Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-10 / 240. szám
1992. október 10., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Zsákba kerül a desiree Napkor határában. A 6,5 holdon gazdálkodó Diczkó család két éve termel itt burgonyát összesen két holdon. Sok örömük azonban nincs benne, a már megszokott, Időjárásból fakadó problémákat a rossz piac teszi súlyosabbá Balázs Attila FELVÉTELE Jönnek a nagyobb falatok Nemcsak helybenhagyó, de elutasító határozatot is hoznak Balogh József Nyíregyháza (KM) — Újabb állomásához érkezett a kárpótlási törvények végrehajtásának programja: az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-jétől 1949. július 8-áig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlására benyújtható igények határideje. Ugyanez a határidő vonatkozik azokra is, akik a második kárpótlási törvény alapján kapott kárpótlási jegyért termőföldet kívánnak vásárolni. A jelenlegi helyzetről, a kárpótlással kapcsolatos aktuális tudnivalókról kérdeztük dr. Sveda Bélát, a Kárrendezési Hivatal megyei vezetőjét. — Mennyien kértek földet megyénkben kárpótlási jegyükért? — A hozzánk továbbított adatok szerint a megyében bejelentett 60 ezer kárpótlási igény közül több mint 12 ezer ember akar a megkapott kárpótlási jegyért, illetve letéti igazolásáért termőföldet vásárolni. — Hogyan tudtak ilyen adathalmazzal megbirkózni? — A törvény szabályozása szerint a kárpótlási hivatalnak ezeket az úgynevezett soron kívüli igényeket 60 napon belül kell elbírálni. A korábbi információk alapján ismeri a megye közvéleménye, hogy a beadványok eléggé hiányosak. Megítélésem szerint 12 ezerből 4 ezer esetben a határidőn belül hozhatunk határozatot, 6-8 ezerre tehető azok száma, akiket hiánypótlásra kell felszólítanunk. A soronkívüliséget kérők igényeit október 15-éig megpróbáljuk elbírálni, de ahol nincs megfelelő adat, ott hiánypótlási felhívást küldünk. — Korábban arról volt szó, hogy a Kárpótlási Hivatal közvetlenül a Földhivatalhoz fordul hiánypótlás esetén, és nem zaklatja az állampolgárokat... — A korábbi gyakorlatunkon változtattunk, most már nem közvetlenül a Földhivatalt keressük meg a hiányok pótlása végett, hanem az állampolgárt. Ez az állampolgárnak jelent pluszmunkát, és pluszidőtöltést, mert neki kell elmenni a Földhivatalba, és neki kell postázni a kárrendezési hivatalba a hiányzó okiratokat. Erre azért volt szükség, mert igen sok szemrehányást kaptunk amiatt, hogy egy éve már bent van a kárpótlási igény, és semmit nem tud az állampolgár ügyének állásáról. Ez így igaz, nem értesítettünk ki mindenkit, de az is igaz, hogy közvetlenül pótoltunk 20-30 ezer aktát, ami feldolgozásra készen áll. Kérésünk az, hogy akik megkapják az igazolást, ne bennünket keressenek, hanem a borítékszámra hivatkozva ajánlott levélben küldjék be a hivatalba, mi postabontásnál betesszük borítékba és meghozzuk a határozatot. — Lesz abból az idén föld? — Az már egészen bizonyosnak látszik, hogy a soron kívül elbírált kérelmek alapján ebben az évben árverés nem lesz kitűzve. Ha október 15-én hozzuk meg a határozatot, az még kétszer elmegy Budapestre, és a kézbesített határozattól számítva 25 nap múlva kapják csak meg a letéti jegyet, illetve az igazolást. Ez pedig már november vége, s legalább 30 nappal előtte ki kell tűzni a földárverés időpontját. Ezért helyes a törvénynek az a rendelkezése, hogy ha a mezőgazdasági nagyüzem nem tudja, vagy nem akarja a kárpótlásra kijelölt termőföldet megművelni, akkor a földrendező bizottságokkal közösen odaadhatja ingyenes használatra a kárpótlásra jogosultaknak. A földrendező bizottságoknak óriási szerepük van ebben. Fontos, hogy előre mérjék fel azokat a kárpótlásra kijelölt területeket, ahol a későbbiek során árverezni szeretnének, és ha most azoknak az embereknek adják oda ingyenes használatra, akik jövőre jelentkeznek az árverésen, az esetek többségében tulajdonosai is lehetnek ugyanannak a területnek. — Minden benyújtott igényre kedvező választ adnak? — Nem. Friss és új a kárrendezési hivatalnál az, hogy mostantól nemcsak helybenhagyó határozatot hozunk, hanem elutasító határozatot is. Van, akinek a termelőszövetkezetben van a részarány-tulajdona, de benyújtotta a kárpótlási igényét is. Nyilván ilyen esetben a termelőszövetkezetnek kell bejelentenie, hogy földjáradékot kér érte, fölajánlja a tsz-nek megvételre, vagy kikéri, és sajátjaként gazdálkodik vele. Az ilyen kárpótlási igényeket természetesen elutasítjuk. Másik újdonság, hogy eddig a kis, vékony borítékokat bíráltuk el, most már a vaskosabb borítékok is előkerülnek. Hála Istennek nem ritka a 300-400 ezer forintos kárpótlási igény elbírálása sem.--------------Tárca — M ajrényi l imót, a Viharkabát Rt. viharfelelőse rosszul ébredt. Egész éjjel, álmában, egy félszarvú bika kergette, s csak hánykolódott a félig vetett ágyon. Morcosán borotválkozott, többször megvágta magát. Hosszan állt a tükör előtt, megpróbálta az éjjeli szarkalábakat eltüntetni. Kató, a felesége, a hajcsa- varóival bíbelődött, oda sem figyelt Timót artikulátlan morgására. — Készítettél valamit a táskába? — vetette oda Timót köszönés helyett. Mivel a rádió is szólt, s Csámpás, a hű eb is csaholni kezdett, az asszony nem értette tisztán a kérdést. Szájában egy csattal csak annyit mondott: ühüm Majrényi végigrohanta az utat. Megszámolta, ötször mentek neki, hatszor léptek a lábára. A munkahelyére érve gyorsan magára zárta az ajtót.. Két perc alatt átfutotta a lapokat, meghallgatta a meteorológiai jelentést, szomorúan konstatálta: ma sem lesz vihar... Ekkor érezte az első szúrást a gyomorszája tájékán. Kicsit összegörnyedt. A fájdalom nem akart szűnni. — A francba, megint kiújult a fekélyem — gondolta. Automatikusan nyúlt a fiókjába, de hiába, elfogytak a pirulák. — Talán múlik a fájdalom, /ia dolgozni kezdek. Meghegyezte a ceruzáját és várt. Kollégái pusmogva mentek el ajtaja előtt. Elérkezett a dél. A slampos, mindig segítőkész Kártényi dugta be a fejét a résriyire nyitott ajtón. — Jössz ebédelni? — kérdezte. Timót lemondóan legyintett. Kártényi, aki mindig sötéten látja a világot, mindjárt meg is jegyezte: — Csak nem éhségsztrájkolsz? A kérdést meghallotta Mélánké, a titkárnő, s ő már így adta tovább: — Képzeljétek, Timót éhségsztrájkot kezdett, biztos politikai okok miatt. A hír végigszánkózott a folyosón. Simanek, a Nyiladozó napilap koszorús tudósítója szenzációra éhesen csapott le a témára. Már sistergett is a telefonvonal. Timót, a szürke kisember egyszer csak az érdeklődés középpontjába került. Először tiltakozott, de mikor megtudta, hogy elindult a Sikoly nevű helyi televízió stábja, a feltételein kezdett gondolkodni. Most végre elérheti, hogy a sötét WC-nyi szobája helyett újat kapjon, a folyosói szódásballon helyére üdítőautomata kerüljön... Fantáziájának kék madara egyre magasabbra repült. Titkárnőt akar, legalább olyan csinosát, mint a vezérnek van... Apropó, a vezér épp a cég Balaton-parti villájában tárgyalt a viharsarkiakkal. Először tréfának vélte a dolgot: — Majd megvizsgáljuk az ügyet — nyilatkozta telefonon. Majrényi büszke volt magára, látványosan beledobta a szemétkosárba a tízóraiját is. Világbékéről, erőszakmentességről halandzsáit, s kérte, csukják rá az ajtót, hogy még a gyanúja se merüljön fel a csalásnak. * r íz év múlva, amikor az épületet bontották le, az egyik szűk lyukban egy ülő csontvázat találtak. O kitartott elvei mellett. Dankó Mihály Éhségsztrájk Nyeregbe, termelők! Galambos Béla 77 rtékesítési gondokról JZ/ beszélnek a megye al- matermelői. Katasztrofális az étkezési alma 13 forint körüli ára, mondják, hiszen tíz forint az alma előállítási költsége. Az egyik nagy szatmári almatermesztő község szövetkezeti vezetője panaszkodik: az elmúlt hónapban hetente kétszer adta el a teljes, hatszáz vagonnyi almatermést különböző cégeknek, kereskedőknek. Pedig már olyan emberismeretre tett szert az elmúlt évben, hogy a — sajnos mind sűrűbben előforduló — fizetni nem akaró, vagy nem tudó szélhámosokat messziről felismeri. Kevés a termés, jó is az alma minősége, mégsem tudja a legtöbb termelő tisztes nyereséggel értékesíteni a gyümölcsét. Miért? Ez esetben nem csupán arról van szó, hogy ennyi jonatánra ma már nincs kereslet — bár kétségtelen, hogy például az idared vagy gloster fajtákért könnyen fizeti a kereskedő a húsz forintot. Sokkal inkább arról, hogy mint évtizedek óta mindig, most is a fa alól akarják eladni a teljes termést. A fán vagy a kertben ládákban gyorsan romló gyümölcsétől, az idő előrehaladtával egyre idegesebben megszabadulni akaró termelővel szemben viszont egyértelműen mindig a kereskedő az „úr”. Tudja jól, a gazda úgysem képes sokáig kitartani az árat, hisz nem tud tárolni. A harmadik ajánlatot, akármilyen is az, mindenképp elfogadja. Ha nyeregbe akar kerülni a szabolcsi almatermelő, meg kell teremtenie, egyelőre az ideiglenes, később pedig egy szövetkezéssel megvalósított hűtve tárolás lehetőségét. Hozzá kell edződnie a gondolathoz,' a termésének csak egy töredékét váltsa azonnal pénzre, annak nagyobb részét pedig csak akkor dobja piacra, amikor — kis túlzással élve — könyörög majd érte a kereskedő. Zsurk madártávlatból Elek Emil felvétele Kommentár _______________ Kiábrándultak Szőke Judit M ár az előkészítés fázisában, egy éven keresztül nagy vita zajlott a közalkalmazottakra vonatkozó jogszabályok körül. Ez minden jelentős törvény alkotását megelőzően természetes jelenség. Ez azért is kiemelt fontosságú, mert a közalkalmazotti jogviszony- elég széles értelmezési tartományt jelent. Az országban az öt és fél millió munkavállalóból minden ötödik tartozik ehhez a réteghez. Szakmailag is igen színes a kép. Egy táborban vannak ezentúl a költségvetési intézmények dolgozói, így az orvosok, a népművelők, a könyvtárosok, a pedagógusok, a levéltárosok. A törvényhozás során sem Szokatlan a véleményütközés. Azt gondolná az ember, hogy a kezek magasba lendülése után megnyugszanak a kedélyek. De a közalkalmazotti törvény végrehajtási feltételeinek megteremtése ügyében mégis szokatlanul elhúzódó a szópárbaj, melyet a kormány, valamint az érdekegyeztetésben érintett önkormányzati szövetségek és költségvetési szakszervezetek vívnak. A törvény maga tele van ellentmondással, több értelemben abszurd helyzetet eredményezett. Mert miféle törvény az, amelyben az előírt kötelezettségeket érdekérvényesítés keretében kell kiharcolni? Ahogy azt a múlt héten egy előadásban hallottam, az érintettek érdekeit védő -szakszervezet 147 módosító indítványt nyújtott be, ebből 63-at el is fogadtak. Ez siker, azonban á törvény filozófiáját nem sikerült megváltoztatni. A német törvénymintát a törvényalkotók nem minden tekintetben adaptálták, mert ez esetben teljes felmondási tilalom vonatkozna a köz alkalmazottaira. S bérügyben sem sikerült rendszerváltoztatást elérni. Szóval, a törvényből, úgy ahogy van, nem az derül ki, hogy a mai magyar humán, állami alkalmazotti, értelmiséget valaki is meg kívánná becsülni.
