Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-14 / 243. szám

6 Kelet-Magyarország EGYRŐL TÖBBET 1992. október 14„ szerda Kereskedő vasutat akarunk Interjú Csárádi Jánossal, a MAY vezérigazgatójával Réti János * * Nyíregyháza (KM) — Az új menetrend életbe lépé­sekor szinte törvényszerű, hogy a vasúti közlekedés az érdeklődés középpontjába kerül, mivel az nemcsak me­netidő-módosulásokról, vo­natok átminősítéséről szól, hanem a MÁV helyzetét is jellemzi. Az idei változások arra engednek következtet­ni, hogy a vasút egyfelől, ha jelentős erőfeszítések árán is, de lép előre, elkerülendő behozhatatlan lemeradását, másrészt rákényszerül visz- szaiépésekre a működés anyagi egyensúlyának és a közlekedés biztonságának megőrzése végett. Megyénkben, sajnos, vál­tozatlanul nem oldották fel az egyes mellékvonalakra már régebben elrendelt lassításo­kat, viszont a közönség távol­sági utazásra a vasúti közleke­dés új, az eddiginél gyorsabb és kulturáltabb szolgáltatását veheti igénybe az Inter City já­ratok beindítása folytán. Csá- rádí János vezérigazgatóval az IC bemutatóútján beszélget­tünk a MÁV átalakulásáról és megyénk vasúti közlekedését közvetlenül érintő kérdések­ről. * — Köztudott, hogy a MAV- nak nincs pénze, hogy anyagi, pénzügyi, likviditási problé­mákkal küzd, mégis módot ta­láltak arra, hogy folytassák az Inter City programot a Buda- pest-Nyírégyháza közötti já­ratok beindításával. Tisz­teletreméltó ez a következetes­ség még akkor is, ha a fejlő­désnek nyilván ára van, amit máshol kell megspórolni... — Közeli, de legtávolabbi célunk is a kereskedő vasút Csárádi János A SZERZŐ FELVÉTELE kialakítása, aminek tevékeny­ségében első és legfontosabb a Szolgáltatás. A fuvarpiacon olyan szállítóeszközökkel kell megjelenni, amelyekkel visz- szahozható közútról vasútra a közlekedés jelentős része. Ilyen eszköz például az Inter City forgalom. Több mint egy­éves tapasztalatunk van a Bu- dapest-Miskolc között köz­lekedő vonatokról és most elindulnak a Nyíregyházát a fővárossal összekötő járatok. A vasútnak valóban nincs pén­ze. Az Inter City szerelvények a Dunakeszi Járműjavítóban átalakított, feljavított kocsik­ból állnak. Meg lehet nézni, hogy milyen szép munkát vé­geztek a szakemberek, a laka­tosoktól a kárpitosokig. Bár­melyik nyugati országban közlekedő vonatokkal állják az összehasonlítást. Csak klí­maberendezés beépítésére nem volt lehetőség, de remél­jük, hogy a későbbiek során az is megvalósítható lesz. — Mégis megkérdezem: honnan volt pénz a szerelvé­nyek kialakítására ? — Ha mi versenyképesek akarunk lenni a fuvarpiacon, akkor fontos pillanatokban, fontos dolgokra át kell csopor­tosítani a pénzeszközöket. Ezek nem felesleges kiadások, ezekkel az utazóközönség jobb kiszolgálását, kényelmét szolgáljuk. — Nekünk nagy örömünkre szolgál, hogy a magyarországi fővonalak közül másodikként Szabolcs-Szatmár-Bereg központját juttatja az Inter City, ha képletesen is, köze­lebb Európához. Vélhetünk ebben valamiféle tendenciát, a megye iránt megnyilvánuló se­gítő szándékot felfedezni ? — Egyértelműen van ilyen tendencia döntésünk hátteré­ben. Elég régen dolgozom a vasútnál, így emlékszem, ami­kor a hatvanas évek közepén fellendült a villamosítás. Bu­dapest Keleti pályaudvaron volt az első villamos moz­dony, a második telepállomást Miskolcon alakítottuk ki, har­madikként pedig — ebben személyesen részt vettem — Nyíregyházára telepítettünk villamos mozdonyokat. Túl a személyes emlékeken és a me­gye iránt bennem azóta is meglévő szimpátián, egy nem­zeti vasútnak arányos fejlesz­tést kell megvalósítani az egész ország területére. És ez az országrész nagyon sok te­kintetben — most nem a vas­úti közlekedésre gondolok — hátrányos helyzetben van. Ve­zérigazgatói kinevezésem után talán két hónappal, 1990 őszén, Nyíregyházára látogat­tam, találkoztam az önkor­mányzatok vezetőivel, és ígé­retet tettem, hogy megvizsgá­lom a lehetőségeket a térség vasúti közlekedésének javí­tására. Most kezdjük beváltani az akkor tett ígéretet. Részben az iC-forgalom beindításával, és részben azzal is, hogy lesz egy új gyorsvonatpár Bu­dapest és Mátészalka között is. — Gondolom, ide tartozik az is, hogy végre a meg­valósítás szakaszába lép Nyír­egyháza vasútállomásának re­konstrukciója. .. — A budapesti fejpályaud­varok után az ország legna­gyobb személyszállítási cso­mópontjai közé tartozik Nyír­egyháza. Elővettem és fella­poztam az idevonatkozó törté­nelmet: már 1970-ben döntött a vasút akkori vezetése, hogy Nyíregyháza állomást át kell építeni személyszállításra al­kalmas pályaudvarrá. Ez a döntés is most kezd kézzel­fogható valósággá válni. Az egy évvel ezelőtti látogatá­somkor, a megye és a város vezetőivel való találkozásom alkalmával külön is kihangsú­lyoztam, hogy meg kell kez­deni a munkát, tovább nem ha­lasztható Nyíregyháza állomás átépítése. — Erről tudhatnánk meg részleteket? — Három ütemben valósul meg az állomás átépítése, és a költségei megközelítik majd a 900 millió forintot. Első ütem­ben, 1993-94 folyamán a há­rom peron kerül kiépítésre, és az aluljáró-összeköttetés az ál­lomásépülettel. Magyarorszá­gon először készül olyan pe- ron, aminek a magassága meg­egyezik majd a kocsik pad­lószintjével. Természetesen ehhez jön a vágányhálózat és a kitérőcsatlakozások átépítése. Munkatársaimmal úgy szaka­szoltatom a rekonstrukciót, hogy egy=egy rész önállóan befejezhető, ennélfogva hasz­nálatba vehető legyen. Bízom benne, hogy végre letudhatjuk ezt a több mint két évtizedes tartozást a megye utazóközön­sége felé. Ennek reményében írom alá a munka megkezdését elrendelő dokumentumot. — Köszönöm a beszélgetést. Torlódik a tömeg Közlekedési nehézségek a MAV-állomásnál Nyíregyháza (KM - R. J.) — A vasút téli menetrend­jének bevezetése óta a reggeli csúcsidő bizonyos szakasza­iban a korábbihoz kép>est jóval nagyobb tömeg gyűlik össze Nyíregyházán a MÁV-állo- más előtti autóbusz-megálló­ban. A város felé közlekedő járatok megközelíteni is alig tudják induló állásaikat, az utazóközönség kulturált el­szállítása pedig megoldhatat­lan feladat elé állítja a Volán forgalomszervezőit. Az áldat­lan, mi több, balesetveszélyt is magában hordó állap>ot okáról érdeklődtünk az ügyben érde­kelt két közlekedési vállalat­nál. A Volán menetrend-koor­dinátorától, Mezei Tibortól megtudtuk: a vállalat minden változtatás előtt kéri a MÁV illetékeseit, hogy az érkezési időpontokat tekintve lehetőleg lépcsőzetesen engedjék be a vonatokat. Van, amikor a vas­útnak ezt sikerül beépíteni, de előfordul, hogy bizonyos idő­szakokban olyan tömeg érke­zik a városba, amelynek a za­vartalan elszállítására nincse­nek meg a feltételek. A MÁV sebességkorlátozásokra, vona­tok keresztezésére, egypályás közlekedésre hivatkozva ala­kította így a menetrendet. A MÁV üzemfőnökség személyszállítási vezetője, Schmid János tájékoztatása szerint az új menetrend be­vezetésével a korábbi öt vonat utasait újabban négy hozza a városba 6.55 óra és 7.15 óra között. Ellenben, amíg az öt járat érkezése 18 percre oszlott el, a mostani négy 3 percen belül fut be Nyíregyházára, telve ingázó dolgozók és diá­kok százaival. Egyfelől épp az iskola- és munkakezdések mi­att nem húzható szét a menet­rend, másfelől műszaki-tech­nikai okok is közrejátszanak a helyzet kényszerű alakításá­ban. A kérdéssel megkerestük a MÁV területi igazgatóságát is, ahol Danes Lajos menetrend­ügyintéző elmondta: igyekez­tek figyelembe venni a városi tömegközlekedés nehézségeit, de bizonyos periódusokban nem tudták a vonatok érke­zését lépcsőzetesen elosztani. Annyi szempontot kell érvé­nyesíteni egy menetrend ki­munkálásánál, hogy eleve ki­zárt minden tekintetben meg­felelni a várakozásoknak. En­nek ellenére megvizsgálják a torlódás megszüntetésének le­hetőségét Embertenger az állomás előtt Szekeres Tibor felvétele Budapestről a Délibáb fedélzetén Gyors, kulturált, pontos Budapest-Ny íregyháza (KM — Réti János) — Mér­sékeltebb forgalmú, ősz eleji, hét eleji koradélelőtt a Nyugati pályaudvar csarnokában. A tizedik vágányon új vonat vár indulásra a többnyire koros, sok viszontagságot megélt szerelvények szomszédságá­ban. A Délibáb Inter City kocsifüzére kéklik, szürkéllik a sínen, hogy néhány perc múlva elinduljon Budapestről Nyíregyházára, megtenni ket­tőszázhetven kilométert és há­romszáz métert százhetvenöt perc alatt. Lágyan szeli a távolságot Pontosan tíz óra húszkor alig észrevehetően, mondhatni finoman gördülünk ki a csar­nok falai közül. A szinte még makulátlanul tiszta ablaküve­geken mintha egy nyarat bú­csúztató tűzijáték utolsó so­rozatát robbantaná az októberi verőfény. A fülkékbe épített hangszórón keresztül a vo­natvezető köszönti az utaso­kat. Felhívja figyelmünket a bisztrókocsiban található étke­zőre és presszóra, majd kelle­mes utazást kíván. Még szinte el sem helyezkedünk, amikor a szerelvény már javában nyolcvan kilométeres sebes­ségre gyorsulva suhan át Kő- bánya-Kispest téglavörös tra­verzei között. Minden új, min­den tiszta és minden működik. Vonatunk már legalább száztízzel vágtat keresztül Ve- csésen, Üllőn, Monoron és mi alig érezzük a sebességet. A kocsik a legkisebb kilengés nélkül, lágyan szelik a távolsá­got. Az első osztály egyik fülkéjében legfeljebb harmin­cas éveinek elején járó fi­atalember műszáki katalógu­sokat lapozgat. Amikor meg­szólítom Karóczkai Csabát, még nem sejtem, hogy érdekes meglepetésben lesz részem. — Mozdonyvezető vagyok a Keleti pályaudvar állo­mányában, most a szüléimhez utazom Nyíregyházára. Job­bára Dunántúlon közlekedő járatokat szoktam vinni. Arra felé is folyik a vágányok át­építése, hogy alkalmasak le­gyenek a nagyobb sebességre. Ha nagy nehézségek árán is, de a vasút is igyekszik fel­zárkózni Európához. Az. IC vonatokat már az erre kijelölt 63-as típusú mozdonyok von­tatják, amiken majdhogynem csak az automatikák ellen­őrzése a feladatunk, és 160 ki­lométeres sebességre is alkal­mas forgó van alattuk. A sza­bályozó átállításával bármikor növelhető a megengedett se­bességük. Reggeli 50-ért 11.08 Cegléd, 11.26 Szol­nok. Épülettömbök tűnnek fel, majd el a nap vakításában. A Délibáb a jelenleg megenged­hető 120-as tempóban vágtat. Kihasználtsága ezen a hétköz­nap délelőttön olyan negyven százalékosra tehető. A presz- szóban két-három utas fo­gyaszt kávét, üdítőt, miközben talán gondjaikról merengnek, vagy csak nézik, amint az ablak mögött tova ring a táj. — A legolcsóbb másod- osztályú árakat alkalmazzuk, és nagyon reméljük, hogy megszokják, megszeretik az utasok ezt a szolgáltatást. Hu­szonnégy férőhely van az étte­remben, és ezen a járaton is fo­gyasztottak már komplett reg­gelit, gombás ételeket vendé­geink — mondja az Utasellátó dolgozója, de nem árulja el a nevét. Miközben a kávémat iszom tizenötért, átfutom az étlapot. Van minden, ami egy távolsá­gi utazáson elvárható. Egy komplett reggeli 50 Ft-ba kerül. Nem is tudom, van-e valami ebben az országban 50 forint alatt. Makkai László, Tiszavasvá- ri önkormányzatának képvise­lője az étterem egyik aszta­lánál ül, valamilyen előteijesz- tés mellékleteit tanulmá­nyozza. — Először jövök az Inter Cityvel, és eddig a legjobbak a tapasztalataim. Sokat utazom, és ezen a vonaton akár dolgoz­ni is tud az ember. Meglepett a tisztaság és az udvariasság, amivel fogadtak. Ez egy euró­pai vonat! Kezd a MÁV nőni a szememben! Turcsányi Zoltán vonatve­zető és Vadas Sándor jegy­vizsgáló arról beszélnek, hogy az első utak nyomán jók a ta­pasztalataik. Sajnálatos — mondják —, az utasok elszok­tak attól, hogy kényelmesen, tiszta kocsikban is lehet utazni. A vonat tisztaságára Kodák Zsolt az IC-két takarító VAKÓ Bt. dolgozója ügyel. Nemcsak induláskor és érkezésnél van gondja a szerelvény rendjére, hanem menet közben is végzi a tennivalóit, ha szükség van rá. 12.28 Hajdúszoboszló. Pár pillanatra megállunk, majd to­vább Debrecen felé. Varga Éva vendéglátós sze­rint, aki magánlátogatásra uta­zik a cívis városba, szelleme­sen fogalmaz: — Mintha nem is Magyar- országon volnánk. Ezt nyu­godtan állíthatom, mivel sokat utazom külföldre, illetve kül­földön is vonattal. A jövő ígérete 12.44 és már Debrecen. A leszállók eltűnnek a pályaud­var forgatagában. Bendzsák Anita, a Zeneakadémia ötöd­éves fuvola szakos hallgatója hazafelé tart Nyíregyházára. Ő is arról beszél, hogy igencsak gyakori utazó és nagyon örül a kulturált körülményeknek. Annak, hogy a másodosztá­lyon sem nyolcadmagával kell szorongani egy fülkében, an­nak, hogy van hangos tájékoz­tatás és olyan új minden. Újfehértó, Császárszállás állomása csak rebbenés az ab­lakon kitekintőnek, és már előtűnnek az őszi ragyogásból a jól ismert házak. A kiszé­lesedő sínszőnyeg összefutó- szétváló vágányszálai között az állomás épülete elé gördül a Délibáb. 13.15 az Inter City megérkezik Nyíregyházára. Egy új utazási színvonal ígé­retével. Az oldalt összeállította: RÉTI JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents