Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-11 / 266. szám
.■ jaat^C-ttjaJet,, HÁTTÉR E Mentőöv a kisfalvaknak A Jóléti Szolgálat Alapítvány pályázata a megyében Nyíregyháza (KM - Sz. J.) — A Népjóléti Minisztérium által alapított és az Európai Közösség Phare programja támogatását élvező Jóléti Szolgálat Alapítvány pályázatot hirdetett a hátrányos helyzetű régiók és kistelepülések önfenntartó közösségi szerveződéseinek támogatására. Az alapítvány pályázati céljainak megvalósításához a szaktárca Válságkezelő Programok Irodája 11 millió forinttal járult hozzá, mely a helyi önkormányzatokon keresztül kizárólag az észak- és kelet-magyarországi válságövezetekben induló pályázati programok támogatására használható fel. A Jóléti Szolgálat Alapítvány (JSZA) az új és működőképes aktív szociálpolitikai struktúrák meghonosítása érdekében olyan országos jelentőségű humán programok megvalósítását kezdeményezi és támogatja, melyek az ön- szerveződő közösségek aktivizálásán keresztül a társadalom szegénysorban élő, hátrányos helyzetű rétegeit hozzásegítik ahhoz, hogy belső erőtartalékaik mozgósításával, önmaguk erejéből teremtsenek egzisztenciát maguk és családjuknak. A szegénység ellen A helyi programok finanszírozására rendelkezésre álló vissza nem térítendő támogatás keretösszege 30 millió forint volt. Az egyes helyi közösségek által megpályázható legnagyobb támogatás összege 2 millió, önfenntartó regionális közösségi programok esetében 3 millió forint. A pályázat kiírója preferálja a kistelepülési, közösségi nonprofit jellegű szerveződéseket, melyek hozzájárulnak a szegénység és a munkanélküliség okozta súlyos egzisztenciális és szociális nehézségek csökkentéséhez, a cigány származású és a nem cigány lakosság foglalkoztatási lehetőségeinek javításához, a települések infrastruktúrájának fejlesztéséhez. Aktuális gondok Figyelemre méltó, hogy a pályázat a projekt teljes költségvetésén belül 10 százalék saját forrás felmutatását írta elő, mely nyert pályázat esetén apportként átmegy a helyi alapítvány tulajdonába. A támogatási összeget egy év alatt kell felhasználni, ez idő alatt a helyi programnak önfenntartóvá kell válnia. A kétfordulós pályázatra megyénkből 12 pályamunka érkezett. Érdemes átlapozni ezeket, ugyanis tanulságos képet kapunk kisebb-nagyobb településeink aktuális gondjairól, problémamegoldó képességeikről. Az egyik pályázó például a kultúrát, a cigányfolklórt, a társas együttlét lehetőségeit hívná segítségül. Ezt az ötletet más is felvetette, de a termelő tevékenység (teknővájás, fonás, üvegezés, képkeretezés) kiegészítésére használnák a népzenei képzést, az alkoholmentes klubot, az egészségügyi, bűnmegelőző előadásokat. Nekik ehhez épületre lenne szükségük. Egy másik elhatározás öt személynek adna munkát, válaszfallapot, födémbéléstesteket gyártanának és értékesítenének. Ők a betonkeverő gépnél kezdenék a fejlődést. Egy magánszemély seprűkötő üzem indításától reméli 12 cigány számára a megélhetés biztosítását. Ehhez felajánlja az IFA-ját és 600 öles kertjét. Egy önkormányzat komplex megoldáson töri a fejét: szeretetotthont létrehozni idősek számára, hosszú távú foglalkoztatási terepet találni a cigány munkaképes korúaknak a vályogvetés régi mesterségének felújításával, s pénzt kérnek erdőtelepítésre. Ez utóbbi tippre több önkormányzat alapoz, hiszen a sovány nyírségi homokon nemigen lesz virágzó magánmezőgazdaság... Ledolgozható hátrányok Van fantázia az önellátó kisgazdaságban, melyhez esti iskola kapcsolódna, így nemcsak a létfeltételek lennének meg, hanem egyúttal az iskolai végzettségből adódó hátrányok is „ledolgozhatok”. Az egyik falu vezetése az óvodás gyerekek körülményeinek javítását várja az alapítványtól, s közfürdőt szeretne létesíteni, egy másik a gázbekötés lakossági hozzájárulásának fedezését kérte. Mit tudnak Budapesten Ro- zsályról, Ököritófulpösről, Jándról? Bizonyára csak any- nyit, amennyi a pályamunkák bemutatkozó szakaszában fogalmazódott meg. A betűk mögött elkeserítő sorsok, a riasztó számok mögött több évtizedes települési lemaradás, a helyi jó szándékú tenni- akarásban az egyetlen lehetőség, amire önerőből futja. Az ilyen és hasonló pályázat pedig sok falu számára az utolsó remény. Talán sikerül valamit kifogni... Balázs Attila felvétele Művészetbarátok A Művészetbarátok Egyesülete november 12-én, 17 órától tartja soron következő összejövetelét Nyíregyházán, a TESZ megyei székházában (Luther u. 4.) A rendezvényen Bodnár Miklós A csend honában című verseskötetét mutatja be. A könyvpremierrel egyidejűleg Hajdú János festőművész minitárlatát tekinthetik meg az érdeklődők. Tárca A kkor osztozunk, apám? — vágott apja szavába türelmetlenül a fiú. „Osztozhatunk...” — préselte ki magából ezt a soha sem szeretett szót az idős ember. Sapkáját már rég levette. Szokása volt, ha „nagy dogokban” kellett dönteni, a kezében gyűrögette a kiszolgált jószágot. Valamikor, ha nem jutott kenyérre, mindig azt hallotta: „Kell a pénz a fődre!” Hat gyerek, hat nadrágszíjparcella. A juss mindegyiknek dukált. S milyen nehéz volt elosztani azt a néhány holdat! Mennyi vita, könny tapadt hozzá. Az addig egymást tisztelő és szerető testvérek között felütötte fejét a harag, a féltékenység. Jól nősült — mondták egykor. Az asszony hozott magával egy tehenet, s egy kisholdat. A háború után fellélegeztek. Pedig a földosztás újabb haragot szült, az enyém-tied, a rosszabb és a jobb megmételyezték az örömöt. Mire minden elcsitult, jött a tsz, semmivé vált életének eddigi értelme. A lovat sín>a vezette be a közös istállóba, hetekig hordta neki lopva a kukoricát. Elúszott minden. Ha véletlenül arra a táblára kellett menni dolgozni, ami az övé volt, belefájdult a szíve. Ismerte minden rögét, melyet verejtéke öntözött, a fasor minden fáját, melyeket istápolt. Hányszor ölelte át a mezsgyébe ültetett eperfát... Dolgozott, mert ez volt az élete. Nem a közösnek, nem az államnak. Magának..., a családnak. S most újra a sajátját tapossa a lába. S őfél, a terveitől, a jövőtől, az agyában szánkózó gondolataitól. Ereje fogytán, az idő meg- roppantotta derekát. Azt hitte, végre pihenhet. Döntött, bármilyen erős is a késztetés, neki nem kell egy öl sem. A visszakapott tíz holdat felosztja a gyerekei között. Csakhogy, a lánya a városban él, még haza is ritkán jár. Az egyik fia gépkocsivezető, a másik tanár, ki fog vetni, aratni? Eszébe jut: unokái milyen undorral dobták el a kapát, ha a háztájiban segítettek. S most robbant a bomba. A sofőr fia munkanélküli lett. O jött el, osszák el a földet, mert gazdálkodni akar. A sapka már rég a térdén pihen, keze az asztalon dobol. Nehéz eldönteni, mit cselekedjen. A juss mindenkinek jár. Gondolatait felesége zsörtölődése sem tudja megzavarni. „Ami jár, az jár!” —szavai visszacsengenek a tisztaszobában. Nézőpont j Tízóraira várva a nyíregyházi 3. sz. iskolában , Balázs Attila felvétele * VM'-j Kommentár Szereptévesztő tehetségek Cselényi György ■\ jéhány neves ember, iV főként a színpadi sikerein annyira felbuzdult, hogy hajlamos volt azt hinni: neki minden menni fog. Talán ennek köszönhető, hogy híres humoristánk polgármesterséget vállalt, a népszerű színész annak idején kisgazda színekben indult a választásokon, s hasonlót tett egy elismert újságíró is. Valaha egy sztár beatzenekar tagjai is remélték, ha a hosszúhaj-őrület közepette kopaszra nyirat- koznak, fiatalok tízezrei teszik ugyanazt. Tévedtek. Szomorúan kellett tapasztalniuk, azért, mert az emberek elfogadják, sőt szeretik egyéniségüket a színpadon, a filmvásznon, vagy az újsághasábokon, az még nem jelenti azt, hogy támogatják, mint egy közösség képviselőjét, gondok-ba- jok orvosolóját, törvényhozót, vagy mint divatcsinálót stb. Igaz, a humoristát megválasztották polgármesterré, de egy idő után kénytelen volt rájönni, a visszásságokat könnyebb kinevettetni, s a jó poénért tapsot kapni, mint a dolgokon érdemi és pozitív módon változtatni. Természetesen a talentumukat nem vonom kétségbe, hiszen miért ne lehetnének ők olyan bölcs politikusok, mint X., Y. vagy Z., s az efféle versenyben miért ne indulhatnának? Én csupán a túlzott magabiztosságot, a ki, ha én nem(?), mindannyiunk által jól ismert, de sokunkban antipátiát kiváltó magatartásformát, mint jelenséget helytelenítem. Olcsó boltok Nábrádi Lajos rp gyre több kis- és H nagyüzem nyit saját boltot megyénkben is. A minap adtunk hírt arról, hogy az egyik ruhaipari szövetkezet boltot rendezett be a megyeszékhelyen, s mivel főleg női ruhákat árulnak itt, találóan Kishegyednek keresztelték el az üzletet. Friss a hír, amely szerint a közeli hetekben megyénk ipari szövetkezetei közös boltot, pontosabban üzletházat ad majd át Nyíregyházán. E hírnek azért is örülhetünk, mert az új üzletházban minden portéka olcsóbb lesz, mint a nagy áruházakban. Boltokból nincs hiány, sőt többlet van megyénkben is. A számszerűség azonban nem fejez ki mindent, a témát több szempontból kell megközelíteni. Az azonos áron árusító új vegyesboltoknak és a viszonylag olcsó palackos italokat árusító boltoknak aligha örülhetünk teljes szívünkből. A szaporodó diszkontáruházak ellen viszont aligha lehet kifogásunk. Nyírtelektől Mátészalkáig számos diszkontáruház kínál a boltinál olcsóbb alapvető cikkeket. Egyik gyárnak, üzemnek sem csinálunk ingyenreklámot, de a mátészalkai optikai művek saját boltját megemlítjük: ebben a saját boltban vízórákat is árulnak termelői áron, s a vízórák iránt most nagy a kereslet. Az ipari szövetkezetek megyénkben ruhát, cipőt, s különböző használati cikkeket gyártanak. A leendő nyíregyházi boltjukban akár 10-20 százalékkal is olcsóbban árulnak majd, mert áruikat nem kell a fővárosba, vagy külföldre szállítani. Megoldódhat vagy enyhülhet értékesítési gondjuk, nem kell benzinre milliókat költeniük, és mi vásárlók is jól járunk. Hogy a saját boltok letörik a nagy áruházak árait, hogy csökkentik az ottani forgalmat? Üsse kő... Ez a verseny. Furcsa egy világ Balogh Géza felvétele
