Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-28 / 281. szám
1992. november 28., szombat Elérhető közelségbe került négy újabb szabolcsi község vezetékes gázszolgáltatása. Nyfrbogdány, Kék, De- mecser és majd később Kemecse gázellátását szolgálja az a nagy középnyomású vezeték, amely megépítésén a Gázmarkt Kft. szakemberei éjjel-nappal dolgoznak a térségben. A 315 milliméteres vezetékek 12 méteres szakaszainak összehegesztése Nyírbogdány határában a gázállomás mellett történik, ahonnan majd kapják a községek a gázt. A 240 méteres összehegesztett csöveket lánctalpas traktorral vontatják a fektetés helyszínére. A folyóknál vascsöveken vezetik a gázt. Varkaly János és Szilágyi Sándor (kis képen) a Gázmarkt Kft. szakemberei a technológiai folyamatnak megfelelően 50 percenként készülnek el egy-egy varrattal Elek Emil felvételei Felkészíteni a teljes életre Segítségkérés súlyosan fogyatékosok számára Balogh József Nyíregyháza (KM) — A START Rehabilitációs Vállalat és intézményei a közelmúltban állami feladatot is ellátó szakmunkásképző iskolát hoztak létre. Balogh Zoltán vezérigazgató véleménye szerint ez az intézmény alkalmas-e arra, hogy a súlyosabban fogyatékosok — a szellemi fogyatékosok, a halmozottan fogyatékosok, a mozgássérültek, a tolószékesek — is oktatási lehetőséget kapjanak? — Kevés idő állt rendelkezésünkre az első évfolyam beiskolázására, hiszen a múlt év márciusában született meg az intézmény létrehozásának ötlete. Az első évfolyamon bőrdíszművesek és női-ruhakészí- tők tanulnak, ott is van olyan súlyosan fogyatékos gyerek, aki nem tud a tolószékéből kiszállni. Van siketnéma hallgatónk, őt is speciálisan kell kezelni. Kollégium is épül — Az iskola létrehozásának az volt a célja, hogy a súlyosan fogyatékos gyerekek is egyre nagyobb arányban vehessenek részt az oktatásban, ezért volt nekünk nagyon fontos, hogy a ___________Tárca gyszer volt, hol nem volt, még a törött sörösüveghegyeken is túl, ahol a velúr sertés túr, volt egyszer egy garázs. Bizony már nagyon meglátszott rajta a kor, oldalán a vakolat jókora darabon hiányzott. Az elővillanó téglafogak vörösen világítottak. Sok mindenen „rágódott” már, sok mindent lenyelt, megemésztett, mióta felépítették. Kevés garázs dicsekedhet hozzá hasonló eseménydús életpályával. Az egész úgy kezdődött, mint egy szokásos történet. Eleinte tizenéves Moszkvics éjjeli menedékhelye volt. Nagyon unta már a benzinszagot és a kipufogó „mérges” leheletét. Aztán az egyik reggelen az autó meg se nyekkent, és nem is indult be soha többé. A tulajdonépjóléti miniszter az avatáskor egy kollégium alapkövét is elhelyezte az oktatási épület mellett. A már építés alatt álló kollégium az iskolával összejárható lesz minden szinten, így a távolabb lakó gyerekek a kollégium és az iskola között akadálytalanul közlekedhetnek. Az oktatás rendszerének pedig az volna a lényege, hogy olyan szakterületeket is oktassunk, amelyek a súlyosan fogyatékosok számára is elsajátítható. □ Az előbb említett két szakma nem kimondottan olyan, ami tolószékeseknek való. — Nekik elsősorban valóban irodai, szakasszisztensi, számítógép-kezelői, kooperá- tori terület lenne a kívánatos. A középsúlyosán fogyatékosokat különféle mezőgazdasági munkára oktathatunk; jószágtartást, dísznövénykertészetet, koszorúkészítést, ahol nem tud a gyerek elméletileg kárt okozni, s megfelelő körülmények között kiválóan alkalmazható. □ Lesz olyan cég, vagy vállalkozó, amely, vagy aki alkalmazza őket? — A vállalat az alkalmazásukat is szeretné felvállalni. Az iskola minden évben újabb szakokat fog indítani, hogy ne legyen túlképzés, ne legyenek nos megharagudott rá, kivitette a roncstelepre, a garázs ajtajára pedig kiragasztotta a megváltást jelentő cédulát a Baltigh Frigyes A garázs következő szöveggel: EZ A GARÁZS KIADÓ, BÁRMILYENCÉLRA! A szegény építmény reménykedett, hogy talán valamilyen nyugati autócsoda otthona lehet. Jaj, milyen büszkén nyithatná ki akkor az ajtaját a kíváncsiskodó tekintetek előtt! De nem így lett. Egy közeli maszek fűszeres bérelte ki, és a felesleges árukészletet raka végzetteknek elhelyezkedési gondjai. Mindig olyan szakmákra képezünk, hogy az elhelyezés biztosítható legyen vagy a mi vállalatunknál, vagy a megyében, vagy a társvállalatoknál. Kemény feltételek □ Képesek lesznek megteremteni az új szakok képzéséhez szükséges feltételeket? — Annak, hogy minden évben új szakokat indítsunk — a jövő évben például műanyag- ipari szakmunkásképzés indul —, valóban nagyon kemény feltétele, hogy az oktatáshoz szükséges berendezések meglegyenek. Hogy a tolószékesből irodai szakasszisztenst, számítógép-kezelőt képezzünk, az kellene, hogy a 15-20 fős osztálylétszámnak legalább a fele egyszerre számítógépet, írógépet tudjon kezelni, vagy — farmerképzés esetén — rendelkezésünkre álljanak azok a kisgépek, eszközök, amelyek a farmergazdaságban nélkülözhetetlenek. □ Hogyan lehetne megtalálni az eszközök megszerzésének módját? — Azt gondolom, hogy a megyében lévő segítő szándék és az a sajátos folyamat, hogy sok vállalat leépül, eszközei szabadulnak fel, lehetőséget tározta benne. Volt ott minden, mi szem s szájnak ingere, a krumplitól a csokoládéig. A garázs már éppen kezdte megszokni különös szerepkörét, mikor egy napon újabb bérlő vette birtokába a közel húsz négyzetmétert. Ismeretlen és kimondhatatlan nevű káefté gyűjtötte itt hivatali tevékenységének eredményeit, papírokat, számlákat, kimutatásokat, dossziékat. Néhány évig leltár benyomását keltette az épület. Aztán, ahogy a mesében lenni szokott, a rossz elnyerte megérdemelt büntetését. A társaság tönkrement. A papírok némelyike a rendőrségre, a többi a szemétbe került. A garázsba pedig üvegek, — sörös, boros, pálinkás. Az ajtó felett tábla: OLCSÓ PALACKOZOTT nyújtana arra, hogy segítséget kapjon ez az oktatási intézmény. Több helyen szabadulnak fel olyan eszközök — legyen ez akár típuscsere, vagy egységes rendszerre történő áttérés —, amelyeket ha felajánlanák vállalatunknak, lehetőségünk nyílna a fogyatékos gyerekeket — vagy átképzéssel a felnőtteket is — a mai technikai színvonalnak megfelelő szakmához segíteni, vagy újabb szakterület elsajátítására ösztönözni. Vállalkozót nevelnek Nem titkolt vágyunk arra is alkalmassá tenni a gyerekeket, hogy önálló vállalkozóként dolgozzanak. Nem lesznek mindig rendszergazdaként működő vállalatok a háttérben, hanem például egy ortopéd cipésznek meg kell tanulni önállóan gazdálkodni, hogy a saját családi házában működtetett műhelyben képes legyen a számítógép-kezelésre, a költségkalkulációkra, ismerje a vállalkozás mechanizmusait, az adózás rendjét, mert lehet, hogy néhány év múlva ezek a gyerekek önálló vállalkozóként dolgoznak. Tehát a teljes életre szeretnénk felkészíteni őket, s ehhez szeretnénk kérni a segítséget. ITALOK. A negyedik ilyen az utcában. És mint többi társa, ez is lassacskán kocsmává változott. Esténként poharakba töltötték a palackozott nedűt, és a környéken alkalmi „énekkarok” szórakoztatták a lakókat. Na, nekik sem kellett több. Feljelentés megfogalmazva, egyöntetűen elfogadva, aláírva. A bolt becsukva, bérlet megszüntetve. Még bizonyára sok megpróbáltatáson ment volna keresztül garázsunk, ha a tulajdonos közbe nem gyűjti pénzét. De gyűjtötte, és vett egy piros, itt-ott rozsdafoltokkal tarkított hétéves Ladát. A garázs végre fellélegezhetett. És hogy mit érzett? Benzinszagot és a kipufogó mérges leheletét. Nézőpont Nadrágszíjparcellák Galambos Béla A vállon veregetésen kívül nem sok mindent kaptak eddig a vissza- kért/kapott földjük mellé, azok a gazdák, akik az önálló gazdálkodást választották, ilyen-olyan okból. Ez azonban jobbára külső, a települések határain kívül, a „nagypolitikában” eldöntött dolgokon múlik. Ugyanakkor vannak (voltak) döntési lehetőségek a falvak önállósodni szándékozó lakóinak kezében is, amivel lehetiétt) jól vagy rosszul élni. Maradjunk e gondolatsor erejéig a felbomló szövetkezetek egyéni tulajdonba és főként művelésbe visszakerülő földjénél. Amint már nem egy helyről hallottam, a községekben alakult földrendező bizottságok sokszor talán túlságosan is igazságosak akarnak lenni, s ezért minden földigénylőt, minden erre a célra kijelölt táblából részesíteni akarnak mondván: „a javából és gyengéjéből egyaránt kapjon mindenki" . Kínosan ügyelnek aztán, hogy a szélrózsa minden irányában, a falu határának különböző talajminőségű helyein kapják meg az újlrégi földbirtokosok a járandóságukat. Ez a megoldás, egyrészt valóban tükrözi az idős falusi emberek igazság-, és főként békeszeretetét, másrészt viszont egyáltalán nem nevezhető előrelátó, a jövő ésszerű gazdálkodását szolgáló birtokkiosztásnak. A falu körül sok kis parcellában megkapott, amúgy sem túl nagy „kisbirtokon”, így aztán jóval fáradságosabb — s az üzemanyagárakat figyelembe véve —, főként költségesebb lesz a termelés, mint lehetne egy olyan földkimérés esetén, ahol a racionális, gazdasági szempontokat is szem előtt tartják. Reagen elnök és 11. János Pál pápa is a Starkey amerikai vállalat hallókészülékeit használja. A hétvégi füi-orr-gégész találkozón mutatták be az apró, hallójáratokba helyezhető, ultrahanggal távirányítható készüléküket. A kis segédeszközt a gyártáskor a beteg audiogramjának megfelelően programozzák Szekeres Tibor felvételé .. ^ .>» *v ■■ ' v+ ' > Kommentár ____________________ Sok csepp vér... ~ T ~1 el, nélkülük nem lenne gyóKOVáCS Éva ____________ gyítás, s ilyenkor derül ki az is, hogy a társadalom bajaitól ez a humánus mozgalom sem mentesül. Nem ünneprontás talán, ha ezúttal is elmondjuk: a véradók erkölcsi elismerése egyre nehezebb feladat. A nagy vállalatok, üzemek felbomlásával, a privatizáció megkezdésével a mások segítése, a karitatív tevékenységek támogatása gyakorta háttérbe kerül. S ha van is munkahely, nagy a szigorúság, ami gazdaságilag jogos és érthető. Csakhogy mindezekből az is következik, hogy a vállalati véradások száma csökken, egyre nehezebb a szervezés. Nem lett könnyebb a Vöröskereszt helyzete sem. Létszámleépítés és a feladatok szaporodása egyaránt tapasztalható, miközben a rászorulók számának folyamatos növekedéséről is meggyőződhetünk. Tiszteljük, becsüljük hát a véradókat. Nemes cselekedetüket nem magukért, másokért teszik... T 7annak az életben hely- V zetek, események, amelyeket többnyire természetesnek, egyértelműnek veszünk, s csak akkor tulajdonítunk jelentőséget nekik, ha ne adj isten, bajba kerülünk. A véradó mozgalom, a véradás ügye ebbe a kategóriába tartozik. Amíg egészségesek, munkaképesék vagyunk, alig veszünk róla tudomást, úgy gondoljuk, ránk ez nem tartozik, ez a mások ügye. Elég egy pillanat, hogy e felfogás tarthatatlanságára ráébredjünk. A kórházban, a betegágyon már igencsak más szemüvegen át látszik a világ, s onnan nézve méltó helyükre tesszük gondolkodásunkban a véradókat is. Erre a nemes, humánus mozgalomra nagyon fontos figyelmet fordítani. A véradók napját ünnepeltük. Ilyenkor láthatja igazán ország és világ, milyen nélkülözhetetlen tagjai ők a társadalomnak. Ilyenkor hangzik ppw? j-jÁTTÉR
