Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-24 / 251. szám
6 # KcUt-'Magiiamrszáa hétvégi mettékíete 1992. októ6e.r 24, Fogódzkodók nélkül A szeminárium után Kádár-viccet meséltünk Nyíregyháza (KM - Sz. J.) — Politikai szocializáció... Nehezen leírható, sok tényező által befolyásolt folyamat, amely a születéstől a halálig tart. Ez a témája Murányi István szociológus- kutatásának. mégis, 1992 őszén egy nyilvános helyen... Ez nagyon kemény szocializációs defekt. Elgondolkodtam, hogy milyenek azok a családok, iskolák, melyek így szocializáltak, más szóval, milyen a négy kámaszt Hát, milyen a világ? mellyel a nyíregyházi közép- iskolások politikai szocializációs attitűdjét kívánja leírni. Arra keresi a választ, hogy miként viszonyulnak a mai diákok ahhoz a szocializációs modellhez, amely az elmúlt évtizedeket jellemezte. — A politikai rendszerváltást követő időszakban azt vizsgálni, hogy milyen az ifjúság politikai arculata, hogyan viszonyul a politikához, mindezeket milyen tényezők befolyásolják? — önmagában is érdekes feladat. Ugyanakkor olyan, sajnos nem egyedi jelenségek is indokolják a téma kutatását, melyet röviden elmesélek. Nemrég a vonaton négy középiskolás sráccal utaztam. Egyikőjük vaskos lexikonban kereste. Id volt Károlyi Mihály. A feltehetően nem történésznek készülő társa odavetette: „Tudod, áz a hittérítő”. A válasz különösebben nem lepett meg, mivel a fiatalok alacsony történelmi ismeretszintjét több empirikus vizsgálat igazolta már, meg különben is az átértékelések korát éljük. Am mikor hárman ^szálltak, akkor igazán megdöbbentem. A távozó haverok „Sieg Heil” köszönéssel és karemeléssel búcsúztak. Láttam, hogy az egész nem komoly, afféle kamaszos játék. Harasztosi Pál felvétele eddig és jelenleg is formáló, tágabban értelmezett politikai környezet. Ilyenkor természetesek a Mi lett volna, ha... kezdetű mondatok. Ha lett volna olyan tanár, aki nem rideg tananyagként tanítja a történelmet; ha a fasizmust megélt nagyapának nem kellett volna tartania semmitől, ha elmeséli az élményeit.. Tehát igazán akkor jó a politikai szocializációs közeg, ha a hivatalostól eltérő történelmi esemény — interpretáció is belefér. Ebben volt részünk, de optimális volt-e a mi szülővé, értékátörökítővé vált generációnk számára? — Ha a következményeket nézzük, akkor egyértelmű, hogy nem. Ha abból a szempontból közelítünk, hogy miként élte meg a ma már gyermekét nevelő generáció a letűnt politikai kurzus direkt szocializációs közegét, akkor: igen is, meg nem is. Miért? A látszólag bizonytalan válasz oka az a röviden .kettős szocializációnak” nevezhető politikai szocializációs modell, amely az 1956-1990 közötti éveket jellemezte. A témakör jeles kutatójának, Szabó Ildikónak ez az elnevezése azt jelenti, hogy egymás mellett létezett a hivatalosan deklarált értékeket közvetítő manifeszt és az intézmények nélküli, a valóságot ténylegesen leképező látens szocializációs hatás- rendszer. Hosszasan sorolhatnám azokat a .kettős szocializációnak” köszönhető jegyeket — mint például a „politikai alattvaló” tudat, a politika elutasítása, a konfliktusok elkerülését tartalmazó konformizmus — amely a fiatalok többségét jellemezte. Ugyanakkor ha nem is optimális, de kényelmesen kiszámítható volt ez a rendszer. A kutatási eredmények tanúsága szerint a fiatalok tudták, hogy mit és miért mondanak az úttörő- csapatban, vagy a KJSZ-alap- szervezetben. A gond az, hogy a dolog lényege hiányzott: a tudatos azonosulás. Mást jelent jelesre vizsgázni egy féléves .kőkemény tudszoc”- anyagból, s más a közvetített tananyag politikai értékeit elfogadni. Legyünk őszinték: kényelmes volt elmenni a szemináriumra, hallgatni az igét, aztán némi izgalommal elmesélni a legújabb Kádár-viccet. Szerencse vagy nem, hogy rosszul szocializálódtunk? — Nem. A politikai intézményrendszer szintjén lezajlott rendszerváltás nem jelenti azt, hogy az emberek politikai értékeiben és attitűdjeiben is azonnali váltás történt. Az évek során rögzült, sokszor nem is tudatos reflexek nehezen változnak. Nehéz bevallani, de a magyar himnuszt hallgatva, sokan még váiják a szovjet himnusz ritmusát. így szólt az ünnepségeken. Ebben nőttünk fel. A politikai történésekben való részvételnek és értésének az igénye nem alakult, nem alakulhatott ki. Az állampolgári magatartást a reaktivitás jellemezte: kerüld a konfliktust, légy komform, majd irányítanak. Holott ma éppen ennek az ellenkezőjére van szükség. De ne legyünk türelmetlenek, mivel a nagybetűs Európa nyugati régiójában az aktív polgári létnek már több mint száz éve adottak a politikai-társadalmi feltételei. Bővül a Széltoló-ház” Lázár Péter és felesége — űz nevelő- otthoni fiút, a Széltoló együttes tagjait magukhoz fogadták — egy alapítványt hoztak létre, s a nagy család részére Nyírteleken egy önálló otthont vásároltak. Az épületet rendbe hozták, és tavaly be is költöztek, de már Nyírtelek (KM-D M.) — Már többször beszámoltunk lapunkban a nyírteleki „Szél- toló-ház”-ról. Mint ismeretes, I Az oldalt összeállította: Szőke Judit akkor kitűnt, szükség lesz bővítésére. Nem volt megoldott a közös étkező- és a zenekari próbahely sem. A megvalósításhoz viszont pénz kellett.. A segítség, az észak-hollandiai Kiwanie Klubtól érkezett Ez az üzletemberekből álló csoport szerte a világon, évente támogat különböző humánus kezdeményezéseket. A nyíregyháziak holland barátaik közreműködésével jutottak el a klubhoz. A társaság alaposan feltérképezte a körülményeket vendégül látták a pályázókat, akik részletesen ismertették elképzelésüket majd egy küldöttségük a helyszínen is meggyőződött a tényekről. Az eredmény: 20 ezer guldent (magyar pénzben közel 800 ezer forintot) kaptak a bővítésre. A munkálatok a nyáron elkezdődtek, az átadás október 28-án lesz. Az építkezésben alaposan kivették részüket a fiúk is, hisz végig ők végezték a segédmunkát. Nem bizsu, arany A múlt nem kísérthet örökké Az anyámat nem ismertem, á három testvéremmel apámnál és a nevelőanyámnál nőttünk fel. Csak a nyolc osztályról van papírom, a Taurusban, majd az ÉPITEK-nél dolgoztam, de leépítettek, most munkanélküli-járadékot kapok. Összeházasodtam egy lánnyal, de nem egy szemüvegen át láttuk az életet. Gyerekünk nekünk sem született, akárcsak Icáéknak. Megjártam a vasútállomás poklát, naponta ötször igazoltattak. A rendőröktől hallottam a Csillag utcai segítőházról. Itt ismerkedtünk meg. büszkén mutatták Ági „néninek'’: nem bizsu, arany... S ebben a megjegyzésben benne volt minden, amivel szakítani akartak előző életükből, s amire most igent mondtak az anyakönyvvezető előtt. Jó szándékú mecénásokban nem volt hiány. A gyermekvédő intézet, a Nyírség Jóléti Szolgálat, amelynek Bartha- tanyán épülő házában kapnak egy szobát átmenetileg. A félj kosárfonást tanul a munkaügyi központ tanfolyamán, virág- kosár-készítésre már kapna is megrendelést. Ilona gyerekekre vigyázna, kedvesebb.ez száNyíregyháza (KM - Tóth Kornélia) — A holtomiglan- holtodigianra eirebegett igen mindig ünnepélyes. Még akkor is az, ha két fiatal úgy köti össze élete fonalát, hogy hamarosan jogásznak keli kicsomóznia az összegubancolódott szálakat. Múlt szombaton mindenképpen rendkívüli eseménynek lehettek tanúi a nyíregyházi anyakönyvi' hivatal patinás épületének falai. Igent mondott egymásnak, s egyúttal nemet egy helytelen életformának két fiatal. Lakatos Ilona és Orgován Dezső. Nincs semmi szokatlan abban, ha mindketten egy előző házasság romjai alól kapaszkodnak ki, és igyekeznek megvetni a lábukat a számukra eddig igencsak ingatag földön. A szokatlan a frigyben az, hogy mindketten a nyíregyházi segítőház fedele alatt „nyalogatták” sebeiket és terveztek maguknak egy pom- pázatosabb, szabad világot — Huszonegy éves koromig egy áldott jó néninél éltem Mátészalkán — fogja dióhéj- nyira élettörténetét Ilona... Özvegy Nagy Andrásné három vér szerinti gyermeke mellett engem és egy másik állami gondozottat nevelt föl. Házasságot kötöttem, de egy hónapra rá otthagytam az Uramat, lakva ismerni meg az embert... A válópernél már a gyermekvédő intézet is segített, utána kerültem a segítőházba. — Az én történetem sem rózsásabb — mesél a férj. — Egymás szavába vágnak, nevetnek, néha irulva-pirulva vallják be az eddig titokban tartott intimitásokat. Arról már Drogos Ágnes, a segítőház főmunkatársa beszél: mindkét fiatal megsúgta neki, lehet, hogy megveszik a gyűrűt, de a másiknak ne szóljon róla. S amikor felhúzták, szégyellősSZEKERES TIBOR FELVÉTELE mára, mint a két tanulóév után otthagyott cipőalsórész-készí- tő szakma. Gyereket szeretnének, önálló fedelet a fejük fölé, de a Guszevba nem mennének lakni semmi pénzért. Életmódjuk, szemléletük, szocializációjuk ugyanolyan, mint bármely, hétköznapi körülmények közt nevelkedett páré. „Bob”-Dinnyés ötször ötje Nyíregyháza (KM - Kállai J.) — Egy szál fekete Yamaha gitárral és néhány szájharmonikával járja az országot, ugyanúgy, mint ahogyan teszi ezt már tizennyolc éves kora óta. Az egyszemélyes zenekar, a magyarra formázott „one man show”, Dinnyés József daltulajdonos a közelmúltban — immár sokadszor — Nyíregyházán lépett fel Huszonöt dal című műsorával. — Milyen számokból épiil fel az eléggé „közömbös" ríevet viselő est programja? — kérdeztük az előadótól még a műsor kezdete előtt. — Az ötször ötös tagolásra utal a cím, de van egy alcím is: Ez nem én vagyok? Úgy gondolom, ez már mélyebb összefüggéseket, tartalmakat sejtet Nos, hogy miket énekelek? A fésűfogszerűen összerakott műsor első „ötöse” egy meg nem jelent Dinnyés-lemezből való „szemelgetés”, a második a Határtalanul című (megcenzúrázott) LP-mre épül, a harmadik tétel a Kín és dac megzenésített verseiből áll, aztán öt Bob Dylan-klasszikus — magyarul! Az ötödik csoportot pedig mindig az alkalomhoz illő „nóták”-ból válogatom. — A most zajló turnéd miben különbözik a korábbiaktól? — Az eddigi, ötletszerű meghívásokhoz képest most tervezettebben járom az orszá got. Célom, hogy amolyau „látleletet” vegyek a jelenlegi állapotokról, az emberek hangulatáról, vagyis „szondázom” a műsor fogadtatását. Azt, hogy érdemes-e ilyen típusú dolgokkal előállni, és egyáltalán: hogyan veszi a közönség a .Tejeket megcélzó” számokat. — És a siker? Milyen a reagálás? Még mindig olyan népszerű vagy, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt ? — A Bob Dylan-dalokat tartalmazó lemezemnek a címe Ezt nem fújta el a szél. Nem titok, ezt magamra, a saját szerzeményeimre is vonatkoztatom. Engem sem fújt el a szél, itt vagyok, és úgy érzem, szeretnek is. Persze, a siker ennél a műfajnál, amit én „művelek”, a bukással egyenlő. Olyanról énekelek, ami után vastapsot kapni nem öröm. Mert, mondj tűt az emberi butaság, szűklátókörűség kimondását valamiféle „kívülállóként” megéljenezni... Hát, ebből nem kérek. Arról nem szólva: tragikus, ha mindenki azt hiszi magáról, hogy kívülálló. Harasztosi Pál felvétele — Vannak-e követőid? Mennyire érzed anakronisztikusnak a „magányos gitáros" szerepét? — Hát, ez az! Nemigen akadnak olyan fiatalok, akik arra vállalkoznának, hogy ilyen interpretálásban szóljanak mondjuk a 20-25 vagy a 30 évesek gondjairól, érzelmeiről. Ezért is szeretnék a Pátria Zenei Műhely keretein belül a kis „dinnyésekkel, csehtamá- sokkal, bobdylanekkel” — ha mégiscsak akadnának — foglalkozni. Mert tudnunk kell egymásról: nekem rájuk van szükségem, s merem hinni, nekik is rám. Az anakronisztikussá válás ellen csak így lehet védekezni. Dinnyés József daltulajdonos Utolsó simítások az épületen Szekeres Tbor felvétele
