Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-12 / 267. szám
HATTER A gázprogram keretében megkezdték a vezetékes gáz építését Szabolcsbákán Elek Emil felvétele Fényét vesztő ékszerdoboz Piackutató levelek a nagyvilágnak Béliekről Nyéki Zsolt Nyírbéltek (KM) — Tovább rontja a megyei munkanélküliséget tükröző mutatókat a Közlekedési Műszergyár Nyírbélteki Gyáregységének lassú leépülése. Az elbocsátások nehéz helyzet elé állítják a vezetőt és beosztottat egyaránt. Valaha a megye kis ékszeres dobozaként emlegették Nyír- bélteket. A rendezett településen fénykorában közel 500 embernek adott biztos megélhetési lehetőséget a gyáregység, mely legjobb időszakában 70 millió forintos nyereséget produkált. Ezzel szemben ma kényszerű karcsúsításokat él át a cég, decembertől csupán 100 fő alkalmazottja lesz. A telepen járva szemet bántóan zárják le a lakatok a feleslegessé vált műhelyeket. A 7~> ársonyneszek nélküli, ÍJ november éji csöndességben ment hazafelé, átvágva tereken, utcák árkain, pocsolyák csillagringató tükrén. Háboríthatatlannak tűnt a paplanok-takarók alá húzódott nyugalom, a fal felé fordulások világot kirekesztő tompultsága. Mi mást tehet ilyenkor az ember, mint hogy megforgatja magában a kimúlt nap történéseit, a munkát éppúgy, akár a mondvacsinált apro- pójú találkozásokat. Felhor- gadnak a kapott ütések, sajogni kezdenek a hebehurgyán kicsúsztatott mondatok, melyek közül akárcsak egy is fél évtizednyi tervezgetés, vágyépítgetés örömét képes lesöpörni egyetlen lendülettel. És még szólni sincs kihez. Se kóbor macska, se kutya, de még csak egy árválkodó éjjeli bagoly sem meresztgeti sárga lámpás szemeit a mélyfekete ég drapériájába. Kíméletlenül hidegre változott az idő röpke órák alatt. Megszaporázta lépteit, bor- zongva tűrte fel a kabátgallért, és az emelkedő lépcsőit már szinte két-három fokonvolt szocialista piac összeomlása különösen nehéz feladat elé állította az üzemet, mert még a békebeli idők beruházásánál a fejlett technológia li- cencének megvásárlásához az volt a feltétel, hogy Nyugat- Európába nem szállíthatnak terméket. A forgalom visszaesése a költségek szükségszerű csökkentését hozta magával, melynek legfájóbb lépése a létszámleépítés. A gyáregység igazgatói irodájában kötegnyi levelezés, iromány fekszik előttünk az asztalon, bizonyítván a partnerek felkutatásába fektetett munkát. Izraeltől az Egyesült Államokig szerte a világból érkeznek válaszok, eddig sajnos ajánlatok nélkül. — Októbertől három részletben újabb 63 ember elbocsátása vált elkerülhetetlenné — mondja Badarász László, a gyáregység igazgatója, — mivel a központ Budapesten október 2-án csődöt jelentett----------------Tárca ként vette. Az épület bejáratához érve kulcsért kotorászott, s éppen dugta volna a zárba, amikor észrevette a kaputelefon alatt meghúzódó, tömör- sötét csomót. Első pillantásra úgy tűnt, talán eldobott ruha vagy táskaféle vackolódott be a peremnyi födém alá, de egy moccanásnyi elmozdulás elég volt, hogy rájöjjön: valami „élet" kereshetett a zugban éjszakányi menedéket. Közelebb hajolt. — Egy varjú! Nagy testű, szomorú tollú madár — állapította meg majdnem közömbös bizonyossággal. De baj történhetett a szántóföldek éber és szorgos kutatójával, mert ahelyett, hogy tovalebbent volna a vizsgálódó tekintet elől, csak ült, félig leeresztett szárnyakkal, földre irányította vastag csőrét, és üresen nézett egy befoghatatlan pontot a csikkszemetes betonon. — Honnan kerülhetett ez be. Ami vitára adott alapot az, hogy fedezet hiányában nem tudunk végkielégítést fizetni a felmondás időpontjában. Azonban a gyár kötelezettséget vállal arra, hogy a felszámított törvényes kamatokkal együtt legkésőbb 1993. június 30-ig rendezi tartozását a munkavállalóknak. Ezt viszont a dolgozók elfogadhatatlannak tartották, fel- indultságuk érthető. December 1-vel a kapun kívül re- kedők között lesznek Bába László és Kaliba Miklós raktárosok is, akik nehezményezik az eljárást. — Idén februárban a központi főmérnökkel és munkaügyi vezetővel folytatott tárgyalás eredményeként egy megállapodás született arról, hogy az utolsó munkában töltött napon megkapjuk a végkielégítést. Ennek hiánya sokunk vállalkozási próbálkozását tette lehetetlenné. A munkások ezen kívül kiide? — motyogta magában a hazatérő. — Egyáltalán: hol lakik így télé lön, amikor sok ezernyi társával felhőként kavarogva a széljárta mezőkről bevágódik a város ember- szagú légterébe? Miért nincs a többiekkel, mit keres éjféli órán az ajtó előtt? Semmire sem talált választ. Csak állt, és kedvetlenül figyelte az állatot, vajon reagál-e a fölé magasodó emberhegyre. Múltak a percek, ám egyszerre tétován megnyílt a sárgásfehér csőr csontzárja: — Ugye nem vártál? — krákogta, hörögte karcosan a hívatlan vendég. — Régen készülök hozzád, de még csak most jött el az idő, hogy összeismerkedjünk. Én a te varjad vagyok. A te „soha már” madarad. Adj szállást egy éjszakára, ha nem akarod, hogy elűzhetetlenül beléd költözzek. Hatalmasan megriadt. Mozdult volna, hogy becsússzon a fogásolják a leépítés néhány döntését, többek között a megmaradó improduktív állomány túlzott részarányát. S most mit tehetnek? A Munka Törvény- könyve szerint a gyár alkalmazhat kötelezvényt későbbi időpontban történő fizetésre, de azt a munkavállalók megfellebbezhetik s munkaügyi jogvitát kezdeményezhetnek. Zárszóra sikerült elérni Olcsói Gábort, a KMGY vezér- igazgatóját, aki elmondta: szakértők szerint gazdasági megfontolások alapján már egy éve meg kellett volna hozni a szükséges lépéseket, amelyek mára elkerülhetetlenné váltak. A nem túl csábító vonzáskörzet ellenére még lát reményt arra, hogy megújított profillal sikerül befektetőt hozni Nyírbéltekre. Jelenleg két érdeklődővel folynak tárgyalások ez ügyben. közben mégis csak megnyitott ajtórésen, de megbénult a lába. Aztán a madár felé kapott, hogy elhessentse. Nem sikerült. A szóra fakadt vészhírhozó tompultságát egyszeriben a fenyegetés magabiztossága váltotta fel. — Igen — villant bele egyszerre a felismerés. — Ez a varjú tényleg hozzám jött! És felkavarodtak benne a nap közben lezajlott, kíméletlenül befejezett események. A kézlegyintéssel eltörölt, hosz- szadalmas készülődés napjai, hetei, évei, egy kikezdhetet- lennek hitt kapcsolat halálosan pontos lezárása. Az a mondat, az a néhány szavas kijelentés, mint egy tárt szárnyú, gyászfekete madár, ott körözött rémületteli feje fölött, és nem hagyta el akkor sem, amikor kimerültén álomba zuhant. Aranyló sárga, napraforgótáblán vágta magát keresztül. Gyorsan, hogy mielőbb szabadulhasson valamitől. De a kéklő ég tiszta magasában gomolygó károgás halálvirág-illatú szomorúsága vele maradt — immár örökre. Más nyelven beszélnek M. Magyar László r anulságosak azok a lakossági fórumok, amelyeken az országgyűlési képviselők is részt vesznek, hiszen a választópolgárok „testközelből” megismerkedhetnek a honatya érzés- és gondolatvilágával, eszmerendszerével. A minap például a „büntetőkamatról" rendeztek gyűlést Nyíregyházán. A közönség soraiból felszólalók felvázolták nehéz anyagi helyzetüket, a munkanélküliség és az áremelkedés okozta terheket, a magas rezsi- költséget. A kormánypárti képviselő nemigen érezhette át problémájukat, mert azon kezdett el meditálni, hogy mennyire zavaros a „létminimum alatt élő” kifejezés, s nem értette, hogyan lehet a létminimum alatt élni. Furcsállotta az állampolgárok elkeseredettségét is, mint bevallotta, ilyen támadásra nem számított, amikor a meghívást elfogadta. Az egyik demecseri asz- szony nem bírta tovább hallgatni a filozofálgatást, s felszólalt: „Hogy hogyan lehet élni a létminimum alatt? Meghívnám a képviselő urat egy vasárnapi ebédre, s akkor majd megtudná!" Valaki elkeseredésében a képviselő fizetésére is rákérdezett, de választ nem kapott.... Félő, hogy messzire szakadt választóitól ez a képviselő, nem ismeri az embereket aggasztó problémákat. Ma már nem elég az ország nehéz anyagi helyzetére makacsul hivatkozni, a terheket újra és újra a lakosságra hárítani, hiszen a tehertűr ő-képességnek is van határa. A kérdés csak az, hogy hol van. Am aki elsza- kad(t) a választóitól, erre sohasem fogja tudni a feleletet. A legkorszerűbb számítógépes szerkesztést is alkalmazzák az Agrogép Kft. nyírteleki üzemében a gépek tervezésénél Elek Emil felvétele Kommentár Ültess és terem Baraksó Erzsébet rt ignore Zolcsák, akit kJ konvejorkirályként mutat be a tévé, Dél-Ameriká- ba elkerülve megfogadta azt a brazil közmondást, amely szerint „Ültess és terem!” Elmondja, ez ösztönözte arra, hogy iskolát létesítsen azon a vidéken, ahol a tanulni vágyó gyermekek 45 kilométerre találhatták volna meg a legközelebbi oktatási intézményt. Amint kifejti, kiemelt jelentőséget tulajdonít az ismeretek megszerezhetőségének. Saját tevékenységében is meghatározónak minősíti azt, hogy Magyarországról egyebek között a képzettség, a szorgalom és a tudás fontosságát vitte el útra- valónak, tapasztalatai alapján pedig azt vallja; szükség van a kétkezi munkára is alkalmas ember szellemi fel- készültségére. Ezek a gondolatok motiválják, és a kérdésre, hogy mit hozott most haza magával, így összegzi a választ: a munka, a tudás, a becsületesség és a megbízhatóság az, amit az értékek rangsorában különösen fontosnak tart, ezt hozta. Ültess és terem. A szántóvető ember magától értetődően egyszerű és tiszta logikája ez, mely az élet bármely területére behelyettesíthető, és nem csak Brazíliában. Végezd el a munkádat, és meglesz az eredménye. Persze nem mindegy, milyen az a munka, hiszen az eredmény nagyban függ a munka minőségétől. Kell a szellemi felkészültség, ami egyfajta nyitottságot is jelent, készenlétet az új befogadására, ugyanakkor jelenti a nálunk még nem egészen meghonosodott nyugati (vagy éppenséggel keleti? — lásd Japán és a kistigrisek) típusú mentalitást és munkamorált, a munka kultúráját. A magyar ember, ha van értelme, tud és szeret jól dolgozni — nemegyszer hallhatjuk ezt vissza külföldről, a kint munkát vállaló magyarokról. Reméljük, a megyénk iparában most megjelenő Zolcsák úr is ezt fogja tapasztalni a cégnél dolgozók körében, és „ültetnek”, hogy teremjen. Nézőpont
