Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-02 / 233. szám

1992. október 2., péntek HÁTTÉR A piacért talpalni kell Az átalakulás a dolgozók érdekeit szolgálja az Erdértnél Mátészalka (KM - NL) — Vagyont éró feldolgozott fa­anyagok állnak hatalmas stócokban az Érdért Vállalat 13. sz. mátészalkai telepén. A kerítésen kívül is látható néhány depó. Ám sehol nem látunk teherautót, vagy ra­kodás alatt álló vasúti kocsit. A megrendelők nem tola­kodnak... Pedig jó minőségű minden áru, és egy megál­lapodás értelmében a közel­jövőben Szibériából csupa kifogástalan minőségű rön­köt szállítanak ide. A mun­kások is tudják, hogy Orosz­ország északi erdőségéből is várhatók nagyobb szállítmá­nyok. Azt viszont egyelőre senki nem tudja: miként ala­kul a vállalat jövője. Helyzetképet vázol fel Tóth Zoltán igazgató, aki éppen most jött haza egy szibériai üzleti tárgyalásról. Hangsú­lyozza: nem új üzletet kötött, csak a régit erősítette meg, és kérte a szibériaiakat, hogy jobb minőségű alapanyagot küldjenek. Magyarázatként hozzáteszi, csak jó minőségű alapanyagból lehet kifogásta­lan árut készíteni a kevesebb, de igényesebb vevőnek. A ve­vőknél említi némi nosztalgiá­val, hogy régen a megrendelők sorban álltak, protekciót ke­restek, hogy gyorsan deszká­hoz, léchez juthassanak. Fordult a kocka Most viszont... A régi nagy megrendelők, a Tüzépek gon­dokkal küszködnek, leállt az állami és az OTP-s lakásépí­tés, a nyugati megrendelők ezer helyről beszerezhetik áruikat. Még szerencse — jegyzi meg az igazgató :—, hogy egy olasz cég továbbra is nagy mennyiségben rendel raklapelemeket. Ne húzzák tovább — Keresik-e a megrende­lőket? Át tud-e kísérni vala­melyik szomszéd szobába egy üzletkötőhöz? — kérdezem az igazgatót. Válaszából kiderül, hogy a cég két üzletkötője most is valahol megrendelés után talpal. Az üzletkötők helyett magát az üzemet mu­tatja be az igazgató. Mutatja a látványos gépeket, a hatalmas darukat, s hangsúlyozza: kor­szerű ez a telep, megfelel a mai európai igényeknek, s az emberek szaktudása is jó. Alapanyag kellő mennyi­ségben jönne a Független Ál­lamok Közösségéből. Me­gyénk téeszei, állami gazdasá­gai elegendő nyárfát szállí­tanak. A fő baj a megrendelés hiánya. A telepen tornyosuló depók látványa megtévesztő lehet — mondja az igazgató. Mert a megrendelőknek nem mindig ilyen árukra van szük­ségük. Természetes, hogy ru­galmasan igyekeznek kielégí­teni a vevők igényeit. Szervezeti változásról, a dolgozók feszült várakozásá­ról is beszámol az igazgató. Közli, hogy szeptember 1-jé- től az Érdért nem a Föld­művelésügyi Minisztérium­hoz, hanem az állami Vagyon­ügynökséghez tartozik. így még inkább meghosszabbod­hat az átalakulás. Pedig az utóbbi egy évben több határ­időt is kitűzött a nagyvállalat az átalakulásra. (Például már­cius 1-jét.) A dolgozók érthető módon bizonytalanságban ér­zik magukat. Vigasz, biztatás lehet számukra: a nagyvállalat igazgatótanácsa úgy akaija az átalakulást, hogy a dolgozói érdekek minél jobban érvény­re jussanak. A futószalag mellett dolgo­zik Szabó Gyula szakmunkás, aki a kissé zajos géptől odébb állva ezt módja: — Nem kevesebb, mint 33 éve dolgozom itt. Sok nye­reséget termeltem a cégnek. Bárhogy alakuljon a vállalat sorsa, én is részesülni sze­retnék az itteni értékből. Kis összegű részvényt is vásárol­nék. A vevő dönt majd Bardócz Attila főművezető így vélekedik: — Feladatom a minőség el­lenőrzése is, de legfőbb mi­nőségellenőr a vevő. A csökkentett létszámunk jól dolgozó emberekből áll. Ér­dekeltek a minőségi munká­ban. A jó minőséggel piacon tudunk maradni. Meghallgatták a falu népét Rekord Vállajon Amikor elkezdődött a föld­árverés megyénkben, eleinte hetente egy településen licitál­hattak a földre várók. Mostan­ra olajozottabb lett a gépezet és sűrűsödött is a program, két, sőt három település lakói is várhatják, hogy tulajdonhoz jutnak. Voltak sikertelen árve­rések, volt amikor nem ér­keztek meg időre a kárpótlási jegyek, de a legutóbbi, a Vál­lajon tartott árverés rekordot hozott. Huszonnégyen jelent­keztek licitálásra, 605 ezer forint értékű kárpótlási jegyet kasszírozott be a kárpótlási hi­vatal, s 1610 aranykorona­értékű föld talált gazdára. Szakoly (KM - Tóth Kor­nélia) — Zsúfolásig megtelt a művelődési ház a falu­meghallgatásra Szakolyban. A több mint 300 érdeklődő arra volt kíváncsi, mit vég­zett az önkormányzat a tele­pülés érdekében az elmúlt hónapokban. Rényai János polgármester nyugodt szívvel állhatott a hallgatóság elé, mert a gáz és a szennyvíz ügyében konkrét lé­péseket sikerült tenni. A gáz­vezeték építése — amelyhez sikeres pályázat is fedezetül szolgált — annyira előreha­ladt, hogy még szeptemberben meggyújtják a gázlángot és átadják az első szakaszt. A szennyvízhálózat is régi jogos igényt elégít ki, erre is csak pályázati pénzek felhaszná­lásával kerülhet sor. A dél-nyírségi község igye­kezett legalább benyújtani a pályázatát mindenhová, ha már a település csak önerejére támaszkodhat. Jól tudja a helyi önkormányzat, mennyi ki­adást jelent a szülőknek a tan­év eleji bevásárlás. Ezért a Népjóléti Minisztériumhoz benyújtott pályázatra kapott 2 millió 389 ezer forintot igye­keztek a leghasznosabban el­költeni — adta tudtunkra Tő- zsér Lászlóné előadó. Vala­mennyi iskolásnak — elsőstől a nyolcadikosig — megvették a füzeteket, tankönyveket, író­szereket. Az óvodásoknak 2 ezer fo­rintot, az óvodáskorúnknak, de közösségbe nem járóknak ezer forintot, a középiskolásoknak 4 ezret, a kisegítő iskolások­nak 3 ezret fizettek ki még szeptemberben, s terveik közt szerepel a térítési díjakból is átvállalni valamennyit a szü­lőktől.-------------Tárca — A forgalmasjoutvonai né­hány agyonragasztott, szaggatott, kömyezetszeny- nyezett hirdetőoszlopán Deb­recenben, mindjárt a vasútál­lomás környékén, hófehér pa­pírra írt üzenetet hagyott egy reménykedő ifjú ember, alá­írása szerint Csaba. Bizonyos Évához szól szépen formált betűkkel arról, hogy szeptem­ber közepén együtt utaztak a miskolci gyorson, jó volt vele elbeszélgetni — mármint Évával — és még sok monda­nivalója lett volna — már­mint Csabának —, de Nyír­egyházán leszállt anélkül, hogy a lány címét megkérdez­te volna. Most ezúton keresi. Sorai alá odaírta nevét, pos­tacímét és vár. Reménykedik abban, hogy Éva észreveszi, magára ismer és jelentkezik. És ezekkel a parányi pla­kát-levelekkel csoda történt — legalábbis azzal a három­mal, amit én az út egy rövid Réti János Csoda az utcán­szakaszán láttam —, mert nem történt velük semmi! Szél nem tépte, rontó kezek nem szakították, nem firkálták, maszatolták olvashatatlanná az üzenetet. Trágár szöve­gekkel, rajzokkal nem csúfí­tották el, amiként szekta, párt, önkormányzat, intéz­mény, egyesület és zenekar sem ragaszttatta őket felül, rendezvényét hirdetendő. Ott fehérlenek érintetlenül a ragyogó ősz kipufogógázai­ban, kamiondübörgésében. Stadionháborúk, tünteté­sek, ellentüntetések ide, vo­nat, metró-, és telefonfülke­rombolások oda, Csaba le­vélkéjét nem bántja senki! Láttára talán a megátal­kodott fenegyerekek szája- szélén is megjelenik egy gyer­mekkortól bújkáló mosoly, mert titkon ők is azt sze­retnék, ha Éva észrevenné Csaba üzenetét még a tartós esők beállta - előtt. Lehet, a szerelem tényleg mindent le­győz, vagy csak bennünk munkál szűnni nem akaró makacssággal, hogy az em­berek alapjában véve jók, és az élet szép. Minden ellen­kező tapasztalat, netán hí­resztelés ellenére. Üzleti találkozó Nyíregyháza (KM - Bojté) — A PRIMOM Vállalko­zásélénkítő Alapítvány és Vál­lalkozói Központ kétnapos rendezvényt szervez üzletem­berek részére Nyíregyházán a megyeháza dísztermében. A szimpóziumra meghívást kaptak Szlovákia, Ukrajna, Románia és Magyarország ha­tár menti térségének vállal­kozói, a gazdasági, kereske­delmi élet jelentősebb szerve­zetei, érdekképviseletek, va­lamint a Lancashire Enter­prises PLC angol tanácsadó cég munkatársai. Az október 5-én kezdődő tanácskozásnak aktualitást elsősorban az adott, hogy megszűnt a régiók gaz­daságának központi irányí­tása, amely kedvezőbb helyze­tet kínál a kapcsolatok kiépí­téséhez. Kclet-Magyarország 3 Néz^pont^) Optimizmust tanulni Cselényi György a valaki valamivel elé­gedetlen, gyakran ki­ált szakértőért. Ugyanis fel­tételezi, hogy azért érte csalódás, mert a kormány­ban, az önkormányzatoknál, a vállalatoknál, az intézmé­nyeknél, vagy másutt ténykedők nem szakértők, vagyis nem értenek ahhoz, amit csinálnak. A vétkeseket eszem ágá­ban sincs felmenteni, de gondolom, mindenütt, külö­nösen a gazdasági élettel összefüggő feladatok terén, akadnak olyan kérdések, melyeket előzetesen felmér­ni, helyesen megítélni csak a jó Isten képes. Ezt bizo­nyítják például a General Motors, a Ford, valamint a Guardian Glass (ez utóbbi amerikai üveggyártó) cég bizonyos mértékű csalódá­sáról lábra kelt hírek. Ugyanis a gazdasági elemzők szerint egyikük sem látta kellőképpen előre, hogy a magyarországi ke­reslet ilyen mértékben csök­ken, sőt azt sem, hogy az it­teni piacon az említett cégek konkurensei is rohamléptek­kel vetik meg lábukat. S ki merné állítani, a GM-nek, a Fordnak vagy a Guardian Glassnak nincsenek kitűnő szakemberei? Bizonyára számos dolgot nem láthattak előre. Sok mindent, de legjob­ban az optimizmusukat iri­gyelhetjük tőlük, hiszen a magyar vészmadarakkal szemben ők bíznak a fellen­dülésben, abban, hogy hosz- szabb távon valószínűleg nem fogják megbánni azt, hogy nálunk beruháztak. Ha lehetséges, azt is jó lenne tőlük ellesni: a nehézségek­re hogyan reagálnak azo­kon miként lesznek úrrá. Üstbe kerül a szilva Tiszaviden Lipcsei Bertalanék portáján Harasztosi Pál felvétele Kommentár __________________ Levél a miniszternek Nábrádi Lajos M int arról már hírt ad­tunk, megalakult a Gávavencsellő és Vidéke Takarékszövetkezet Hitele­zői Érdekvédelmi Egyesü­lete. Erre azért volt szükség, mert a szövetkezet a rossz hitelpolitikája miatt csődbe jutott, elkezdődött a felszá­molása. S az értékpapírral rendelkező állampolgárok egyelőre futhatnak a pénzük után. A jogász által vezetett egyesület azzal a tiszteletre méltó szándékkal alakult, hogy a takarékszövetkezettel kapcsolatban álló állampol­gárok minél előbb, minél kevesebb utánajárással kap­ják vissza pénzüket. Az egyesület elnöke szeptember 21-én levelet írt a pénz­ügyminiszternek. A levél másolata szerkesz­tőségünkbe is eljutott. Mit is kér a levélíró a miniszter­től? Gyors segítséget. Köz­benjárást. Idézzük a levél talán leglényegesebb két mondatát: „A fentiekre való hivatkozással kérjük a Mi­niszter Úr szíves közbenjá­rását abban, hogy az Egye­sületünk tagjainak 30 millió Ft körüli pénzkövetelését még a felszámolási eljárás kezdetén kifizessék. Éllen- kező esetben Bírósághoz fordulunk jogos követe­lésünkkel. ” Valóban jogos a követelés, ám a realitások kedvéért meg kell említeni, hogy értékpapírok esetében az állam nem garantálja az azonnali, vagy a gyors ki­fizetést. (Takarékbetétköny­veknél érvényesülhet a ga­rantált, szinte azonnali ki­fizetés.) A levél utolsó mondatá­nak ismeretében, vagyis a bíróságra való hivatkozás­nál jó tudni: egy-egy gaz­dasági per bő egy évig is el­húzódhat. Remélni lehet, hogy a felszámolás nem tart majd egy évig, és per nélkül, hamarabb visszakapják az értékpapírral rendelkezők a pénzüket. A levél megírása mindenképp üdvözölendő. Kevés létszámmal folyamatos a fafeldolgozás A SZERZŐ FELVÉTELE

Next

/
Thumbnails
Contents