Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-24 / 251. szám
A X$Cet-Mafwawr$zág hétvégi medéfjUte j ] ] j 199Zo£tó6er24. Az érintetlen Nagydobos Balogh Géza Községháza. Nagydobos Az egyik szobában három férfi ül, előttük egy levéltárra való térkép, papír, kimutatás. Balogh József' dobosi polgármester, Tar Zoltán dobosi jegyző s Bíró László szamoskéri polgármester miről is tárgyalna éppen, mint a gázról, a telefonról. A szamoskériek is „gázoznak, telefonoznak”, azaz, egy hajóban eveznek a dobosiakkal, akiknek a polgár- mestere tagja a megyei közgyűlésnek, első kézből adhatja hát tovább az ott megszerzett információkat. Ámbár, mondja Balogh József később, a dolgok nem Nyíregyházán dőlnek már el régen, hanem helyben, az adott településen, meg persze Pesten, ahol az országos hivatalok működnek. Ott lehet pénzt keríteni, ha a helyiek okos pályázatokat készítenek. A dobosi önkormányzatnak is az egyik legfontosabb dolga, hogy figyelik a közlönyöket, a pályázati lehetőségeket..., s ha találnak valami biztatót, már kezdik is a pályamunkák kidolgozását De hát ezzel aligha mondunk újdonságot az újságolvasónak. Ha erről beszélünk csupán, nemigen visszük közelebb hozzá Nagydobost. Fogalma sem lesz arról, merre van, milyen, s mi foglalkoztatja az itt élő embert Természetesen Szatmárban található. De, ha mondjuk valamikor a középkor végén jártam volna itt azt kellett volna írnom, hogy szabolcsi település. A reformkor idején pedig Bereg vármegyéhez tartozott. Az országgyűlés 1832-ben cserélte el Tarpávai, mely igazi beregi falu, de addig Szatmár része volt. Erre mondhatják joggal az érintettek, bizony, néha nemcsak Isten útjai kifürkészhetetlenek, hanem az államigazgatásé is... Ma már persze szent a béke. Nagydobos 2300 lelket számlál, s Szabolcs-Szatmár-Bereg része. S Doboson tényleg van egy kis rész Szabolcsból, Szat- márból, Beregből. Az Ágerdő- majort Záhonnyal összekötő vasút, mely mentén a falu fekszik, igazi vízválasztó. Attól nyugatra szép, szelíd nyírségi dombok, akácosok, attól keletre kemény, fekete föld, kőrisek, égeresek, tágas legelők. Az előbbi hamisítatlan szabolcsi táj, az utóbbi viszont már Szatmár, a Tiszahát. A dobosiak persze nem eszerint tartják egymást számon. Hanem azt mondják: ez a Dercegén lakik, az a Bagolyvárban, amaz az Árenda-kert- ben, a Kertalján, a János-he- gyen, a Pokróc végen... Igaz, jobbára már csak az idősebbje mondja így, de a polgármesternek is gyakran ez jön a szájára. Pedig őt igazán nem lehet öregnek nevezni. A harmincas éveinek derekán jár, s oly sebesen vezeti az autót, hogy arról beszélni sem jó. Látszólag ez abszolúte közömbös megjegyzés, tehát mellőzhető, ám mi falujárásra indultunk. Nagydoboson ugyan megfordultam már párszor, de a mellékutcákban talán sohasem. Lassú, komótos baktatás lenne hát ildomos, de Balogh József polgármesterként sem szereti a poroszkálást, a vontatott tempót. A község útjait ellenőrizve most döcögünk át a vasúton, s tartunk a Dercegére, azaz a falu „szatmári” felébe. Ahol ilyenkor, október s november táján már illő módon tengelyig ér a sár, szortyog a megmerült gumicsizma. Az agyagos talajba mélyen belevág a szekérkerék, ha pedig kiszárad a föld, döcögős, dörcögős, dercegés lesz. Három vagy négy utca van ma itt, de egyik sem döcögős, dercegés. Három méter széles, harminc centi vastag betonút vezet a házak között... nemhogy tengelyig, de még csak talpig sem ér a sár. Tavaly, meg az idén több mint tizenöt- millió forintot költhettek a község útjaira, gyakorlatilag Az új Nagydobos A SZERZŐ FELVÉTELE Nagydobos Tükör IM minden népesebb utca szilárd burkolatot kapott. De nem csupán aszfaltutak- kal gyarapodott az elmúlt időkben a község. Felépítettek nemrég egy olyan szép gyógyszertárat, mely képeskönyvbe kívánkozna, most pedig egy körzeti rendőrőrsöt terveznek, mely négy falu köz- biztonságára is ügyelne majd, Ekkor végeztünk már a falu „szatmári, beregi” részével, újból a község közepén járunk, az iskola előtti kereszteződésben. Ha a helyiek terve valóra válik, gyökeresen megváltozik a központ képe. Lebontanak egy öreg lakást, de lebontják a vén kultúrházat is... Kell a hely az iskola új szárnyának, melynek terveit már szemügyre veheti bárki a hivatalban. Nemcsak okosan elrendezett, de látványnak sem akármilyen a kigondolt épület. A falu azonban így, az új is- kolaszámy nélkül is kimondottan rokonszenves. Hát még, ha kitéved az ember a határba! Másfél-két kilométer megtétele után már láthatja az ember, a nagydobosi határt elkerülte a magyar mezőgazdaság huszadik századi nagyzási hóbortja. A melioráció. Melynek kigondolói a fasorok meg a szőlőskertek ellen fej- szés, a dombok ellen, s az apró tavak, semjének ellen bul- dózeres brigádokat küldtek. Akik nem ismertek kegyelmet. Le- s bedaráltak minden útjukba eső szépet, értéket. Ám a dobosi határ szinte teljesen érintetlen! Megmaradtak a régi fasorok, égresek, szőlődombok. Megmaradt a Kató-kert, a Bánom- hegy, a Bacskó-keit, az Aszúhegy, s meg persze a Ko- kodvár. Ahol egykor, a régi öregek szerint „ezen hegyen várnak kellett lenni, menynyiben most is apró kövek találtatnak benne.” De nemcsak kövek, kincsek is. Ám őrzi azokat a gazda szelleme, s csak száznapos böjt után áshatok ki. Állítólag böjtöltek is sokan már értük, csak éppen a keresők türelmetlenek, mohók voltak. Úgy gondolták, nem egyenként böjtölnek száz napot, hanem százan napot.. Persze, hogy nem találták meg a kincseket! Az aranyrénusokat keresők bizony csalódtak. De nem lehet hogy rossz helyen kereskedtek!? Mert míg ők aranytallérok után kutakodtak, addig a mai dobosiak kitalálták, hogy márpedig ők cross-, s rallycross- pályát építenek. Három éve láttak a komolyabb munkához, s ma már a dobosi pálya az egyik legnépszerűbb lett az országban. Egy-egy versenyre, ahol különféle autók mérik össze ügyességüket nyolc-tízezren is kíváncsiak, köztük — titkon — külföldi megfigyelők is. Biztosak lehetünk benne, hamarosan nemzetközi versenyekre is sor kerülhet itt. Hallhat majd Nagydobosról a müncheni, a krakkói, a milánói tévénéző is, amiről a nagydobosiak eddig aligha álmodoztak. ....._________________............................. ...................... .....■■ .....■: . ........■■ ■■ ■ ■■■...........___________________ Lelkek rezdülései Kováts Dénes A lány eseménydús életet élt. Igazából nem vigyázta, nem tartotta kordában senki. A szülők hajtották magukat a munkahelyeken, az állás elvesztése Damoklész kardjaként függött fejük felett, álmukban időnként le-lezu- hanva. S ott volt még a második gazdaság, a telek a gyümölcsössel és a konyhakerttel, hiszen kellett a fizetéskiegészítés. Nem is erőltették, hogy segítsen be a középiskolás nagylány, bár elkelt volna a dolgos kéz, „hadd tanuljon a gyerek, kerüljön jó helyre, ne kelljen gürcölnie, mint nekünk”. így aztán nyugodtan járkálhatott, maradhatott ki ilyenolyan szakkör ürügyén, vagy hogy a barátnőkkel tanul. Á „tanulmányi kirándulásokból” havonta legalább egy volt, közöttük időnként kétnapos is. Hetente többször mozi, diszkó, a presszók füstje, nevetés — fejbe vág a pia. Legyen öröme Pistinek, Józsinak, Ferinek. Olyan jópofák! Meg aztán... Egy reggel különöser zottan ébredt, rosszul törte. Gyanúja egyre fokozódott. Mintha a barátnők mondtak volna egyet, s mást... Az orvos válasza nem hagyott kétségeket. Kavarogtak benne az érzések, mégis üresnek é- rezte magát. Megszülni? Nem, azt nem lehet! Mit szólnának szülei, az iskolatársak, a szomszédok? Hogy ki lehet az apa? Ha tudná sem sokat érne vele. Hisz oly fiatal, annyi mindenre vágyik, szinte alig élt még! Mit kezdene a gyerekkel? Igaz —jutott eszébe olykorolykor —, milyen jókat játszott a szomszéd kislányával! S talán maga sem vette észre, hogy halvány mosoly jelent meg e gondolatra szája szegletében. Mindez múló pillanat volt csupán. Egy-két nap kimaradás a suliból fel sem tűnik senkinek, otthon majd azt mondja, elrontotta a gyomrát... * * * A fiatalasszony élete valahol kisiklott. Pedig — ahogy mondani szokták — tisztességes családban nőtt fel, különösebb gondok nélkül. Rendesen járt iskolába, majd fétjhez ment, jött a gyerek, egy darabig többé-kevésbé boldogan éltek. Aztán valami megszakadt kapcsolatukban. A félje elhidegült tőle — talán ő is közrejátszott valamivel? —, majd el is hagyta. Magára maradt a gyerekkel. Szüleivel hébe-hóba összejárt, de inkább a nagyinál húzódott meg. Ő kevesebbet kérdezősködött, bár sokat segített. Hogy történt, miképp, már nehezen tudta visszaidézni. Talán férjének utolsó emléke? Talán az a buli a haverokkal, amikor a bódulat, az elhagya- tottság, a szeretetvágy egy másik férfi karjaiba hajtotta egy röpke randevú erejéig? Vélhetően örök rejtély marad. Valahogy nem akarta elhinni, hogy ismét terhes lett. Mire észbekapott, már késő volt. Rejtette- dugta-titkolta állapotát, bő ruhákat kezdett hordani — azt hitték, szeszély! — s maga sem tudta, mitévő legyen. Nem érezte magáénak a méhé- ben mocorgó magzatot, bármennyire próbálta. Egyszerűen nem ment. így is magára maradt egy gyerekkel, hová tegye a másikat? Meg aztán mit mondjon, kié? A férfié, aki elhagyta? Vagy, hogy egy futó kapcsolatból származik? Hisz maga sem tudta! Ó, hogy gyűlölte a világot! Amikor elérkezett a végső pillanat, elvonult a kert végébe, ahol az éj leple alatt senki sem hallhatta az összeszorított fogak közül kibúvó fájdalmas nyöszörgést Aztán bebugyolálta a kicsit, be egy reklám- szatyorba, és... Idegösszeroppanást kapott, amikor bekopogtak a rendőrök. * * * Ádám és Éva már sok éve házasok. Egyetlen, de óriási fájdalmuk, hogy a gyermekáldás elkerüli őket. Pedig mi mindent megpróbáltak! Mit nem adnának azért hogy a pici ott gőgicséljen a sarokban, ahová a kiságyat álmodták! Még várnak, bizakodnak. Ha nem megy másképp, örökbe fogadnak majd egy kisbabát. Igaz, nem túl egyszerű a dolog. A kisebb gond, hogy nem a sajátjuk, de nem tudni, jelentkeznek-e „édesszülei” valamikor. Viszont szeretnének már egy cseppségről gondoskodni, akivel teljes lenne életük. * * * K-ék boldogok. Igaz, nem élnek gazdagságban, de azért megvannak. A lényeg a szere tét annak pedig nincsenek ’ ján. Kislányuk lassan három éves, hamarosan megszületik a kistestvére. Igaz, még abba az egyetlenegy szobába, de a- lán hamarosan sikerűi nagyobb lakáshoz jutni. Izgatott várakozás jellemzi most életüket A kis jövevény érkezése azért is rendkívüli, mert a papa is jelen lesz a születésénél. Talán hamarabb meglátja őt, mint az édesanya. S ha minden igaz, fiú lesz, a királykisasz- szony mellé a kiskirályfi. A trónörökös. Persze végülis mindegy, fiú lesz-e vagy leány, lényeg, hogy egészséges legyen. Mert — bár talán elsőnek fiút szeretett volna jobban az apuka — kislányát most már el nem cserélné három srácért. Különben is, azt mondják, az okos embernek lánya születik előbb, hogy a fiúnak legyen még egy peszt- rája... Igazából három gyereket szeretnének, talán annyit fel lehet nevelni manapság is. Persze ez még odébb van. Most ők egy boldog család, s ez a legfontosabb. * * * A gyermek nemcsak öröm, de gond, baj, szomorúság forrása is. Ha beteg, ha mást akar, ha nem úgy mennek a dolgai, mint kellenének... De mi nemzettük őket, nem kérdezve, akamak-e világra jönni, tehát gondoskodnunk is kell róluk. S aztán, — egyszer, valamikor — talán viszonozzák majd mindezt Nem kifejezetten kötelességtudatból, hanem vi- szontszere tétből. Mert egy család vagyunk akkor is, ha már kirepültek a fészekből, ha megszületnek az unokák. * * *" A deresedő hajú néni a kapuban állva a távolt kémlelte. Várta, mikor fordul be a sarkon az a piros autó, egyetlen fiának büszkesége. Bizony, neki is jónéhány, nehezen összekuporgatott forintocská- ja van benne. Fogy kérte a fiú, ugyan, segítse már hozzá! Mégis csupán egyszer ült eddig benne, amikor először állított be vele a fia. Hónapok teltek el azóta. Ritkán találkoznak, bár nem laknak nagyon messze egymástól. Inkább csak akkor jönnek, ha szükségük van valamire. Csirkére, disznóhúsra a fagyasztóba, esetleg pénzre valami nagyobb vásárláshoz. Pedig úgy szereti azt az aranyos, szöszi kisunokáját! Sajnos őt is ritkán látja. „Rohanni kell, még rengeteg a dolgunk” — s már vége is a villámlátogatásnak. Kissé más lett a fiú, mint amilyennek remélte. Vajon hol rontotta el? Szomszédasszonyánál bezzeg gyakori a gyerekzsivaj, sűrűn látogatják, unokák raja rohangál az udvaron, a kertben, noha nem itt laknak. Ott is elfoglaltak a gyerekek, sokat dolgoznak, hogy mellékeshez jussanak, mégis jut idejük a látogatásra, a vidámságra, jókedvre.
