Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-17 / 271. szám
Kelet-Magyarország 1 ] 1992. november 17., kedd EGYRŐL TÖBBET Állatkerti séta III. A bölények Nyíregyháza (KM-CSK) —Az előző két részben a szarvasokkal ismerkedhettünk meg Szánthó Jánosnak, a Sóstói Vadaspark vezetőjének segítségével. Most a bölények következnek, akik a kecses négylábúakhoz csak annyiban hasonlítanak, hogy szintén növényevők, de méreteik, megjelenésük gyökeresen más. A ma élő két geotípus (amerikai és európai) egyetlen fajt alkot, csupán lényegtelen anatómiai eltérések vannak közöttük. Mindkettőnek volt két-két alfaja, az európainak a síkföldi (latin nevén bison bison bona- sus) és a hegyi (bison bison caucasius), az amerikainak pedig az erdei (bison bison atkabascae) és a préri (bison bison bison). Az európai hegyi bölények napjainkra már kipusztultak, és kihalóban vannak az amerikai erdei bölények. A védett állományok túlnyomó része pedig az erdei és préri bölények keveredéséből jött létre. Méreteikről csupán annyit, hogy az amerikai bika bölény „mindössze” ezer kilogrammot nyom (ennél 2-300 kilóval könnyebb az európai), a hosszúsága 3,5, magassága pedig 2,5 méter. Ahhoz, hogy jóllakjon, naponta tíz kiló szénára, vagy hetven kiló zöld takarmányra van szüksége. Angliában a XI., Franciaországban a XIV. században pusztultak ki a bölények, a hagyomány úgy tartja, hazánkban 1790-ben lőtte ki az utolsó példányt a Kelemen-havasokban egy vadorzó. 1813-ra egész Európában már csak a lengyelországbeli Bialowieza- erdőségben élt egy háromszáz tagú csorda, de alig köszöntött be az új évszázad, kitört az első világháború, a frontvonal pedig épp ebben az erdőségben húzódott, így a bölények sorsa is megpecsételődött. 1919-re csupán csak egyetlen bölény kóborolt magányosan a bialowiezai erdőségben, őt egy vadorzó fogta puskavégre. Dr. K. Prímetek, a frankfurti állatkert igazgatója nem sokkal később, 1923-ban elhatározta, számba veszi az állatkertekben, vadasparkokban még fellelhető példányokat, s létrehozta a nemzetközi bölényvédelmi társaságot. A felmérés siralmas eredményt hozott: mindössze 56 egyedet vettek számba (ebből 22 bika és ugyanannyi nőstény, tíz borjú és két, tenyésztésre alkalmatlan tehén). Megkezdték a szaporítást, s a poznani állatkert érdeme, hogy megkezdődött a visszatelepítésük Lengyelországba. Az állatkert 1927-ben vásárolt egy bölénypárt, s a bialowieza-erdőség- beli rezervátumban találtak nekik otthont. Huszonöt évvel később szabadon engedték az első két bikát, majd a következő tavasszal két tehenet a borjaikkal. Az első szabadban született bölényborjú 1957- ben látta meg a napvilágot. 1971-re pedig már 210 tagot számlált a csorda. Amerikában Alaszkától Mexikóig tartott a bölények élettere. Legalább ötvenmillióan lehettek, egészen addig, amíg meg nem érkeztek az első telepesek. Mert, bár az indiánok is vadászták a bölényeket (ették a húsukat, fegyvereket, sátrakat készítettek a csontjaikból, bőrükből), korántsem végeztek akkora pusztítást soraikban, mint a lelketlen bevándorlók. Korlátlanul lőtték őket, hogy ezzel is visszaszorítsák az indiánokat, s csak a púpját és a nyelvét ették, ez számított akkoriban ínyencségnek. Amelyik bölény pedig túlélte a nagy mészárlási hullámot, áldozatául esett a vasút nyugati terjeszkedésének. Mindössze ezer példány maradt a több millióból 1890-re, s valószínűleg azok sem érték volna meg a századfordulót, ha William Hornaday nem indít kampányt a védelmükre. Neki és segítőtársainak köszönhető, hogy most már ötvenezerre tehető az Eszak- Amerikában vadon élő bölények száma. Az egyetlen hely, ahol a telepesek érintetlenül hagyták a csordákat, a Yellowstone park volt. S még egy érdekesség, ami viszont már e századi: 1957-ben felfedeztek egy 200 tagú, tisztavérű erdei bölénycsordát, egy teljesen elzárt közösséget. A Sóstói Vadasparkban egyelőre két amerikai bölény látható, de még az idén érkezik egy a fővárosból, utána három bölény Győrből, s akkor megint lesz okunk a dicsekvésre: az országban egyedülállóan a Sóstói Vadasparkban lesz együtt az amerikai és az európai alfaja ennek a hatalmas állatnak. Egy gond van (de az nagy!) a vadasparknak egyelőre nem áll rendelkezésére olyan szállító jármű, amivel elhozhatnák az új lakókat. Most pedig, ahogy ígértük, a kérdések. Ezeket az eddig megjelent állatkerti sétákból állítottuk össze, s most azoknak lesz könnyű dolguk, akik megőrizték az újságlapokat. 1. Hol őshonos a szika szarvas? 2. Honnan kapta nevét a Dávid-szarvas? 3. Jelenleg körülbelül hány bölény él az Észak-Amerikai rezervátumokban? A válaszokat december 10- ig kell postára adni, a borítékra mindenki írja rá: Állatkerti séta. A decemberi Hobbi oldalban pedig közöljük a nyertesek névsorát, illetve azt, hogy mit nyertek. De az most még meglepetés! Tanuljunk meg kutyául! Nyíregyháza (KM - CSK) — Kívülállók sokszor őrültnek tartják a kutyásokat, amikor azok azt állítják, beszélgetnek is négylábúakkal. Persze, ők azt hiszik, a kutyabolond kedvence ugatásába képzeli bele a magyar nyelv hangzóit. Tévedés. Ha jól megfigyeljük, a ku- tyus testtartásával, végtagjaival, különböző jelekkel igenis képes értésünkre adni bizonyos dolgokról mi a véleménye, mit szeretne elérni. (Ha például fogai közé veszi az üres tányérját, néhány méterrel arrébb viszi, s erősen a földre csapja, akkor biztosra vehető, hogy éhes.) Hiszen a beszéden kívül más kommunikációs csatornák is léteznek, erre példa az állatvilág. S nem árt, ha ezt a jelbeszédet legalább alapfokon mindenki érti. A legfontosabb szabály: sohase meredjünk tágra nyitott szemekkel a kutya szemébe. Ez az ő nyelvén annyit jelent, hogy felszólítjuk a támadásra. Az sem vezet sehová, ha erőszakosan, szigorú tekintettel parancsoljuk lábhoz a kutyát, remélve, szót fogad, ezt ugyanis nem tudja helyesen értelmezni. Számára az erőteljes „fixírozás” fenyegetést jelent, ilyenkor borzolja a szőrét, hegyezi a fülét. (A füléről tudni kell még, jó a hallása, tehát kár ordibálni vele!) A kutya szándékát könnyen megállapíthatjuk a farka és /vagy a füle állásából. Ha behúzza a farkát, fél, de ha egyidejűleg még a fülét is hátrasu- nyítja, ínyét pedig felhúzza, hogy a fogai is látszanak, jobb, ha nem is közelítünk hozzá. Félelmében és teljes kétségbeesésében ilyenkor gondolkodás nélkül támadni fog. Különösen igaz ez az őrző-védő kutyákra, őket ugyanis épp erre képezték ki. A felemelt karra azonnal támadnak. Elég hangos, olykor félelmetes a kutyaugatás. De a kutya legtöbbször nem azért ugat, hogy támadási szándékát kinyilvánítsa. (Egyébként vannak olyan fajták, amelyeket az ugatásra tenyésztettek ki, ilyen például a spitzek és a terrierek.) Sok mindent „elmond” a kutya, ha ugat: legfőképp örömét, hogy végre hazajött a gazdi, nem kell tovább unatkozni. Ha ezt még ugrálással is összeköti (ilyenkor kell vigyázni a harisnyára), a túláradó szeretetét, játékosságát, életkedvét fejezi ki. Ne bántsuk ilyenkor, hiszen nehezen érti majd meg, miért rossz a másiknak, ha őt majd szétveti a boldogság a viszontlátástól. (Jó tanács: hazatértünkkor azonnal vegyük elő a pórázt, vigyük sétálni a kutyust, ne kezdjünk el mosogatni, öltözködni, mert az egész napra bezárt nágylábú ilyenkor igényli legjobban emberbarátja társaságát. Adhatunk neki valami apró csemegét is, ezt majd úgy fordítja saját nyelvére: gazdája azért ment el, hogy neki eleséget szerezzen, és ez jó.) Gyakran látni, amint a kutya félrebillentett fejjel enyhén mozgatja az orra hegyét, mintha szimatolna. Ez a feszült figyelem jele. így ellenőrzi egy másik kutyatárs felbukkanását a környezetében, a szag alapján felismeri annak nemét, korát, de talán még a nagyságát is. Nem kell mondani, hisz köztudott, mennyire jó a szaglásuk. így aztán azon se lepődjünk meg, ha napközben idegen kutyával találkoztunk, meg is simogattuk, vagy épp a ruhánkhoz ért, hazatérve kutyánk pillanatok alatt megállapítja, mi történt. Gazdi kereső Nyíregyháza (KM) — Két keverék kölyökkutyának keresnek gazdát Nyíregyházán, a Fürdő u. 43. szám alatt. Az érdeklődők szombaton és vasárnap egész nap mehetnek értük. Négy fekete kiskutyának és két félsziámi cicának (ezek félévesek) keresnek gazdát Nyíregyházán (Sóstóhegy) az Igrice utca 9. szám alatt (tsz- iroda oldalán). Ugyanők keresik viszont két hónapja eltűnt Néró névre hallgató hároméves németjuhász keverék kutyájukat, amelyet arról lehet megismerni, hogy a füle lekonyul. Ha valaki megtalálta, kérik, vigye vissza hozzájuk! Kiscicákat ajándékoznak Nyíregyházán az Etel köz 18. 1/6.-ban (Szabóné Sárosi Gyöngyi). Találták, s most gazdit keresnek egy egyéves fekete, nyakán fehér foltos nagyobb testű kutyusnak, akiről már eddig is bebizonyosodott, hogy jó házőrző. Érdeklődni a 14-915-ös telefonon lehet. Kedves lakótárs: az aranyhörcsög Nyíregyháza (KM) — Sok szülő nem szívesen csinál lakásából — szavaikat idézve — kutyaólat. Hiába sír a gyerek, úgyis a „nagyok” győznek. De talán a felnőtteknek sem lesz ellenvetésük, ha csemetéjük megelégszik egy aranyhörcsöggel is. Csöpp állat, kis helyen elfér a terráriuma, s mégis lesz „kiről” gondoskodnia a természet után vágyó gyereknek. Ezek a nagyon helyes kis rágcsálók hamar kézhez szoktathatok. Nem árt azonban eleinte vigyázni velük, mert ha rosszul nyúlunk hozzájuk, elég harapósak. Olyan érzés ez, mint amikor egy zsákvarrótűvel bökünk véletlenül az ujjúnkba. Magányosan élnek, a hímek csak a párzási időben keresik fel a nőstényeket. Éppen ezért elég, ha egyet tartunk belőlük. Roppant olcsó a „takarmányozásuk”, friss nyers(!) zöldséget, krumplit, almát esznek, szeretik a káposzta-, salátalevelet, -torzsát. Kedvenc csemegéjük a mogyoró és a dió. Vizet ne adjunk nekik, szervezetük folyadékszükségletét a friss zöldségből nyerik. A tisztán tartásukra nagyon ügyeljünk. Ha elhanyagoljuk a terrénumot, bizony elég büdösek. Naponta, kétnaponta cseréljük alattuk az almot (legjobb a forgács, az elnyeli a szagokat, de használhatunk papírvattát is). Időnként kiengedhetjük egy kicsit szaladgálni a szobában, de ilyenkor ne hagyjuk magára. Mivel rágcsáló, előfordulhat, hogy valamit megkóstol. Éjszakai állat, tehát nappal alszik. A forgácsból vackot épít magának, nagyon szívesen elfogad egy darab rongyot vagy zsebkendőt is, hamar alábújik, s ide hordja pofazacskóiban a „dugikaját”. Átlatbörzét rendeztek vasárnap a sóstói szabadidő parkban. Kutyát, macskát, galambot, papagájt, kanárit lehetett venni, csereberélni, de voltak ajándékok is. Több, mint százan látogattak el Ide a napsütésben, s a szervezők úgy döntöttek, december 13- án, vasárnap újra megrendezik a börzét Balázs Attila felvétele Stresszben Japánban Tokió (MTI) — Nem feszültségektől mentes az ötnapos munkahét bevezetése egyes helyeken Japánban. A jokohamai állatkertben is pihenőnapot adtak a dolgozóknak, helyettük alkalmi munkásokat szerződtettek, ám a megoldás kudarcba fulladt az állatok stressze miatt — jelentette be az igazgatóság. A strucc például megtámadta az újonnan beállított részmunkaidős dolgozót, az egyik majom pedig megragadta az alkalmi munkás haját. Az ötnapos munkahét tehát felingerelte az állatokat, amelyek közül főként a vadállatok tűrik nehezen,1 ha környezetükben változás történik. A városi vezetés még nem találta meg az állatoknak, dolgozóknak egyaránt megfelelő megoldást — írja a hír kapcsán az Aszahi Simbun című lap. Az oldalt összeállította: CSERVENYÁK KATALIN Az európai bölény Archív felvétel
