Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-28 / 281. szám
Aktuális Gondjainkat mi oldjuk meg Aktuális kérdések Kovács Éva Nyírbátor (KM) — Szétlopják a téeszeket, melyeknek elnökei semmi máson, csakis azon „fáradoznak”, hogy átmentsék hatalmukat és vagyonukat — hangzik a vád szinte naponta. Amíg egyes politikusok és kormánykörök erről beszélnek, addig a termelőszövetkezetek tagsága csak kis mértékben meri, vagy akarja önállósítani magát, a kívülálló számára olykor úgy tűnik, nem csak hogy nem tudnak, nem is igen akarnak önálló gazdálkodóvá válni. Hol van az igazság, s hogyan lehet, lehet-e egyáltalán dolgozni ilyen légkörben? — erről, s még számos egyébről is beszélgettünk dr. Petis Mihállyal, a nyírbátori Újbarázda Termelőszövetkezet elnökével, akit a nemrég megalakult, új típusú BA- TORCOOP Szövetkezet ezer fős tagsága egyhangú szavazással immár negyedszer választott elnökének. 0 Mi a lényege az Önök által már megvalósított szervezeti változtatásnak? — Az átmeneti törvény 1992. december 31-ei hatály- lyal kötelezően előírta a termelőszövetkezetek átalakulását, függetlenül attól, hogy a tagság akarja-e azt vagy sem. így számunkra és más termelőszövetkezetek számára sem maradt más választás, mint ennek a feladatnak a lehető legkisebb töréssel és veszteséggel történő megoldása. Tehát nem az ésszerűség keresésére koncentrálhattunk, hanem arra, hogy a több mint ezer fős tagság ilyen rövid idő alatt megértse a leglényegesebb összefüggéseket és annak tudatában válassza a számára legmegfelelőbb megoldást. 0 Az átmeneti törvény igencsak „keret-jellegű” s nagyon sok kérdésre nem is ad pontos választ. Hogyan boldogultak mégis? — Nem feladatom és nem is szokásom minősíteni a törvényalkotást, hiszen nekünk, állampolgároknak csak az lehet a feladatunk, hogy azt a magunk részére kötelező érvényűnek tekintsük, s végrehajtsuk. Ebben az esetben mégis kötelességemnek érzem megfogalmazni azt, hogy a törvény előkészítői nagyon felületes munkát végeztek, amiből az következik, hogy a törvény eredeti leírása szerint a benne megjelölt feladatot nem lehet végrehajtani. Bizonyítja ezt, hogy a menetközben felvetődő kérdésekre egészen májusig egymásnak ellentmondó válaszokat kaptunk. A törvényalkotók is észlelték a gondot, hiszen ezt követően a Föld- művelési Minisztérium illetékes szakembereinek koordinálásával az úgynevezett „zöld füzetekben” megjelentek az egyeztetett állásfoglalások. A tsz-elnököket, különféle rangú vezetőket súlyos jelzőkkel illették az utóbbi időben. A rendszerváltozással egyidőben a termelőszövetkezetek vezetői, ezen belül is az elnökei voltak a negatív figurák, olyan emberek, akiket mindenkinek joga volt különféle jelzőkkel minősíteni, függetlenül attól, hogy volt-e a vádaknak alapja vagy sem. Egyes pártvezetők programbeszédeinek lényege legtöbbször az volt, milyen kártékonyak vagyunk mi elnökök mindannyian, s ettől a véleménytől sajnos hivatalosan a társadalom meghatározó személyiségei, vezetői sem határolták el magukat. Tudom, a tsz-vezetők között is vannak olyan személyek, akik visszaélnek megbízásukkal. Az ilyen eseteket azonban konkrétan kell megnevezni, nem pedig általánosítani. Egy demokráciában el kell fogadni annak a közösségnek a döntését, amelynek a választásra joga van. Ma úgy tűnik, a tsz-ek tagságának véleményére senki nem kíváncsi. Pedig ha a vag- dalkozók figyelnének rájuk, tudhatnák, hogy a tagok többsége nem akarja a tsz-ek szétszórását, lezüllesztését, az agrárágazat csődjét. — Sokféle vádat lehet most a termelőszövetkezetekről s azok vezetőiről elmondani, de azt, hogy a magyar mezőgazdaság sikeres volt, senki nem tagadhatja le, s talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, ebben az elnököknek is része volt. Az elmúlt időszakban elhangzott támadások minket is elgondolkodtattak, ezért közös elhatározással úgy döntöttünk, nem adunk több lehetőséget senki számára ahhoz, hogy kívülállóként beleszólhasson munkánkba. Közösségünk egy új típusú szövetkezet létrehozása mellett döntöttünk. 0 Nemcsak a vezetők, hanem velük együtt a teljes tagság kivált. Hogyan értékeli ezt Ön, hiszen egy kívülálló szemével nézve úgy tűnik, a tagság nem elzavarta, megtagadta, hanem követte a vezetőket? — A nagy változásoknál a tömeg döntése sohasem előzmény nélküli. Közel tizennégy éve vagyok első számú vezetője ennek a közösségnek. Ez alatt az időszak alatt a mostanival együtt négyszer választottak újra. Mégpedig az első választás kivételével mindig egyhangúlag. Az sem tagadható, hogy a jelenlegi agrárpiaci válság ellehetetlenítené a mezőgazdasági termelést. Ez a magyarázata, hogy nem tudnak igazán mit kezdeni a lehetőséggel tagjaink, akik a meglévő kis biztonságot nem cserélik fel a bizonytalannal. 0 Az Ön által elmondottak azt jelentik, hogy a mezőgazdaságban dolgozók nem akarnak tulajdonosok lenni és saját gazdaságban dolgozni? — A válasz sokkal bonyolultabb ennél. A magyar ember természetéből adódik, hogy ragaszkodik a tulajdonához és szeret önállóan gazdálkodni. A termelőszövetkezeti vagyont megtestesítő eszközök zöme viszont nagyüzemi méretre van kialakítva, s ez a méret nem felel meg az egyéni gazdálkodás kívánalmainak. Az így meglévő ellentmondáshoz kapcsolódik a korábban emlegetett jelentős piaci válság. Amennyiben feloldódnak ezek a korlátozó tényezők, megindul az egyéni vállalkozáson keresztül a mezőgazdasági termelés újraszer- veződése, az egyéni gazdálkodás vágya és lehetősége is megteremtődik. A mostani tulajdonszerzési és vállalkozói passzivitás csak átmeneti és mindezek alapján az újjáalakult szövetkezetek a jelenlegi formájukban is csak addig vállalhatják hézagtöltő szerepüket, míg a valódi egyéni vállalkozások meg nem erősödnek. — Ha eredményesen dolgoznak, akkor elmondhatják, saját tulajdonukat működtetik. Tudjuk, ehhez megfelelő piaci élénkülésre, kedvezmépyes hitelekre egyaránt szükség van. Az sem titkolható, gazdasági érdekeink valóra váltásának érdekében az eddiginél sokkal érthetőbben és hatékonyabban kell politizálnunk. Nem lehet elvárni, sem pedig eltűrni azt, hogy számunkra teljesen idegen, s így érdektelen emberek próbálják megoldani gondjainkat. Mindebből az következik, hogy védjük érdekeinket, s mindent megteszünk azért, hogy számunkra idegen megoldásokkal, felülről ránk kény- szerített elképzelésekkel bárki tönkretegye mindazt, amit keservesen már megteremtettünk. Tahiti lány —jt z orosi 18. Számú Általános IskoCa rajz- */l tanámőjénel^a műveit a közelmúltban — a nyíregyházi egészségügyi szakközépiskola névadó ünnepsége alkalmából rendezett kiállításon — láthatta a megyeszékhely közönsége. Csűri Istvánná CKajibás “£. %) 1981-ben kezdte el festményeken megfogalmazni a gondolatait. Azóta ‘Nyíregyházán és a megyében évente egy-kit önálló vagy csoportos kiállításon szerepel. 1990-ben Németországban és Csehszlovákiában mutatkozott be műveivel. A legfontosabbnak, tartott pedagógusi munkája mellett a festészettel szabadidejében foglalkozik■ '-------------------------------— KM galéria %aji6ás ‘Éva %gtaíin képei A TARTALOMBÓL ___________ • Egerek a színpadon • Mazsolás kalács • Imádok szerelmes lenni • Iskolai békétlenség • Kincset termő föld Művelt és erkölcsös nép Baraksó Erzsébet Ö nmaga kormányzására csak művelt és erkölcsös nép képes... minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel — egy politikai témájú könyvben olvasható a fenti idézet. Azt juttatja eszembe, hogy a múlt vasárnap újabb országgyűlési választó- kerületben volt érvénytelen a képviselőválasztás, mert a választásra jogosultaknak csak a huszonkét százaléka ment el szavazni. Miért nem mennek el az emberek választani? Egyesek szerint azért fordulnak el a politikától, mert rossz példát tapasztalnak arról, hogyan politizálnak a legfelső szinten, mert sajnos gyakran acsarko- dás, pártvillongás helyettesíti a felelős politizálást, amire a nép úgy mond nemet, hogy hátat fordít a politikának. Mások úgy vélik, azért mennek kevesen szavazni, mert a romló életkörülmények miatt az emberek kiábrándultak, sőt, akadnak akik azt mondják, bezzeg azelőtt jobb volt, nem volt munkanélküliség, meg infláció. Csak azt felejtik el akik így beszélnek, hogy volt ugyan egy viszonylagos látszat-jólét, de annak nem volt meg a gazdasági fedezete. Kiderült: a nyugati bankoktól kölcsönkapott pénzek egy részét Moszkvába kellett továbbítani, ám az adósságunkat most vissza kell fizetni. Elgondolkodtató, egyáltalán hogyan juthat el magyar ember a kérdés feltevéséig: a régi volt-e jobb, amikor idegen hatalom fegyverei által leigázott nemzet voltunk, vagy pedig az új rendszerben a szabad, független Magyarországon élni. Politikusok kutatják, mi hiányzik ahhoz, hogy a népakarat, a demokrácia érvényesülhessen. Az idézett aforizma szerint művelt és erkölcsös nép szükségeltetik önmaga kormányzásához. Hogyan is állunk mi ezzel? A politikai műveltséget bizony még tanulnunk, gyakorolnunk kell. Politikai műveltség kérdése az is, mennyire kíván beleszólni az állampolgár a közügyekbe, miként óhajtja alakítani környezetének közéletét. Ha nem vesz részt a szavazáson, eleve lemond annak a lehetőségéről, hogy véleményét a döntések meghozatalánál figyelembe vegyék. Erkölcsi téren is vannak bizonyos adósságaink, a családi neveltetéstől kezdve az iskolai tanulmányokon át a társadalmi hatásokkal bezáróan. Milyen erkölcsben nevelkednek gyermekeink, ha a társadalom elfogadja, hogy irigylendő az, aki kevés munkával sok pénzhez jut, és lehetőleg minél gyorsabban meggazdagszik, ahol az a sikeres ember, aki a másikat, vagy az államot becsapja, és a másokra káros ügyeskedés még sikk is lehet? Nagy a történelmi felelősségünk, nem engedhetjük meg magunknak, nem akarhatjuk, hogy a választásokon kis létszámban megjelenő, esetleg valamelyik párt által megszervezett szűk csoport döntsön a nép helyett, ezért kell az urnákhoz járulni. égen, amikor szinte kötelező volt elmenni, és az egyetlen jelöltből „választani", nem voltak érvénytelen fordulók. El kellene múlnia a közömbösségnek, hiszen most aztán igazán van tétje, kik kapják a tömeg voksait. Most ne volnánk bölcsebbek, amikor a nép végre a kezébe veheti sorsának irányítását? 9da£áwűé[emény %
