Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-19 / 273. szám
1992. november 19., csütörtök EGYRŐL TÖBBET 1 rMMWVfr^fty-:- .:-í%$%}-x:í > ,Élősködők bátorítása Tisztelt Szerkesztőség! Az elmúlt napokban írtak a leveleki káposztaesetről, a szerdai újságban két mezőőrt illetve éjjeliőrt ért támadásról értesülhettünk, s ezek az esetek egy furcsa gondolatot ültettek el a fejemben. Nevezetesen azt, hogy lehet, nem kellett volna a munkáját végző, a rábízott vagyont szolgálati fegyverével is megvédő mezőőrt börtönbe zárni, és ezzel bátorítani a más munkájából élősködőket. Ismeretségi körömben többeknek is az a véleménye, hogy kicsit eltúloztuk a humanitást, és nem ezt jelenti a demokrácia sem. Levelemet egy esettel zárnám. A Kossuth téri lámpánál, ami pirosat mutatott, várakoztunk. Megjelent egy öt-hat tagú társaság, megtorpant, majd a főnök „gyertek, mostmár emberi jogok vannak”, felszólításra elindult át a piroson. Miló András Nyíregyháza Tisztább képeket! Tisztelt Főszerkesztő Úr! Mint ismeretes, egy év telt el azóta, hogy a Kelet-Ma- gyarország beharangozta, 1992. január 1-től szebb külsővel, valamint fényszedéssel készül a lap. Az utóbbi megvalósult, az előbbi nem. Többször is érdeklődtem a megvalósulásról, minden levélre megkaptam a választ. Az újságban októberben az újságáremeléssel egy időben arra gondoltunk mi olvasók, hogy novembertől jobb lesz az újság. A laptulajdonos megvalósította az új nyomdát Debrecenben. A lap formátuma jó. Viszont a képeken még lehetne valamit „csiszolni”, hogy tisztább legyen, mint pl. a Népszabadságban vagy a Szabad Földben. Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom, hogy másoknak mi a véleménye erről a kérdésről. Azt sem tudom, hogy orosz vagy osztrák papírra nyomtatják-e a Kelet- Magyarországot. Legyenek 5zívesek az újságon keresztül ;zt az észrevételemet megjelentetni. Előre is köszönöm. Maradok továbbra is hű olvasójuk! Tisztelettel: Kári János Vásárosnamény (Örülünk olvasónk elis- nerésének, s kritikáját köszöntik. Szeptember elejétől az ’gesz újság fényszedéssel készül, olvashatóbb, tisztább a szöveg. A képek valóban söté- ebbek, mint korábban, ennek lyomdatechnikai okai vannak, • az, hogy megfelelő import i a pírra sikerüljön folyamato- an nyomtatni lapunkat. René Ij ük erre, s a további kedve- ő változásokra sem kell már okát várniuk olvasóinknak. A •zerk.) \ szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket lerövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fórinna, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Bűnhődjön, aki vét! Vélemény Sorompó-ügyben Tisztelt Főszerkesztő Úr! Igen régi olvasója vagyok a KM-nek. Tetszenek a lapnak a megyei és országos eseményekről szóló sokoldalú és valósághű tájékoztatói, a tudomány- és technika legújabb eredményeiről szóló felvilágosító, népszerű ismertetései. Ugyanakkor azt sem tagadom, hogy kritikus szemmel olvasom a lapot. Talán ezért is szúrt szemet, és bántotta a „begyemet” a KM. 1992. okt. 6-i számában a „Tüskés sarok” rovatban a „SOROMPÓK” című glossza. Akkor, amikor az emberiség már a XXI. század küszöbéhez közeledik, a glosszaíró a technika századában a vasúti átjáróknál történő és halálos áldozatokat is követelő, s nem utolsó sorban egyre gyakoribbá váló közlekedési balesetekért a fénysorompókat hibáztatja, és ezeknek a közlekedési baleseteknek az elkerülése végett az elavult, és nem utolsó sorban az ember fizikális erejét igénybe vevő sorompók visszaállítását javasolja (mintha azoknál nem történtek volna balesetek). Úgy vélem a T. Cikkíró úr nem gondolta végig igazában mondanivalóját. írása cáfolatául engedtessék meg nekem, hogy közvetlen környezetemből említsek példát. A 41-es úton a nyírmadai vasúti átjárónál a jó ég tudja, hányszor esett áldozatául a vasúti sorompó a gyorshajtásnak, a jelzőtáblák figyelmen kívül hagyásának — az áldozatokról nem is beszélek — míg fel nem szerelték a fénysorompót. Vagy a T. Cikkíró úr a sorompókhoz hasonlóan a városi közlekedési csomópontok ban a villanyrendőrök helyére vissza kívánja állítani a karjukat lengető eleven, élő rendőröket? Nem lenne ez egy nevetséges technikai visszalépés a XX. század végén? Ha már a vasúti átjárókban történő balesetekről kívánt írni, nem lett volna jobb az emberi figyelmetlenséget és meggondolatlanságot tetemre hívni? Nem lett volna jobb arról írni — akár kioktatólag is — hogy a demokrácia nem jelentheti a szabadosságot, a mindent lehet-et, hanem igenis a társadalmi előírások és elvárások szigorú betartásait és be- tarttatását? Arról kellett volna írnia, megengedhetetlen a társadalom számára, hogy a demokrácia és a nyugati motorizáció ürügyén egyesek fittyet hánynak az előírásoknak. Rá kellett volna mutatnia, hogy ez vezet a közlekedési (és áttételesen az állampolgári) morál és az állampolgári kötelességek teljesítésének romlásához. Arról kellett volna írnia, hogy szigorúbban kellene megbüntetni nemcsak a közlekedési, hanem az egyéb társadalmi (együttélési) szabályok és előírások megszegőit. Rá kellene ébreszteni a társadalom különböző rétegeit, így a renitenskedő gépkocsivezetőket is, hogy a demokráciát rend és önfegyelem nélkül nem lehet megvalósítani. Azok pedig, akik vétenek az előírások ellen, bűnhődjenek. Véleményem szerint a technika vívmányai és valamennyi megnyilvánulása mögött végső soron az emberi ész, az emberi cselekvés áll, melynek párosulnia kell az emberi döntéssel. A XXI. század küszöbén nem válhatunk „géprombolókká” továbbra is a technikát az emberi szolgálatában kell tartanunk, az emberi létet kell könnyebbé tenni általa. Nem szabad meghátrálnunk! Ehhez a célhoz kell felnőnünk. A jövőben ezt szorgalmazza a tisztelt Újságíró úr. Tisztelettel: Pintér Árpád nyugdíjas Nyírmada, Dózsa u. 2. Tiszavasvári kora Ha a kérdés csupán a névre vonatkozik, azt kell válaszolnunk, hogy mindössze 42 éves, hiszen 1950-ben kapta ezt a nevet. Ha viszont a kérdés a névvel jelölt településre vonatkozik, biztonsággal állíthatjuk, hogy több mint 700 éves. Ezekkel a gondolatokkal feloldható A történelem faggatása Tiszavasváriban (KM. 1992. X. 25.) címen nemrégiben megjelent cikk problémája. Tiszavasvári ugyanis se nem Szentmihály, se nem Bűd, hanem a kettő együtt, vagyis az a település, amit 1908 - 1950 között Bűdszentmihály néven emlegettek. így kialakulásának kora is csak e két középkori település együttes történetéből bogozható ki. Németh Péternek igaza van annyiban, hogy a Tiszavasvári egyik felét alkotó ősi Szentmihály nem 1292-ben jelentkezik először írásosan, hanem jóval később. De nem 1495- ben, ahogy azt Németh véli, hanem 1472-ben, ahogy azt Csánki Dezső jelzi: Zentmy- haltheleke. Kétséges, Némethnek az 500 éves kormeghatározása is. Ennek az 1472-es adatnak a -theleke eleme ugyanis arra utal, hogy nem lakott, hanem elpusztult településről van szó. Középkori falvaink pedig általában a tatárjárás idején pusztultak el. Ez pedig azt jelenti, hogy Szentmihály története lehet 700 éves. Furcsállom, hogy a vitában nem merült fel Tiszavasvári másik felének Bűd falunak a története. Ennek a középkori településnek a neve ugyanis még Német szerint is több hétszáz évestől: 1265 Buud, 1280 Beud stb. (Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helység- névtára. Nyíregyháza, 1972. 127-28.) Mindezek alapján joggal állítható, hogy az a két középkori település, amelyikből 1950-re Tiszavasvári kialakult, megvolt már a tatárjárás idején is, s így a település kialakulásának 700 éves ünneplése 1992-ben nemcsak jogos, hanem talán egy kicsit megkésett is. Balogh László Rohod Sáros cipővel a lakásban Nekünk a HBO már megvolt, be volt téve a szűrő, később tájékoztattak bennünket, hogy lesz kábel-tv és lehet választani. hogy melyik csomagot kérjük. Jöttek, én választottam, mindegyiket kértem, igaz nem is nagyon értettem, hogy miről van szó. Pár nap múlva megjelentek azok az „urak”, akik a vezetéket hozták be a lakásba. A fényezett parkettán csiszegtek-csoszog- tak a létrával, én pedig csak szótlanul néztem az egészet, mert hát a vezetéket be kell hozni, át kell fúrni a falat. Ez megvolt, utánuk a kosz is, elmentek. Jött az üzletkötő a szerződést megírni, a szűrőt mostmár elvinni, csak annyi volt a gond, hogy szűrő nélkül még HBO sem volt. Mondta, majd ő szól a szerelőknek, mert biztos a vezetékek össze vannak kavarva. Szólt is. Csengetnek egyik este, jött egy úr a kábeltv-től, mondja ő, meg szeretné nézni a készüléket, meg is nézte, mért jobbra, balra, én pedig méregettem a lábát, vagyis a sáros cipőjét a világos szőnyegemen. Elment, hála Istennek, gondoltam én. Két perc múlva újra csengetnek, ők is a kábel-tv-től jöttek, mondtam, most volt itt egy úr, tudják, de ők is meg szeretnék nézni, vagyis bemérni a készüléket. Mértek jobbra-balra, én pedig boszszúsan méregettem újra a sáros cipőjüket. Ezek az „urak”, ha egyáltalán azok, biztos otthon a lakásukban is jámak-kelnek sáros cipőjükben, miközben a nyomuk mindenütt ott marad. Remélem, ezek az „urak” magukra ismernek, bár az urak szót megkérdőjelezném, hisz ők még olyat sem ismernek, hogy elnézést. Ennyit szerettem volna írni Önöknek, bár lehetne hosszabban is. A lényeg: az emberek nagy része nem tud viselkedni. Tisztelettel: K. F.-né Árok utca 12. Nem volt hiábavaló! Megható ünnepség a torontói 56-os magyar Szabadság-szobornál Az Ontárió-tó partján, a Budapest parkban van a világ egyik legérdekesebb és legkülönösebb szobra. Mint 56-os emlékművet, 1966-ban, a belső elnyomás elleni forradalom és a szovjet megszállás elleni szabadságharc tízéves fordulóján emelték a kanadai magyarok áldozatkészségéből és munkájából. Földünk első ilyen szobra. Szétlőtt szovjet harckocsit ábrázol, amelynek a beépített szerkezetéből víz- sugarak törhetnek fel. A Szovjetunió bukásához is vezetett 56-os világraszóló magyar hőstettig a Szovjetuniót a harmadik világ népei a gyarmati uralom elleni harc támogatójának tekintették. Az 1956 november 4-i, a 10 milliós magyar nép elleni szovjet szuperhatalmi megrohanás azonban lerántotta a leplet a világhódításra törekedett zsarnok igazi arcáról. Ezzel nemcsak a harmadik világ népeit idegenítette el, hanem akaratlanul is elősegítette a szabad európai egységet is. Olaszországban szabadság- harcunk hatására a 2. legnagyobb párt a kommunista és a 3., a szoc.demokrata nem egyesült a kereszténydemokrata kormány megbuktatására: így a szovjet nem juthatott ki a Földközi-tengerre. Franciaországban a legnagyobb párt, a kommunista az utolsók közé süllyedt. 1956-os hőstettünk felrázta az egész világot, visszaadta, sőt eddig nem látott magaslatokra emelte a magyarság nemzetközi becsületét. Addig hazánkat Hitler utolsó csatlósaként Visinszkij szavai szerint a népek ocsujának tekintették. □QQ A Magyar Szabaságharcos Világszövetség, a Volt Magyar Politikai Foglyok Szervezete, az MHBK és más szervezetek vezetésével október 25- én megható ünnepség volt a torontói fent említett FREEDOM FOR HUNGARY... FREEDOM FOR ALL szobornál. (Szabadság Magyarországnak - Szabadság mindenkinek.) Velős szavaikban Bogárd András, Mátrai Géza, Szentes Jenő, Borbás Károly 56 jelentőségéről emlékeztek meg. Seres Ödön ny. lelkész imádkozott. Utána koszorúzás következett. A kanadai magyarok soha nem választott szövetsége, a KMSZ nem volt jelen. Elnöke november 8-án kíván ünnepelni. 56-ban szabaságharcunk erkölcsileg győzött, 1989-ben teljesen: A század legnagyobb államférfia, Gorbacsov révén elsőnek kaptuk vissza a szabadságunkat az utolsó szovjet katona kivonulásával is. Az otthoni jelentések szerint ott sem értik meg és itt sem értékelik megfelelően 1956 magyar helytállását. A Kádárkommunizmus 33 év alatt mindent elkövetett, hogy 56 emlékét eltörölje. De máris érezhető, 56 áldozatainak, hőseinek kezdik megadni mindazt a kegyeletet, tiszteletet és bánásmódot, amit megérdemelnek. Ők új életünk kovácsai, akik halált, súlyos szabadságvesztést, megkínzást, kényszerű száműzetést, szét- szakítottságot, haza nem engedést, házasság-, karrierszéttörést szenvedtek mindnyájunk szabadságáért. Dr. István Kovács 100 RANGLAN Ave Apt. 1006 TORONTO ONT. CANADA M 6 C 2 L 3P PP Békétlenül egy házban Tisztelt Szerkesztőség! Ezt a levelet rendkívül feldúlt lelki állapotban írom Önöknek. Joggal kérdezik, hogy miért!? Kb. két éve többen megvették a Sóstói út 1 .-3. sz. alatt lévő bérlakásokat, ami nem kis pénzébe került az embereknek, a többiek pedig becsületesen fizetik a szintén nem kevés lakbért. Igen ám, de ezért a pénzért a lakók nem kapnak semmit. Havonta fizetjük az 1500 forintos lakástörlesztést (van aki többet is) és az 1802 forint közös költséget. Amennyiben jól tudom, ez utóbbiban benne van a lakásfelújítás, a lépcsőház fűtése (50 Ft/hó) és a közös képviselő (150 Ft/hó) díja. Sajnos ez utóbbi nem teszi a tőle elvárhatót, a lakók békéjéért. Szerintem egy képviselőnek, hetente, de legalább kéthetente lakógyűlést kellene tartani, még, ha 5 percest is, hogy megkérdezze, van-e valami problémájuk az embereknek. Mert az utóbbi hónapokban csak ezek (problémák) adódtak, amit neki kell megoldani. Kb. két hónapja minden nap mást sem csinálunk, mint telefonálunk a „NYÍRGESZTOR” Kft.-nek (mivel ők jelölték ki a közös képviselőnket) a bejárati kapu ügyében. A Sóstói út 3. sz. alatti lakóház bejárati kapuját képtelenség bezárni, helyesebben csak kapukulccsal lehet becsukni. Igen ám, de ha becsukom kulccsal, akkor más lakó nem tud bejönni, mert sajnos nem mindenkinek van a bejárati ajtóhoz kulcs, vagy ha van is akkor is csak egy darab. Ha valakihez vendég érkezik, akkor egy őrnek kell lent állnia, hogy be tudja engedni őket, mert a kaputelefonunk is hónapok óta, ha nem évek óta, nem jó, ez utóbbira különben azt a választ adták, hogy nem hajlandók kijönni még megnézni sem. Más lakóépületekben már az új kaputelefon fel van szerelve, pedig ők sokkal később vették meg a lakást. Úgy látszik, ott a szívén viseli a közös képviselő a lakók érdekét. Visszatérve a bejárati ajtóhoz, azt hiszem, senki nem fog 50 forintot kidobni az ablakon, mivel ennyibe kerül a lépcsőház fűtése, és ha már itt tartunk, akkor hol van az energiatakarékosság?! Kicsit felháborító, hogy az eddig békében élő lakók most összevesznek, egymásra újjal mutogatnak, mert a közös képviselő nem hajlandó tenni semmit a lakók érdekében, hogy nyugodtan tudjanak élni a megszokott környezetükben. Tisztelettel: A Sóstói út 3. sz. alatti lakók
