Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-15 / 244. szám
1992. október 15„ csütörtök HÁTTÉR Víz(ügy)állás-jelentés (1) Önkormányzatok kontra minisztérium Nyíregyháza (KM - Szőke Judit) — Az önkormányzati törvény 8. paragrafusának 4. bekezdése azt írja elő, hogy a települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról. Ez egyike közszolgáltatási feladatainak. A vagyontörvény azért született, hogy a meghatározott feladatokhoz gazdálkodási eszközt, vagyont adjon. A megyei vagyonátadó bizottságok dolga e témában is az, hogy a településeket tegye a vízi közművek gazdáivá. A megyénkben lévő két vízi közmű egyike megyei alapítású (Szavicsav), a másik a nem tanácsi alapítású, szolnoki székhelyű Tisza-menti Regionális Vízmű. Biztatás a VÁB-nak Ez utóbbinak három helyen van főműve. A fontos témáról már tavaly ősszel tanácskozni kezdtek a főművekkel rendelkező települések polgármesterei. Majd a Nyíregyházán rendezett egyik szakmai találkozón az illetékes tárca képviselője biztatta a VÁB-ot, hogy kezdjék el az átadási folyamatot. Mondván, ha minden önkormányzat igényt tart a közművagyonra, nem fognak elzárkózni. Ez év március 16-án született egy helyettes államtitkári átirat, melyben többek között a következő áll: „Az 1991. évi XXXm. tv. 19. par. 2. bekezdése alapján az alábbi nagyobb térség alapellátását biztosító regionális vízi közművek maradnak állami tulajdonban: nyíregyházi, észak-szabolcsi, geszterédi regionális vízellátó rendszer.” Kinek a vizét fogjuk inni? Tehát mindhárom TRV-hez tartozó. Megváltoztatott határozat Erre a VÁB — dr. Bartha Sándor, VÁB-vezető szavaival — ,£ rögzült helytelen tekintélyelvnek megfelelően” elutasította az önkormányzatok kérését, melyet azok megfellebbeztek. Erre a VÁB, felülvizsgálva saját döntését, azt Szekeres Tibor felvétele törvénysértőnek találta, s a települések érdekében megváltoztatta. Vízügyi szakértőt kért fel — Dávid Mihályt —, aki megerősítette a testület azon véleményét, miszerint főműveink a TRV-hez csak alapító okirat szerint tartoznak, azzal műszakilag, a törvény hatályba lépésének időpontjában sem rendeltetését, sem célját tekintve nem alkotnak regionális egységet. Először a geszterédi főművet adta át a VÁB az önkormányzatok tulajdonába, erre azonban a TRV igazgatója fellebbezést nyújtott be. Szeptember 17-én, amikor az észak-szabolcsi rendszer átkerülése volt napirenden, a jegyzőkönyv tanúsága szerint a minisztérium jelenlévő képviselője azt a kijelentést tette, hogy ... ha a VÁB ellentétesen döntött, a vízművek igazgatójának kötelessége fellebbezni.” A lakosságot szolgálja A VÁB október 1-jén mindezek ellenére — a törvényi tényállás többszöri részletes elemzésére alapozva — a nyíregyházi főmű közművagyonát az érintett településeknek átadta. Álláspontjuk szerint határozatuk nem mond ellent a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényben foglaltaknak, ugyanis ez a közművagyon nem országos, hanem kifejezetten a települések lakossági fogyasztási céljait szolgálja. — Hogyan vélekedik a vitáról az egyik érintett székhely település, Tiszabezdéd jegyzője Simonná dr. Baráth Andrea? — Érthetetlennek találom a minisztériumi beavatkozást. Bízom benne, hogy az önkormányzatok akaratával megegyező önkormányzati törvény szellemét fogja tükrözni az ügy végső rendezése. Jó lenne, ha a működtető vagyon is a mienk lenne — a Szavicsav árainál is kedvezőbben tudnánk adni a vizet. Következik: Fontért sem eladó a Tisza vize Nem fizették ki a kapásokat Gulács-Tarpa (KM Nábrádi Lajos) — így szól egy gulácsi parasztasszony szerkesztőségünkbe küldött panaszlevele: „Tarpának, Gu- lácsnak és Tivadarnak 1991- ben még egy közös téesze volt. A nagy területen lévő répát is közösen műveltük. Januártól önálló téesze van a falvaknak. A tarpai tsz-vezetés kifizette a tarpaiakat és a tiva- dariakat, a gulácsiakat nem. Tíz fillért se kaptunk. Pedig elmaradt a megígért gyomirtózás, a nyári melegben gürcöltünk, kapáltunk. A két té- észelnök egymásra mutogat, de nem jutunk a pénzünkhöz. Én 109 ember nevében kérem a segítségüket”. Az immár önálló gulácsi tsz elnökét kérdeztük először az ügyben. Ő szenvedélyesen, lokálpatriótához illően hangsúlyozta: a gulácsi asszonyok jogosan, az elvégzett munkájuk után követelik a pénzüket. Csakhogy ne tőle követeljék, hanem a tarpai téesztől, hiszen december 31-éig ezzel a té- esszel álltak jogviszonyban, így érthető, hogy kissé erélyes hangon követeltük a tarpai tsz vezetőitől, hogy sürgősen és kamatostul fizessenek a gulá- csiaknak. Am a tarpaiak egy jegyzőkönyvet, pontosabban egy szerződést mutattak, s hangsúlyozták, hogy a szétválással járó vagyonmegosztásnál a gulácsiak az eszközökből többet kaptak, mint ami nekik járt. A szerződésben ez áll: „A gulácsi szövetkezet vezetése, a nyitó mérlegből is kitűnik, hogy a gulácsi tagokat érintő múlt évi kötelezettségeket (cukorrépa, földjáradék, egyéb tartozások, költségtérítés, stb.) a tagsággal rendezi. Ezt a döntést a gulácsi tagok tudomására kell hozni.” A gulácsi asszonyok elvégzett nehéz munkájuk után akár a tarpai, akár a gulácsi téesztől elfogadják a pénzt. Minden jel arra mutat, hogy a gulácsi téesznek kell fizetni!--------------Tárca — A z Alkotmánybíróság a személyi számok használatát a személyes szabadságjogok védelmében, alkotmányellenesnek minősítette, mert mindenki számára elárulta, hogy férfi vagy nő az illető, mikor született, és hány éves. Kinek mi köze hozzá, ez mindenkinek a magánügye. Most viszont jön a vagyonnyilatkozat, és ezzel az állam a zsebünkbe turkál, megtudja mennyit érünk — neki. Kíváncsi vagyok, mit szól ehhez az Alkotmánybíróság. Életbiztosítás megkötése előtt a biztosító az ember egészségi állapotát firtatja: volt-e műtve, van-e valamilyen öröklött betegsége stb. A biztosító azt mondja, hogy az adatokat titkosan kezeli, — az adóhivatal is. De nem hiszek én már ezekben a titkokban. Jön egy rendszerváltás, és kiderül, hogy aki gazdag, az kulák, aki szegény, meg élhetetlen. AzKulcsér Attila Vegyem vagy vagyon tán meg illetéktelenek kezébe kerülhetnek ezek a bevallások, és valaki még összecseréli őket: az életbiztosításhoz közölt aranyeremet az adóhivatal felértékeli és vagyonadót vet ki rá. Különben' is minden múlandó, és inflálódik. A feleségemet régebben kincsemnek becéztem, mára már eb ben az inflációban a szó- használatom is veszített értékéből: egyszerűen egyetlenemnek szólítom. Van, aki még a kincsemnél tart és bevallja. Jön évek múlva az APEH-kontroll, keresik, és rég túladott nején. Forgalmi adót persze nem fizetett. Büntetés, bírság, úgy kell neki. Amikor még mindenki bérből és fizetésből élt, volt aki a keresetével hencegett. A nyugati világban az a legnagyobb udvariatlanság, ha a jövedelméről érdeklődnek az üzletembernek. Magánügy. A pénzét titkos bankszámlán tartja, titkos széfekben, az adóhivatal csak bankrablónak öltözve juthat hozzá. Most, hogy közeleg a vagyonnyilatkozat ideje, el tudom képzelni, hogy a gazdagok elkezdik álcázni vagyonukat. A Leonardo-képet átfestetik Kredenc Béla giccs- festővel. Pénzüket szalmazsákba dugják, de bevallják mind a négyet. Házukat élet- veszélyessé nyilváníttatják stb. De nem adok itt ötleteket... Mert most is legjobb a szellemi tőke, a szürkeállomány. Azt nem lehet megadózni. A szellemi tőke az APEH-et nem érdekli, sajnos a hentest se. Úgyhogy én a vagyonomat szellemi tőkébe fektetem. Elszámolok százmilliárdig: egy,... kettő,... három,... négy,... öt... — csak még egy félmondatra kiszólok a befektetésből — csendeslársnak bárkit beveszek, — szélhámosok kíméljenek... — hat,... hét,... nyolc,,.. Kelet-Magyarors^ág . 3 Végkifejlet Balogh József Ő szintén megmondom: amikor úgy 1987—88 táján először hallottam Bős- Nagymarosról, nemigen értettem mi is történik ott, s mi az, amitől egyik csoport akarja, a másik nyomban megállítaná az építkezést. Aztán telt-múlt az idő és — lehet, hogy nem vagyok egyedül vele —, most még kevésbé értem az egészet. Pedig elfogadom, hogy politikai döntés volt, amikor elhatározták, azt is, hogy gazdasági, környezetvédelmi okokból nem szabad befejezni és működtetni, csak a körülötte lévő huzavona tűnik hosszúnak. Hónapok óta halljuk például, hogy ha nem tudunk megegyezni, a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulunk, de még mindig csak az előkészületeinél tartunk. Pedig évek óta tudjuk, hogy ez nekünk nem jó, megegyezni nem leszünk képesek, oly messze vannak egymástól az álláspontok, mégis — mint a diák a lecke megtanulását — húzzuk, halogatjuk. Aki tegnap hallgatta a rádió híradásait, ismét meggyőződhetett róla: nem várható semmilyen közeledés, a mostani állapotok szerint minden esély megvan rá, hogy elterelik a Dunát, bár mi azt mondjuk: ezzel megsértik a nemzetközi jogot, megváltoztatják a két ország határát, ők pedig azt válaszolják, hogy szabályosan cselekszenek. Tudom, mindent meg kell tenni azért, hogy sikerüljön mindkét fél számára elfogadható megoldást találni. Azt viszont csak sejtem, hogy ha a szlovák miniszter- elnök nem átallotta Antall Józsefet Hitlerhez hasonlítani, s a határainkon túl élőkén érzett felelősséget a határok revíziójának előjeleként énékelni, akkor itt már rég nem a Dunáról, nem a vízi erőműről van szó. Szép a régi — ha rendben tartják — az új mellett Nagyhalászban Elek Emil felvétele Kommentar _________________ Könnyelműségeink Tóth Kornélia A semmibe lépő munkásért vajon ki vállalja a felelősséget, ha lezuhan az épülő ház függőfolyosójáról? Kit okol a környezet, ha a pecsétes engedéllyel még nem rendelkező gépszerelő, mint darus, balesetet okoz? Lesz hibás, ha a tornacipős hidegburkoló a zsalubontásnál az elhullajtott szegekbe lép? Nem egy, nem két ilyen megválaszolatlan kérdésre keresték hasztalan a választ a minap a munkavédelmi ellenőrök megyénk harminc, kisebb-na- gyobb építkezésén. Még olyan esetnek is tanúja voltam, ahol az építésvezető távollétében nehezen került elő megbízott vezető. — Én lennék a főnök? — csodálkozott ránk a megszólított. — Lehet, hogy ma én vagyok... Munkavédelem és a termelés gyorsítása között mindig is látszólagos ellentét feszült. Talányoson félrenézett a kőműves: ha minden előírást betartanának, sose jutnának előre... Pedig kísért a múlt, amikor egy művezető azért lelte halálát az akkor még épülő Erdő sori házon, mert ákorláton átlépve, egyensúlyát vesztette és a védőhálóba kapaszkodott, ám, az vesztére, kifelé szakadt. Máskor az aknába zuhant egy ember, de a bíróság még tisztázza: baleset vagy bosz- szú áldozata az illető? Ami elképesztő a körbelá- togatott építkezéseken, az a felelőtlenség, amellyel a munkások viseltetnek saját testi épségük iránt. Mintha a munkavédelmi felügyelő miatt kellene felöltem a védőruhát, készíteni elfogadható létrát, vagy szabvány szerinti korlátot. Bár a kiszabott bírság nem magas, összesen 5100 forint, de művezető, építésvezető, brigádvezető, vállalkozó fizeti. Azzal az indokkal, hogy ellenőrzési kötelezettségüknek nem tettek maradéktalanul eleget. Hiszen a legtöbb helyen nem a biztonságos munkavégzéshez szükséges feltételek meglétével volt a baj, hanem azzal, hogy az arra illetékesek nem tudták megkövetelni a beosztottaktól ezek betartását. Márpedig ezeket az előírásokat most, amikor egyre nehezebb munkához jutni, még fokozottabban kellene betartani és betartatni. Nézőpont j
