Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-31 / 257. szám

1992, október 31,, szombat * HÁTTÉR A privatizáció centrumában A Centrum bezárásának még csak a gondolatát is elvetették Nyíregyháza (KM — Ko- váts D.) — A vásáriók és já­rókelők csupán azt látják: a megyeszékhely központjá­ban átalakul a Centrum Áruház külső-belső arcula­ta. A kirakatok helyét apró üzletek veszik át, beiül is sok a változás. Eközben folynak a tárgyalások e nagy múltú áruház jövőjéről. A közel­múltban itt járt Sarlós Péter, a vállalat privatizációs bizto­sa, a jelenről, s a hogyan to- vábbról beszélgettünk. Még a múlt év decembe­rében elindult egy folyamat, melynek eredményeként a Centrum Áruház Vállalatból megalakult a Centrum Áru­házak Kft. 25 önálló egy­séggel, amely három önálló áruházra épül Nyíregyházán, Békéscsabán és Székesfehér­váron. — A Nyírcentrum Kft. előtt két lehetőség állt január else­jével: vagy az áruforgalom növelésével biztosítani a gaz­daságos működést, vagy a bel­ső tartalékok és lehetőségek kihasználása révén. Az utóbbi látszott kivitelezhetőbbnek, ezért is fogadja újszerű kép a vásárlókat: más kereskedők is megjelentek az épületben bér­leti díj fejében. Ez tekinthető a taktikai lépésnek a felszínen maradáshoz, a stratégiainak pedig, hogy a Nyírcentrum törzstőkéjének 81 százaléka a Centrum Áruház Vállalaté, 17 százaléka a helyi önkormány­zaté és 2 százaléka a dolgozó­ké lett — vázolta a helyzetet Sarlós Péter. — Mivel a válla­lat megszűnik, üzletrészét névértéken meghirdette el­adásra, de jelentkező nem volt. A második meghirdetés után már három jelentkező neve „szerepel a kalapban”, a leg­jobbat terjesztjük majd az Ál­lami Vagyonügynökség elé. — Ók is névértéken veszik meg a vállalat üzletrészét? — Névérték alatti ajánlatok ezek. De nemcsak az ár a lé­nyeges, hanem az is, hogy le­hetőleg a profil és a dolgozók megmaradjanak. — Ezek szerint a dolgozók létbizonytalanságban érezhe­tik magukat? — Nem, s nem is így ve­tődik fel a kérdés: a stratégia és taktika lesz az év eredmé­nyének függvénye, tehát ha egyik jelentkezőből sem lesz vevő, akkor sem merül fel az üzlet bezárásának gondolata. Mert az nem elhanyagolható tényező, hogy a Nyírcentrum hitel és adósság nélkül műkö­dik, s ez reményt ad arra, hogy eredményes lesz a gazdál­kodás. Ez közös érdekünk, hiszen eladni csak jól működő dolgot lehet. Az itteni me­nedzsment feladata, hogy eredményt produkáljon, a vál­lalatié pedig, hogy jól adja el a céget. — Hogyan lehet mindezt elérni? — Az áruház adottságai fe­lemásak. Egyrészt még meg­őrizte régi hímevét, másrészt adott a kevésbé korszerű belső tere, mely meghatározza a le­hetőségeket. Emellett nem­csak a többi nyíregyházi áru­ház jelenti a versenytársat, de a vállalkozók is. Azért tartom hasznosnak a kiskereskedők megjelenését az épületben, mert így mindkét fél poten­Harasztosi Pál felvétele ciális vásárlókhoz juthat, s a kínálati pozíciók is javulnak, igazi bevásárlócentrummá válhat az épület. S akkor min­denki, eladó és vásárló, jól jár. — Mire számíthatnak a dol­gozók s a vásárlók? — Az átalakítási munkála­tok a vevők jobb kiszolgálását szolgálják, azt, hogy érezzék jól magukat, s megtalálják, amit keresnek. Ez évben eldől, lesz-e, aki megvásárolja a vál­lalat üzletrészét, vagy más­képp kell továbbvinni az üz­letet. Addig is kedvező start­helyzetet kell teremteni, sok munkával, udvarias kiszol­gálással, rugalmas üzletpoli­tikával, mert egy kft. léte- nemléte függ attól, tud-e alkal­mazkodni. A játékterep (hisz 37 féle tevékenységi körre van engedély) megvan hozzá. Összefogni közös ügy érdekében Önkormányzatokat is támogat az MVSZT Nyíregyháza (KM - Sz. J.) — Nemcsak egyéni vállal­kozóknak, hanem társaságok­nak, kereskedőknek, sőt ön- kormányzatoknak is sokoldalú támogatási lehetőséget jelent­het az országban utoljára a mi megyénkben megjelenő Ma­gyar Vállalkozásszervező és Támogató Társadalmi Szerve­zet. A témakörökről, a lehe­tőségekről Bácskái Mihályné megyei ügyvivő adott rész­letesebb tájékoztatást. A buda­pesti székhelyű, külföldi tő­kéből és alapítványok támo­gatásából létrejött MVSZT­-----------Tárca — / ,smét november. Es újra koszorúk, élő és száraz vi­rágok kazlai, fellobbanó gyertyalángok, csöndesre fo­gott beszélgetések az elmen­tekről, akik számára már so­hasem nyílik ajtó, hogy betér­hessenek hozzánk a köhögtető ködök fullasztó gomolygá- sából. Még leparancsolta a felöl­tőt a hosszabbra nyúlt nyár­vég melege, amikor az esti te- lefoncsörrenés kettéhasította a szendergés nyugalmas han­gulatát. A titkolhatatlan szo­morúsággal teli, baráti hang kíméletlen pontossággal kö­zölte halálhíredet. Megbénul­tam, elnémultam, mint mindig „ilyenkor”, és a szavak azóta sem nagyon engedelmesked­nek, hogy közvetítsék a fáj­dalmakat, melyek valahol a visszahozhatatlan ifjúság egyre ingoványosabb tala­tagsági viszonya háromféle. A tagok különböző kedvezmé­nyekben részesülnek, de lehet valaki pártoló vagy kültag. Mivel tőkéjük van, hitelt lehet tőlük igényelni. Valutát termelő árura 13 százalékos, nem valutásra 25 százalékos kamatot számolnak fel. Csak egymillió forint feletti hitel­igényekkel foglalkoznak. Ter­veztek vissza nem térítendő tá­mogatást is, valutát hozó újítá­sok megvalósítására. A kiren­deltségvezető felhívja az ön- kormányzatok figyelmét arra, hogy infrastrukturális beruhá­zásra — ha rendelkeznek saját erővel is — tudnak pénzügyi segítséget adni, különösen ha 6-7 település összefog egy kö­zös ügy érdekében. Egyetlen kikötésük, helybéli vállalko­zóval kell a munkát megcsi­náltatni. Vác környékén már meg is valósult egy MVSZT támogatta közműfejlesztés. Az elbírálás minden esetben szigorú, csődre és már meg­lévő hitel finaszírozására nem adnak pénzt. Tőkeszegény vállalkozóknak előny lehet, hogy a hitel fedezeteként la­kott lakást is elfogadnak. A jában növesztik tébolyulton szerteágazó gyökereiket. Utoljára, fél évtizede, te­metésen találkoztunk. Apá­mat kísértük utolsó útjára. Ott voltál gyászfeketében, hatalmas, kardvirágcsokor­ral a karjaidban, még har- mincegynéhány éves asszonyi érettséged „jeleivel" is töré­kenyen és villogó szőkeség­ben. Csöndesen szemérmes részvétedet akkor meg sem tudtam köszönni, és már nem fogom tudni sohasem. Pedig nagyon kellene, mert addig..., mindegyre zúgnak majd a hajdan-szép dalok a fülemben, sírva panaszkod­nak a gitárok és fáradhatatla­nul dörög a dob, hogy meg­idézzenek egy kezdetleges ze­nekari próbát, amikor alig formásodó sül­dő l ányként beleszerelme- sedtél a „Som­mer Time"-ba. — Csináljátok még egyszer! — mondtad, és szivár- ványosan fénylett a szemed, pedig Gershwinről semmit sem tudtál. Csak a felcsapó dallamok hullámain ringat­tad magadat, tüzelt az arcod, és attól kezdve játszhattunk akármit: örökké a „nyáridőt” követelted, mintha már akkor érezted volna a sanda lopa- kodással nemsokára rád kö­szöntő tél semmi és senki által fel nem olvasztható zúzma­ráit. Közben, ahogy egymás sar­Káilai János n é!^ —---—------aa u *T* ■ MA Jk 9 9 hommer l IFY10 kölcsönt a bankok kikerü­lésével tudják olcsóbbá tenni. Az általuk működtetett adat­banki szolgáltatás ingyenes. A szervezetnek van saját áruháza több nyugat-európai országban, jelenleg nyitott még a londoni program. Ezzel a lehetőséggel a termékeket közvetlenül tudják a vállal­kozók külföldi piacon szere­peltetni. Évente két alkalom­mal rendeznek nemzetközi színvonalú kiállítást a magyar termelők és kereskedők szá­mára. kára taposva siettek az évek, néhányszor még összefutot­tunk, és volt egy kábultan szép nosztalgiabuli, ahol tánc közben, harmatosán mo­solygó szemekkel—egy kicsit pezsgőtől mámoros-boldogan — elsuttogtad: — Nekem ti voltatok a legjobb banda a világon! Nem is akartál volna mást, mint hogy még egyszer összeálljunk, és akkor hadd szóljon a Sommer Time... ki­fulladásig. Most ismét november köze­leg. Újra koszorúk, élő és száraz virágok kazlai, fellob­banó gyertyalángok, és csön­desre fogott beszélgetések az elmentekről, akik számára már nem nyílik ajtó, hogy betérhessenek hozzánk a köhögtető ködök fullasztó go- molygásából. És nem su­gárzik ránk többé soha a Te örök mosolyú nyáridőd sem. Kelet-Magyarország 3 Nézq[pont^ Eső, időben Galambos Béla r ulajdonképpen befeje­zéséhez ért a Szabolcs- Szatmár-Bereg jövő évi ke­nyerét jelentő kalászos ga­bonák őszi vetése. Igazából nem az október közepe után lehullott csapa­dék az, ami akadályt gör­dített a vetések folytatása elé, bár vannak még vetni akaró üzemek, amelyek ese­tében egy hét csúszást való­ban okozott az eső. Sokkal inkább akadálya volt a jövő évi aratás idei megalapozá­sának a pénz-, illetve hitel­hiány. Ahol pedig ez nem volt teljesen bénító — csak az előregondolkodást lehe­tetlenné tévő és az ütemes munkát lassító—, ott a vető­magvak krónikus hiánya mi­att kényszerültek leállni a vetéssel. A megye termelőszövetke­zetei a kalászossal 'bevetett vetésterület tekintetében is erős differenciálódást mu­tatnak. A már említett, anya­gilag stabilabb réteg még növelte is az előző évihez képest a kalászos területét, amihez a megfelelő bioló­giai alapokat is időben biz­tosítani tudta. A nagyobbik hányadot kitevő, pénzügyi­leg ellehetetlenült szövetke­zetek viszont alig-alig, vagy legalábbis kevesebbet vetet­tek, mint az elmúlt évben. Ráadásul közülük jó né­hány, későn jutva némi pénzhez, már égen-földön nem kapott megfelelő minő­ségű vetőmagot, s kommersz búzát kényszerült a talajba vetni. A termelői érdekvé­delem szakemberei szerint azonban, összességében nem lesz lényegesen kisebb á kalászos gabona vetéste­rülete Szabolcs-Szatmár- Beregben, mint 1991 őszén volt. Az előbbi okfejtésből kö­vetkezik, hogy miután a csa­padék megérkeztéig már túl volt a megye a szakmai mér­cével mérve is minőséginek nevezhető búzavetésein, az eső egyáltalán nem jött rosszul, sőt kifejezetten jól szolgálta a jövő évi ke­nyérnek való kultúra kelé­sét, megerősödését. AII. világháborúban elesettek emlékművét avatták a napokban Cágénydártyádon ‘tt. jo U 1 MolnárKárolyfelvétele Kommentár Fejjel a falnak Kovács Éva M egfogadtam, az ok­tóber 23-i Kossuth téri eseményekről nem mon­dok véleményt. Nem mondok se jót, se rosszat, már csak azért sem, mert részigazsá­gokat, félinformációkat tu­dok, ezekből pedig nem le­het valós, hiteles képet al­kotni. Nem voltam ott, nem tudom az igazat. Am hallottam egy rádióri­portot, mely igencsak fel­háborított. Az egyik parla­menti párt képviselőnője pártfogásába vette azokat a fiatalokat, akik a Parlament előtti ünnepségen Árpád­sávos lobogóval, fasiszta és nyilas jelvényekkel felsze­relve jelentek meg, s alapos részük volt abban, hogy Göncz Árpád nem juthatott szóhoz. Mint mostanra kiderült, a fiatalok a képviselőnőtől kértek utólagos védelmet és . menedéket, amit a jelek sze­rint joggal remélhetnek. A riporteri kérdésre, hogy mit szól a honanya az uszító jelvények és szimbólumok viseléséhez, azt a választ kapta, hogy azok egy ré­szének jelentését a képvise­lőnő nem ismeri, de a fiata­lokat igenis szeretné megis­merni, tanítani. Egy etért-e azzal, hogy a szóban forgó fiatalok a katonai oktatás általános bevezetését sür­getik? Válasz: sokkal in­kább igen, mint — s itt az egyik ellenzéki párt nevét mondta a képviselőasszony — azzal a javaslattal, amely az alternatív katonai szol­gálat lehetőségét sürgeti, azt akarja, hogy a fiatalok ágytállal a kezükben védjék a hazát... Itt lettem igazán dühös, s arra gondoltam, a riporta­lany biztosan nem anya és nincs fia. Ha lenne, nem mondana ilyeneket. Akkor biztosan nem lenne ilyen harcias, s úgy gondolná, in­kább a betegágyak körül, mintsem puskával a kezé­ben, a csatamezőn szolgál­jon a fia. Akkor, mint a pél­dabeli édesanya, inkább hagyná, hogy másé legyen, minthogy elpusztuljon gyer­meke. Aki édesanya, nem gon­dolkodhat másképp. Az ágytál, — bár valóban nem tartozik a kedvenc tárgyaink közé — talán még sincs olyan veszélyes, mint a ro­pogó géppuska...

Next

/
Thumbnails
Contents