Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-31 / 257. szám

1992. október 31. ________________________________________________________________________________ Xgkt-Maqi/arország hétvégi mettíkfete j 1 1

Balogh Géza

K

i ne kóborolna szívesen a székelyek között? Ám manapság nemigen vagyunk mi, magyarországi magyarok szívesen látott vendégek Romániában. Ha bármely ikőnket meglátnak a románok— tisztelet a kivételnek — nyomban kémet, diverzánst, határ- revíziót követelő ellenséget látnak bennünk.

így aztán maradunk itthon. Leteszünk a székelyek meglátogatásáról. S vigasztaljuk magunkat: majd jönnek még békésebb idők, különben is, messze van Székelyföld.

Ez utóbbi állítás azért nem egészen helytálló. Mert én tudok egy székelytclepülést, mely Nyíregyházától alig húsz kilométerre található. Igaz, jelentősége nem vetekedhet Marosvásárhellyel, Sepsiszentgyörgyel, vagy Csíkszeredával, de e faluban is ugyanolyan székelyek élnek, mint az Olt mentén, vagy a Hargita lábánál.

Persze, sokan már kitalálhatták a nevét: Székely. Mely a kutatók szerint a három vármegye maradékából összetákolt mai megyénk egyik legöregebb települése, melynek neve a székely népnév, az egykori gyepűvédő őrség lakóhelye emlékét őrzi. Tizedik századi eredetű, azaz... legalább ezeréves!

Iszonyúan nagy idő ezer esztendő, ha belegondol, teljesen elkábul tőle az ember. Hogy mást ne mondjak, csak kétszáz évvel később fognak I a párizsi Notre Dame, háromszázzal a reimsi székesegyház, négyszázzal pedig a londoni Westminster apátság építéséhez. S hogy közelebb jöjjünk, az annyiszor megcsodált budai várat is IV. Béla idején kezdték alapozni, amikor a tatárok pusztítása után megindult az ország újjáépítése.

Szóval így jáijunk-keljünk mi a székelyi utcákban! Gondoljunk arra, hogy Buda, vagy Pest legfeljebb egy néhány kunyhóból álló halásztanya lehetett, amikor Székely már javában létezett... de azért ne csak a múlton mélázzunk, hanem a szemünket is tartsuk nyitva. Nem azért, mert bármelyik pillanatban elénk bukkanhat egy középkori templom, vagy palota, de bármelyik pillanatban elütheti az embert egy veszettül száguldó gépkocsi.

A falun vezet át ugyanis a

4. számú főútvonal, melynek, különösen ezen a szakaszán, annyi a kanyarja, hogy a szabályozás előtti Tisza is nyugodtan megirigyelhetné. Néhány székelyi természetvédő joggal mondhatja: bizony

jobban járunk, ha Széchenyi, meg Vásárhelyi ma születik. Mert ők biztos megzabolázták volna ezt a veszedelmes utat.

— Hol vannak ma Széchenyi, vagy Vásárhelyi formátumú emberek? — mereng el egy pillanatra Moldvay László, Székely jegyzője, majd így folytatja:

— Szerencsére azért még nélkülünk is biztatóan alakulnak a dolgok. Ha igaz, valahol itt, Székely meg Ramo- csaháza határában megy el a tervezett autópálya az ukrán

határnak, így nem kell már talán sokáig rettegnünk az orosz, meg román kamionoktól, az almát szállító magyar teherautóktól.

Bár ami azt illeti, ez utóbbiak jóval kevesebb gondot okoztak az idén a székelyiek- nek. Mégsem boldogok, hiszen az almát szállító konvojok elmaradása azt jelenti, hogy az itteniek sem tudnak mit kezdeni az almával.

„Na, eladtad már!?” — így kezdődik ma majd’ minden szabolcsi községben az emberek párbeszéde. És senki sem kérdez vissza, hogy „most mire gondoltál?” Minek is kérdeznék, hisz úgy is tudja mindenki, hogy egészen a legutóbbi időkig az alma volt a faluban az igazi — divatos szóval élve — húzóágazat.

Miből él hát akkor a székelyi ember? Ez bizony fogós kérdés, legjobb, ha a polgár- mestert kérdezzük erről. Szőke Sándort az általános iskolában találjuk, hiszen a polgármester egyben „tanító úr” is. S miután tősgyökeres székelyi, tudnia kell a választ.

— Őszintén megvallva, sokszor én magam sem tudom — feleli a kenyérgondokat firtató kérdésre. — Egyetlen szerencsénk van... pontosabban kettő. Hogy nálunk — leszámítva egy-egy rövidebb időszakot — mindig is kimondottan jól dolgozó termelőszövetkezetek voltak; a másik meg a helybéli emberek munkaszeretete. Akik, ha megfizetik őket, ma is puszta kézzel elhordanák a határ legmagasabb hegyét.

Erre azonban ma aligha van szükség. Sokkal inkább az iparvidékekről kiebrudalt székelyiek gondjainak enyhítésére. Itt ugyan nem éri el a munkanélküliek aránya a megyei átlagot, de számuk már így is hatvanra rúg. Van köztük olyan család is, melynek tagjai már jó húsz éve Pesten élnek, de most ki akarják toloncolni onnan őket.

— A székesfőváros polgár- mesteri hivatalától kaptunk nemrég levelet, hogy gondoskodjunk egy székelyi család elhelyezéséről, mert az ottani lakásukból kiköltöztetik őket. A jogi hercehurcát most hadd ne ecseteljük, az eljárás a felháborító. S egyben veszedelmes tendenciákat sejtet. Azok a tízezrek, akik felépítették Budapestet, most feleslegessé váltak. A polgármester, meg a jegyző kemény szavait sokan mások is osztják. Legfeljebb akkor enyhül a szigor, ha az elmúlt esztendő helyi eredményeire terelődik a szó. Mert itt, a rendszerváltás óta több minden történt, mint korábban együttvéve, állítják. Járdákat építettek, rendbetették az egészségházat, a községházát, jövőre hozzák a gázt, a telefont, hozzálátnak a falu útjainak rendbetételéhez. S aminek szemtanúja mindenki, folyik a település legjelentősebb épületének, a volt Orosz-féle kastély renoválása.

Valóságos csoda ez. Nem tudom, van-e még a Tiszán innen olyan község, ahol negyvenöt óta nem épült általános iskola, Székely mindenesetre közéjük tartozik. Az osztályok egy része szanaszét szórva a faluban, másik része pedig itt, a kastélyban. A háborús pusztítás után valamikor a hatvanas évek legelején jutott rá némi pénz, meg most, majdnem négy millió.

Rá is fér az öreg házra, mely a környék talán legértékesebb épülete. Még valamikor a XVHI. század derekán épült, amikor kifáradt már a rokokó a túldíszített cirádáival, s beköszöntött a copf, a maga egyszerűbb, tisztább formáival. A Zoltánok — a falu egykori legnagyobb birtokosai — is ezt a stílust választották, megtetézve ezt a falusi udvarházak kedélyével. Itt, a kastély szomszédságában lakik a falu idős, köztiszteletben álló polgára Sipos József is. Annak, hogy idős, nagy a jelentősége ám, hiszen van egy fiatalabb Sipos József is, aki a vendéglátónk fia, s Nyíregyházán dolgozik, így akár ismerhetjük is.

Minderre figyelmünket lent, a pincében hívja fel „idős Sipos József’, ahová — talán ki is találhatták — bomézőbe mentünk.

Szép, szabályos rendben

hat, vagy hét hordó, a legtöbb oldalán sűrű, fekete hab. Azokban még csak most forr a bor, de a hetedikben már letisztult a nedű. Sárga aranyló lé csurran a kancsóba, majd később fent, a konyhában a pohárba. Nem sok fogy belőle, mondhatni semmi, hisz hétköznap délelőtt vagyunk, dologidőben, de az illata is eltölti az embert. Pláne, ha közben idős Sipos József szavait szemelgeti.

— Nem mondhatok én erről a faluról semmi különöset, hacsak azt nem, hogy a benne élők mindig is nagyon szerették a munkát — emeli koccintásra a poharát. — Nem ijedtek meg ettől a sovány, nyírségi domboktól sem, mindig megtalálták a módját, hogyan békítsék meg a homokot. Az én fiatalkoromban például csillagfürtöt vetettünk az első évben, majd beszántottuk, így trágyáztunk. Aztán jött a rozs, a krumpli. A kötöttebb talajon pedig a búza.

Ezekre meg jöttek a szegény, távoli iparosok. A rostások, az ablakosok, a drótosok, a mészégetők. Furcsa módon, legtöbbjük éppen a Sipos-portán találtak éjjeli menedékre.

V

agy nem is furcsa módon? Az idős gazda borát kóstolgatnám... meg tudom érteni őket. Akik rég nem jönnek már ugyan, néha azért feltűnik még egy-egy mai utód. Egy- egy városi vigéc, kéményseprő, vagy éppen...újságíró.

S elviszik Székely jó húrét a világba.

A gyepűvédő székelyek földjén

'•^r"rTTTiiir'mtTr^mfriTinaomiMr''rr~TiiMiTiiinfmTBimiMBMnMimnr~iririiniffiTT~ -Tr'~- • —ír— t ~ ■ -~r r • -hB

A SZERZŐ FELVÉTELE