Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-14 / 269. szám
ys ■ ■ ■ ■ ' < .. 4, ' A KM hétvégi melléklete A TARTALOMBÓL: ________________ 9 Tanúskodó dokumentumok ® Még fél a nép ® Kutyafejű tatár Kisarban © Barátok közt védtelen ÄktuaTis kérdések Mosolygó könyvtárosok Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Többszöri forduló után sikerült a városi-megyei könyvtár igazgatói posztját betölteni. Október tizenötödikétől Nagy László az intézmény vezetője. A fiatalember Borsod megyei születésű, Sárospatakon érettségizett 1970-ben. Számítógép-tervezői szakon tanult másfél évig Kijevben, majd Szombathelyen folytatta tanulmányait a tanárképző főiskola matematika—könyvtár szakán. Végzés után a főiskola könyvtárában dolgozott, majd tanított is. Közben elvégezte az ELTE informatika szakát. 1983-ban a Kossuth egyetemre került, onnan az Agrár- tudományi Egyetem könyvtárának igazgatói székébe. Itt sikerült egy funkcionálisan korszerű könyvtári rendszert létrehoznia. A szokásosnál részletesebb biográfiát az indokolja, hogy Nagy László elképzeléseire eddigi tanulmányai rányomják a bélyegüket. • Mit jelent az, hogy funkcionálisan korszerű? — Olyan számítógépes könyvtári rendszerről van szó, amely minden tevékenységet támogat. Minden könyvtári feladatot számítógép vezérel, következésképpen a könyvtárosok számítógépen dolgoznak. Mihelyt megfogalmazódik az olvasói igény, azonnal adat lesz belőle, amelyet a rendszer nyilvántart, s ha az igényt sikerül teljesíteni, azonnal tudjuk, hogy kit kell értesíteni. • Az Ön pályázata nyerte el a városatyák bizalmát. Vajon miért? — Előre kell bocsátanom, hogy csak az utolsó fordulóban pályáztam, amikor már nyilvánvaló volt, hogy az előző igazgató nem kap bizalmat. vetítő, vagyis úgy juttassa el a legfrissebb adatokat, ismereteket a felhasz- n á 1 ó h o z , hogy annak be se kelljen jönnie az intézménybe. Vagy csak azért, hogy részletesebben tudjon tájékozódni. • Nem túlságosan merész álom ez? — Nem. Természetesen a közel jövőben csak arra lehet számítani, hogy az intézmények, a fiókkönyvtárak tudják majd lehívni a nálunk lévő adatokat, később mindenki, akinek számítógépe lesz otthon. • Izgalmas jövő előtt állunk. Milyen a jelen? — A könyvtárban sikeresen működik a számítógépes kölcsönzési rendszer. Ez a magja annak, hogy a könyvtárosok megismerkedjenek az új technológiával, az új szemlélettel. Olyan adatbázisokat vásárolunk, amelyek tömeges felhasználókat feltételeznek. Pl. a hatályos jogszabályok gyűjteménye, az Országgyűlési Könyvtár sajtófigyelője, a Magyarországon megjelenő folyóiratok azonosítási lehetősége stb. Úgy gondolom, hogy lehet indukálni az igényeket. Arra törekszünk, hogy megmutassuk, mi mindenre képes a könyvtár, ezért olvasói igények alapján folyamatos téma- figyelést végzünk, de magunk is kezdeményezünk. • A technikai fejlődéssel nem személytelenedik el a könyvtár? — Azt szeretném, ha moAzért pályáztam, mert ebben a kettős funkciójú könyvtárban — megyei és városi feladatokat is ellát — láttam olyan lehetőségeket, amelyek megvalósulása esetén a város köz- szolgálati intézménnyé tehető. Természetesen csak akkor, ha az új információs technológiára támaszkodik. • Miért ilyen fontos ez? — A klasszikus közművelődési könyvtár funkciója mellé szükséges a városi információszerző funkció kialakítása. Főképpen azért, mert hiányzik egy olyan gazdag szakkönyvtár, amelyik ezt a feladatot felvállalná. • Pályázatában nyilván azt is megfogalmazta, hogy milyen — Ön szerint—az ideális könyvtár. — A könyvtár legyen része az országos és nemzetközi információs hálózatnak. Erre minden esélyünk megvan. Az országos hálózatba hamarosan bekapcsolódhatunk. A könyvtár legyen része a városi információs hálózatnak. Távlatban pedig legyen információközsolygó könyvtárosok, és nem hivatalnokok dolgoznának az intézményben. Az elszemélytelenedés valóságos veszély, de ez minden szolgáltató intézménynél fennáll. Ennek kialakulása nem az informatika rovására írandó, hanem annak a következménye, hogy kimaradt a könyvtáros szemlélet- módból — főképpen az itt is eluralkodó bürokrácia miatt — az olvasó. Ezen lehet, és kell is változtatni. Legyen idő az olvasókkal foglalkozni. A gépesítés csak eszköz, amely felszabadítja a könyvtárost. • A tizennégyezer beiratkozott olvasó szeretne könyvet is a kezébe venni... — A könyvtár költségvetése a következő évben — ismerve a lehetőségeket — nemigen növekszik. A könyvek, a különböző ismerethordozók árai viszont megtöbbszöröződtek. Erre számítva az állomány- gyarapításra fordítható keretet megnöveltük egymillió forinttal a bérmaradvány terhére. • Változtak-e az olvasói igények az elmúlt évek alatt? — Azt hiszem, végérvényesen oda az az idő, amikor regényért ment valaki a könyvtárba. A közművelődési könyvtárakban is megjelent a tényin- formációk iránti igény. Az olvasók jó része nem pusztán könyvért jön be hozzánk, hanem különféle információs igénye van, amelyeket nálunk szeretne kielégíteni. • Az elmúlt években a könyvtárban sokszínű kulturális élet zajlott. Mostanában mintha kevesebb lenne a rendezvény. — Azt szeretnénk, ha a könyvtár értékes kulturális törekvések mecénásává is válhatna, ha minél több ember kötődne az intézményhez. Ennek megvalósításához természetesen forrásokra is szükségünk van. De öt év alatt — ennyi ideig szól a megbízatásom — remélem, hogy ezen a területen is sikerül majd tenni valamit. • Köszönöm a beszélgetést. /Hí in* * ahogy mai mettéhfetünhi együ£ í J\/i írásá6an, úgy a CfaíériáSati is a r L- 80 éve lAfoíregyfiázán született Os- váth Imrére emlékezünk{. ifivelMagyarországon főleg a 30-as, 40-es években kész,ítette köztéri szobrait, nehéz művészetének keresztmetszetét adni. 31 galériában most Látható alkotásokat íPető János műgyűjtő segítségéveb mutatjuk be obva- sóinknak JL szépség, a fiarmőnia, a bágyság éppúgy febbebhető Osváth Imre szobraiban, mint az ironikus ábrázolásmód. Osváth Imre művei Fürdés előtt KM galéricT Magánvélemény csak módjával importálható Nem tudom, feltűnt-e a közéleti kérdések iránt még valamelyest érdeklődőknek, hogy egyre többször hallható a pi- rongatásnak is beillő politikai szlogen, amely úgy szól, a kívántnál kevesebb úgynevezett közvetlen demokráciával is be kell érnünk a jövőben, ha hasonlítani akarunk a fejlett nyugati országok demokráciáihoz. Még azt is hozzátette az egyik tiszteletre méltó és igen prominens személyiség, hogy a nyugathoz való csatlakozásunk fejében meg kell hozni ezt az áldozatot, mert csak így valósulhat meg nálunk is az a fejlett demokratikus intézményrendszer, amely ezeket az országokat a világ országainak példaképévé tette. így az említett közéleti személyiség, amelyhez hasonló nézetet mások megnyilatkozásaiban is felfedezhetünk. Ki találhat kivetni valót abban, hogy tanulnunk kell a demokrácia mindennapos tantárgyait, s ehhez bizonyosan nélkülözhetetlenek a külföldi „tankönyvek” is? De alighanem a demokrácia természetéből ered, hogy nem tűri el a mechanikus utánzást. Ugyanis az általunk követendőnek tartott és valóban a mienknél magasabb szintű demokráciák polgárai is folyamatosan arról panaszkodnak, hogy náluk sem minden tökéletes. Sőt, bizonyos eszközök átvételétől óvnak mindenkit, így bennünket is, mert a műszaki élet zsargonjára utalva, a tegnap, vagy tegnapelőtt technikáját nem érdemes, nem szabad átvenni. Ezért nem értem az olyan véleményeket, amelyek az önkorlátozó demokráciát hangoztatják, mintha csak így léphetnénk felsőbb osztályba a demokrácia soha be nem fejezhető nagy iskolájában. Nem értem, miért ne lehetne élettere és nagyon fontos szerepköre például a sokat emlegetett munkástanácsi, önigazgatási és egyéb, 1956-ban már csíráiban kialakult, helyi intézményeknek. Az állampolgár nem ruházhatja rá minden jogát az általa választott képviselőkre, különböző tisztségek viselőire, akik aztán helyette mindent elvégeznek. Vannak kérdések, amelyek közvetlen beleszólást igényelnek, s vannak olyanok, amelyekbe, úgymond, nem lát bele eléggé az átlag — nem mindenben szakember — állampolgár, nincs elegendő információja. Ezekben a végső döntést jobb az avatott politikusokra, szakemberekre bízni. Az állampolgárnak igenis joga van a demokrácia közvetlen gyakorlásához, amely nem merülhet ki a négyévenkénti országgyűlési és önkormányzati választásokon való részvételben. Így hovatovább eljutunk oda, hogy a kisember a porszemnél kisebb lesz az agyonmodernizált, agyonszervezett társadalomban. Az érdemi változás azonban óhaj marad, mégpedig jámbor óhaj, ha még azokat a demokratikus értékeket is akarva- akaratlan — a nyugathoz való igazodás jegyében — a lomtárba száműzzük, amelyek beváltak, a demokrácia életerejét sugallták, az állampolgárok fontosságtudatát, szerepét erősítették — volna. Nem csupán az említett munkás önigazgatási és joggyakorlási lehetőség, hanem számos más érték is halódik, vagy éppen gyanús a mai világunkban, ami magyar, ami nem más országból való tapasztalat. Napjainkban erősebb az utánzási hajlam és divat, mint az érdemi értékek keresése. Javában tart a látványos, olykor nem is pontosan értett, külföldi minták erőltetett magyarítása. Mintha a fejünk fölött valaki egy éktelen nagy turmixot keverne, mindenféle ízekkel, zamatokkal, s el akarja hitetni velünk, hogy abból lesz a korszerű magyar ital. És a saját ízekről, zamatokról meg is feledkezünk. Kár lenne értünk... Balázs Attila felvétele Nagy László Páll Géza
