Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-26 / 279. szám

GAZDASAG [’ 1992. november 26., csütörtök Kihasználni Kelet kapuját Beszélgetés a legfőbb vámtiszttel Tüzsér (KM — GB) — Vámszabadterületet adtak át novemberben Tuzséron a Té- kisz Kft. területén. Az ünnep­ségen, ahogy arról már la­punkban is beszámoltunk, részt vett a Vám- és Pénzügy- őrség Országos parancsnoka is. Arnold Mihály vezérőrnagy ott válaszolt munkatársunk kérdéseire. — Magyarországon már kö­zel száz vámszabad terület működik. Mi adja az itt, Tu­zséron átadott legújabbnak a különleges jelentőségét? — A fontossága elsősorban a földrajzi elhelyezkedéséből fakad. Ez azt jelenti, hogy Kelet-Magyarország hosszú évtizedekig huszadrangú vi­dék volt az ország gazdasági irányításának szemében. A rendszerváltással, ami gazda­sági téren szerintem megvaló­sult, gyakorlatilag a Kelet ka­pujává lett ez a térség. Ezt a földrajzi lehetőséget legalább egyszer az életben ki kell használnia e tájnak. Ugyanis a potenciális piac, bármennyire is furcsa, valahol keleten terül el. Jóllehet, hogy még a szom­széd országokban nincs még fizetőeszköz, nincs infrastruk­túra, de borzasztó nagy igény van azokra az árucikkekre, amit mi és amit a Lajtán túli országok állítanak elő. — A nyugati, fejlett iparral és kereskedelemmel ren­delkező országoknak a kelet felé irányuló törekvéseit is ki kell használnunk. Ez szá­munkra, illetve az itteniek- ­Arnold számára nemcsak munkale­hetőséget jelent, hanem a közvetítésből származó jövedelmet is. Ez a legfőbb je­lentősége annak, hogy egy ilyen nagy vámszabad területet és vámudvart léte­sítettünk Kelet-Magyarorszá- gon. — Lehet-e még ezen a kör­nyéken egyéb vállalkozásban is hasonló létesítmény és mi­képpen tudja ezeket támogatni a vám-, és pénzügyőrség? — Mi minden ilyen vál­Balázs Attila felvétele lalkozást támo­gatunk. Ez annyit tesz, hogy mint itt Tuzséron is, biz­tosítjuk az ellenőr­zés feltételeit. A vállalkozók, vagyis a kereskedők, szál­lítmányozók meg­teremtik az infra­struktúrát, amelyre mi rá tudunk épül­ni. Egyelőre ez a te­vékenység még egyoldalú. Az áru­nak nemcsak kifelé kellene menni, ha­nem amint remél­jük, megerősödik a keleti országok gazdasága, s jönni fog az ellenkező irányból az ám. Akkor lesz kihasz­nálva igazán az ilyen típusú létesít­mény, s akkor lesz borzasztó nagy je­lentősége. —Ami a fejlődést illeti, mire számít­hatnak az itt élő emberek? — Nem titok, hogy mi sze­retnénk új határátkelőhelyeket nyitni, hisz a jelenlegieket már „kinőtte” a forgalom. Ám ko­moly gondjaink vannak. Nem is tudom mi lenne, ha például a záhonyi hidat most lezár­nánk. A távlati tervek szerint az úgynevezett európai autó­pálya, ami Portugáliából in­dul, valahol erre hagyná el az országot. Tehát mi egy bor­zasztó nagy átmenő forgalom­ra számítunk. Ha ez megvaló­sul, akkor a térség felvirágoz­tatása abban a pillanatban megindul, hisz a forgalom kö­vetkezményeként itt megpezs­dül az élet, a gazdaság, s meg­növekvő szolgáltatási igény munkahelyek tömegét teremti meg. — Mikorra valósulhat ez meg? — Én csak egy kormány- tisztviselő vagyok, így nem szerencsés jóslásokba bocsát­koznom. Sok mindentől függ, de leginkább attól, hogy a nagy szomszédunk Ukrajna miként állítja talpra gazdasá­gát. Az ukrán infrastruktúra sajnos olyan, amilyen. Amikor kint jártunk náluk, Kupa mi­niszter úr Moszkvics gépko­csikat ajánlott föl az ukrán vá­mosoknak a mi készletünkből, így próbálva meg segíteni a munkájukat. Nekünk is érdekünk, hogy a jelenlegi ál­lapotból, ami csupán a sze­mélyforgalom ellenőrzését je­lenti, belátható időn belül egy korszerű, az áruforgalmat sza­bályozni, ellenőrizni és befo­lyásolni képes vámigazgatás ala^iljon ki náluk. Tehát, visszatérve a kérdésre. Ha meglódul ott is a gazdaság, akkor néhány hónapon belül már mutatkozni fog nálunk is a hatása. Amennyiben nem in­dul be, akkor Ukrajnát is tran­zit országnak kell tekinteni és még távolabb kell keresni a fellendülő gazdaságú célor­szágot. Ez már hosszabb időt, akár éveket jelenthet. Senki többet, negyedszer! Újrakezdett licitálás Nyírbátor (KM - MCS) — „Senki többet harmadszor! Befejeződött a Nyírbátori ÁFÉSZ tulajdonában lévő nyírgelsei Tüzép-telepen a licitálás, mivel egyedül a fiam tartotta az induló árat, kijelen­tették: Orosz Ferencé, a jelen­legi bérlőé a nyírgelsei Tüzép- telep 390 ezer forintért. Már álltunk volna fel, hogy meg­kötjük a szerződést, amikor egy nyírbátori ember beszólt, hogy neki is kellene a telep, erre általános meglepeté­sünkre, újra kezdték a licitet. Persze hogy ő vitte el 490 ezer forintért. Teljesen szabálytalan volt a licitálás, hiszen a fiamnak már odaítélték a telepet. Ez a szín­játék már mindennek a_ teteje volt. Májusban az ÁFÉSZ a gazdaságtalan működtetésre hivatkozva be akarta zárni a telepet. A fiam kérte, hogy maradhassunk, így június 12- én bérleti szerződést kötöttünk a szövetkezettel. Egy hét múl­va kijöttek az ÁFESZ-től és felmérték a telepet arra hivat­kozva, hogy meghirdetik el­adásra. Az elnök már akkor tudta, hogy eladják, mielőbb aláírtuk volna a bérleti szerző­dést, de erről mindenki mé­lyen hallgatott. Természetesen ebben a bizonytalan hely­zetben nem mertünk anyagot vásárolni, mert nem tudtuk, mikor adják el a telepet, így az ÁFÉSZ anyagát árusítottuk és még plusz bérleti díjat és igen magas áramszámlát fizettünk. Kértem az ÁFÉSZ-nél, ha már így kijátszottak bennün­ket, akkor legalább a fiamnak mondjanak fel, hogy a kéthavi végkielégítést megkapja. Ez elől kategorikusan elzárkóz­tak. 34 évig voltam szö­vetkezeti tag, leszázalékoltak, 1987 óta vagyok telepvezető, a fiam hat évig' dolgozott a Tüzép-telepen, és akkor most ezt érdemeljük? Ez az ÁFÉSZ-es privatizáció?” (Aki mindezt elmondta: a nyírgelsei Orosz Ferencné.) Földárverés Serceg a zsír, sül a tepertő Egyszerre tartanak földárve­rést december 16-án délelőtt 10 órától Vasmegyeren és Beszterecen a művelődési házban. Vasmegyeren közel 1700 aranykorona-értékű föld, összesen 175 hektár kerül ka­lapács alá, Beszterecen 170 hektárra licitálhatnak ugyan, de ez felöleli szinte az egész határt. Lehet szántóhoz, gyep­hez, nádashoz, erdőhöz, sőt árokhoz is jutni, mert a 27 he­lyen árverezésre kijelölt terü­letben minden előfordul. Az ossz aranykorona-érték meg­közelíti a 2800-at, pedig mind­össze 170 hektárról van szó. Tiszarádon ugyanezen a na­pon délután két órakor kezdő­dik az árverezés a kulturház- ban. 30 hektár, 400 aranykoro­nát meghaladó értékű föld ta­lálhat gazdára ezen a napon. Tomyospálcán 1250 arany­koronát ér az a 105 hektár föld, amire licitálhatnak a kár­pótlási jeggyel rendelkezők december 17-én délelőtt 10 órától a művelődési házban. A SZEFIZŐ FELVÉTELE Fehérgyarmat (M. K.) — Nagyot változott a világ Szat­máriban is. Alig egy éve még a szalonnával, zsírral mit sem tudott kezdeni a Fehérgyarmat és Vidéke Áfész feldolgozó- üzeme. Időközben a szakcso­portok megszűntek; sertést alig lehet — eladót — találni; zsír meg végképp nincs. Mivel természetes volt (és maradt) hogy az alapellátásban az Áfész meghatározó szerepet játszik a városban és a hozzá­tartozó közel harminc telepü­lésen, így minden elképzelhe­tő „forrást” felkutattak a szö­vetkezetiek. Az egyik szom­szédos megyéből sikerült sza­lonnát vásárolni, s az Esze Ta­más utcai húsbontó üzem sza­lonnasütő üstjében — mely­ben fával tüzelnek, hogy jó te­pertő és zsír legyen — elkez­dődött az étkezéshez szüksé­ges zsír olvasztása. A partner­től az elkövetkezendőkben is számíthatnak szalonnára a szövetkezetiek, s így zsírra a szatmári térség vásárlói. Pezsgő biztosítások Nyíregyháza (KM) — Még mindig nagyon sok a fóka és minimális az eszkimók száma a hazai biztosítási piacon. Ah­ogy G. Dieter Heermann, a Colónia Biztosító Rt. vezér- igazgatójának összehasonlítá­sában szerepelt, Magyarorszá­gon 10, míg Hollandiában, a lakosság lélekszámát tekintve közel hasonló nagyságú or­szágban 750 biztosítótársaság prosperál. Utóbbiból kb. 200, amely jelentős ügyfélkörrel rendelkezik. Ha az összforgal­mat nézzük, az is legalább ennyire tekintélyes, hiszen évi 14 milliárd gulden. A szufla még benne van a magyar piacban, a jelenleg működő biztosítótársaságok listáját még nagyon korai len­ne lezárni. A biztosítottak kö­rét pedig lehet és érdemes is bővíteni, hiszen kevesen van­nak, akik kategorikusan kije­lentik: őket semmilyen kár vagy baleset nem érheti, és ezért nem is áldoznak egyik társaságnak sem. A másik rész hajlandó megvásárolni az „árut” és azt az ajánlatot elfo­gadni, amelyik a legkisebb törlesztőrészlet mellett a leg­szélesebb szolgáltatásokat nyújtja és lehetőleg a legrövi­debb időn belül fizet. Ennek a hármas tételnek a bizonyítása azért valamennyi biztosítónál várat magára. A Colóniának például az egyik célja éppen a kárrende­zést érinti: minden kárt 15 na­pon belül kell lezárni. A vezér- igazgató elmondta, eddig az esetek egy részében már sike­rült mindezt véghezvinni. Pél­daként a nyíregyházi területi igazgatóságot hozta, amely a két szomszédos keleti me­gyében az idén az 1100 re­gisztrált kár 40 százalékát a helyszínen fizette ki. Ilyen esetekben az összeghatár 30 ezer forintig terjed. A Colónia mindenesetre érzi a fókákról és eszkimókról szóló hasonla­tot, mert a technikai infra­struktúrában kíván lépni, szig­orú feltételek alapján akarja bővíteni munkatársi létszámát és jövő év elején magánsze­mélyeknek kínál biztosítási csomagot. A társaság nem mond le az igazán nagy falatról, az idei év biztosítási slágeréről, az élet- és nyugdíjbiztosításokról sem. A Colónia számára az elmúlt két év a magyar piacon a megkapaszkodást jelentette, az előrelépést csak a szolgálati színvonal megtartásával kép­zelik. Éppen ezért áldozott je­lentős százmilliókat az anya- vállalat a magyar hálózat kié­pítésére: ekkora pénzt egy jól menő nyugati cég aligha fek­tetne olyan üzletágba, amely csak vinné a pénzt: Güriző sikersztori Kilenc számjegy 24 évesen Nyíregyháza (KM - MCS) — Talán őt is besor­jázhatnánk a bohém ifjak közé, akik huszonévesen meg­kapták a nyugati autójukat és a család védőszárnya alatt köny- nyed semmittevéssel töltik napjukat. Az évjárat ugyanaz, a háttér, a munkatempó, a mo­tiválás teljesen más. Korai len­ne egy sikersztori főszereplő­jeként elkönyvelni a 24 éves nyíregyházi Pongó Károlyt, viszont annyi bizonyos az üz­leti életben már nem epizód- szerep jut számára. Jövőre már kilenc számje­gyű forgalmon gondolkozik, ami testvérek között is mini­mum 100 millió forint, az eh­hez szükséges szerződések már készen állnak. A görög és olasz partnerek hitetlenkedve kérdezik életkorát, ilyen fiatal üzletemberrel nemigen szok­tak nagy tételben szerződést kötni. Kicsit bizonytalanok a szállítások ütemezésénél, majd megnyugodva tapasztal­ják, az ifjú betartja szavát, így nyugodt szívvel illesztik neve mellé a megbízható jelzőt. A Pongó Export-Import Irodá­ban — amelynek egyszemélyi tulajdonosa — már a 60 mil­liós forgalmat is túllépték, aminek 95 százaléka konver­tibilis valuta. — Az iskola nem nagyon érdekelt, a tanulás nem kötött le — emlékszik vissza diák­éveire a lezser eleganciával öl­tözött fiatalember. — Akkori­ban imádtam a motorozást és az autózást, ehhez a hobbihoz pedig pénz kellett, így hét vé­geken egy vásározónak segí­tettem, valamint redőnyösöket fuvaroztam a megyében. Az a tudat, hogy a pénzt, amit el­költők, saját magam kerestem meg, boldoggá tett. Eleinte kölcsönökből gazdálkodtam, amihez a fedezetet szüleim nyújtották, ők kockáztatták a vagyonukat. A pénzintézetek­nél meglepődve fogadták, amikor félmilliót vagy 2-3 millió forintot igényeltem, de meghallva üzletpolitikámat megszavazták a hitelt, amit időben visszafizettem. Az iskolaévek után felszol­gálóként helyezkedett el, majd nemescsincsilla tenyésztésébe fogott, a prémeket Német­országba szállította. A másfél éves katonaévek alatt tele­fonon koordinálta a tenyész­tést. A prémes állat eladásakor alakította ki a nyugati partneri kapcsolatokat a közös piaci országokban, nekik élő állatot és fagyasztott gyümölcsöt szállít. Bővítette kínálatát, eh­hez pedig munkatársakra volt szükség, jelenleg 5-6 felvásár­ló, üzletkötő és vámügyi szakértő dolgozik az irodának. Egy újabb ötlet, amelynek megvalósítása sem késett sokat, jó barátjával és rokoná­val egy világítástechnikai és irodabútor-szaküzletet nyitot­tak Nyíregyháza belváro­sában. A halogénlámpák már az 1993-as modelleket mintáz­zák meg. Az autózásból, motorozás­ból már kinőtt, hobbija a vadá­szat, szinte minden vadászaton részt vesz, nyáron vízisíéi. Kedveli a sportot, egykoron labdarúgásban úttörő-olimpiai bajnok volt, kosarazott is a gyakorlóban. Alapító tagja an­nak a Nyíregyházi Speedway Clubnak, amelyben Petri- kovics József fog versenyezni. — A családban egy kicsit fekete báránynak számítottam — mondja mosolyogva —, mert azt tervezték, hogy a töb­bi családtaghoz hasonlóan el­végzem a főiskolát, valame­lyik fix munkahelyen vezetői beosztásban fogok ténykedni. Utóbbi bejött a saját cégem­nél... Elég fiatal vagyok hozzá, hogy erővel és energiával bír­jam ezt a mindennapos haj­szát, ahol évente 4 nap jut pihenésre, bár az az igazság, amúgy sem szeretem az unal­mas perceket. Kelet-Magyarország 7

Next

/
Thumbnails
Contents