Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-17 / 246. szám
Népfőiskolák Svédországban Orpheus és a Rokonok Két bemutató a Móricz Zsigmond Színházban A lidingöi népfőiskola Nyíregyháza (KM — Bodnár István) — Csipkerózsika álmukból felébredve, mostanában újra kezdenek divatossá válni hazánkban is a népfőiskolák. Megyénkben néhány év óta több népfőiskola is működik, s lassan megtalálják a helyüket a felnőttoktatásban. A közelmúltban egy svéd intézmény meghívására több népfőiskolással svéd tanulmányúton vett részt Illés Balázs, a Nyíregyházi Népfőiskolái Egyesület titkára. Tapasztalatairól kérdeztük. — Svédországban rendkívül népszerűek a különböző népfőiskolák, amelyek nem adnak ugyan szakképesítést, de tájékozódásra képes embert képeznek. Ezt az oktatási formát a 18 éven felülieknek szánják, s jellemző, hogy sokan már a középiskola elvégzése után részt vesznek ilyen kurzuson, nagyobb az esély így az egyetemre való bejutásra. A népfőiskola sokat tett Svédországban az elmúlt évtizedekben azért, hogy a nem megfelelő képzettségű felnőttek is a fiatalokéval egyenértékű kiképzéshez jussanak. Egy jellemző adat' az idén 250 ezren vesznek részt a svéd népfőiskolák munkájában. — Meddig tartanak az ottani kurzusok, és melyek kedveltek az északi országban? — Kínálhatnak egynapos, félélégé Köpök ŐTZrtenytelen 'vntrttgyban tmradntr A szokatlan klíma. Rosalina néni megijedt: — Rómában vagytok, és nem láttatok semmit?! — De, de — bólogatott a férfi. — Hogyne. Sok mindent. — Legalább Tivoliba gyertek el velem — kérte őket. — Autóval egy óra. Öregebb város, mint Róma. Gondoltátok volna? És a Hadrián-palota romjai közt megmaradt a víziszínház! Menjünk ki reggel! — Minek? —futott ki a friss frizurát viselő, mosolytalan asszony száján. Férje közben egy hosszúkás dobozt ciháit elő: — Nézze, néni — mutatta. — Nézze csak, mit vettem Irénké- nek! Még neki se árultam el! Széles, arany karkötő kerüli ki a dobozból. A csat fölött kicsi, köralakú óra. — Nahát! — sikított föl Irén. — Ezt a meglepetést! Fölcsatolta, komoly szakértelemmel bíbelődött vele, közben nem mosolygott. Másik csuklóján egy másik karperec. Rosalina néni megtörölte a szemét: — Jó dolgotok van... — bólogatott. Irén fehér arccal, kihúzta magát: — L" csak azt mondom, hogy nektek, úgy látszik, jó de egy egész tanévet, azaz 34 hetet átölelő tanfolyamot is. A legtöbb kurzus azonban 15 hétnél rövidebb ideig tart. Sokan érdeklődnek a kommunikáció, a számítástechnika, a médium, a gazdaság, a falufejlesztés, a táj- és környezetvé-' delem iránt, sokan tanulnak nyelveket, és kiemelt témakör a következő két évben az Európai Gazdasági Közösség előnyei és hátrányai, hisz Svédország is kérte felvételét a közösségbe. — Svédországban sok minden ingyenes. így van-e a népfőiskolák esetében is? — A népfőiskolái képzés tandíjmentes. Kedvelt viszont a bentlakásos forma, amelynek előnye, hogy a hallgatók, tanárok együtt élik napjaikat, közösen gondolkodnak. Ilyenkor fizetni kell a szállásért, étkezésért. Az állami támogatás óriási, az idén 862 millió korona. — Mi hasznosítható majd Magyarországon ? — A svéd tapasztalatok birtokában tovább kell folytatni Nyíregyházán is a népfőiskolái mozgalom intézményesülését. Meg szeretnénk alapítani a táj első bentlakásos népfőiskoláját. Meg kell teremteni az állami támogatás rendszerét. Együttműködésünk pedig tovább fejlődik a stockholmi népfőiskolával. biztoszfintm.------------------------— És mitől olyan biztos ebben a néni? — Én, látjátok, amióta így maradtam... Hiszen tudjátok. Szóval, amióta a fiam a háborúban... aztán az én drága uram... Hát azóta így vagyok, s csak azért bírom ki valahogy, kedveseim, mert rengeteg a világban a csodálni való. És amíg csodálkozni tudok, addig kibírom. A szépség egymagában nem vigasztal, jól tudom, de erőt, azt ad... Kicsit hallgatott megint, majd amikor folytatni próbálta, bizonytalanul megcsuklott a hangja: — A vámnál nem lesz bajotok? Sok csomagot visztek? Ekkor észrevette, hogy amazok összekacsintanak. A Pantheont azért mégis látták. Az utolsó napon. Mert valaki azt ajánlotta, hogy a Via Teatro Valle zugolyaiban háncsból készült táskákat lehet kapni, igen olcsón. A kis utcában válogattak hát műhelyről műhelyre, míg kikeveredtek véletlenül a Pantheon előtti térre. Addigra azonban megvették már a táskákat, s mérgelődtek, hogy eltévedtek, taxit fogadtak, s egyenesen a szállodába hajtattak. Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Orpheus kiváló énekes és zenész volt. Művészetét annyira tökéletesítette, hogy nemcsak az emberekre hatott, hanem még az erdei vadak is megszelídülve követték, ha zenélt. Amikor felesége, Eurüdiké meghalt, leszállt az alvilágba, hogy visszahozza. Az alvilág urai megengedték, hogy az asszony visszatérjen a földre, csak egy kikötésük volt, útközben Orpheus mögött haladjon, s férje ne nézzen vissza rá, míg a földre nem érnek. Az ifjú azonban nem tudott uralkodni magán, visszatekintett, s ezzel végleg elvesztette a feleségét. Tennessee Williamsszd szerencséje van a nyíregyházi közönségnek. Néhány hete a kassai Thália Színház előadásában láthatta A vágy villamosa című drámát, most pedig a Krúdy Színpadon első színpadi munkáját, az Orpheus alá- száll című költői játékot. Williams egyik méltatója szerint az amerikai drámaíró munkásságában központi szerepe van az indulatoknak, az erőszaktételnek, a szélsőséges tetteknek, a csalódásnak és a már-már a valószerűség határát súroló öncsalásnak, a mindegyre hajszolt egyéni boldogság törékenységének. Orpheus alászáll a nézőkkel a stúdió színházban. S miközben a színészek erőfeszítését nézi az ember, drámai küzdelmüket az anyaggal, a szereppel, azt várja, hogy egyszer csak megérinti ez a költői látomás, szól majd valamiről. Értelmet kap múlt és jelen együttélése, az egymásba folyó képek és indulatok eljutnak (ha eljuthatnak) valamilyen művészi végkifejlethez. Teli vagyunk megoldatlan, megoldhatatlan feszültséggel, ellentmondással. A sorsunk olyan gyakran tekeri nyakunk köré a hurkot, s olyan gyakran ~ ügy erézzűlCT'ögynérTrnrdunF - ttfrújrrr tretőftr'R eményrefóTp- ség dermeszti a szívünket, mert nem bízunk benne, hogy jöhet-e értünk valahonnan hívás. Magányra vagyunk ítélve. A költői látomás szabadon értelmezhető. Szabadon, de nem önkényesen. A mozaikokból össze kell állnia a képnek. Zsótér Sándor tiszteletre méltó kísérletezést folytat a stúdióban. Ezt láttuk már a Cyranóban is. Világképének állandó elemei is vannak. A mezítelen férfi test ott is, itt is, a főhős dalra fakad ott is, itt is. Csorba Ilona mindkét darabban költői magaslatokba emelhet gyönyörű énekhangján. S vannak formai ötletek, harsány megoldások. Trabantnak álcázott Chevrolet, láng és tűz, fényjáték, indulatok, testtel való játék. A kísérletben részt vettek: Csorba Ilona, Thu- róczy Szabolcs, Bajzáth Péter, Csatári Éva, Pregitzer Fruzsina, Juhász György, Bálint László, Szabó Tünde, Csabai Judit. Nézi az ember a színészeket. Van, aki otthonosan mozog ebben a világban, mások pedig szenvednek. Realistán játsszák a látomást. Orpheus alászállt. Azon tűnődöm, vajon mit hozott magával. A közelmúltban emlékeztünk Móricz Zsigmond habart lálának ötvenedik évfordulójára. A magyar színházak közül egyedül a nyíregyházinak jutott eszébe, hogy egy darab bemutatásával figyelmeztessen: Móricz Zsigmond kibírja a rendszerváltás nagyta- karításos magatartását is. Igaz, a színház névadója Móricz, de éppen a Rokonok bemutatója igazolta, hogy nem kipipálható megemlékezés történt a színpadon, hanem mai életünk számos jelenségének a megmutatása. De erről később. Móricz már a nagy gazdasági világválság második esztendejében megírta a Rokonokat, hiszen a korabeli Magyar- országon — talán éppen a válság következményeképpen — számos olyan probléma felerősödését látta, tapasztalta, ami arra késztette, hogy végképpen leszámoljon azzal az úri osztállyál, amellyel kapcsolatban més voltak illúziói. lasztása után tisztában van azzal, hogy nem személyes érdemeinek köszön-heti a sikert, inkább annak, hogy ő még tiszta ember. Nem tapad panama a kezéhez. Meg tud- e ilyennek maradni vagy szükségképpen hasonul a többiekhez? Egyáltalán: a hatalomban megőrizhető-e az egyéni erkölcs és világfelfogás, vagy a hatalom érdekeihez való ragaszkodás válik meghatározóvá? Erről szól a darab és az előadás is. Kopjáss István az utolsó vívódó hős Móricz pályáján, olyan ember, aki a dzsentrik társadalmában megpróbál valami mást, mint amit elvárnak tőle. Az elmúlt évtizedek alatt sokan nem értették a darabot a maga teljességében. Valahogyan távol állt tőlünk a hatalom és az ellenzék, mert ez utóbbi hiányzott. Mióta megéltük a rendszerváltást, valahogyan gazdagabban értjük a Rokonokat is, hiszen eljutnak hozzánk a hírek, amelyek a mai hatalom működésével kapcsolatosak. (Ezért is volt bántó egy kicsit, hogy Schlan- ger András rendezése aktualizálta a darab helyszínét. Pe- nyigei pálinkával kínálják a vendéget, a polgármester Nyírvidéket olvas. Móricz egy alföldi nagyvárosban játszatja a cselekményt. Ez minden bizonnyal Debrecen. Erre utal a Zsarátnok város szerepeltetése.. Nyíregyháza semmiképpen Mihelyt felismeri, hogy becsapták, rögtön vissza akar térni a tiszta eszmék világába. De aki már beszennyeződött nem lehet tiszta többé. Nem lehet kettős erkölccsel eredményes harcot vívni. Gados alakítása jól mutatja: Kopjáss- ból sohasem lehet tragikus hős, mert megilletődik a hatalom előtt, mert jólesik neki, ha vállon veregetik, ha pertuba állnak vele. Sőt! ő is átveszi ezt a magatartást az alatta állókkal szemben. Hetey László polgármestere helyenként jóságos öregembernek hatott, hiányzott belőle a kiszámított ravaszság, pedig nagyon is kezében tartotta az események irányítását. Kocsis Antal Kardics bácsija túlságosan sokat alázatos- kodott, pedig a háttérből ő irányította még a polgármestert is, hiszen neki legalább pénze volt, s így mindenki panamájával tisztában volt. A két Szentkálnay-iány közül Lina a gazdagabb egyéniség. Zubor Agnes játéka is éreztette ezt. Igyekezett mindvégig visszatartani Kopjásst attól, hogy bekerüljön a pana- mázók közé. Magdaléna Kopjáss számára a most már beteljesíthető álom volt. Gábos Katalin nem tudta igazából felidézni ezt az álmot, nem éreztük indokoltnak Kopjáss Magdaléna felé sugárzó vágyakozását. Martiny, az ellenzéki képviselő szerepét Szigeti András alakította, kíméletlen önleleplezéssel, mértéktartó fegyelemmel. Simor Ottó Berci bácsija telitalálat volt. Játékában egyszerre volt jelen a dörzsölt ravaszság és a derűs életöröm. Csak sajnálni lehetett, hogy nincs gyakrabban a színpadon. Jelenet a Rokonokból: Zubor Agnes, Simor Ottó, Gados Béla Harasztosi Pál felvételei Az elkészült regénnyel nincs megelégedve, átdolgozza, kibővíti. így jelenik meg 1932-ben. S rögtön megszületik a regény színpadi változata is 1933-ban. A Nemzeti Színházban megbukott, annak ellenére, hogy vígjáték lett belőle. Kopjáss nem követett el öngyilkosságot, a házassága is rendeződött. Ezerkilenc- százötvenegyben Móricz Virág és Thurzó Gábor átdolgozta a drámát a regény befejezésének a szellemében. Bán Zoltán András dramaturgiai beavatkozásai az egyszerűsítések irányába hatottak, így az előadás valóban Kopjáss István egyéniségére koncentrálhatott. Kopjáss, a lenézett kultúrtanácsnok egy véletlennek köszönhetően főügyész lesz. Bekerül egy alföldi nagyváros irányítói közé. Megvánem lehet, hiszen mekkora város volt 1932-ben?) Zsarátnok városának közélete jelképes, hiszen a korabeli magyar viszonyokat modellálja, amelyben a mindenható úr a korrupció. Miközben több tízezer a munkanélküliek száma, a hatalom csúcsán lévők a meggazdagodással vannak elfoglalva, még az ellenzék is csak addig az, amíg meg nem kapja a húsos fazék mellé ülés lehetőségét. Kell-e mondani, hogy nincsen szükség semmiféle aktualizálásra? Régóta tudjuk, hogy Gados Béla kitűnő színész. Kopjáss István az ő megformálásában nosztalgiákból építkező hős. Teli van a családi összetartozás naív vágyával, miközben arra is képes, hogy belevesse magát a meggazdagodás lehetőségeinek a kihasználásába. pedig — szerepe szerint — ő is megérte a pénzét. A többiek is — akikről most nem szólhatunk részletesen — nagyon jók voltak. Nélkülük nem lett volna hiteles annak a világnak a képe, amely egyszerre csábítja és taszítja az embert. Gyarmathy Ágnes ezúttal is csodát produkált, mert megtöbbszörözte a színpad belső terét. Ha nem lett volna középen a hatalmas turulmadár, a színészek is elvesztek volna ebben a térben. Schlanger András ezúttal is bizonyította, ért a realista színházhoz is. Az előadás sikere pedig meggyőzheti arról: a közönség igenis igényli azokat az élményeket, amelyekben egy kicsit megmérheti a maga világát és tapasztalatait 1392, október 17. Szabó Tünde az Orpheus alászáll-
