Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-09 / 239. szám

1992. október 9„ péntek HÁnÉR Thalia a vidéki színpadokon Nem szívesen vállalnak távoli fellépést A napsugár fiúk előadása Mátészalkán Simor Ottóval és Bárány Frigyessel Balázs Attila felvétele Mátészalka-Vásárosna- mény-Kisvárda (KM - Bod­nár István) — Megyénkben nemcsak a kőszínházzal és társulattal rendelkező Nyír­egyházán, hanem más váro­sokban is rendszeresen ré­szesei lehetnek a nézők az előadások röptető varázsá­nak. Sőt! Több városban már hagyo­mánya van az olyan színházi sorozatnak, amely magas mű­vészeti színvonalat képvisel. A színházak számára is nyo­masztó körülmények között sikerül-e a végeken az idei évad megszervezése? — ér­deklődtünk néhány művelődé­si központban. Színház a végeken Mátészalkán Pantokai Gá- bomé színházszervező el­mondta, most sokkal nehezebb volt a szervezés, hiszen a tájoló színházaknál is sok a bi­zonytalanság. Nem is szívesen vállal a legtöbb színház olyan távoli utat, mint Mátészalka, ráadásul a díszlet és a sze­mélyszállítás ára is többe kerül. Százötvenezer forint alatt szinte már nem is „kap­ható” produkció, ami érthető­en a színházi jegyek árának növeléséhez vezetne. Ez pedig igen kockázatos, hiszen talán ebben a térségben legnagyobb a szegénység, munkanélküli­ség: kevesen engedhetik meg maguknak a színházat. Ennek ellenére nem mond­hatnak le a bemutatókról, hi­szen nagyon sokan nem is jut­nának közelébe másképp a színháznak. EZért, ha ritkáb­ban is, de mindenképpen lesznek előadások. Az évad­nyitót október 27-én tartják majd Móricz Rokonok című bemutatójával. Ezt követően az Egri Színműhely egy korai Sütő An áras-darabot, á Vidám sirató egy bolyongó porsze­mért című művet viszi majd színre Szálkán. Szeretnék a Hegedűs a háztetőn sikerda­rabot is megszerezni. Az Anti­goné és a Rómeó és Júlia című darab is szerepel még az idei tervek között. Beregi bemutatók Nem engedheti meg magá­nak a vásárosnaményi műve­lődési központ az olyan pro­dukciót, amire esetleg ráfi­zetne, ezért elsősorban azokat a társulatokat keresik, ame­lyek kockázatot is vállalnak, beérik azzal, hogy bevételi részesedéssel fizetnek. Sajnos, ilyen kevés akad, inkább csak alkalmi társulatokra számít­hatnak. Ezért az idén nem lesz annyi bemutató Bereg fővá­rosában, mint tavaly — tá­jékoztatott Nagy Ferencné előadó. Egyelőre még az idei évben gondolkoznak, és úgy néz ki, csak gyermekelőadá­sok lesznek. A premiert ok­tóber 9-én tartják a Te is tu­dod, én is tudom című produk­cióval, amelyet egy pesti ki­sebb társulat mutat be. No­vember 19-én pedig a Mátyás király meg az ördög című me­sejáték várja majd a legkiseb­beket. Bérletsorozat Kisvárdán Kisvárdán a művelődési központban, ahol már kiala­kult jó módszer szerint — profi módon — folyik a szer­vezés, a siker kulcsát most is a bérletekben látják. Az idén is nyolc bérletsorozatra sikerült nézőt toborozni, a három kö­zépiskolai és öt általános isko­lai bérlet mintegy 3-3500 nézőt jelent. A dolog szép­séghibája, hogy felnőttbérlet egy sincs. Mindegyik bérlet öt előadást kínál, változó szín­vonallal. Kisvárdán is érzik, hogy sokba kerül egy rango­sabb színház vagy előadás, ezért alkalmi társulatokra is számítanak. A premier októ­ber 13-án lesz Sütő András Advent a Hargitán című, lé­lekhez szóló, szép bemutatójá­val. November 9-én a Man­dala színház adja majd elő a József és a bűvös kabát című zenés játékot. Az egyenlőtlen színvonal mellett Kisvárda lehetősége és erőssége viszont a határon túli színházakkal való jó kapcso­lat. így több produkciót is ezek a társulatok mutatnak majd be. Jósavárosi szüret szombaton Nyíregyháza (KM) — Egész napos szórakozást ígér szombaton a jósavárosi szüret a művelődési házban, és a Jósa András iskolában. Reggel ki­lenckor zenés jelmezes felvo­nulás lesz lovasfogatokkal és népitáncosokkal. Tízkor kez­dődnek a gyermekfoglalkozá­sok. A felnőtteket 11-re vár­ják. Ekkor kezdődik a saját termésű borok minősítése és díjazása, párviadalokat ren­deznek rönkhajításból, ujjhú- zásból és szkanderbŐl, s ami­kor a jókedv már tetőfokára hág, lehet nótázni. A termé­szetföldrajz és néprajz iránt érdeklődők a Hegyaljával is­merkedhetnek meg, a tánc­házban pedig szatmári tánco­kat tanítanak. Délután fél háromkor az iskola tornatermében fellép a Jósa gyermeknéptánccsoport, a tanári énekkar és a Kabalás néptáncegyüttes. A szüreti mulatság este hétkor veszi kezdetét, ide várják az iskola öregdiákjait, a szülőket, a ta­nárokat és a hozzátartozókat. Az iskola aulájában a palotás után diszkó, az ebédlőben country kocsma nyílik a Don­gó együttes közreműködé­sével. _________Tárca__ rí emmi különös nem volt a kJ Reuters-fotón, nem is igen azok közül való, amikről azt szokták mondani, bejárta a világot. Mégis, valamiért annyira megdöbbentett, hogy az emlékezetemben új­rafényképeztem. S vala­hányszor a délszláv há­borúról jönnek a hírek (szinte idehallik a gyil­kos puskaropogás), anynyiszor felbukkan a kép. Előtérben három fiúcs­ka. Szarajevói szimbólumok. Az elsőnek derékig látszik a t^ste, valami ócska felnőtt­ruha van rajta. A többiek fi­atalabbak, félénken kukucs­kálnak ki társuk mögül, csak az arcuk villan elő a szétlőtt házak lehangoló díszletéből. Mindhárman torz vonásokkal vigyorognak, korai kamasjo- san, ámi bizonyára nem a helyzetnek, hanem a fotóri­porternek, ■ az ~ objektívnek szól. Kezükben puska, kiász­szikus tartásban, szorosan fogják, mint egyetlen biztos­ba kapaszkodnak, kifehére- dett ujjal markolják. Hogy hívnak benneteket? Egyáltalán tudtok-e beszélni, nem némított el titeket a borzalmas szédület? Ezek ott, amit szorongattok, igazi, vagy játék...? Kenyeret et­tetek-e mostanában? A csa­lád megvan még? A házatok áll? Mit sikerült felkapnotok futás közben, srácok, bele­csempészni valamelyik mene­külő batyuba? A repülőt, a kédveríc matchboxot, egy darabka legót — óh, az a sza­bályozott, megtervezett, ' ki­számítható világ! Takarót, meleg ruhát kellene külde­nem nektek, de olyan elfog­lalt vagyok, tudjátok rohan­gálok fölösleges, ostoba ügyekben. Veszekszem a saját fiammal, miért piszkítja be a ruháját, meg hogy mindig lemorzsáz, meg már me­gint azzal a nyomorult géppisztollyal játszik, a kommandóssal... Ha le­hajtjátok a fejeteket va­lami vágyott puhára, dü­börög-e ágyúdörej a fü­letekben, hunyt szempilláitok mögött rúgdossák-e az ajtó­tokat, lépnek-e a játékaitok­ra, a könyveitekre durva ka­tonacsizmák, beköltöztek-e a kuckótokba a halált osztók? Pincében laktok? Hunyo­rogtok a fényben, sápadtnak látszotok. Jót tenne nektek egy sugámyi adriai napfény, a' kéklő hegyek látványa, a teiigersós' levegő, egy ha­jókirándulás, égy felhőtlen nevetés. Egy kis balzsamos béke. • ■ Szőke Judli Puskák és fiúk Rokonok a színen Ünnepi Móricz- bemutató Nyíregyháza (KM) — Ma este ünnepi eseményre kerül sor a Móricz Zsigrnond Szín­házban. Díszelőadás kere­tében kerül színre Móricz Rokonok című drámája. A „panamák lápvilágát” bemu­tató darab elsősorban aktuali­tásával lepi majd meg a nézőt, hiszen számtalan benne meg­fogalmazott jelenség újra él ma is. A közelmúltban zajlottak le azok a megemlékezések, ame­lyek a nagy író halálának ötvenedik évfordulóján az életmű legfontosabb ered­ményeit elemezték. A színház a Rokonok bemutatásával em­lékezik névadójára. Teszi ezt egyetlenként az országban, hiszen a magyar színházak megfeledkeztek Móriczról. A díszelőadás vendégeit és a darab későbbi megtekintőit remélhetőleg nem zavarja majd ez a feledésbe kénysze- rítettség, hiszen minden mű a közönségben alakítja ki érté­keinek határait. A Rokonokat Schlanger András rendezte, a főbb sze­repeket Gados Béla, Hetey László, Kocsis Antal, Zubor Ágnes, Gáb'os Katalin alakít­ják. Kelet-Magyarország 3 Közös felelősség Mező Éva A közös felelősség egy minisztériumi körlevél szerint az ifjúság testi fej­lődésére és egészségére vo­natkozik a mindennapos testnevelés bevezetését cé­lozva. A testnevelés órák számát úgy kell növelni — mondják —, hogy az adott osztály heti óraszámát az iskola ne emelje. Ezenkívül ne vegyen el órát a magyar, a matematika, a történelem tárgyaktól. Marad tehát az ének, a rajz a korrepetálás. Itt kerülnek dilemmába az iskolák: testileg fejlett vagy kiművelt emberfők? Mert nem kétséges, az utóbbira is szükség van. A nagy iskoláknak, ame­lyekhez tornaterem, sport­udvar, netán uszoda is tar­tozik, könnyebb a helyzetük. De mi lesz ott, ahol még tor­naterem sincs? A kor­mányprogram a sportléte­sítmények fejlesztését is cé­lul tűzte ki, de az nagyon valószínű, hogy egyszerűbb az óraszámot emelni, mint egy tornatermet felépíteni. Vdinéi többet gondolko­dom a dolgon, annál inkább nem hagy nyugodni a cím: felelősségünk közös. Mert igaz, hogy a gyermekek fáradékonyak, nincs álló- képességük. Ám mindezért csak az iskola a felelős? Reggelente autók sokaságát látni az iskolák előtt. A buszmegállóban is várakozó diákok. Ha csak egy megál­lót is kell menni, inkább busszal, de nem gyalog. Közben pedig kesereg a szülő: drága a benzin, rom­lik az életszínvonal. Ha ezeket a reggeli, esti gyalog­lásokat beszámíthatnánk, amit a gyerek az otthona és az iskola között megtehetne, abból hány testnevelés óra jönne ki ? Az ifjúság testi fejlődését, egészségét ne csak az is­kolán kérjük számon! Le­gyen ebből olyan tudatosan szervezett társadalmi prog­ram, amilyet a fejlett Eu­rópában már régen kifej­lesztettek. S kívánom, hogy erre az útra ne az elsze­gényedés, hanem a bölcses­ség vezessen. Forró hangulatú koncerten mutatkozott be a nyír­egyházi közönség előtt a Hungarian Jazz Super­group. Képünkön Babos Gyula gitáros Balázs Attila felvétele Kommentár ____________________ Főállású anyaság Baraksó Erzsébet 5 okán állítják, hogy más­ként nőttek fel a gyere­kek azokban a hajlékokban, ahol a mama nem járt el dolgozni hanem otthonma­radt, nevelte a gyerekeket, és gondoskodott a családi harmónia megteremtéséről. Az utóbbi időkben kevés családban engedhetik meg ezt maguknak, ha a férjek keresete általában nem elég az egész család megélheté­sére, és a mai igények sze­rinti kiadások miatt szük­ségesnek tartja a család az anyák munkába állását is. Van azonban más ok is, mégpedig az, amire az el­múlt évtizedekben gyakran hivatkoztak, hogy a nőnek is joga van bármilyen pályán a rátermettségét bizonyítania. Valóban, sok nő felveszi a versenyt tehetségben, mun­kabírásban, precizitásban a férfiakkal, de sokan szíve­sebben lennének főállású anyák, ha az anyagiak azt lehetővé tennék. Az anyák nagy létszámú foglalkoztatása számos nem­kívánatos jelenséggel is együtt járt. Itt csak a célta­lanul csellengő, kulcsos gyerekeket említjük, akiket az utca nevelt, vagy a szét­esett családok tragédiáit — a vesztes mindig a gyermek. Fontosabbnak minősült az állás, a munkahely, veszített tehát rangjából az anyaság, aminek itt a következménye: fogy a nemzet. Újabban gyakran kerül előtérbe ez a kérdés a köz­életi fórumokon. Az egyik, szociálisan különösen érzé­keny politikai szervezet vá­lasztási programjában ki­emelt helyet kap, hogy fel­lépjenek a főállású anyaság intézményének visszaállítá­sáért, ha az édesanya több gyermeket nevel. Tudjuk, ehhez jelentős pénzforrásra lenne szükség, ami jelenleg nincs. Mégis, talán nem elképzelhetetlen, hogy visz- szakapja rangját a főállású anyaság, ami azért is niég- hyugtató volna, mert stabil jövedelmű és boldog csalá­dok alkothatják egy har­monikus társadalom alap­ját. Nézcj^ónt^

Next

/
Thumbnails
Contents