Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-20 / 248. szám

1992. október 20., kedd HÄHER Kclet-Magyarország 3 A Nyírgelsei Tartósítóipari Kft. a környék termelőitől vásárolja az almát, amely részben hűtőtárolásra, részben almalésűrítményként exportra kerül. Az üzem sűrítőkapacitása még ebben a szezonban egy új, svéd gyártmányú almalésűrítő berendezés üzembehelyezésével eléri a napi 500 tonnát Szekeres Tibor felvételei Padlón az ÉPÍTEK diszkont (1.) Szélnek eresztett, kiábrándult dolgozók panasza Nézc^pont^ Biztonságunk Tóth Kornélia M ár kézhez vették a be­hívójukat azok a tar­talékosok, akik a november 2-án kezdődő hadgyakorla­ton először gyakorolják test­re szabott szerepüket a hon­védelmi dandár — mint ed­dig papíron létező alakulat — kötelékében. Bár a 25 millió forint körüli összeg, amibe a gyakorlat kerül, nem kevés, de jóval nagyobb lenne a számla, ha a katonai vezetés által előzetesen megfogalmazott tennivalók­ra is sor kerül. Éppen a had­vezetés volt az, amely újból és újból áttekintette a tervek sokaságát, hol lehetne meg­takarítani akármilyen kis összeget. így született meg a végső tervben szereplő 25 milliós adat. Hogy ez sok vagy kevés — vitatható. Ha pacifista béke­politikát folytatunk, bízvást tekinthetjük ablakon kido­bott összegnek. De ha figye­lembe vesszük, amit a szá­razföldi csapatok parancs­noka egy interjúban mon­dott: nevezetesen azt, hogy az állampolgárnak a bizton­sághoz, az ország szuvereni­tásához is elemi joga van, s ezt készenléttel lehet garan­tálni, már érthető, hogy bár igen ritkán, de mégis szer­veznek hadgyakorlatokat hazánkban. A tábornok sietett azt is egyértelművé tenni: szom­szédainkat időben tájékoz­tattuk a várható csapatmoz­gásról és a katonák is alátá­masztották a politikusok ál­tal elmondottakat: a gya­korlat nem irányul senki el­len, nem az erődemonstrá­ció a célja, hanem az, hogy a területvédelmi jelleggel, nyugati mintákat alapul vé­ve létrehozott honvédelmi dandárok a valóságban be­tölt ik-e azt a szerepet, ame­lyért az íróasztalnál meg­születtek. Nekünk, a mindmáig elis­mert és külföldön is nagyra becsült önmérsékletünk mel­lett ennek a 93 ezer négyzet­kilométernyi hazának a vé­delme is szent kötelessé­günk. Nyíregyháza (KM - Cser- venyák Katalin) — Idézet a Munka Törvénykönyvéből: „A munkaviszony megszün­tetésekor a munkavállaló ré­szére az utolsó munkában töltött napon ki kell Fizetni a munkabért, egyéb járandó­ságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatko­zó szabályban és egyéb jog­szabályokban előírt igazolá­sokat” (Tv 97. §) Telefon: „Felmondtak, s most nem akarnak fizetni ne­künk. Jöjjenek, segítsenek" — a férfi hangjában érezhető indulat, aggodalom arra kész­tetett, hogy azonnal induljak a megadott címre: a Rákóczi ut­cai ÉPÍTEK diszkontba. Nem hajlandó fizetni Helyesebben szólva az egy­kori diszkontba, az ajtaján ugyanis már a zárva felirat lát­ható. Teljesen kiürítették a ha­talmas csarnokot, a készletet nemrég kiárusították. A dolgo­zóknak felmondtak, most már csak órák vannak hátra az utolsó munkanapból. Az idő­pont: szeptember 30. Elkeserí­tő volna már ez önmagában is, a kedélyeket azonban még va­lami borzolja: egymás szavába vágva mesélik, az igazgató sem az utolsó havi bérüket, sem a felmentési időre járó át­lagbérüket, sem a végkielégí­tésüket nem hajlandó kifizetni addig, amíg valamennyien alá nem írták azt a felelősségvál­lalási nyilatkozatot, amelyet már tavaly augusztusban alá kellett volna írniuk, de akkor senkinek nem hiányzott a pa­pír. Most viszont attól tarta­nak, a felmondási idő alatt fe­lelősségre: vonhatják , őket, s bár ők mindennel elszámoltak, szabályszerű leltár nem volt még az idén. — A diszkont tavaly augusz- • tusban kényszerhelyzetben jött létre — mondta Németh Lajos, a bolt egyik volt műszak­vezetője —, veszteséges lett a vállalat, s hogy ne kelljen el­küldeni bennünket, felajánlot­ta ezt a lehetőséget. Most meg nem hajlandó fizetni, azt mondja, nincs pénz, pedig tud­juk, hogy van. Hiszen amikor már padlón volt a cég, s folya­matosan bocsátották el a dol­gozókat, még futotta két Sa­marára. Az egyik már egy olyan embernél van, aki sosem volt ÉPÍTEK -es. — A diszkont egyértelműen nyereséges volt, a bevételből tudtunk árut venni. S érdekes módon, nem a gépészeti rak­tárban elfekvő műszaki cikke­ket árusította ki, hanem a disz­kontból az élelmiszert 20- 50(!) százalék engedménnyel, némely vevőnek házhoz szál­lítással. Saját dolgozó viszont semmit nem vehetett meg. Végkielégítés nélkül? Idén áprilisban öncsődöt je­lentett a vállalat, a békítő tár­gyalásokon a hitelezőkkel nem Sikerült megegyezni, követke­zett a kilencvennapos morató­rium, ami már lejárt, viszont még nem kezdődött meg a fel­számolás, ugyanis nem jelent meg az értesítés a Cégköz­lönyben. — Júniusban felmondtak a vállalat összes dolgozójának, viszont végkielégítést nem akart fizetni az igazgató — te­szi hozzá Rácz Károlyné. — Ekkor a még működő munka­ügyi döntőbizottsághoz for­dultunk. majd az átadta az ügyet a munkaügyi bíróság­nak. ahol azt mondták: egyez­zünk meg. Az igazgató min­dent megígért, ha a keresetet visszavonjuk. Meg is tettük, hiszen írásba adta. hogy szep­tember 30-án megkapjuk a végkielégítést. — Amikor az igazgató úgy döntött, hogy felszámolja a diszkontot, intézkednie kellett Tárca jó. Korcsi, feküdj! Példamu­tatásként a fiú lehasal és int Seres Ernő A korcsi ' . '// ' , . - . : : : •' ö ■ ­A Z elhagyott telken vadon és bokorban nőtt az ecet- és akácfa. A bokrok és buckák között számtalan ös­vény és csapás fut. Reggel és este arra járok. Most is északnak hazafelé tartva sze­lem át a bozótost. Gondolataimba mélyed- ve, szinte, megijedek, amikor egy kölyökkutya megugat. Aztán szólok az aprócska ebhez: — Hát te? Mit csinálsz itt? Eltévedtél, vagy csak kódorogsz? Mit ugatsz, mi a neved, te, kutya? — Még nincs neve és az enyém. Nem tévedt el és nem kódorog — mondta egyszuszra a bokrok közül kilépve egy tömpe orrú, csu­pa szeplős, nyakigláb gye­rek. Aztán ala­posan megné­zett és megkér­dezte: — Ne­ked nincs ku­tyád?... Kár. Egy jó kutya kell az ember­nek. — Egy jó kutya biztos kel­lene, de mit csinálnék én vele? — Sétáltatnád. Taníta­nád. Apám azt mondta, ez korcsi, semmit sem tanul meg. Nem igaz. Már megta­nult ugatni, pacsit adni, és ha azt parancsolom, feküdj, lefekszik. Akarod látni? Na a kutyának. — Korcsi, ide! Korcsi, feküdj! A kutya áll és néz. Jelleg­zetes kutyatartással félrebil­lentett fejjel néz, majd gon­dol egyet és eliramodik. Fut egy kört, lestoppol a fiú előtt, megugatja, de nem fekszik le. Szólok a fiúnak. — Hát ez nem megy! A fiú feláll, zavartan lepa­volna, hogy az árukészletet könyv szerint vagy leltárral el­számoltassa — veszi át a szót Tóth László, a megszűnt mun­kaügyi döntőbizottság vezető­je­— Az árukészletet minden elszámoltatás nélkül eladta. Munkabért visszatartani pedig csak bírósági végzéssel lehet. A cégnek van jogásza, akinek az lenne a dolga, hogy a jog­sértéseket megakadályozza. Neki azt is tudnia kell, hogy csődeljárás alatt egyik hitele­zőnek a másik rovására ked­vezményt adni nem lehet. Márpedig itt történt tartozás­kiegyenlítés áruval. Elmaradt a leltár — Kétszer is betörtek a boltba, augusztusban és szep­temberben, de nem rendelt el leltárt, amint elment a rendőr­ség. kinyittatta a boltot — mondja Szalóki Pál, volt üzlet­vezető. — Biztosításunk volt. de leltár nélkül azok sem fizet­nek. — Nem hajlandó kiadni a kereseti igazolást sem, az ok­mányainkat hiányosan kapjuk meg — bosszankodik Pelyvás Lajosné, — így még a munka­ügyi központban sem tudunk jelentkezni. (Folytatjuk) kolja ruházatát és csendben megjegyzi­— Ezt még most tanulja. De ha legközelebb erre jössz és találkozunk, ígé­rem, lefekszik. Egy hét vagy kettő telt el, már nem tudom. Ismét ha­zafelé tartva az ösvényen mit látok!... A fiú és a kutya hasal egymás mellett. Oda­szólok. — Látom, jól halad a tanítás. — Á — legyint a srác —, most már fekszik, de nem ugat. Bácsi, ne akarj te ku­tyát magadnak, mert sok lesz vele a bajod. Esztétiku - sabb térbur­koló elemek gyártását kezdte meg a Nyfrbau Kft. orosl telepén. Az elemeket már az új kisvárdai sportcsar­nok előteré­hez kezdték el gyártani Harasztosi Pál felvétele Kommentár Panteon Bodnár István O zombattól panteonja, iJ azaz arcképcsarnoka is van Nyíregyházának. A Jósa András Múzeum egy csön­des kis szobácskájábán ugyanis olyan állandó kiál­lítást rendeztek, ahol az el­múlt fél évszázad nevezetes nyíregyházi szülötteivel, al­kotóival ismertetik meg a lá­togatót. így például Bory Zsolt költő munkásságával, aki oly sokat tett azért, hogy a kevésbé tanult emberek is megkedveljék az irodalmat, de ott vannak a remek no­vellákat író Galambos Lajos és Sipkay Barna, „A Soka­ság fiának", Váci Mihály­nak, a fiatalon elhunyt, te­hetséges Mester Attilának a művei, Pál Gyulának, a sa játos stílusú festőnek és Vi- kár Sándornak, a nyíregy­házi zeneiskola megalapító­jának, az elismert zenésznek az életére vonatkozó doku­mentumok. Persze a bemu­tatás lehetőségei szőkék, s ezért az ismerkedésnek is korlátokat szab, ám a vállal­kozás mindenképpen dicsé­rendő. Úgy gondolom, a panteon mégis több, mint gesztus. Mert mindig érde­mes eltűnődni azon a köl­csönösen gyümölcsöző kap­csolatrendszeren, amely egy város neves szülöttei és a város között létrejön. Hisz ez a viszony sohasem lehet egyoldalú, a kellő támo­gatás és pályára röptetés nélkül nemcsak az alkotó személyiség marad szegé­nyebb, hanem a város is, amely nem becsülte később hírnevessé vált fiát. Nos, a megye, a város eddig több­nyire segítőkezet nyújtott, támogatta a tehetség szár­ba szöktetését. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon lesz-e jó szándék és lehető­ség erre jövőben is? Köszönet most ezért a kis nyíregyházi panteonért a múzemnak, a rendezőknek. Ebben a kis szobácskábán az idősebbek eltűnődhetnek, fejet hajthatnak majd példá­ul Váci Miskáék előtt, a fia­talabbak pedig egy kicsit kö­zelebb kerülhetnek a város neves szülötteihez akik már itthagytak bennünket.

Next

/
Thumbnails
Contents