Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-10 / 240. szám
HimSIMMn A KIM hétvégi melléklete Miaíis kérdések Közügyünk az agrárvállalkozás Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Egy keresletélénkítő, a beruházási kedvet ösztönző, a lakossági és vállalkozói érdekeknek elsőbbséget adó gazdaságpolitikai program sokak vágyai közt szerepel. A megyénk jövője szempontjából különösen fontosak az új mezőgazdasági vállalkozások, illetve a belőlük kialakuló szövetkezetek. Ezek, létrejöttükhöz, kezdeti működésükhöz bizony a jelenleginél sokkal nagyobb segítséget igényelnének. Az e témában született új, érdekes elképzeléseiről dr. Lenti István kertészmérnököt kérdeztük. — Egy élő példával hadd kezdjem. Ötven orosi gazda szövetkezni szeretne. Az új törvény szellemében, a korszerű, közös művelés és értékesítés érdekében egyesítenék ezer holdnyi területüket. Nincs termelőszövetkezeti múltjuk, nincsen korábban felhalmozott tőkéjük, és tegyük hozzá, a korszerű gazdálkodáshoz szükséges szakismeretük sem üti meg a kívánt mértéket. Talán csak jó szándékból és hitből van feleslegük. Pedig újfajta mezőgazdasági, termelő vállalkozásról van szó, amilyenből manapság kevés akad, de amilyenekből a kárpótlási jegyek és az újszerű szövet- kezési kedv miatt egyre több működik majd. • Milyen lehetőségek kínálkoznak arra, hogy az ilyen új, igazi szövetkezetek, termelő és értékesítő közösségek túléljék a kezdés válságos időszakát és jól működő szövetkezetekké váljanak? — A valóság az, hogy egészen kemény hitellehetőségekkel kell számolni most is, de a jövőben is, mivel a bankok ez ügyben is érzelemmentesek maradnak. Azt sem lehet kizárni, hogy bizonyos kétes vállalkozások is alakulnak, úgymond „segítő” kezet nyújtva a kezdőknek. Persze, nyilván, nem ezek alkotják majd a többséget. Szerintem nem szabad kizárólag a felsorolt lehetőségekre hagyatkoznunk. Az én elképzelésem és kidolgozásra váró javaslatom éppen az, hogy kicsi és nagy településen egyaránt vállalkozzon az önkormányzat is. • Vállalkozó önkormányzat? — Köztudott, hogy az ön- kormányzati törvény messzemenően lehetővé teszi a vállalkozást. Jó néhány gyakorlati példa is igazolja, hogy az ipar, a szolgáltatás, a kereskedelem terén léptek is a testületek, s szolgálták egyszerre a magán- tulajdon erősödését és a képviselt polgárok érdekeit. Vajon miért ne lehetne ez járható út az újonnan alakuló (nem átalakuló!), igazi szövetkezések esetében is? Egy település ön- kormányzata például megfelelő összeggel akár a szövetkezet társtulajdonosa is lehetne a megosztott haszon reményében. Az üzletrész ösz- szege, kezdeti lehetőséget nyújtana arra, hogy gépet, vetőmagot, termelő berendezést szerezzenek be. Nem kizárt az alapítványi forma sem, amely a település kezdeményezésére, a közigazgatási területén létrejövő új gazdaságok támogatását szolgálná, keményen szabályozott feltételek szerint. Ebbe, véleményem szerint,, az is beleférne, hogy haszon- irdekeltségi elveken nyugvó, szakértői irodát működtetne az alapítvány, amelyben kiváló agrárértelmiségiek nyújtanának szaktámogatást, irányítást a szövetkező termelőknek. • Nem állhat fönn a veszélye bizonyos túlzott külső beavatkozásnak a termelők szövetkezetébe a pénzzel beszálló önkormányzat vagy az alapítvány részéről? — Nyomatékosan hangsúlyoznám, hogy nem valamiféle önkormányzati felügyeletre, beavatkozásra gondolok, hanem olyan vállalkozói, partneri kapcsolatra, amely az együtt sírunk és együtt nevetünk elvén alapul. Amely kapcsolatban a települési önkormányzat, a szakértői tanácsadó szervezet szigorúan közös érdek, közös felelősség, és közös haszon alapján vesz részt. • Ezek szerint, ha gazdaságilag is az agrárvállalkozók mellé állnak, egyéb céljaikhoz is közelebb juthatnak az ön- kormányzatok? — Persze. A menedzser önkormányzat így a törvényszerű urbanizációs törekvésekkel szinkronba hozhatja a mezőgazdasági termelők szándékait. Olyan mezőgazdasági mik- rokörzetek létrehozói lehetnek, melyekben a korszerű munkakultúra, termelési szerkezet, piacfeltáró tevékenység, a modern szervezés, értékesítési rendszer révén kialakulhat az új szemléletű, polgárosodott farmerparaszt. Az önkormányzatok ilyen beavatkozása a polgárosodási folyamatba, a terület gazdasági felvirágzásába merőben új inód- szer lenne. Nélkülözné az adminisztratív eszközöket, s éppen anyagi érdekeltsége, rész- vállalása révén folyamatgyorsító szerepet tölthetne be. • Nem illuzórikus mindez akkor, amikor tudvalévő, hogy az önkormányzatok nem sok pénzzel rendelkeznek? — Úgy vélem, nem. A vállalkozás, vagy egy alapítvány keretén belüli részvállalás ugyanis nyereséget termelő, különösen akkor, ha súlyának megfelelően kezelik. A mező- gazdaságba fektetett, tőke megtérülése — főként, ha szakszerűen figyelembe veszik a holnap piaci igényeit és a lehetőségeket — viszonylag gyors lehet. A mezőgazdaságban eddig felgyűlt szakértelem, az ágazatban található kiváló agrárértelmiségiek nagy száma, és az újra vállalkozó paraszti elszántság, a területen karakteres termelési rendet hozhat létre. Sokirányú hazai és külföldi kapcsolatot alakíthat ki. Ez pedig nemcsak termelési, de értékesítési biztonságot is ad, ami a várható haszon szempontjából is fontos. Persze, ezen elképzelések megvalósítására a felelősségét és lehetőségeit is érző önkormányzatokra van szükség. A jövőt azonban most kell alapozni, mert ’93-ban már színre lépnek az " újonnan alakuló gazdaságok. A mezőgazdaság pedig ebben a megyében nagy lehetőségekkel rendelkezik és százezreknek kell, hogy adjon kenyeret ezután is. KM'galéria Morovszt^i iCcüf^ó és Madácsi István grafitjai Morovszki Ildikó: Plakátterv I. Harasztosi Pál felvételei j-rfit fiatat tehetség grafiláiSóI válogattuk[ * gaíériánti anyagát, Morovszfi Ildikó -fi I egytpr a Nyíregyházi Művészeti Szafi tpzépístoía növendéke volt, Madácsi István pedig a Bessenyei tanárképzőn folytatta tanulmányait. Ildikó jelenleg az Iparművészeti, István a Képzőművészeti Nőiskola hallgatója. Kettős tárlatukat a művészeti szakközépiskola Csontvárygaíériá- jáhan ahßölaz alkalomhálrendezték mivel a közelmúlt h an vehették át a Tanulás '85 Alapítvány pályadíjait. MyáwiUmém, Az é|et védelmében Tóth Kornélia n iasztó hírekkel bombáz A bennünket a sajtó: a Föld nevű bolygón gyógyíthatatlan sebeket ejt éppen az ember, amelyik a különös véletlenek összejátszásaként itt tölt el hetven, nyolcvan, de sajnos, az utóbbi években mind kevesebb esztendőt. Magán- közvélemény-kutatásom jóval szerényebb hírforrásadatra támaszkodhat, de egyértelmű az összefüggés a Föld leigázása, és a várható élettartam között. Elmondta a véleményét a bőrgyógyász szakember is. Egyértelműen megállapíthatták, hogy néhány rövid év leforgása alatt nagyságrenddel nőtt a bőr rosszindulatú elváltozásainak száma. Október 5-én keltezte a távirati iroda azt a hírt, mely szerint több mint 23 millió négyzetkilométerre (hozzávetőleg észak-amerikányi földdarab) terjed ki az ózonréteg elvé- konyodása. Az amerikai űrkutatási intézet, a NASA tudósai minden eddiginél aggasztóbb- nak ítélték meg a helyzetet. A Nimbus-7 nevű űrhajón elhelyezett műszer az ózonsűrűséget szeptember 23-án tartotta az eddig mért legalacsonyabb szintűnek. Környezetvédelmi szakemberek segélykiáltásai nyomán a közvélemény ma már tudja: az ózon pajzsként óvja a földet, mivel az ózonmolekulák feltartóztatják a szervezetre és az élővilágra káros ibolyántúli sugarakat. Viszont ha kilyukasztjuk ezt a pajzsot, saját sírunkat ássuk. Az ózonmolekulákat a klórmolekulák semmisítik meg. Amikor a környezetvédelemről sokan azt hitték, hogy az egyenlő a szemételtakarítással, vajmi kevés információ jutott el a széles közvéleményhez a valódi veszélyekről. Szerintem, ma már a bőség zavara is fenyeget, ha az élettere sorsáért aggódó állampolgár szeretne tisztán látni, mit tegyen meg ő személy szerint azért, hogy neki, gyermekeinek, unokáinak egészséges körülményeket hagyományozzon. Csak sajnos, az is félelemre adhat okot, hogy ha valamiről sokat és állandóan beszélünk, egy idő után telítődik az informá- ciózuhataggal az ember, és már továbblapoz az újabb, katasztrófával fenyegető hírekről. Jó, megértettük, hogy ez így nem mehet tovább. De mit tehet Kovács János, hogy a multinacionális vállalatok, a világot át- meg átszövő gazdasági birodalmak egyes cégei ne hozzanak forgalomba ózongyilkos üzemanyagot, ne áruljanak mérgező oldószereket ? Mennyire lesz erős a kisember hangja a nemzetközi szervezetekben? Vagy meneküljünk a csigaházunkba, gondoljunk arra a pár évre, amit nekünk szabott ki a sors és bújjunk ki az egyén felelőssége alól? Vagy olvassunk olyan víziószerű látomást, mint amit az ismert fizikus, Hargitay Károly felvázol a Nagy meglepetés című könyvében: még 15 évünk van a Földön, s azután a bennünket figyelő idegenek (ufókról egyre gyakrabban érkező, másutt lakó élőlények) kiürítik a bolygót, és valami furcsa erkölcsi újrarendezés után nem mindenkit visznek el, de a hátramaradottak megnézhetik magukat... Véleményem szerint az élő bolygó megóvása nem lehet csak megszállott környezetvédők Ugye. Politikai hovatartozástól, társadalmi berendezkedéstől, az anyagi javak elosztásától függetlenül jól felfogott emberi érdekünket követve végre tárgyalóasztalhoz kellene ülni a döntésre jogosultaknak. Ahol nem a politikus rangja, hanem a szakember szava lenne a döntő. Századok suhantak el úgy a földön, hogy a politika rendezte át meg át az emberek hétköznapjait. Most, amikor mindannyiunk létét fenyegeti a holnaptalan- ság, végre félretehetnénk sérelmeinket, büszkeségünket, fenntartásunkat és együttesen, gyorsan, mindenkire kötelező jelleggel megállapodnánk, te ezt, én meg azt teszem a Föld, az élet védelmében. Szerintem legalább ebben az egyetlen, politikamentes közös gondban elfelejthetnénk kompromisz- szumképtelenségünket. A TARTALOMBÓL: ______________________ • A stafétabot nem sétapálca • Világutazó két keréken • Ötletmilliomos megszállott • Két megye határán
