Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-03 / 234. szám
Tizenkét lépcsős nyelvtanulás Kállai János Nyíregyháza (KM) — Az International Language School (ILS) — magyarul: a Nyíregyházi Nyelviskola — 1990 tavasza óta működik megyeszékhelyünkön. Igazgatója, Kiss Tibor, orosz- -angol-számítástechnika szakos tanár, a megalapítással egy időben vált meg gimnáziumi állásától, hogy valami hasonlóval, s mégis merőben más dologgal próbálkozzon, mint amit addig csinált. □ Tulajdonképpen milyen intézmény az ILS ? — kérdeztük az idegennyelv-oktatásban rövid idő alatt hírnevet szerzett szakembert. — A nyíregyházi Nyelviskola az Országos Nyelviskola Hálózaton belül működik, a tíz, hasonló funkciójú intézmény egyikeként. A kezdőktől a felsőfokú nyelvvizsgára előkészítő tanfolyamig 12 szinten oktatjuk az angol és a német nyelvet. És van egy ún. ext- ráns (150 órás, bentlakásos, alapozó) — ez a legnagyobb „fordulatszámú” —, tanárok vagy leendő tanárok számára, melyen a nyelvoktatás módszertani kérdései szerepebek a képzés centrumában. □ Azt hiszem, a módszerek megválasztása a nyelviskolában oktatók esetében is döntő fontosságú. Önök milyen metodikával tanítanak? — Tizenegy főállású tanár — közöttük 4 angol és 1 német anyanyelvű — és néhány óraadó dolgozik nálunk. Módszertanilag valamennyien képzettek, egyetemi és főiskolai diplomás szakemberek. És mindannyian végigjárták a mi módszerkurzusainkat is. Mondhatnám: metodikájukban magunkhoz „igazítottuk” őket. A külföldről jöttek pedig már eleve „megszűrve” jönBalázs Attila felvétele nek, és hozzák magukkal a legújabb nyelvoktatási eljárásokat. □ Említene néhányat a speciális , fogásaik” közül? — Meggyőződésünk, hogy tanulóközpontúan kell oktatai az idegen nyelvet. A tradicionális formákat sem vetjük el, de alkalmazunk újakat is. Pl. nálunk a tantermekben nincsenek asztalok. Ez látszólag mellékes körülmény, szerintünk viszont döntő, hiszen így tudjuk rákényszeríteni a hallgatóinkat, hogy egymással kommunikálj anak. □ Akkor, amit Önök végeznek, nem egyszerűen csak nyelvoktatás, hanem valamiféle tanulásmódszertani plusz is? — Tanfolyamaink valójában önismereti kurzusokként is funkcionálnak. A hallgatók megbeszélik egymással, amit tanultak, így a szerveződési elv nem feltétlenül az egy csoporthoz tartozás. Szituációközpontú oktatásunknak tehát maguk a tanulási problémák adják a tananyagát, ez az alapja a csoportokhoz „mért” terhelésnek. □ Mennyire népszerűek Önök a nyelvoktatás lehetőségeinek egyre bővülő kínálata közepette? — Háromhónapos, egymásra épülő tanfolyamaink vannak. Egy terminuson belül mintegy 800 hallgatóval foglalkozunk a különböző szinteken. 1990 óta több ezer tanuló „ment át a kezünkön”, tanárok, diákok és más foglalkozásúak. Mostanában egyre több középiskolás iratkozik be hozzánk, más-más indíttatásból. □ Ennek az Ön megítélése szerint a (közép)iskolai idegennyelv-oktatás még mindig nem megfelelő hatásfoka és eredményessége állhat a hátterében? — Ezt így, sommásan nem lehet kimondani. Bajok persze az iskolákban akadnak. Volt pl. jeles, angol nyelvi érettségivel érkező hallgatónk, aki a mi mércénkkel csak a kettes szintbe volt besorolható. Persze sokan azért jönnek, mert tudják, hogy nálunk a beszédközpontúságon van a hangsúly. Négy készséget fejlesztünk: a hallás utáni megértést, a beszédkészséget, az olvasást és az írást. A hagyományos „nyelvtanozás” és szótanulás itt nem élvez primátust. Ezért készítünk fel szívesebben nemzetközi nyelvvizsgákra, mert azokon hasonló követelményeket támasztanak, mint amire mi törekszünk. □ Milyen vizsgákra gondol? — Két oxfordi és öt Pitman- vizsgára készítünk fel. Ez év őszétől ezeket már itt, helyben le lehet tenni. Ezek a formák kevésbé akadémikusak, mint a magyar állami nyelvvizsga, készségeket mérnek elsősorban. Pl. az olvasott szövegnek a problémamegoldáshoz való felhasználását, ennek a gyorsaságát. A szelektivitás és gyorsolvasás készségét egyaránt feltételezik. De, hát az életben is valami ilyesféle a „követelmény”. □ Az ILS tanfolyamok önköltségesek. Drágák a tankönyvek is. Az eredményesség összhangban áll-e a hallgatók pénzbeli tehervállalásával? — Pontos adatom nincs, de a hozzánk jártak 70-80%-a letesz valamilyen vizsgát. A lemorzsolódás pedig kurzusonként 10—15%. És, megítélésem szerint, nem vagyunk drágák. Nálunk minden nyelvi óra 100 Ft. A könyvekre fordított pénz pedig egy-egy fokozatban átlagosan 200 Ft. □ A hagyományos nyelvórákon kívül milyen szolgáltatásaik vannak még? — Foglalkozunk könyvterjesztéssel.. Az Oxford University Press-szel és a Longman- nel van közvetett kapcsolatunk. Elvileg minden kiadványukat meg tudjuk rendelni. Speciális oktatómunkánkat pedig a business (üzleti) és a számítógépes angol -fémjelzi. Vannak kihelyezett, megrendelt tanfolyamaink, pl. a TAU- RUS-ban vagy a tisztiorvosi hivatalban. Tevékenyen be tudunk kapcsolódni a munka- nélküli diplomások helyzetének javításába is. Szaknyelv oktatásával, nemzetközi nyelvvizsgára való felkészítéssel, módszertani képzéssel. Egy szaknyelvi vizsgával rendelkező, átlagos középiskolai tanár „konvertibilitása” lényegesen nagyobb, mint a „sima” diplomával rendelkezőké. Munkahelyet is könynyeben találhat, ha az élete úgy alakul. A különböző, szakmai képző szervekkel készek vagyunk kapcsolatba lépni, hogy a nyelvtudásigényes szakmákra felkészítsük a jelentkezőket. A TARTALOMBÓL: • Kocsis Zoltán művészetről, menedzselésről • Messzibe szakadt maradékaink • Elveszett életöröm — :Budapesten éítf művész a Kfpző- és Ipar- művészeti gimnázium efvépzése után a Magyar Iparművészeti jFdiskpíán üvegtervezdfént szerzett diplomát. 199Í májusától mint művésztanár doboziéi a nyíregyHázi Művészeti Szad- dözépisfeéááan. Úvegművészeti alkotásai — Kdszegtdí űíódmezdvásárfidyig — igen sód középük tét díszítened Számos csoportos és egyéni diáűdtáson szerepeit mundáivaí, rendszeresen részt vesz a duíföídi üvegszimpóziumodpn, fFrauenau- 6an és Mpvi (Bor-ßan. 1992-Sen, munkásságának elismeréseként, az iparművészed IFerenczy Pjpémi- díjávaí tüntettéddfl _________________J Üvegfigura, gömbbel MűgáwéC&mémi NgITI büntetni kellene Páll Géza \T em tudtam maradéktala- 1V mii örvendezni, amikor arról hallottam, hogy rövidesen létrehozzák nálunk is a munkanélküleik viselt dolgaira vigyázó ellenőrző csoportokat. Magamban a szegények rendőrségének neveztem el a leendő intézményt, bár gyanítom, hogy nem viselnek majd egyenruhát. De ez még talán rosszabb, mert mégis más lenne szépen megtervezett egyenruhában lótni-futni a mihaszna munkanélküleik után, mint civilben. Úgy legalább világos a képlet, én űzlek téged, s ha tudsz elmenekülsz, vagy elbújszMint a rendőrautó szirénája, amelynek ■— állítólag — ilyen rendeltetése is van. Ta- 'lán a vadászetikához hasonlít a dolog, köztudott, hogy az igazi vadász nem lő alvó, védtelen vadra, csak mozgó célra, hogy lehetőséget adjon a kiszolgáltatottnak az esetleges elmenekülésre. A társadalom lelkiismerete aligha lehet nyugodt, amikor a szigorítások kerülnek napirendre. Ki gondolná komolyan, hogy a csekélyke munkanélküli-segélyből — ami persze országosan milliárdokra rúg — el lehet tartani egy családot, lépést lehet tartani a folyamatos drágulással. Nem jó kedvében vállal sok munkanélküli feketemunkát, ahol a lelkét is kisajtolják, hanem mert szüksége van a megélhetéshez a több pénzre. És azért is, ezzel együtt, mert szeret dolgozni, akar dolgozni. Akiket a kényszer, a szegénység jobban ostoroz, naponta néznek .farkasszemet a pénzbeszedők hadával, s még zsíros kenyérre se telik, ruháról meg álmodni se mernek, félreteszik az emberi méltóságukat, önbecsülésüket, és elmennek az emberpiacra. Eladják magukat, mert a munkanélküli-segélynek nevezett juttatás ma már semmire sem elég. Akik a szigorításokat kigondolják, nem valószínű, hogy életükben találkoztak munkanélkülivel. Még kevésbé valószínű, hogy a saját bőrükön tapasztalták, milyen életminőséget jelent, milyen személyiségrombolást végezhet az emberbén a kilátástalan- ság. Sajnos a szigor kovácSo- lói csupán egy vékony — valóban munkakerülő, lumpenrétegre gondolnak, amikor a meghozott, vagy hozandó intézkedéseket szorgalmazza, de nem gondolnak a többségre, akiket nem büntetni kellene, hanem legrosszabb esetben megadóztatni. így is ők húzzák a rövidebbet, mert az igazi haszon nem az övék, hanem azo- ké, akik alkalmazzák őket. De még nyugodt lelkiismerettel a vállalkozókat, a munkaadókat sem tudom elmarasztalni, ráadásul közülük sem mindegyik sakál, hanem őket is megadóztatnám. így majdnem mindenki jól járna, az állam is, a munkaadó is, a munkanélküli is. Bár ez utóbbi igen nagy árat fizetne érte. Amíg a munkanélküli-segély, amely nagyon sokszor cémaszálon lóg, mert az erre fordítható alap a folyton növekvő munkanélküleik miatt egyre szűkül, addig senkinek nem lehet jogalapja arra, hogy kemény büntetéseket helyezzen kilátásba, riogassa az embereket. Nem hinném, hogy aktuális lenne a szegények rendőrségének felállítása, amíg nem gondoskodik a társadalom elegendő munkaalkalomról. Utána már lehet büntetni, ha valaki — bár tehetné — nem akar munkát vállalni, inkább az önkizsákmányolást választja. Elmegy trógerolni potom pénzért. Az ilyen ne kapjon munkanélküli-juttatást, de ne vegyük el attól, aki a mai viszonyok között saját egészségét, családi életét is kockáztatva emberpusztító robotba hajtja a fejét. A ki dolgozni akar, az nem lehet ellensége a társadalomnak, csupán kiszolgáltatott, s úgy segít magán és családján, ahogy tud. Lehet, hogy rámegy az egészsége, a lelki békéje, ami nagyon szomorú, de tisztességgel dolgozik mert így akar megélni, nem bűnözésből. Mi szükség van akkor a lélektani terrorra, a fenyegetőzésre, sőt a jogilag is kilátásba helyezett büntető szankciókra? Aktuális kérdések " : > KM galéria Sigmond Géza művei
