Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-26 / 279. szám
1 1992. november 26., csütörtök HÁTTÉR A hatósági hús olyan, mint a kutya vacsorája--------—-------I------?ate> fa. ----Hol---H—I—— A „hatóságiban” az a leggyakrabban elhangzó szó, hogy nincs Balázs Attila felvétele Se remény, se jószág Nyíregyháza (KM - Sz. J.) — A hatósági húsbolt adott témát eddig is, mostanában azonban kis csend után újból panasszal teli olvasói telefonokat és leveleket kaptunk. Van, aki tudni véli, hogy az áruellátatlanság hátterében egy maffia húzódik meg. Sőt volt, aki meg is mondta, Nagykállóból nem a nyíregyházi kispénzűek szatyrába kerül a hús, hanem Napkoron értékesül. Utánaeredtünk hát, felderítendő a „hatósági” körüli homályt... Ám a dolog cseppet sem titokzatos. Nagykállóban van egy vágóhíd, ott végzik azoknak az állatoknak a kényszervágását, amelyek megbetegedtek, de húsukat — akárha nem is az egészet — a szigorú állatorvosi ellenőrzés azért emberi fogyasztásra alkalmasnak tartja. Csökkent élvezeti érték Ez a hús úgynevezett csökkent élvezeti értékű, s a normálnál jóval olcsóbban lehet hozzájutni a hatósági húsboltban. Mióta a húsipari vállalat felszámolás alatt áll, nem vállalja a kényszervágást, ezért került át ez a tevékenység körzetileg Nagykállóba. A megyeszékhely önkormányzata a vágóhíd beruházásához jelentős mértékben járult hozzá (önállót építeni ugyanis belekerülne vagy 40 millióba), s kötöttek egy szerződést, — amely további négy évig érvényes — ennek alapján a mindenkori levágott és csökkentett élvezeti értékűnek minősített állati hústermék 70 százalékát Nyíregyházára kell szállítaniuk. A teljes értékű és a fennmaradó kevésbé értékes 30 százalékának sorsa fölött a vágóhíd szabadon dönt. A nyíregyházi polgármesteri hivatal városüzemeltetési irodája a felügyeleti szerv. Takács Miklósné főelőadótól megtudtam, hogy ebben az üzletben az „áruellátás” fogalma speciális jelentéssel bír. Ha nincs kényszervágás, akár hetekig, akkor nincs áru. Szóval, mint a kutya vacsorája... Amíg sok volt az állat, nyilván nagyobb volt a kényszervágási arány is. Volt gazda, amelyik inkább eltörte a jószág lábát, hogy túladhasson rajta. Most, hogy igen lecsökkent az állatállomány, s a vágóhíd nem fizet annyit, amennyiért feltétlenül megérné odavinni a beteggyanús állatot, a termelők háztól mérik ki a húst. A hatósági húsbolt üzemeltetője a Piac- és Vásárgazdálkodási Iroda. Vezetője, Hámoriné Rudolf Irén arról tájékoztatott: mostanában végeztek év végi felmérést és a vágóhíd tevékenysége, kötelezettség teljesítése körül mindent tökéletesen rendben találtak. Mint üzleti partnerrel, a vágóhíddal elégedettek. Végül is ellentmondásos a dolog, hiszen ami az országnak, a termelőnek jó, az nem kedvez az olcsó húsra kényszerülő vevőnek. Az sehol sincs előírva, hogy a hatóságiban árunak kell lenni. Keveset vágnak Papp István, a nagykállói vágóhíd, egyben a helybeni hatósági húsbolt vezetője arról panaszkodott: nem hogy jószág nincs, hanem még remény is alig. Beszélgetésünk napján a Ságváriból származó 12 sertést vágtak, meg hat 40 kilós malacot. Én most azzal menjek be? — tette fel önmagának a kérdést. Ugyanis saját gépjárművel szállítja a húst, ami persze adózási szempontból kedvezőtlen. Hébe- hóba jön innen-onnan vágni- való, magántermelőtől nem is emlékszik, mikor volt utoljára sertés. Pedig bérbe is vágnának. Attól tart, mivel nincs termelés, be fogják zárni az üzemet. Ő Napkorra való, az igaz, azt is bevallja, visz havonta 2-3 kiló húst haza, de többet akkor se tudna, ha akarna, mivel nincs. Nyíregyházán, az 1947 óta üzemelő, most már egyetlen hatósági húsbolt barna ajtaja behajtva. Nincs itt senkinek semmi keresnivalója, mert üresek a fémakasztók, tárva-nyitva a leolvasztott óriási hűtőszekrény. Orosz Péter boltvezető széttárta a karját, neki itt kell lenni álló nap, jön néha szállítmány, sokszor telefonál is utána, hiszen ő forgalom után kapja a fizetését. Momentán Kállóból két és fél-három hónapja egy deka hús nem jött. Törzsvevők Az előző nap 186 kg sertésbőröst adott el, annak 111 forint kilója, álltak itt már, mire kinyitott, vagy ötvenen. Három kilónál nem adhat többet egy személynek. Ha sok a vevő, de kevés a hús, maga csökkenti le a „fejkvótát”, hogy jusson mindenkinek. Ha van, 20 forint a fej, 30 a zsírszalonna, de az országosan hiánycikk. Törzsvevőköre kisnyugdíjasokból áll. Egy szem- pillantás alatt elfogyott a kis- várdai nem szabványos baromfi is, ott álltak egymás tetején a piros-kék műanyagládák. Elvihetnék már innen — mondja leginkább kereskedői reflexből, hiszen mivel nincs áru, nincs vevő, akinek útban volna. ___________Tárca Tvalahányszor bekapcsolja V a gázkonvektort munka után, estefelé, (merthogy itt vannak már a mínuszos éjszakák) gyakorta a Mama jut az eszébe. Jól benne voltak már a korban, amikor pénzzé tették vidéki portájukat és beköltöztek a városszéli kertes negyedbe, közelebb a gyerekekhez, az unokákhoz. Senkit nem akartak terhelni a Papával, ezért maradtak külön, bár a pénzükből csak egy harmincéves lakásra tellett, aminek azért volt egy tenyérnyi kertje, piciny szőlőlugassal, aprójószágnak való óllal és széntárolóval, s egy pincét pótló roggyant tetejű veremmel. Ilyenkor tél közeledtén a kisöregek begyújtottak a cserépkályhába. A Mama zörgette a lábhajtós varrógépet (jobbára átalakításokat vállalt a szomszédoknak, a családnak), míg a Papa a tűzre ügyelt és hallgatta a rádiót, főként a Szabó családot. A kályha szép volt még, nikke- les tűztéri ajtóval s a közepe táján egy bemélyedéssel, ahol illatozó almát lehetett sütni, vagy melegen tartani a hársfateát, langyosítani a délről maradt ételt. így teltek a napok: kert, aprójószág, salakolás, begyújtás, varrógép, rádió, mígnem a Papa örökre eltávozott. A következő télre a család úgy döntött, villanyfűtést szereltetnek a lakásba, ne kelljen a Mamának cipekedni a szénnel, a fával. Végre elkészültek a szerelők, s megtanították a kezelésére is a Mamát: ez itt a kívánt fok, ez a levegőke- rengtető, amaz a takarék stb. Néhány napig ment is minden rendben, aztán a Mama kikapcsolta a rendszert, tűz- revalót gyűjtött az udvaron és begyújtott a kályhába. Váratlanul nyitotta rá az ajtót a fia, a menye, s csodálkoztak, bosszankodtak; miért nem kell a kényelmesebb, miért töri magát? A Mama megszeppenve védekezett: „Hiányzik a hátamnak a meleg cserépkályha, aminek nekidőlhetek. Meg aztán, ez olcsóbb is, mint a villanyáram...” Később már csak akkor kapcsolta be a villanykályhákat, ha tudta, hogy jönnek az unokák, egyébként a cserépet használta szívesen, s a varrógép fölött is csak egy tizen- ötös körte adta a világosságot a varráshoz: „A pénz nem azért van, hogy feleslegesen pocsékoljuk.” A két utcai nagyszoba ablakán telente mindig jégvirág fehérlett, mert a Mama a hátsó kicsit használta, a cserépkályhásat. Az egész házból azt tartotta a legértékesebbnek. Amikor O is elment a párja után örökre, a házra licitáló vevők pedig a villanyfűtésért voltak odáig... Junior fogászat Fehérgyarmat (M. K.) — A fogászati hónap kelet-magyarországi szenzációját a fehérgyarmati junior fogászat megnyitása jelentette. Az ipari szakmunkásképző intézetben kialakított rendelő 1,3 millió forintos költsége közös összefogás eredménye. A szatmáriak egészségéért létrehozott alapítványból 300 ezer forintot fordítottak e célra. A helyi középfokú oktatási intézmények, s a város más közösségei is segítettek. A rendelőben a csehszlovák gyártmányú Practic típusú gép a fogászati gépek között „jegyzett” márka. A fogászati egység távirányítással működtethető. Poli- merizációs lámpa és tömőanyag; de a fogkövek eltávolítására alkalmas ultrahangos depurátor egyaránt segíti a szakorvosnő munkáját. A rendelőintézet ellátja a város és vonzáskörzete 14-18 éves korú fiataljait. Angyal Sándor Egy kis melegség Nézőpont Három határon át Tóth Kornélia A települések összefogása nélkül elképzelhetetlen a kistérségek fejlődése a jövőben — ez csendült ki Apáti György csengeri polgármester szavaiból a hétfőn megtartott, három határon átnyúló együttműködést szorgalmazó fórumon. A romániai városok, Szatmárnémeti, Kovászna és Pusztada- róc önkormányzati vezetői eljöttek, ám a kárpátaljai Beregszászról és Nagydob- ronyból hiába várták a meghívottakat. Azt már csak remélni lehet, hogy nem érdektelenségük miatt maradtak távol a fórumtól. A határok elválasztanak, de nem választhatnak szét bennünket — summázta tömören a Kelet-Európa testét össze-visszaszabdaló határvonalakra utalva Miklós András, Kovászna alpolgármestere. E gondolat jegyében szorgalmazta a házigazda Apáti György: mind a határon túli, mind az inneni falvak, városok alakítsák meg a határmenti települések szövetségét. Precíz ember lévén, határidőt is megjelölt: december 18-ára ismét meghívta Csengerbe az érdeklődő, határokon inneni és túli polgármestereket. Az elméleti együttműködés mellett a hétfői fórum jó alkalmat kínált a vállalkozóknak, kereskedőknek, üzletembereknek is a sokoldalúan előnyös kapcsolatok létesítésére. Ugyancsak december 18-ára várják Csengerbe az ukrajnai, szatmári és a megyénkbeli vállalkozókat egy fórumra, amelyen dönthetnek a minap felvetett vállalkozói központ megalakításáról és működtetéséről. Szóba került még: a határátkelőhelyen fehérárut is lehessen továbbítani, utat kell majd építeni a remény- beni forgalomnövekedés miatt. A kulturális kapcsolatok ápolásával elkezdődött, s a gazdasági területen is érezhető együttműködés mellett nem elhanyagolhatók a közösségszervezés lélektani elemei — ezt hangsúlyozta Makovecz Imre építőművész, aki tervezőivel együtt radikálisan újra rajzolja Csenger arculatát. A törekvés, az erő megvan az emberekben az igényes fejlődéshez, amelyhez a szakemberek dolga megkeresni a lehetőségeket. A cigányság holnapjáért Balogh Gyula írja Ramocsaházáról ,/1 Balogh Gyű- tett a cigányság foglalkozta- x .../ Iától, a Má- tására. Például úgy. hogy a xv gyarországi parlagon heverő több száz ‘Cigányok De- hektár földből a cigányok; mokratikus Szövetsége Or- nak is adnának, akik azt szágos Elnökségének tagjá- megművelnék és ebből eltol, a megyei szövetség elnö- tarthatnák a családjukat, kétől a minap kaptunk leve- Akár úgy, hogy elsőbbséget let. A munkanélküliségtől biztosítanának a cigánysújtott, elnéptelenedő fal- ságnak az új földosztásban, vakban a cigányok is meg- A romák életkörülményei- sínylik az általános hányát- nek javításán sokan fáradozást. Balogh úr javaslatot is nak, kevés sikerrel. 'fik Kommentár Balogh József / ól kitoltak a románok a határaikat kifelé átlépő autósokkal. Olyan illetéket vetettek ki, hogy mindegy mennyi üzemanyag van a tankban, a teljes űrtartalomnak megfelelő mennyiségért kell fizetni az autósnak. Bevallom őszintén, engem nem lepett meg az intézkedés, legfeljebb az, hogy váratlanul jelentették be és igazságtalan az üres tankot megadóztatni. De ha belegondolok, nem csak ennyi igazságtalanság történik manapság az autósokkal. Például amikor a súlyadót megállapították, nem az üres kocsi súlyát vették figyelembe, hanem a terhelt súlyt, vagyis annyi kiló után fizetünk, mintha mindig négyen ülnénk a kocsiban. Persze most a benzinről van szó, nem a súlyadóról. Épp most hallom a híreket, miközben papírra rovom e sorokat, s mondják: Bécsben az OPEC-tagállamok megállapodtak az olaj árában, ami a vásárlók számára árcsökkenést jelent, az olajtermelőknek pedig biztonságot, mert csak a megállapodás szerinti mennyiséget termelik ki, nem lesz közöttük, aki kapzsiságával felrúgja az egyezséget. Vajon észrevesszük-e majd az itthoni benzinárakon az OPEC-megállapo- dást? Nem tudom. Eddig nem kényeztettek el bennünket árcsökkentéssel, bármilyen olcsó is volt a benzin, ám a legkisebb áremelés híre is begyűrűzött az árba, s bár még ide sem érhetett az első szállítmány, mi máris többet fizettünk érte. Visszakanyarodva a román benzinilletékre: azt gondolom, nem kell csodálkozni rajta. Ésszerűnek látszik, hogy védik a náluk még olcsóbban megvehető üzemanyagot, mert az igencsak furcsa lehet, hogy míg itt úton-út- félen öntik a román, az orosz benzint a kocsikba, ott olykor napokat kell sorban állni az üres kutaknál.
