyet költő klasz- szikusunk születésének kilencvenedik évfordulója előtt tisztelegve mutattak be november 2-án, a kassai Thália Színházban. És hogy miért éppen a szlovákiai nagyvárosban volt a bemutató, arra minden erőltetett apropó bizonygatása helyett választ adott Magyar József töprengésre, továbbgondolásra késztető, eszmékben rendkívül gazdag összeállítása. A fekete-fehér, hatalmasra kinagyított Illyés-fotókból — Glück György felvételei — összeállított, egyszerűségében is elegáns színpadkép az okosan és szeretettel ránk figyelő, türelemre és egymás megértésére tanító poéta arcait idézte. A sokféle formájú és funkciójú szék (mindössze ezekből állt a „berendezés”), a három kassai színész — Kövesdi Szabó Mária, Dudás Péter és Pólós Árpád — és a legkülönbözőbb népi hangszereken improvizáló Kováts Marcell az előadás pódiumjellegét, a költői gondolatokat hangsúlyozó interpretációt, a beszélgető helyzet érzékelhetővé tételét szolgálta. Mert ezen a felemelő hangulatú estén mindvégig Illyés szólt hozzánk, magyarokhoz, éljünk bármely pontján is a világnak. A költemények, a mívesen „megmunkált” próza, az esszérészletek egyetlen gondolat köré fonódtak: ki vagy mi a magyar, mit jelent számunkra magyarnak lenni, s merjük-e, tudjuk-e vállalni nemzeti együvé tartozásunk sokszor magasba röpítő, máskor porba sújtó etikai kötelezettségét. A költőnek a tiszta törvényekbe vetett hite kételyektől, önkínzó gondolatoktól, félelmektől is terhes. „Hazám szorít és fáj, kisebbedik. Oh, nemcsak határain át.” — fogalmazza meg a szívszorító fájdalmat. Mi pedig meghök- kenve vesszük észre: líránk klasszikusa már sok évvel ezelőtt látta és „kimondta” egész mai — kárpát-medencei — gondrendszerünk sebesedésig sajgó motívumait. A Csikós Sándor rendezte (dramaturg: Pásztó András) előadás kompozíciós íve mégis a bizakodás, a remény, az élni akarás irányába mutat. „A, lét tegyen rendet, ne a halál!” — hangzik el a bennünk sokáig visszhangzó „követelés” a műsor elején és zárásaként. És még valami, ami a tiszta szándékú jubileum tiszteletet sugárzó pátoszát erősítette. Imigyen hangzott: „Az ember dolga a földön, hogy minél szabadabb legyen, és ez a dolga a nemzeteknek is.” Megszívlelni Illyés Gyula talán soha „jobbkor” nem érkezhető üzenetét, nem csak a kassai Thália Színház nézőterén „összehajtó” magyaroknak — valamennyiünknek kötelessége. Nyíregyháza (KM - KJ) — A speciális szakiskola elnevezés jól csengő volta ellenére sokak számára tisztázatlan tartalmakat rejt magában. Pedig megyénkben tizenöt településen, negyven- nyolc csoportban közel 700 gyerek tanul ilyen intézményben. A nem nagy múltra visszatekintő, új képzési formáról, a sajátos működésű iskolatípusról kérdeztük Szabó Lajost, a szaktárca főmunkatársát. — Milyen iskola valójában ez a se nem általános, se nem szakmunkásképző formáció ? — Az iskolatípus tényleg nem nagy múltú, és valóban új konstrukció. Ha úgy vesszük, ez a képzés nem illeszkedik szervesen a mai iskolaszerkezetbe, de rövid létezése során máris bővültek eredeti funkciói. Az elnevezés értelmezése körüli zavarok ebből fakadhatnak. — Az oktatásügyben járatlanabbak gyakran azonosítják a speciális szakiskolát a fogyatékosok intézményével. A funkcióbővülésre való utalása sejteti: többről és másról van szó. így van ez? — Igen. Ez az iskolatípus nem elsősorban a fogyatékosokról gondoskodik. A gyógypedagógiai iskola rendszeréből megmaradt ugyan az a feladata, hogy ún. IX-X. évfolyamon — az általános iskola befejezése után — szeSzabó Lajos Harasztosi Pál felvétele mélyiség-megerősítést végezzen, összekapcsolva ezt a tevékenységet a szakképesítés megszerzésének lehetőségével. Itt tanulhatnak azok a gyerekek is, akik a jelenlegi általános iskolai rendszerben — elvileg — tudhattak volna jól teljesíteni,, de valamilyen oknál fogva esélytelenekké váltak a hagyományos középfokon való továbbhaladásra. — Úgy gondolja, hogy a középfokú iskolák „kapacitás- hiánya", az a sokat emlegetett demográfiai hullám is éltetője a speciális szakiskoláknak? — Ezt sem lehet tagadni, sőt, a nyolc osztályt végzettek munkába állási lehetőségeinek beszűkülése szintén besegít a „dologba”. Sok, egészen jó képességű tanuló nem jut be a középfokra. Ok a „speckép- zés” profi változatába kerülve szerezhetnek szakképesítést. Egyszóval: eléggé polarizált a kialakuló kép erről az iskolatípusról. — Miben különbözik az egyéves, illetve a két évig tartó képzés? — Az egyéves speciális iskola pályaorientációs képzést folytat. Semmiféle végzettséget nem ad, vagyis a szakmaszerzés érdekében mindenképpen folytatni kell. Olyan helyen érdemes indítani, ahol ez a továbblépési lehetőség megvan. A kétéves forma alkalmas arra, hogy szakképesítést adó foglalkozásokat szervezzen, hogy eljuttassa a tanulókat a vizsgázásig. — Milyen vizsgákra lehet felkészülni? — Az egyik változat betanított munkás szintű vizsgát feltételez, a másik vállalati szakmunkásként való elhelyezkedésre ad lehetőséget. —Konkurenciát jelenthet ez a hagyományos, hároméves szakmunkásképzésnek? — Hiba lenne ezt feltételezni. A kétéves szakiskola mégiscsak redukáltan oktat. Semmiképpen sem a „boldog jövő” a háromévessel szemben. Éppen ezért szabad csak nagyon komoly előkészítés után belekezdeni egy ilyen intézmény létesítésébe. Mert a második év már nem telhet el „parkoltatással”. Azaz: szakmára kell felkészíteni. Házgazda, farmer, gazdasszony... Ezek inkább csak egy szocializációs folyamat emeltebb szintjét jelenthetik. A múltba néző formák igazából nem elégíthetik ki az európai szakképzési nívóhoz csatlakozni kívánó törekvéseinket. —Hol tartunk tehát jelenleg a speciális szakiskolák ügyében? Mennyire vázolható a jövő? — A Nemzeti Szakképzési Intézet olyan programokat dolgoz ki, melyekhez megvan a kétéves szocializációs tematika. Plusz: a hároméves szakmunkásképző első évének a közismereti anyaga. Ehhez társulnak a szakmai képzés programjai. És ez már összességében garantálja a folytatás lehetőségét. A helyi, szakmai tanterveknek meghatározó a szerepük, hiszen azt, hogy milyen szakemberre van szükség egy adott térségben, „felülről” megmondani nem lehet. A jelenlegi helyzet? A speciális szakiskola még mindig „nyitott” minden helyi kezdeményezésre, s a meglevő iskola- szerkezetbe való integrálódása elkezdődött. Sipkay Barnára emlékeznek Nyíregyháza (KM - N. I. A.) — A közelmúltban ülést tartott a Sipkay Emlékbizottság, hogy részleteiben is kidolgozza azokat a programokat, amelyekkel Sipkay Barna halálának huszonötödik évfordulójára emlékezik. A minden bizonnyal január huszonnyolcadikán sorra kerülő emlékülésen előadások hangzanak el. A nevét viselő kereskedelmi szakközépiskola különféle rendezvényeket bonyolít majd le, amelyek hozzásegítik majd az intézmény tanulóit ahhoz, hogy jobban megismerjék névadójuk munkásságát, írásait. Nagy Lajos szobrászművész plakettet készít, amelyet a legjobbak ezen a napon vehetnek át. Természetesen a nap folyamán a résztvevők megkoszorúzzák Sipkay Barna sírját és az iskola előtt lévő szobrát, emléktáblát helyeznek el a szülőházán. Szatmári tárlatnézőben A mátészalkai Szatmári Múzeumban az állandó kiállítások mellett rendszeresen nyitnak neves művészek alkotásaiból tárlatot Elek Emil felvétele Aki gyorsan rátalált a táncra Nyíregyháza (KM - Nagy István Attila) — Rácz Erika REflex Moderntánc Stúdiója két éve működik, de nyugodt szívvel kijelenthető, hogy nagyon markánsan megfogalmazódik az a törekvése, amely a zene és a tánc harmóniáját kívánja létrehozni. Erika érettségi után a volt megyei tanácson dolgozott. Nem érezte igazán jól magát. A helyét kereste, míg végül a táncra talált. Elvégezte a Táncművészek Szövetsége által szervezett modemtánc- képzőt, s az ismeretek birtokában elhatározta, hogy másokat is megtanít arra, amit tud. Csoportjának minden tánca dinamikus, feszes ritmusú táncelemekre épül. A táncosok jó tánctudással rendelkeznek, vállalják a testüket, és ki is használják a bennük rejlő lehetőségeket. Ez a fajta tánctudás és tánc úgy rendeli alá magát a zenének, hogy egyúttal öntörvényű is marad, lehetőséget adva a saját személyiség megfogalmazására is. — Hiszek abban, hogy amatőr szinten is lehet profi módon művelni a táncot. — A modem jazztánc a klasszikus balettra épül. Kevesen tudják, hogy a jazz nemcsak meghatározott világú zene, hanem tánc is. Sokkal laRácz Erika Szekeres Tibor felvétele zább, szabadabb, mint a balett, tele van improvizációs lehetőségekkel. A modem tánc voltaképpen gyűjtőnév: teljes szabadság a táncos számára. A koreográfus nem készíti el a tánc minden elemét, engedi, hogy a táncos önmagát is megfogalmazhassa. — Nyíregyházán több amatőr csoport működik. Milyen a viszony közöttük? — Jó lenne, ha az egyes csoportok békésebben élnének egymás mellett. Elsősorban a növendékek érdekében. Sokat nyernének vele. Meg a város táncélete is. Most meglehetősen nagy a presztízsharc a csoportok között. Kuroszava káosza Nyíregyháza (KM - K. J.) — Már megszokhattuk — mi, akik még mindig hiszünk a kommerszhullám ellenére is a művészi film értelmünket-ér- zelmeinket egyaránt megmozgató erejében —, hogy a nyíregyházi városi művelődési központban működő Narancszselé Filmklub csaknem minden előadása különleges élményekkel ajándékoz meg bennünket. Egy sorozat végéhez érve, november 12-én sem lesz meglepetésben hiány. A szokásos időpontban, 19 órától fogják vetíteni a világhírű, Magyarországon is jól ismert rendező, Kuroszava Akira Ran című, francia-japán koprodukcióban készült, monstre alkotását. A Rant (szó szerint: káosz) 1985-ben készítette a hetvenöt éves rendező egyedülálló pályája újabb csillogó ékköve — s tegyük hozzá: eddigi legköltségesebb alkotásaként. Ku- roszavának Shakespeare Lear király című drámájának szabad feldolgozásával sikerült tökéletes kompozíciójú filmet készítenie egy történelmi távlatú hatalommegosztás utáni tragikus-véres következményekről, a káoszról, a széthullásról. Mint egyik kritikusa írta: sikerült egy „nemzetietlen” (távol-nyugati) témából vérmesen nemzeti filmet csinálnia, úgy, hogy közben áttételesen szóljon az atomkorszak szakadékénak szélén tántorgó mai emberhez is. Kapcsolat a közönséggel Zubor Ágnes Kárpátalján Nyíregyháza (KM - Mester Ági) — Kárpátaljai előadókörúton járt Zubor Ágnes, a Móricz Zsigmond Színház művésze. József Attila verseiből összeállított műsorát három helyen: Técsőn, Vis- ken és Aknaszlatinán mutatta be. — Laborczi Géza ország- gyűlési képviselő ötlete volt, hogy tartsak ismét vele, mint ahogy Erdélyben is „dolgoztunk” már együtt: ő tárgyalt, beszélgetett az ottani értelmiségiekkel, szervezetek és intézmények vezetőivel, én pedig fölléptem — egyfajta áru- kapcsolás ez, de nincs távol egymástól teremtünk kapcsolatot. így én is végighallgattam a műsor után a tanári szobában, hogy milyen problémákkal küszködnek az ottani iskolák és művelődési intézmények, meghatott ezeknek az embereknek a segítőkészsége és szeretete, de elgondolkodtatott az a fásultság és fáradtság, amit közöttük tapasztaltam. Nehéz úgy kapcsolatot teremteni a közönséggel, hogy az a félszáz ember, aki az előadóteremben ül, fáradtnak és megközelíthetetlen- nek látszik. Óriási élmény volt mégis, hiszen szeretem a nehéz feladatokat. KULTÚRA
