Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-16 / 270. szám
1992. november 16.» hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország Szélhámosok eldorádója lettünk Gondolatok a gazdasági bűncselekményekről Cselényi György Nyíregyháza (KM) — Hazánk gazdasági fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele az életképes vállalkozások létrejötte, megerősödése. Kétségtelen tény viszont, hogy a számos tekintetben átmeneti helyzetben jó néhányan megpróbálják — a törvények kijátszásával is — a maguk malmára hajtani a vizet. Ennek mikéntjéről és az ellene való teendőkről beszélgettünk Farkas Lászlóval, a megyei rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályának főtanácsosával. — Már hallottam olyan véleményt, miszerint országunkban lassan nem termelés, hanem seftelés folyik. Ön mit tapasztal? — Általánosságban ilyet túlzás lenne állítani, de tény, sok a probléma. Megjelentek a szélhámosok, akik az átmeneti gazdasági helyzet, valamint a nem körültekintő emberek javainak vámszedői. Ezt számos joghézag is elősegíti. A legtöbb visszaélés a kft.-kben történik, amelyek alapja a korlátolt felelősség. Az általuk okozott kárért csupán a törzsva- gyonuk erejéig felelnek, ami gyakran a veszendőbe ment összegnek elenyésző része. Tendenciajelleggel tapasztaljuk: megalakítják a társaságot, s a bankban elhelyezik a szükséges alaptőkét, amiről igazolást kapnak. Miután a cégbíróságon a kft.-t bejegyezték, a pénzüket a bankból kiveszik. Ezután a törzstőkéjük meglétéről szóló igazolást felhasználva nagy összegű hiteleket vesznek fel. A fizetési kötelezettségüket nem teljesítik, s ekkor derül ki: a törzstőkéjükHarasztosi Pál felvétele nek már hűlt helye van, a károsultak futhatnak a pénzük után. — A vagyonátmentések miként zajlanak? — Gyakran előfordul, hogy a kft. társasági szerződésében vagyoni hozzájárulásként olyan tárgyakat tüntet fel, amelyekkel a tag valójában nem rendelkezik, vagy ha igen, akkor a tényleges értéknek többszörösét írják be. Ez jellemző számos vállalat és termelőszövetkezet átalakulására, amit a köznyelv vagyo- nátmentésként emleget. A lényeg: amikor valamelyik vállalat, szövetkezet, vagy azok egyes részlegei kft.-vé alakulnak, akkor az érintettek belépnek vagyonukkal. Csatlakozhatnak hozzájuk magánszemélyek is, akiknek az az érdekük, hogy az általuk bevitt apport értékét minél magasabban állapítsák meg. Nem ritkán azt irreálisan feltupírozzák, amelyhez zömmel egy adott vállalattól, vagy szövetkezettől a kft.-be átlépő vezetőknek a legjobbak a lehetőségeik. A társaság nyereségéből a tagok a bevitt vagyonuk arányában részesednek, sőt a szavazati joguk is ahhoz kötődik. Tehát ha az apportot irreálisan magasra értékelik, akkor egyesek a mások kárára túl jól járhatnak. — Mit lehet tenni az ilyesmi elkerüléséért? — Sajnos, az emberek nagy része még mindig úgy viselkedik, mintha most is olyan állami irányítás lenne, amely mellett nekik nincs más dolguk, mint a gyűlésen, amikor kérik, felemelni a kezüket. Javaslom, éljenek tulajdonosi jogaikkal! Ä tagok sokszor panaszolják: a kft. főnöke nem mondta ezt, nem mutatta meg azt..., s mi nem tudtuk. A társaság vezetője a tagokat a kft. működésével összefüggő kérdésekről köteles tájékoztatni. Ha nem ezt teszi, váltsák le! — Gyakran hallani, hogy vállalkozók különböző cégeket milliókkal csapnak be. Hogyan tehetik ezt meg? — Mostanában, sajnos, a szélhámosoké a világ. Ok a különböző nagykereskedelmi vállalatoknál egyszerre több millió forint értékű árut vesznek át azzal, hogy a vételárat (az általános pénzforgalmi gyakorlatnak megfelelően) átutalással egyenlítik ki. Nemegyszer fedezet hiányában ez nem történhet meg. A csalást hogyan követik el? Ehhez többször nem kell más, mint az írószerben megvenni egy kirakható bélyegzőt, azt a kft. nevére szólóan kialakítani, s vele manipulálni. A bűnözők a csalással megszerzett árut, mondjuk, féláron eladják, s a pénzt saját céljaikra fordítják. A profibbak kihasználják a bankok titkolózását is. Az illető az ország másik végében lévő pénzintézetben elhelyez, mondjuk, kétmillió forintot. Erről igazolást kér. A pénzt néhány perc múlva kiveszi, majd a betétről szóló igazolást, többnyire a banktól jó messze lévő boltban lobogtatja, majd a kívánt árut összerakatja s elviszi. Természetesen, a bank az átutalást fedezet hiányában nem tudja teljesíteni. Az esetek nagy részében az eladók az illetőnek még a személyi igazolványát sem nézik meg. Ebben talán az is közrejátszik: a kereskedők örülnek, ha túladnak áruikon. Ha viszont a boltos az illetékes pénzintézetnél érdeklődik, akkor az a banktitokra hivatkozván a felvilágosítástól elzárkózik. Ezen valamilyen módon változtatni kellene, annál inkább, mert ennek olykor a bankok is szenvedő alanyai, hiszen egymást sem tájékoztatják. így van, aki többtől — fedezet nélkül — vett fel hatalmas összeget. Nevetséges vagy siralmas, hogy a bankok 5-10 ezer forint felvételéhez kezest, meg miegyebet kérnek, de tízmilliókat dobálnak. Jó néhány pénzintézet nem véletlenül ment tönkre. — Milyen lehetőségei vannak a rendőrségnek a gazdasági bűncselekmények felderítéséhez? — Ennek érdekében valamikor létrehozták a gazdasági rendészetet, majd megszüntették abban a reményben, hogy a gazdasági rendszerváltozással, a piacgazdaság térnyerésével a gazdasági bűncselekmények megszűnnek. Sajnos, ennek ellenkezője következett be, s így a rendőrség gazdaságvédelmi osztályait újjászervezték. A munkánk létszám, anyagi és technikai lehetőségei behatároltak. Ami erőnktől telik, megtesszük, ezért várjuk a lakosság bejelentéseit, segítségét. „Hutánpótlás” üvegesekből Szakmai tapasztalatcsere és továbbképzés Nyíregyháza (KM - K. J.) — A résztvevők alkotásaiból rendezett kiállítással fejezte be egy hétig tartó munkáját november 13-án a nyíregyházi művészeti szakközépiskolában lezajlott, „Hutánpótlás” elnevezésű üvegműves szimpózium. A harmincegy diák L átom a lát\’ányt a cukrászdában, hova is eltik- kadtan, egy pohár málnára tértem be (rum a zsebben). Idős, szakadt nő ül a sarokban, arca roggyant, szeme alja fekete-karikás, s lám, komoly munkában van ő: ölében barna műanyag szatyor, abban még vagy harminc összegyűrt zacskó, kivesz egyet, szétbontja, megnézi, újra összegyűri, visszateszi, másikat kotor elő, azt is megvizsgálja, csalódottan a helyére gyűri... Vajon én, B. P. dr„ mire gondolnék, hogyan gondolkoznám emez elmebeteg nő helyében? Hát... First of all, tudnám, hogy keresek valakit vagy valamit. Ebben a zacskóban, amelyet éppen most halásztam ki a mélyből, ott lapul a férjem, akit korán elvesztettem, ok— szakközépiskolások és főiskolai hallgatók Budapestről, Pozsonyból és Nyíregyházáról — és tizenegy mester közös tevékenysége eredményeként a találkozó ideje alatt megszülettek a vendéglátó intézmény új üveghutájának első termékei. tálán baleset vagy öngyilkosság vagy politikai golyó következtében, sose fogom kiheverni halálát... No de most! Most, ebben a zacsek- ban újra megtalálom!... Sólya Péter A zacskók K - - - - . Ä Nem, nincs benne semmi. Visszagyűröm. Keresek tovább. No végre, kezembe került a nejlonszatyor (persze maroknyira préselve, hogy elférjen a többi emlék és hiány között), amelyben fiamat látom viszont, aki a világ végére távozott évtizedekkel ezelőtt, nem ír, nem jön, él-e még, meghalt már?... Széthajtogatom a szatyrot: üres. Az együttlét kiváló alkalmat teremtett a szakmai tapasztalatcserére és továbbképzésre is. A tervek szerint a most első ízben életre hívott mester- diák szimpóziumot minden évben szeretnék megrendezni megyeszékhelyünk művészeti szakközépiskolájában. Nem adom fel. Tovább kotorász fonnyadt, csontos kezem a főzacskóban, a fiókzacskók között. Megvan! Ebben a koszos papírdarabban egykori önmagamat lelem meg, szép, ép lány ugrik majd elő belőle, ha végre széthajtom, aki szerencsés és sikeres élet elébe néz, tartós szerelem, hű férj, hálás gyermek, örömet adó munka lesz a része, s utána boldog, egészségdús öregkor... Ez is üres. Tovább kutatok, fel sem nézve — nem látom, hogy egy magas, fekete hajú író, B. P., kilép a cukrászda ajtaján, utolsóul is szomorú pillantást küldve felém és szatyraim felé. Hátha ma mégis megtalálom, amit és akiket keresek?! Törvény készül Vásárosnamény (KM - R. J.) — Az új vízügyi törvény tervezete volt a fő témája a vízgazdálkodási társulatok vezetői részére a hét közepén Vá- sáronaményban tartott tájértekezletének. A Környezetgazdálkodási Intézet, valamint a Vízgazdálkodási Társulatok Országos és Területi Szövetsége által közösen rendezett konzultáción Hecsei Pál főosztályvezető-helyettes, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium munkatársa ismertette azokat a várható változásokat, amelyek közvetlenül érintik majd az önkormányzatok és a területi társulatok vízgazdálkodással kapcsolatos tevékenységét. A tervek szerint a vízművek nagy része önkormányzati tulajdonba kerül, ami egyúttal azt is jelenti, hogy fenntartásukhoz és működtetésükhöz, illetve a mindenkor esedékes vízgazdálkodási munkálatokhoz az érdekelteknek közvetlenül, az eddiginél nagyobb arányban kell hozzájárulni. Általános véleményként fogalmazódott meg az önkormányzatok és mező- gazdasággal foglalkozók felé, hogy a feladatok elvégzésére, mint belvizes művek fenntartása, vízrendezés, védekezés, még mindig a 175 éves múltra visszatekintő vízgazdálkodási társulatok a legalkalmasabbak. Tárca Pénz az ablakban Balogh József A ligha kell ismételgetni: a múlt hét legfontosabb eseménye Borisz Jelcin magyarországi látogatása volt. Most már nem is annyira politikai töltete, hanem gazdasági haszna miatt, hiszen a milliárdnál nagyobb tartozás felét alkatrészekben megkapjuk, és aláírták a nullamegoldást, vagyis ők sem fizetnek a déli hadseregcsoport itt okozott káráért, mi sem fizetünk az itthagyott javakért. Tehát pénz az ablakban. Nem felejtettük még el, hányszor is volt napirenden 1991-ben Annus Antal altábornagy és a déli hadseregcsoportfőnökének tárgyalása, hányszor hangzott él, képtelenség megegyezni az oroszokkal, mert a környezetünkben okozott kárt nem ismerik el, s hiába vonultak ki 1991. június 16-án, hiába nevezhetjük azóta e napot függetlenségünk helyreállítása napjának, nem volt felhőtlen az öröm, mert ragaszkodtak egy jelentős ösz- szegű kártérítéshez. És még példát is hozhattak fel rá, hogy csak mi reni- tenskedünk, mások szó nélkül fizetnek. Itt mondta el, Szabolcs községben a Szent László ünnepségen Antall József miniszterelnök, hogy amikor Borisz Jelcin azt mondta: a németek is fizetnek, csak Önök nem akarnak, azt válaszolta neki: Önök elkövettek velünk szemben egy nagy hibát. Megszállták az egész országot, így az egész gazdaság tönkrement. Németország nagyobbik részét szabadon hagyták, ott virágozhatott a gazdaság, nekik van miből törleszteni. Feltehetően nem e szavak hatottak az orosz vezetőkre, amikor elismerték a nálunk okozott károkat és beleegyeztek a nullamegoldásba. Inkább azt írhatták javunkra, amit ugyancsak Antall József mondott Nyíregyházán az Országzászló téren a világháborúban elesett hősök emlékművének avatásán: ha leveszik a kezünkről a bilincset, örömmel nyújtunk békejobbot. Megtörtént. Az I. Országos Amatőr Tűzzománc Alkotótelep munkáiból nyitottak kiállítást a közelmúltban a nyírbátori Báthory István Múzeumban Elek Emil felvétele Kommentár Anyaságra tanítani Kállai János M élységesen megdöbbenünk, valahányszor eljut hozzánk a hír: ismét eldobta magától valaki újszülöttjét, épp hogy felsíró csecsemőjét. Bizonytalan az ember—bár ösztönösen elutasítja és -ítéli a kegyetlen cselekedetet—, hogy miként vélekedjen a szomorú „eseményről”. Nem ismervén a motívumokat, a szülő nő — gyakran lányanya — értelmi-érzelmi, fizikális, biológiai állapotát, talán jobb, ha a megvetés szavai helyett azon a kérdésen töprengünk: vajon maguk a vétkező nők megélhették-e, megkapták-e a szeretetet, a hozzáértő anyai gondoskodást saját életük indulásakor. Egyáltalán: tisztában vannak-e az anyasággal együttjáró feladataikkal, kötelezettségeikkel. Nyíregyházán a Sóstófürdői Anyás Csecsemőotthon dolgozói már hosszú évek óta azon fáradoznak, hogy a sopánkodás, szörnyülködés helyett tanító-nevelő munkával teremtsék meg az emberi élet esélyét a hozzájuk kerülő anyáknak és csecsemőiknek. Méghozzá akkor, amikor a legrászorultabb, legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak, amikor az együttes lefelé zuhanás, az „eldobás tardíciójának” veszélye fenyeget. Az elmúlt évtizedekben mintegy 2500 gyermekélet „megőrzését" segítették az orvosok, a gondozónők, az otthon teljes apparátusa. Támogatást kaptak kívülről is: lelkes pedagógusoktól, az átképző központfelzárkóztató, személyiségfejlesztő programjától. Konkrét eredményeikről számot tudnak adni. A közös erőfeszítésnek köszönhetően szépen fejlődnek a csecsemők, az anyák pedig pár hónap alatt eljutnak a főzés, a varrás, a takarítás, a viselkedéskultúra alapjaihoz, néhányan közülük folytatják megszakított iskolai tanulmányaikat. Az áldatlan helyzetből való kimozdulást ezek a „kis lépések” társadalmi szinten is megkönnyítik.
