Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-20 / 248. szám
1992. október 20., kedd HÄHER Kclet-Magyarország 3 A Nyírgelsei Tartósítóipari Kft. a környék termelőitől vásárolja az almát, amely részben hűtőtárolásra, részben almalésűrítményként exportra kerül. Az üzem sűrítőkapacitása még ebben a szezonban egy új, svéd gyártmányú almalésűrítő berendezés üzembehelyezésével eléri a napi 500 tonnát Szekeres Tibor felvételei Padlón az ÉPÍTEK diszkont (1.) Szélnek eresztett, kiábrándult dolgozók panasza Nézc^pont^ Biztonságunk Tóth Kornélia M ár kézhez vették a behívójukat azok a tartalékosok, akik a november 2-án kezdődő hadgyakorlaton először gyakorolják testre szabott szerepüket a honvédelmi dandár — mint eddig papíron létező alakulat — kötelékében. Bár a 25 millió forint körüli összeg, amibe a gyakorlat kerül, nem kevés, de jóval nagyobb lenne a számla, ha a katonai vezetés által előzetesen megfogalmazott tennivalókra is sor kerül. Éppen a hadvezetés volt az, amely újból és újból áttekintette a tervek sokaságát, hol lehetne megtakarítani akármilyen kis összeget. így született meg a végső tervben szereplő 25 milliós adat. Hogy ez sok vagy kevés — vitatható. Ha pacifista békepolitikát folytatunk, bízvást tekinthetjük ablakon kidobott összegnek. De ha figyelembe vesszük, amit a szárazföldi csapatok parancsnoka egy interjúban mondott: nevezetesen azt, hogy az állampolgárnak a biztonsághoz, az ország szuverenitásához is elemi joga van, s ezt készenléttel lehet garantálni, már érthető, hogy bár igen ritkán, de mégis szerveznek hadgyakorlatokat hazánkban. A tábornok sietett azt is egyértelművé tenni: szomszédainkat időben tájékoztattuk a várható csapatmozgásról és a katonák is alátámasztották a politikusok által elmondottakat: a gyakorlat nem irányul senki ellen, nem az erődemonstráció a célja, hanem az, hogy a területvédelmi jelleggel, nyugati mintákat alapul véve létrehozott honvédelmi dandárok a valóságban betölt ik-e azt a szerepet, amelyért az íróasztalnál megszülettek. Nekünk, a mindmáig elismert és külföldön is nagyra becsült önmérsékletünk mellett ennek a 93 ezer négyzetkilométernyi hazának a védelme is szent kötelességünk. Nyíregyháza (KM - Cser- venyák Katalin) — Idézet a Munka Törvénykönyvéből: „A munkaviszony megszüntetésekor a munkavállaló részére az utolsó munkában töltött napon ki kell Fizetni a munkabért, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat” (Tv 97. §) Telefon: „Felmondtak, s most nem akarnak fizetni nekünk. Jöjjenek, segítsenek" — a férfi hangjában érezhető indulat, aggodalom arra késztetett, hogy azonnal induljak a megadott címre: a Rákóczi utcai ÉPÍTEK diszkontba. Nem hajlandó fizetni Helyesebben szólva az egykori diszkontba, az ajtaján ugyanis már a zárva felirat látható. Teljesen kiürítették a hatalmas csarnokot, a készletet nemrég kiárusították. A dolgozóknak felmondtak, most már csak órák vannak hátra az utolsó munkanapból. Az időpont: szeptember 30. Elkeserítő volna már ez önmagában is, a kedélyeket azonban még valami borzolja: egymás szavába vágva mesélik, az igazgató sem az utolsó havi bérüket, sem a felmentési időre járó átlagbérüket, sem a végkielégítésüket nem hajlandó kifizetni addig, amíg valamennyien alá nem írták azt a felelősségvállalási nyilatkozatot, amelyet már tavaly augusztusban alá kellett volna írniuk, de akkor senkinek nem hiányzott a papír. Most viszont attól tartanak, a felmondási idő alatt felelősségre: vonhatják , őket, s bár ők mindennel elszámoltak, szabályszerű leltár nem volt még az idén. — A diszkont tavaly augusz- • tusban kényszerhelyzetben jött létre — mondta Németh Lajos, a bolt egyik volt műszakvezetője —, veszteséges lett a vállalat, s hogy ne kelljen elküldeni bennünket, felajánlotta ezt a lehetőséget. Most meg nem hajlandó fizetni, azt mondja, nincs pénz, pedig tudjuk, hogy van. Hiszen amikor már padlón volt a cég, s folyamatosan bocsátották el a dolgozókat, még futotta két Samarára. Az egyik már egy olyan embernél van, aki sosem volt ÉPÍTEK -es. — A diszkont egyértelműen nyereséges volt, a bevételből tudtunk árut venni. S érdekes módon, nem a gépészeti raktárban elfekvő műszaki cikkeket árusította ki, hanem a diszkontból az élelmiszert 20- 50(!) százalék engedménnyel, némely vevőnek házhoz szállítással. Saját dolgozó viszont semmit nem vehetett meg. Végkielégítés nélkül? Idén áprilisban öncsődöt jelentett a vállalat, a békítő tárgyalásokon a hitelezőkkel nem Sikerült megegyezni, következett a kilencvennapos moratórium, ami már lejárt, viszont még nem kezdődött meg a felszámolás, ugyanis nem jelent meg az értesítés a Cégközlönyben. — Júniusban felmondtak a vállalat összes dolgozójának, viszont végkielégítést nem akart fizetni az igazgató — teszi hozzá Rácz Károlyné. — Ekkor a még működő munkaügyi döntőbizottsághoz fordultunk. majd az átadta az ügyet a munkaügyi bíróságnak. ahol azt mondták: egyezzünk meg. Az igazgató mindent megígért, ha a keresetet visszavonjuk. Meg is tettük, hiszen írásba adta. hogy szeptember 30-án megkapjuk a végkielégítést. — Amikor az igazgató úgy döntött, hogy felszámolja a diszkontot, intézkednie kellett Tárca jó. Korcsi, feküdj! Példamutatásként a fiú lehasal és int Seres Ernő A korcsi ' . '// ' , . - . : : : •' ö ■ A Z elhagyott telken vadon és bokorban nőtt az ecet- és akácfa. A bokrok és buckák között számtalan ösvény és csapás fut. Reggel és este arra járok. Most is északnak hazafelé tartva szelem át a bozótost. Gondolataimba mélyed- ve, szinte, megijedek, amikor egy kölyökkutya megugat. Aztán szólok az aprócska ebhez: — Hát te? Mit csinálsz itt? Eltévedtél, vagy csak kódorogsz? Mit ugatsz, mi a neved, te, kutya? — Még nincs neve és az enyém. Nem tévedt el és nem kódorog — mondta egyszuszra a bokrok közül kilépve egy tömpe orrú, csupa szeplős, nyakigláb gyerek. Aztán alaposan megnézett és megkérdezte: — Neked nincs kutyád?... Kár. Egy jó kutya kell az embernek. — Egy jó kutya biztos kellene, de mit csinálnék én vele? — Sétáltatnád. Tanítanád. Apám azt mondta, ez korcsi, semmit sem tanul meg. Nem igaz. Már megtanult ugatni, pacsit adni, és ha azt parancsolom, feküdj, lefekszik. Akarod látni? Na a kutyának. — Korcsi, ide! Korcsi, feküdj! A kutya áll és néz. Jellegzetes kutyatartással félrebillentett fejjel néz, majd gondol egyet és eliramodik. Fut egy kört, lestoppol a fiú előtt, megugatja, de nem fekszik le. Szólok a fiúnak. — Hát ez nem megy! A fiú feláll, zavartan lepavolna, hogy az árukészletet könyv szerint vagy leltárral elszámoltassa — veszi át a szót Tóth László, a megszűnt munkaügyi döntőbizottság vezetője— Az árukészletet minden elszámoltatás nélkül eladta. Munkabért visszatartani pedig csak bírósági végzéssel lehet. A cégnek van jogásza, akinek az lenne a dolga, hogy a jogsértéseket megakadályozza. Neki azt is tudnia kell, hogy csődeljárás alatt egyik hitelezőnek a másik rovására kedvezményt adni nem lehet. Márpedig itt történt tartozáskiegyenlítés áruval. Elmaradt a leltár — Kétszer is betörtek a boltba, augusztusban és szeptemberben, de nem rendelt el leltárt, amint elment a rendőrség. kinyittatta a boltot — mondja Szalóki Pál, volt üzletvezető. — Biztosításunk volt. de leltár nélkül azok sem fizetnek. — Nem hajlandó kiadni a kereseti igazolást sem, az okmányainkat hiányosan kapjuk meg — bosszankodik Pelyvás Lajosné, — így még a munkaügyi központban sem tudunk jelentkezni. (Folytatjuk) kolja ruházatát és csendben megjegyzi— Ezt még most tanulja. De ha legközelebb erre jössz és találkozunk, ígérem, lefekszik. Egy hét vagy kettő telt el, már nem tudom. Ismét hazafelé tartva az ösvényen mit látok!... A fiú és a kutya hasal egymás mellett. Odaszólok. — Látom, jól halad a tanítás. — Á — legyint a srác —, most már fekszik, de nem ugat. Bácsi, ne akarj te kutyát magadnak, mert sok lesz vele a bajod. Esztétiku - sabb térburkoló elemek gyártását kezdte meg a Nyfrbau Kft. orosl telepén. Az elemeket már az új kisvárdai sportcsarnok előteréhez kezdték el gyártani Harasztosi Pál felvétele Kommentár Panteon Bodnár István O zombattól panteonja, iJ azaz arcképcsarnoka is van Nyíregyházának. A Jósa András Múzeum egy csöndes kis szobácskájábán ugyanis olyan állandó kiállítást rendeztek, ahol az elmúlt fél évszázad nevezetes nyíregyházi szülötteivel, alkotóival ismertetik meg a látogatót. így például Bory Zsolt költő munkásságával, aki oly sokat tett azért, hogy a kevésbé tanult emberek is megkedveljék az irodalmat, de ott vannak a remek novellákat író Galambos Lajos és Sipkay Barna, „A Sokaság fiának", Váci Mihálynak, a fiatalon elhunyt, tehetséges Mester Attilának a művei, Pál Gyulának, a sa játos stílusú festőnek és Vi- kár Sándornak, a nyíregyházi zeneiskola megalapítójának, az elismert zenésznek az életére vonatkozó dokumentumok. Persze a bemutatás lehetőségei szőkék, s ezért az ismerkedésnek is korlátokat szab, ám a vállalkozás mindenképpen dicsérendő. Úgy gondolom, a panteon mégis több, mint gesztus. Mert mindig érdemes eltűnődni azon a kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatrendszeren, amely egy város neves szülöttei és a város között létrejön. Hisz ez a viszony sohasem lehet egyoldalú, a kellő támogatás és pályára röptetés nélkül nemcsak az alkotó személyiség marad szegényebb, hanem a város is, amely nem becsülte később hírnevessé vált fiát. Nos, a megye, a város eddig többnyire segítőkezet nyújtott, támogatta a tehetség szárba szöktetését. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon lesz-e jó szándék és lehetőség erre jövőben is? Köszönet most ezért a kis nyíregyházi panteonért a múzemnak, a rendezőknek. Ebben a kis szobácskábán az idősebbek eltűnődhetnek, fejet hajthatnak majd például Váci Miskáék előtt, a fiatalabbak pedig egy kicsit közelebb kerülhetnek a város neves szülötteihez akik már itthagytak bennünket.