Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-10 / 240. szám
1S$Z. ofjtóSer 10. Ä T^U t-Mmwrorsz-ä# hétvégi treßtfäte \ ] 1 Kovács Éva A mihálydiak nem tétlenkednek, mindig is szorgalmas emberek hírében álltak, s most hogy a maguk urai lettek, még inkább azok. — Igyekszünk, megtesszük, ami tőlünk telik — mondja Kremniczky Károly polgár- mester, aki külön örömmel nyugtázza, hogy a kilenctagú önkormányzatban minden képviselő független, egyetlen pártnak sem tagja. Szerinte ez azért jó, mert így valameny- nyien a falu, a település érdekeit tarthatják szem előtt, nem kell a különféle pártszempontokat, , .magasabb célokat” figyelembe venniük. A rendszerváltozás utáni első teendőként alaposan átváltoztatták, kipofozták, megszépítették a falut. Először is áthelyezték a buszmegállót, amely a polgármesteri hivatal előtt nem annyira a forgalomnak, mint az egész nap ücsörgőknek, téblábolóknak, randalírozóknak adott helyet. Ma már nyoma sincs a zűrzavarnak, a hivatal előtt gyönyörű faragott kapu, frissen ültetett fák, virágok, s szépen kialakított parkírozó fogadja az érkezőt. Lassan búcsút mondanak a sárnak. Társadalmi munkával járda épült, sódert és cementet a hivatal adott, a munkát az utcák lakói tették hozzá. Tornaterem várja ma már az iskolásokat, költségei a 13 milliót közelítik. Elkészült a Népek Kertjében a szabadtéri Két megye határán színpad, s az évszázados fák alatt tarthatják immár a falubeliek a különféle ünnepségeket, rendezvényeket. A közel kéthektáros parkot — melyet egykor a falu földbirtokosa telepített — ma az iskolások, óvodások tartják rendben, s ha éppen végeztek a munkával, leteszik a kapát és gereblyét, s azt próbálgatják, hányán érik körül a gyönyörű, hófehér kér- gű fákat. Épült még gázhálózat, korszerű szeméttelep, s számos olyan dolog, ami komfortosabbá teheti az életet... — Meglenne mindenünk, lassacskán majdcsak végére jutunk a tennivalóknak — mondja a polgármester, aki nem tagadja azt sem, gondjaik még akkor is jócskán maradnak. Közöttük talán a legnagyobb, hogy a lakosság jelentős hányada cigány, s ez bizony ehelyütt is nehezen orvosolható probléma. Mint mondja, a gyermekek rendszeresen iskolába járnak, velük lenne a kisebbik gond. Gond inkább a szülőkkel, a felnőttekkel van, akik nehezen tudják elfogadni az új normákat: azt, hogy egyre kevesebb a segély, azt, hogy a segélyt a gyermekeikre, a megélhetésükre kell fordítani, s utoljára, de nem utolsósorban azt, hogy gondjaikon túllenni, problémáikat megoldani csak akkor lehetséges, ha abban maguk is aktívan közreműködnek. A korszerű, gyönyörű iskolában ma összesen 241 gyermek tanul, a létszám lassan, de biztosan, évről évre csökken. Pedig azok a nebulók, akik itt tanulják a betűvetést, szép környezetben, ideális körülmények között tölthetik gyermekéveiket. A vadonatúj tornateremhez kapcsolódva hatalmas galéria készült. A tervező szerint afféle „karzat” lett volna, ahol iskolai ünnepségeken a gyerekek gyülekezhettek volna. S hogy miért a feltételes mód? Azért, mert a cicomán ezúttal is felülkerekedett a célszerűség, a praktikum. A falu és az iskola vezetői úgy döntöttek, tágas, napfényes tanteremre mindennap szükség van, míg ünnepség elég kevés akad. Gondoltak egy’ merészet, beépíttették a galériát. Most a kisiskolások élvezhetik az ötlet eredményét, hiszen olyan tanteremben tanulhatják a betűvetés és a számtan alapelemeit, melyben szinte reggeltől estig bekacag a nap. Az iskolásoknak tehát minden megadatott, mondhatjuk azt is, számukra szerencsére könnyű lett az élet. Sajnos, nem mondhatják ugyanezt a felnőttek, akik egyre nehezebben keresik a kenyeret. A valamikori ingázók, a közeli Debrecenbe vagy a távoli Pestre, vagy a még messzebb lévő Dunántúlra elvándorlók most itthon vannak, mert munkahelyük megszűnt, ők maguk pedig feleslegessé váltak. Erejüket, legszebb éveiket a városokban hagyták, s most nemigen tudják, mit adhat, adhat-e egyáltalán valamit nekik a falu. Gondolkodni kezdtek, megpróbálták előteremteni két kezük munkájával, lehet. Az önkormányzat döntése szerint a tavalyi évben önállóvá lett a konyha, s ez nemcsak önállóságot, hanem önellátást is jelent. Saját kertjükben uborkát, krumplit termelnek. A gyönyörű népkert, a frissen ácsolt szabadtéri színpad mellett hófehér korlátok jelzik a futxballpálya területét. Az öltözőbe hideg-meleg víz került, s a mihálydi „Marado- nák” és „Détárik” ma már emberi körülmények köpött élhetnek. A falu vezetői szerint megérdemlik a megbecsülést, hiszen a 17 csapat versenyében az ötödik helyen végeztek. Ez pedig — figyelembe véve, hogy alig most indultak — a mihálydiak szemében igenis szép siker. Jutalmul a fiúk Miskolctapolca, Lillafüred, valamint Eger, Szépasszony- völgye úticéllal kirándulást kaptak, amely nemcsak az önkormányzat, hanem a majd háromszáz rendszeres szurkoló ajándéka is. — Hosszas töprengés után, de elhagytuk a megyét, s a szomszéd várban, Hajdú-Bi- harban indulunk ezentúl. Úgy látjuk, ott élénkebb a futball- élet, aktívabb a sport, s az erősebb megmérettetésben talán mi is jobban haladhatunk — vallja a falu polgármestere s egyben a labdarúgócsapat edzője. A futballcsapat tehát a szomszéd megyébe vándorolt, s ez akár jelképnek is tekinthető. Nyírmihálydi, a két megye, Hajdú és Szabolcs találkozásánál fekszik. Mondhatjuk azt is, igyekszik az ország belseje felé, mindig feljebb és feljebb lépni. Az utóbbi két év ékesen bizonyítja, tényekkel is alaposan alátámasztja ezt... A nyírmihálydi református templom a kultúra hajléka is egyben Harasztosi Pál felvétele /Nyírmihálydi\ Tükör •/ Akikből apacak lesznek Nagy István Attila N apjainkban Magyarországon három dologról beszélnek szívesen az emberek. A felnőttek különböző csoportjai: férfiak, nők, férfiak és nők, ha a véletlen vagy a tudatos szándék összehozza őket, biztosan szóba hozzák a politikát. Valaha közömbösséggel vádolta a hatalom az embereket, mert csak a párttitkárok politizáltak. (A mélvben azért akkor is zajlott a csendes tüntetés. Dehát látta-e valaki előre, hogy érdemes kockáztatni? A világ a biztonságot sugallta.) Ma az egyik leghá- lásabb beszélgetési téma a politika. Lehet szidni a pártvezéreket, bármelyik párt tagjait. Ma mindenkit le lehet hü- lyézni, akár nyilvánosan is. A politikusok nem ütnek vissza. Egyelőre. (Valaha egy-egy szaftosabb politikai vicc elmesélése után azt mondták a társaságban: ez hároméves vicc. Hogy-hogy? — kérdezte valaki. Három évet lehet kapni érte...) Ma már nemigen osztogatnak börtönéveket egy-»'?y viccért. Talán azért nerr hallani mostanában szeli s történeteket, vicces fordulatokat. Napjainkban ki vannak osztva a szerepek: a főszerep a koalícióé, az ellenzék pedig az epizodistákat adja. A színház- történet a megmondhatója annak, hány mellékszereplőből, statisztából lett néhány év alatt nagyszerű színész... Bennünket, magyarokat még érdekel a politika, hiszen sorsok múlnak azon, hogy kik vannak a csúcson. Érdemes hát hozzájuk törleszkedni. Az erőshöz mindig is vonzódott a gyönge. A nyugati polgár már nem hatódik meg a jelszavaktól, csak a konkrétumoknak hisz. Ezért aztán az a párt, amelyik nem teljesíti választási ígéreteit, bizony kapaszkodhat, amíg újból a kormányrúdhoz kerül. A választók tömegei élni, jól élni akarnak. Igazából nem létkérdés számukra a politika. Legfeljebb szeretik a cirkuszt, jól szórakoznak a választási komédián, azzal együtt, hogy nagyon jól tudják: a szimpátiájuk vagy az ellenszavazatuk megbuktathat egy-egy pártot vagy politikust. A másik kérdést, ami szóba kerül nálunk, úgy lehetne kissé ünnepélyesen megfogalmazni, hogy az élet minősége. Ezalatt sokan sokfélét értenek, hiszen a különböző társadalmi csoportokba tartozók másképpen élik meg a múltjukat, a jelenüket és a jövőjüket. Azt már számtalan tanulmány boncolgatta, hogy milyen töredékesen ismerik a magyarok nemzeti történelmüket, hogy az elmúlt évtizedekben meglehetősen szűk körből lehetett válogatni, amikor eszmények után kutatott az ember. Magyarok se nagyon lehettünk, csupán a lelkiismeretfurdalá- sunkat erősítgették. A nemzeti büszkeség számára vajmi kevés hely maradt, olykor egy-egy fáklyás felvonulásra, kegyesen megengedett márciusi ünneplésre kaptunk lehetőséget. A jelen kötelező optimizmusa pedig mindent eltakart, amit a hatalom nem akart látni. A jövendő nem lehetett más, mint perspektivikus, nagyszerű. A szociológusok egyszer bizonyára leírják majd azt a folyamatot, amelyen a magyar társadalom a nyolcvanas évek közepétől át(megy)ment. Kis túlzással megállapítható, hogy emberek tömegei indultak meg lefelé (ez inkább igaz) és fölfelé. (Ez nem annyira tömeges). Az viszont tény, hogy aki jól megtanulta az eredeti tőkefelhalmozás történetét, s a gyomra is rendben volt, és képes is volt magát aktív helyzetbe hozni, elindulhatott a meggazdagodás irányába. A naivok és szemérmesek, a tisztességesek és széplelkűek ezúttal is hoppon maradtak. Bizony, nehezen tudjuk tolerálni ezt a gyors, kétirányú mozgást. Ezért erősödik fel gyakran az elégedetlenség. Nemes, de terhes önlábunkon állni — mondja Lucifer Az ember tragédiájában. Néha hiányzik az állam paternalista magatartása, mert nem szívesen barátkozunk meg azzal a gondolattal, hogy csak magunkra számíthatunk. Sokan azt mondják, hogy embertelen világ következik. Megerősödik az önzés. Lehet. De annak is megvan az esélye, hogy javul az önértékelésünk, hogy büszkék lehetünk arra a teljesítményre, ami a mi nevünkhöz fűződik. Az bizonyosnak látszik, hogy a nehézségekből akkor fogunk igazából kilábal ni, ha megértjük: nincs más rajtunk kívül. A más erejére nem (vagy csak ritka, tragikus pillanatokban) támaszkod hatunk. A harmadik — talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó téma — a szex. Ehhez mindenki ért, mert, úgymond, gyakorlata van benne. A különféle történeteknek mindig megvan a maguk hálás közönsége. Legendák szövődnek egyes férfiak és nők köré, kiváló teljesítményekről hallani. Úgy gondolom, hogy az első (a legnagyobb) szexhullámon is túlvagyunk. A pomófilmek keveseket szórakoztatnak már, nem jelentenek társasági „csemegét”, mint néhány évvel ezelőtt. Vannak intim centerek, szexboltok, amelyek kielégítik az igényeket. Mert valószínű, hogy a társadalom harmonikus működéséhez is szükséges mindenféle igény kielégítése. A toleranciával, a másság elismerésével együtt. Egyre kevesebb sandaságot tapasztalni, ha a különféle szexuális . magatartástípusok szóba kerülnek. De kikből lesznek az apácák? — a tapasztalt nőfaló ezt úgy kérdezi, mintha olyan leckét adott volna fel, amelyre nincs megoldás. — Mert ahogy én ismerem a nőket, egyik sem óhajtja az apácaélet kötelmeit. Mindenki a mai örömökre koncentrál. Olyan ez a mai világ, mint az önmagát túlélt római birodalom. Az élvezethajhászás kiszívta az erejét. Hát, ez bizony bölcs okfejtés, nézünk körül néhányan. De a kérdés azért ott marad a levegőben: kikből lesznek az apácák? Bizony, nagyon dőre dolog lenne bármelyik társadalom erkölcsét egységes minősítési rendszerbe foglalni. Egyféle erkölcsi norma ugyanúgy nem létezik, mint két azonos falevél vagy két egyforma csók. Az emberek így vagy úgy gondolkodnak a világról. Van, aki a beteljesülő szerelemről, az egész életen át tartó vágyról ábrándozik, olyanról, amelyik nemcsak perzsel, hanem melegít is. Mások a reménytelen szerelem izzásában képesek legtartalmasabb szellemi és fizikai energiáikat mozgósítani. Emberarcú a szerelem, a szexualitás is. Vannak időszakok, amikor egyik-másik magatartás felerősödik, divattá válik. De a divatjelenségeknek az a természetük, hogy elmúlnak. Itt is érvényes a tolerancia követelménye: ami neked jó, nem biztos, hogy másnak is az. Az embert ahhoz kellene hozzásegíteni, hogy megtalálja a maga útját, a maga sorsát, a saját arcú céljait, örömeit és bánatait. Ha egyszer ez is megtörténik, az sem lesz kérdés többé, hogy kikből lesznek az apácák. (
