Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-03 / 234. szám
1992. október 3., szombat HÁTTÉR Igazságos eljárást várnak Megszállták a gépgyár előtti teret Tiszaszalka (KM - B. G. -B. J.) — Megszokhattuk, hogy délután három, négy körül már nem nagyon történik semmi nálunk. Ti- szaszalkán, a Ferromasch gépgyár még megmaradt dolgozói azonban a szokatlan időpontban hívták fel szerkesztőségünket, s kérték: ha segíteni akarunk rajtuk, menjünk azonnal. Mert felháborító módon kapták meg az elbocsátó szép üzenetet, tették utcára őket A beregi Tiszahát egyetlen ipari létesítményének bejárata előtt tizenhat végtelenül elkeseredett ember várt bennünket. A sok dühös, de rendkívül fegyelmezett ember reggel óta tartja megszállva a gyár előtti teret, hiszen az elmúlt órákban végigtelefonálták már a fél országot, hogy segítséget kérjenek, de mindenütt elutasítás volt a válasz. Lelakatolt üzem A valamikor szebb napokat látott gyár ma tökéletesen kihalt, az ajtók majd mindenütt lelakatolva, a telepet fegyveres őrök vigyázzák. Láthatólag jó viszonyban vannak az elbocsátottakkal, így aztán nincs akadálya, hogy életükben talán utoljára, a volt dolgozók a nagy tanácsteremben ültessék le a vendégeiket. — Sajnos, ez a gyár jó ideje lejtőn van már, így aztán nem ért váratlanul bennünket az elbocsátás. De a módszer az, ami felháborít bennünket. Meg persze annak a következményei — kezdi a beszélgetést Lapos Mihály. — Úgy tettek bennünket az utcára, hogy végkielégítést sem kaptunk, így személyenként negyven-hatvan ezer forinttól estünk el. A gyanú árnyékában Az üzemben már korábban, a Magyar Acél idején elkezdődtek a bajok, ám csőstül akkor kezdtek jönni, mikor az előremenekülést választva megalakították az önálló Ferromasch Gépipari Vállalatot. Mind több embert bocsátottak el, végül mára csak negyvenhármán maradtak. Közben felszámoló-biztost neveztek ki, két hete felosztották a vállalati tanácsot, szeptember 30-án pedig újabb harminchárom embernek kötöttek útilaput a talpára. — Tizenhatan megkapták rendesen a végkielégítést, de a többieket kizárták ebből — folytatja Fekszi Sándor. A felszámolóbiztos, dr. Rózsahegyi György, a Pénzügykutató Rt. munkatársának szeptember 22-én kelt levelét ma, szeptember 30-án kaptuk kézhez, amelyben az áll, hogy a vég- kielégítés összegét visszatartják. Az érintettek elmondása szerint az elmúlt hetekben több betörés, lopás történt a gyárban, s most a hiányt az ő nyakukba akarják varrni, hiszen ők voltak, akik leltároztak. — Teljesen úgy van beállítva, mintha mi lettünk volna a tolvajok — fogalmaz Laczkó Árpád, s Turóczi István. — Holott mi már az első lopás után szóltunk, hogy baj lesz a leltározással, mert még azt sem rendelték el, hogy kezdjük elölről az egészet. Különben sem megoldott az értékek őrzése. Kihez forduljanak? A felmondólevél kézhezvételekor nyomban felhívták a vállalat jogászát, eredménytelenül. Keresték dr. Rózsahegyit is, de ő valahol Görögországban nyaralt. Beszéltek a vállalat gazdasági igazgatóhelyettesével, de ő hűvös kívülállóként kezelte őket. A rendőrség, ahol a betörést, a hiányt vizsgálják, nem szolgálhatott semmi jóval. Maradt tehát a szerkesztőség. Melynek munkatársai sem tehetnek mást, csupán azt, hogy közreadják az elbocsátottak panaszát. Továbbá elmondj ák saját véleményüket: fölöttébb furcsának tairtva azt a kollektív felelősségrevonást, amellyel a felszámolók éltek. Vajon gondoltak-e a papír aláírása közben arra, hogy a vég- kielégítés megtagadásával gyakorlatilag munkanélküli- segélyért sem folyamodhatnak a „bűnösök”? És azzal: mi lesz akkor, ha — míg a nyomozás tart —. jogutód nélkül megszűnik a vállalat? Mert akkor bottal üthetik a szabálytalanul, törvénytelenül visszatartott végkielégítés forintjait is. Arról az erkölcsi elégtételről nem is beszélve, amit a kollektív tolvajjá nyilvánítás okoz, okozhat a 17 embernek, akiket eredetileg a legjobbak, a cégnél leghosszabb időt eltöltöt- tek közül válogattak ki. Ezután nyilvánvalóan célszerű munkaügyi bírósághoz fordulni, majd marad az események, a privatizáció figyelemmel kísérése. Hogy vajon nem azpk lesznek-e a vevők, akikrü gyárat lezüllesztették, s még a legelemibb járandóságukra is szemet vetettek. És hogy gyanút se foghassanak, őket nevezték ki blöffökkel megtűzdelt felszámolási utasítással tolvajnak.--------------Tárca — 771 gy ismerősöm tatait egy Hí kutyát. Elcsavargott, vagy elvesztették, nem tudni. Az út közepén üldögélt és csodálkozva nézte, hogyan száguldoznak a járművek. Nem érzékelte, hogy a halál kerekei gördülnek a közelében. őkelme kis fekete gombóc, szénszínű a szeme, fehér a nyakkendője, a négy lábfeje és a farka hegye. Kamáslis úr lesz. ha felnő. Most még abban a korban van, hogy nem képes megkülönböztetni, ki a gazda, ki az idegen, bújik mindenkinek a lábához, megtépi a nadrágszárat, kifűzi a cipőzsinórt, elszakítja a zoknit és a harisnyát. A macskák iránt sem érez még ellenszenvet. Játszana velük is, csakhogy azok — négyen vannak, egy kapdúr, egy mama és két cica — gyanakodva nézik; különösen a két Tóth M. Ildikó Bundás örömei nagy, azok már az eljövendő macskakergetőt érzik benne, elkerülik és megpofozzák, ha hozzájuk szegődik Ha megkérdezné, miért ez a gyűlölködés, bizo- ..•"iiurntiimri nyára azt felelnék: „ Okát ugyan már nem tudjuk de haragudnunk kell!" Az egész fajra kötelező hagyományos haragot nem tartja minden macska. Van, amelyik különbékét köt. Láttunk már olyat, hogy kutya és macska közt kötött barátság rácáfolt a közmondásos kutya-macska haragra: tartósnak bizonyult, mert mély ro- konszenven alapult. Bundás barátkozási kísérleteit a ház legkisebb cicája „megértéssel" fogadja és hajlik a viszonzásra. Talán azért, mert a két nagy vele szemben is barátságtalan, elűzik maguk mellől, ha az ablakpárkányon napoznak; nem engedik hogy velük tartson, amikor a házte.................... tőre indulnak, és ha jobban ízlik az étel, a táltól is elzavarják. Érmek a kiscicának belső próféciája azt súgja, hogy Bundás megnő mihamar, olyan erős lesz mint amilyen szelíd és játékos most, megvédi majd őt minden ellen. Felismerni vél olyan jeleket is, amelyek a kegyek közeli újraelosztására utalnak. Akkor pedig sor kerül a javakból részesülés arányának változására is, Bundás lesz a legbőségesebben javadalmazott cseléd. Az egyik erre utaló jel, hogy a most éppen külföldön tartózkodó gazdi telefonon beszélt a konyha és az éléskamra úrnőjével. Többek között azt is megkérdezte: — Hát a kutyám, hogy van? — Nagyon jól! Jétékos és fürge, néha már ugatgat is az idegenre — felelte dícsérőleg az úrnő. — Mondd meg neki — szólott nyomatékkai a gazdi — ha jó kutya lesz megbeszélem itt Svájcban egy bernáthegyivel, hogy jövőre hívja meg nyaralni! T? z már beszéd! A háznál Hí élő macskák még egyszer sem kaptak ilyen biztatást, tehát Bundás barátságos közeledését hasznos lesz viszonozni. De különben is, olyan rokonszenves... Én meg azon gondolkodom, mi lesz ha Bundás ezeket megtudja!? Nézc^pon^ Nulladik óra Balogh Géza F áradtak, agyonhajszoltak a gyermekeink Elmegy a kicsi reggel hétkor, s hazajön este ötkor. Tétován, mint valami bágyadt, őszi légy, tesz néhány kört a lakásban, majd veszi újból elő a könyvet, az irkát, a ceruzát, mert nem volt elég a nap, be kell fejezni a leckét. Eltűnődöm. Vajon mi, felnőttek bírnánk ezt az iszonyatos hajszát? Ezt a folyamatos, napi tizenkét órás hajtást, szinte szusszanásnyi pihenés nélkül? Aligha. Ám a gyermeknek bimi kell, a legtöbb iskolában szava sem lehet a tempó ellen. Mely jónéhány helyen már nem is csupán feszített, de egyenesen irracionális. Hogyan lehetne másként jellemezni például azt, az utóbbi időkben divatba jött gyakorlatot, mely már reggel hétkor iskolapadba ülteti a kicsit. Igen, a nulladik óráról beszélek, mely a magyar pedagógia egyik legnagyobb baklövése. Kiagyalói valami feneketlen hordónak tekinthetik a gyermekek fejét, melybe vég nélkül lehet, kell önteni a tudást. Igaz sokkal egyszerűbb válogatás nélkül a nyakukba zúdítani mindent, mintsem szelektáljunk, súlypontozzunk Tudom én persze, hogy a mai világunkban új és újabb ismereteket muszáj elsajátítanunk, ami tegnap még elég volt, az ma már kevés. Am ha ez a gyermeknyúzó tendencia folytatódik, s nem áll meg egy ésszerű határnál, szinte biztos, hogy ellentétes hatást vált ki. Egy fásult, koravén, végtelenül elcsigázott nemzedéket nevelünk fel, melyre minden elmondható majd, csak az nem, hogy fogékony az újra. Pedig állítólag ezt akarjuk valamennyien. Mederkotrásra indul a hajó a tiszalökl erőmű közelében Elek Emi felvételei . Kommentár _______ Ördögi kör Dankó Mihály A Z egyik megyei település polgármestere panaszolta: három éve épült egy gyönyörű egészségügyi központ a falujukban. A lakosságtól erre kérték a sokat szidott tehót is. A létesítmény elkészült, jobban mondva átadták A kivitelezést egy kft. vállalta. Már az építkezés közben is sok probléma merült fel. Az átadásnál aztán annak rendje- módja szerint mindent jegyzőkönyvbe vettek: a pótlásokat, a javításokat. De! A kft. vegetált még néhány hétig, s sok más sorstársával együtt elenyészett. Jobban mondva először volt ugyan jogutód, de az a cég is megszűnt. Ottmaradt a település egy „félkész” épülettel. A kényszer nagyúr, használatba kellett venni a rendelőt, a gyógyszertárat, a lakásokat. Sorra derültek ki a garanciális hibák, nem jó a fűtés, beázik a tető. Kihez forduljanak? Bíróságon van ugyan az ügy, de ettől még nem lesz a munka elvégezve. A kár becslések szerint is több százezer forint. Vajon melyik önkormányzat költség- vetése bír el ilyen pluszkiadást? Azt hiszem egyiké sem. Hiába akarják eladni az épület egy részét, a hiányosságok miatt olyan alacsony összegre értékelték, hogy a bekerülést csak részben fedezi. Valamit pedig tenni kell. Ha tovább hagyják romlani a helyzetet, még jobban tönkremegy a „ház", még több költség kell majd a felújításhoz ■■ Ez bizony egy ördögi kör. Lehetne most utólag okosakat mondani: miért nem választotta meg jobban az akkori tanács, hogy kire bízza az építést? Vagy miért vették át az épületet? Megoldást ez sem hoz Talán a szigorúbb törvények segít-, hetnének, hogy elmenjen az ilyen kalandoktól a felelőtlen vállalkozók kedve. Űj kertes házak sora Nyíregyházán a Szélsőbokori úton ^ || Ilii '< $ IlllPli " . s K clet-Magy a rurszág 3
