Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-17 / 246. szám

A KM hétvég! melléklete A megye szerepköréről Aktuális kérdések Kováts Dénes A megyék szerepe és jelen­tősége átalakult és átértéke­lődött a rendszervált(oz)ás időszakában. Más lett befo­lyásuk és hatalmuk is. E sze­repváltozásról beszélgettünk dr. Czap Lajos megyei fő­jegyzővel néhány aktuális teendő ürügyén. — Tulajdonképpen két fela­datrendszer kívánalmainak tesz eleget Szabolcs-Szatmár- Bereg önkormányzata, mert vannak kötelező és önként vál­lalt feladatai. Előbbiek mintha csökkennének, utóbbiak szá­ma nő. Nem véletlen, hogy mind többen mondják: szük­séges az önkormányzati tör­vény bizonyos módosítása, mert konkrétabban, körülha- tárolhatóbban kell meghatá­rozni a megye szerepét, jövő­beni működését. Miként kap­csolatát, viszonyát a köztár­sasági megbízotti hivatalhoz is. O Bizonyos intézmények, vállalatok a megyei önkor­mányzathoz tartoznak, bár utóbbiak felbomlása megin­dult, s az előbbiekről is eltérő­ek a vélemények. Kell-e egy­általán megyei intézmény? — A térségi feladatokat el­látók — mint például a megyei kórház, a szociális otthonok, a színház vagy egyes középis­kolák — nehezen képzelhetők el másképp. Előfordulhat ugyan, hogy egy település sa­ját kezébe akarja venni mond­juk a gimnáziumot, előbb- utóbb azonban kénytelen ránk támaszkodni az anyagidé mi­att is. És mivel több helyről fo­gadják a diákokat, ez talán így természetes. De mondok más példát. A megyei könyvtár működését — melynek mód­szertani feladatokat is el kell látnia — több millióval támo­gatjuk, bár zömében nyíregy­háziak látogatják. Kérdés, mit profitálnak általa a falusi kis­A főjegyző könyvtárak? Mert ha semmit, akkor miért pénzeljük? — Az, hogy önként vállalt feladatainknak is eleget te­szünk a kötelezők mellett, szá­mos példával bizonyítható. A szorosan vett közművelődésre 30 milliót áldozunk, talán nincs is olyan csoportja vagy szerveződése a megyének, melyet valamilyen módon ne támogatnánk. Sportcélokra 25 milliót fordítunk, műemlékvé­delemre 11-et. Előbbinél a diáksport mellett a minőségi is segítséget vár, mert a telepü­lési önkormányzatok önma­gukban képtelenek finanszí­rozni. Egyik területen sem en­gedhetjük meg, hogy ne vál­laljuk fel a problémák megol­dását, vagy legalább az abban való közreműködést. O Mondhatjuk-e azt: bizo­nyos esetekben örül a megye, ha lepasszolhat intézménye­ket azzal a jelszóval: ha nem az övé, nincs vele gond? — Egyes esetekben és kép­viselőknél kezdetben volt ilyen törekvés, de azt látni kell: a művelődési központ, a Bujtosi Szabadidő Csarnok vagy a könyvtár sorsát illetően a megyeszékhely nem tudja teljeskörűen átvállalni a mű­ködtetést és finanszírozást úgy, hogy tevékenységének térségi jellege megmaradjon. O Megyénkben a rendszer- vált(oz)ás idején gyakorlati­lag elmaradt az intézményve­Szekeres Tibor felvétele tetői posztok újrapályáztatá- sa, ellentétben mondjuk a vá­rosok gyakorlatával. Várha­tó-e a közeljövőben? — Nincs ilyen törekvésünk most sem. Két ügy váltott ki nagyobb visszhangot a közel­múltban: a megyei kórház ápolási igazgatói és a deme- cseri gimnázium igazgatói poszt betöltése. Mindkettőnél a jogszabályi rendezetlenség okozott némi zavart, nem a közgyűlés tagjainak tusako­dása. Ha a törvények, illetve a végrehajtási utasítások nem teszik kötelezővé, nem sok ér­telme van személyi kérdések­kel foglalkozni, kivéve, ha fe­gyelmi ügy, vagy nyugdíjazás teszi aktuálissá. Néhány intéz­mény átvilágítása most folyik, a tapasztalatok összegzésekor személyi kérdések így kerül­hetnek szóba a megyegyűlé­sen. O Miért szükséges az átvi­lágítás? — Azért, hogy alaposabban megismerjük az adott intéz­mény jelenlegi működését, a lehetőségeket és a problémá­kat is. így fogalmazhatók meg a tennivalók, állíthatunk fel például sorrendet a felújítá­sokról, a gépjárműpark cseré­jéről, a szükséges intézkedé­sekről. A legproblémásabb talán a kórház helyzete, me­lyet a társadalombiztosítással közösen finanszírozunk. Saj­nos, anyagiak híján nem tu­dunk elég műszert vásárolni, hogy a kor követelményeinek és kívánalmainak megfelelően legyen felszerelve, bár ez a törekvésünk. Az átvilágítások eddigi eredményei közé lehet sorolni, hogy a szociális in­tézményeink elavult gépkocsi- parkját lecseréljük, s az idősek segítésében új útra lépünk. Elindult egy folyamat, mely során a központosított intéz­mények helyett az egyéni gon­doskodás került előtérbe a te­lepülési önkormányzatokkal összefogva, minisztériumi és alapítványi pénzekből. Hason­ló a tervünk a gyermek- és ifjúságvédő intézmények ese­tében is. O Mi az álláspont az üze­mekkel, vállalatokkal kapcso­latban? Mert e téren sem egy­értelmű a helyzet. — Szélsőséges vélemények fogalmazódtak meg. Szerin­tem nem elsősorban mint va­gyonra kell ezekre tekinteni, hanem azt figyelembe venni, hogy mi a lak osság érdeke. Azé legyen a vállalat, aki az ellátásért felel, mint a Távhő esetében. Ugyanez érvényes a temetkezési vállalatra és a mo­zikra, bár utóbbinál nem lesz egyszerű a megegyezés. Meg­oldatlan a gyógyszertári köz­pont sorsa, és nagy falat lesz a vízmű, elképzelhető, hogy a megye lesz kénytelen üzemel­tetni. Ide kívánkozik egy meg­jegyzés: törvényeket csak ak­kor lenne szabad hatályba lép­tetni, ha megszületett a végre­hajtási utasítás is, különben csak káosz lesz és bizonyta­lanság. — A jelenlegi megye sze­repköre tehát nem azonos a korábbival, melyet hatósági és pénzelosztó funkciója miatt sok kritika ért. Ma már a lakosságért tevékenykedő ön- kormányzat, mely a segítség- adást tekinti elsődlegesnek, anyagiakkal és szakembergár­dájának tapasztalataival is se­gítve a településeket. Ez azért is fontos, mert itt a legalacso­nyabbak a bérek, és legtöbb a munkanélküli, Szabolcs-Szat- már-Beregben. A TARTALOMBÓL: Pótlékegyenlősdi Orpheus és a Rokonok A pápai prelátus Púposhálmi vecserka íMiftáC/Qi ‘EÍeüjművei Öreg juhász /T( III. 9{pffykáUói Nfipof rendezvénysorozatának. yAj keretében nyűt meg Mihálku'Elek.tárUlta 9\(flgykál- lóban, a városi művelődési központban. A Tfyírcgy- házán élő, autodidakta képzőművész kiállítása az alkotó rusztikus faszobraiból mutat be néhányat. A kiállított anyag meghatározó részét a mintegy száz darabból álló, különös tech­nikával létrehozott kípkpílrífiió alkptja, mely elsősorban színekben gazdag dekprativitásával keltheti fel a művészetied Vt lók érdé kló dósé t. fM^ánvéCemény Máthé Csaba Fehéren és/vagy feketén vagy közepén kézhez vett pénzecske elegendő a család egyhavi fenntartásához- Mi­niszterek, művészek, igazga­tók, talán őket sorolnám ide, de a klasszikus értelemben vett nyolcórás munkaidő ná­luk is kitolódik. Ebbe a kaszt­ba oszthatnám be a sikeres üz­letembereket, akiknek nagy része a nap jelentős hányadát zaklatottan tölti, és a hétvégé­jük sem a kikapcsolódással, a pihenéssel telik. Nem is döbbentem meg, amikor ismerősöm csak úgy megsaccolta, hazánkban a 8 millió, aktív keresőképességű közül minimum 7 millió képte­len fizetéséből megélni. Fő­munkaideje után kénytelen más munkát vállalni, amit hív hatunk másodállásnak, vagy a magyar szleng alapján nevez­hetünk nagyon sokfélének. Ha ezt a számot tovább bontjuk, akkor körülbelül ugyanilyen az arány a fehér vagy a fekete­munkát vállalók között. Beje­lenteni vagy nem bejelenteni! Manapság ez itt a kérdés. Lassan már szállóigévé vá­lik, annyit hallottam az utóbbi hónapokban mesterektől, vál­lalkozóktól, vagy egyszerű munkásemberektől: én bizony Kupa zsebét nem töltöm meg! Nem jelenti be a feketemunkát, nincs adózás, nincs társada­lombiztosítási kötelezettség, és így , megmarad a munkanél­küli járulék. Származik valami előnye, ha -bejelentő' Mikro- szinten nem mak:n>:-.:-.rsen nö­veli az állami költségvetés bevételét, amelyből nehéz ki­mutatni hogy az illetőre hány fillér jut vissza. De miért tennénk? Már rég elfelejthetjük a hazafias érzel­meket, mely szerint a mi kis forintunk nemzetünk gazdagí­tásához azért kell, hogy né­hány év múlva még jobb le­gyen nekünk. Most szeretnénk jobban élni, nem később. Egyre jobban a jelen foglal­koztat bennünket, az előttünk álló hónap, hogy fogunk kijön­ni a családi költségvetésből. És amikor hó elején osztunk, szerzünk, akkor egyetlen lehe ■ tőség marad ahhoz, hogy har mincadikán még vaj tv legyen c kenyéren: nekiindulni és haj­Güriző nép lettünk, a klasz- szikus háromszor nyolcórát már nem merném úgy fel­osztani, hogy a nagy átlagnak megfeleljen, mert úgyis rám­kérdeznének: akkor mikor eszünk, pihenünk, szórako­zunk alszunk, netán művelő­dünk és ne is soroljam tovább. Majd erre is lesz idő, most a lakosság 90 százalékánál a pénzkeresés az elsődleges. Higgyék el, legtöbbjük ép­pen környezetük példájából táplálkozik azzal a felkiál­tással, ha neki szabad félmil­liókat feketén zsebretenni, CIKKÖT P,Tt IS jneßi&jlGWffl. iißyLific*T.! cltzcli o per ezer jo­esett bevételek miatt, amin nem csodálkozom. Több mil­liárd forint csúszik ki a fekete­munka miatt a központi nagy­kalapból. Ez a fehér vagy fekete variáció pedig már pár éve mindig ugyanúgy foly­tatódik: amikor a költségvetési hiány kezd egy olyan nagysá­got elérni, amelyet korábban kevesen jósollak meg, egy újabb adót vetnek ki, még szo­rítanak a nadrágszíjon. Ezek a lépések még azokat is gondol­kodóvá teszik, akik eddig a fe­hér megoldást választották. Már ők is egyre többet számol­gatnak és inkább elhagyják a papírmunkát. De meddig me­KM galéria % Jár nagyon nehezen tu­ÍVI doni szűkíteni azok iköréi, akik bérből és fizetésből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents