Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-10 / 240. szám
Halálra ítélt hadsereg A doni katasztrófa örök mementó legyen Dankó Miháy Már harmadszor ülünk le beszélgetni Erdélyi Bélával, az egykori főhadnaggyal, hogy nyomon kövessük a 2. Magyar Hadsereg útját a „beteljesülésig”. Az ötven évvel ezelőtti augusztusi hídfőcsaták eseményeit idézzük. — A hídfőállások olyan katonai támaszpontok az ellenség által megszállt folyópartokon, melyekről bármikor támadásokat lehet indítani. Mikor a Dont elértük, a magyar szakaszon három helyen is a visszamaradt orosz egységek hídfőt létesítettek. 0 Úgy tudjuk, hogy a magyarok fel akarták ezeket számolni! — Igen! De előzőleg el kell mondanom, hogy a doni hadseregünk vezérkara a német 2. Hadsereg, majd a Dél-Közép Hadseregcsoport parancsnokának: báró von Weichs ve- zértábomagynak alárendeltségében volt. Ez azt jelentette, hogy Jány vezérezredes, a magyar csapatok parancsnoka érdemi parancsot csak a báró egyetértésével adhatott ki. A hadseregünk 2. számú jelölését is a 2. Német Hadseregtől vette át. — A Davidovkáról visszavetett magyar alakulatok után az oroszok július 15-én átkeltek a Donon, és hadseregünk szeme láttára, 12 km frontszélességben kialakították az urivi-ticsihai hídfőállást! Tudni kell, hogy Uriv dombokon épült, Ticsiha pedig egy mocsárerdőség közepén. Mind a két helységet nagyon jól ismertem. Beláthatatlanok voltak. Viszont az oroszoknak jó betekintésük volt a hídfő előtt fedetlen terepen húzódó ma, gyár állásokba! • Mi volt az az affér, amiről oly sokat beszéltek akkoriban? — Jány vezérezredes jól tudta, hogy az Uriv előtti magyar^ vonalakat hátrább kell vonni, s oda kell telepíteni a naponta veszteségeket szenvedő századokat. (Pedig ekkor még nem sejtette, hogy Uriv előtt fog eldőlni a doni csaták sorsa!) A magyar fővezér helyesen megokolva tervét von Weichs elé teijesztette, de ő elutasította, sőt kötelezte, hogy hagyja Uriv-Ticsiha előtt a helyükön az állásokat, s azokból a csapatokat sem vonhatja hátrébb! Majd nagyképűen hozzátette: az urivi dombokat német erőkkel visz- szafoglalja, Ticsihát pedig az erdőségekkel együtt hamuvá égeti! 0 Honnan ismeri ilyen pontosan a történéseket? Mi volt az Ön feladata ekkor? — A doni csapatokkal sokszor naponta érintkeztem, mert a magasabb parancsnokságoktól az Oszkolig az egyik sáv katonai parancsnoka voltam! 0 Mi történt a Jány és a báró közötti vita után? — Jány visszakozott. Aztán az a feltételezése gyötörte, hogy a német vezérezredes bevádolja a magyar nagy- vezérkarnál, esetleg leváltását kéri. Ezért végzetes lépést tett! Hogy a bárót kiengesztelje, javasolta, majd ő a magyar erőkkel felszámolja az uriv-ticsi- hai hídfőt. Erre örömmel adta áldását von Weichs! 0 így kezdődtek a nagy' Don-kanyari — mely Halálkanyar néven vált hírhedtté — nyári hídfőcsaták? — Mindehhez hozzá kell még tenni: a véres-veszteséges csaták! Tökéletesen ismerem ezeknek a harcoknak a lefolyását! De hadd vegyem elő a „Horthy Miklós katonája voltam” c. kéziratomat, mely a közeljövőben kiadásra kerül — hogy pontos legyek, idézék belőle: — Jány Uriv-Ticsiha ellen július 27-én indította meg a támadást. Ez a nap nem hozott harci sikereket, csak halottakat. De a fővezér erőszakolta a hídfő elfoglalását, és miután több mint két hét szünetet tartott, ismét parancsot adott a támadásokra. A három napig; augusztus 14-től 16-ig tartó küzdelem igen véres eredménnyel zárult. — Jány a nagy veszteségek miatt — 452 tiszt, 10 116 fő legénység lelte halálát a csatában — kénytelen volt beszüntetni a hadműveleteket. Viszont már másnap parancsot adott az Ürivtól délre, mintegy 30 kilométernyire lévő koroto- jálci hídfő felszámolására. Ez sikerrel járt. Ha nagy veszteségek árán is, de csapataink szeptember 3-án a várost a hídfővel együtt elfoglalták. 0 Mi történt a továbbiakban Urivnál? — Jány nem akart újabb hadműveletekbe kezdeni Uriv ellen. Legalább is ez a hír terjedt el. De most már a németek szorgalmazták, hogy mindenáron fel kell számolni a hídfőt! Ők ugyanis — az oroszoknak is jelentős áldozatokkal járó makacs ellenállásából — arra következtettek, hogy a védők offenzívájukat majd innen indítják meg! 0 A magyar nép ezekről tudott valamit? — Augusztus második felében több ízben jártam a hídfőhöz kapcsolódó tereprészeken, s meglepődve észleltem, német csapategységek gyülekeznek a hídfő bizonyos pontjainál. Ugyancsak Uriv környékére vonultatták fel a magyar 7., 12., 13., 20. hadosztályok zömét, meg a páncélos hadosztályunk egy részét. Körülbelül 50 000 katonát vontak össze. Ennek az ötvenezres kis hadseregnek kellett volna Uri- vot elseperni a föld színéről! — De ebben az akcióban Jány már nem kapott szerepet! A hadműveleti terveket Langermann német páncélos tábornok készítette, és a hídfőcsatát is ő vezényelte. Szeptember 9-én hajnali 4 órakor vette kezdetét az ütközet. Rettenetes volt a tüzérségi előkészítés! A föld 50 kilométernyire is remegett, s a nehéz ütegek tüzének esti fénye a 100 kilométerre lévő Oszkolig ellátszott. A tüzérségi előkészítés majd délig tartott, ekkor kaptak parancsot a gyalogzászlóaljak a támadásra. 0 A nyári hídfőcsaták végeztével milyen konzekvenciát vont le a hadvezetés? — Tudtommal semmilyet. Csupán ember- és anyagutánpótlást kértek. Ugyan, melyik főtisztet érdekelte, hogy a nyári vérontás a magyar bakát kétségbe ejtette? Hiszen őt hajszolták puszta puskájával ágyúk, tankok, repülők legyőzésére! . A hídfőcsatákban több mint 1000 tiszt, és 20 ezer magyar katona halt hősi halált; a „Ha- lálkanyar”-ban. Én és tiszttársaim megállapítottuk, a hídfőcsaták megvívásához tábornokainknak csupán annyi tehetségük volt, hogy elpusztítsanak ennyi embert. Arra már ebből a tehetségből nem futotta, hogy levonják azt a következtetést: a 2. Magyar Hadseregnek a Don mellett csak az elpusztulásra van esélye. Még inkább hiányzott tehetségükből az a történelmi cselekvés a hídfőcsaták után: pakolni és megindítani a hadsereget vissza Magyarországra! Felvonul a magyar hadsereg Archív felvétel TfflZSlfárliOalafeMalH Madács István: Káliói caddik II. (cinkkarc) Törő István: Neked dalol Jegenyenyárfák magasleséről hiszed, még minden csodásabb, s lobog vágyad szilaj csikóként, az esti ének jön utánad, lábad nyomán a fű kiserked, belőled megél, aki lázad, s világot érlelve magyarázgat — elhullnak nedveid, a hegykaréjok még biztatgatják a tekintetet, azt láthasson meg, amit nézhet, néhány cseppben a világegészet — megőrződ magad, az éber táj, ha észreveszed, neked muzsikál, s néked villog, akár szemafor, neked dalol, ha olykor dalol. Agyvízállás-jelentés Székhelyi József színházról és politikáról Székhelyi-portré Molnár Gabriella Utolsó hírem az volt róla, hogy a Madách Színház Stúdiójának művészeti vezetője letL Bizonyára ezért van — böngészem a műsorújságot —, hogy Székhelyi József alig-alig szerepel anyaszínháza produkcióiban. Szí- véből-lelkéből fakadó saját gondolatait adja elő irodalmi-színpadi formában írásba adom című önálló estjén mulatságos, kedves a figura, amit a Teaház...-ban játszik. Aztán bizonyára a Stúdió köti le. — Az most már nem — világosít föl a színész —, Kerényi Imrével ugyanis úgy láttuk jónak, hogy közös megegyezéssel megválók ettől a beosztástól. — A szokatlanul diplomatikus fogalmazás gyanús. Nem értettek egyet a műsortervben? — Cseke Péterrel és Darvas Ivánnal egy gitárművésszel akartunk egy Csehov-estet tartani. Az ajánlatra érkezett reakció számomra érthetetlen volt. Úgyhogy a Stúdióban ezután csak mint színész dolgozom, a Csehov-estet meg másutt adjuk elő. — Tehát már nem színházszervező. De játszani is keveset játszik. — A színész élete ilyen bizonytalan. De a legújabb bemutatónk boldoggá tesz. Kitűnő a darab, Pozsgai Zsolt Viaszmadara, jó együtt játszani a fiatalokkal — aztán majd meglátjuk... — Két évvel ezelőtt, a szabaddemokraták jelöltjeként kishíján bejutott a parlamentbe. Most, kívülről szemlélve is úgy látja, illett volna önhöz ez a politikai szerep? — Volt, aki nem bírta ki élve, s attól tartok, ugyanez velem is könnyen megtörténhetett volna. S mivel életpárti vagyok, örülök, hogy így alakult, különösen, ha úgy értelmezem a dolgot, hogy a közönség a színházba szavazott engem, nem a parlamentbe. — Ha most képviselő lenne, végre tudná hajtani ezt a küldetést? — Ami most folyik, a sebek nyaldosása, a múlton való rágódás — nem ad választ egyetlen olyan kérdésre sem, melyeket én ma a legfontosabbnak érzek. Elképeszt a kormány messianisztilais gőgje, ahogy a régi igazságtalanságokat új igazságtalanságokkal próbálják megoldani. Egyszerűen nem jut idő eközben az egészségügy, a kultúra, az ifjúság helyzetét rendezni, alig kerülnek szóba olyan kérdések, melyek a legközvetlenebbül befolyásolják mindennapjainkat. — Az ország egyre inkább kettéválik politikai hovatartozás szerint. Önnek az ellenségei, vagy a barátai lettek-e többen, amikor hitet tett egy párt mellett? — Mint mondtam, ez egy bizonytalan pálya. Ha egy színésszel nem kötnek ismét szerződést, nem kötelező az indoklás. Lehet hogy a játéka, lehet, hogy csak a képe nem tetszett. De az is lehet, hogy azzal nem ért egyet valaki, ahogy a politikai eseményeket megéli, kommentálja. A választások idején, szerencsére, a színészi pályán is sok volt a sikerem, s legalább azt nem mondhatták, hogy pótszerként fanyalodom a politikára. 1392. afoóBer 10. Madács István: Káilói caddik III. (rézkarc)
