Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-07 / 211. szám
1992. szeptember 7., hétfő Kelet-Magyarország 3 Jó ütemben halad Kisvárdán a tornacsarnok építése. A kivitelezők a létesítmény műszaki átadását novemberre tűzték ki. Képünkön: A tornacsarnok küzdőterme. A kis képen, nyers mészhomok téglaburkolatot kapnak a falfelületek. VINCZE PÉTER FELVÉTELE Csődön Innen, tönkön túl Áttekinthetetlen állapotok a mezőgazdaságban Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Tekintve, hogy tán 'soha még ilyen siralmas pénzügyi helyzetben nem voltak a megye élelmiszer-gazdaságának gazdálkodó szervezetei, várható, hogy a következő hetek, hónapok folyamán megállíthatatlanul végigsöpör rajtuk az a sokat emlegetett csődhullám. Nem kell nagy jóstehetség ennek kimondásához, különösen azoknak az adatoknak a birtokában, amelyek az egy hónappal ezelőtti Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei helyzetet jellemezték. Mintegy negyven gazdálkodó szervezetnél indult csődeljárás ez év augusztusáig, amelyből tizennégynél várhatóan nem jöhet létre csődegyezség. A csődbe kerültek hosszú lejáratú, jórészt már le is járt, hitel- tartozása, mintegy 400 milliót, a rövid lejáratú kölcsöntartozásuk pedig közel 2650 millió forintot tesz ki. Növekvő adósság A három hónapon túli tartozást jelentő 2 milliárd foTórca Heccelik a keletit Cservenyák Katalin £ lőszőr azt hittem, már megint tilosban parkolok, ugyanis mesz- sziről virított a fehér cédula a szélvédőn. Közelebb érve láttam, megint így akarja rám hozni a szívbajt valamelyik új cég: mostanában egyre többen kapnak rá, hogy a szórólapokat a kocsi ablaktörlője alá biggyesztik, arra bizton felfigyel a — remélhetőleg — leendő ügyfél. Felfigyeltem én is. Elolvastam, és roppant izgatott lettem. Hiper-szuper nyugati kocsikat akarnak eladni ne- kem(!), s ha kérem, az árat részletekben is törleszthetem. Tisztára rosszul lettem. Nyugati kocsikat reklámoznak az én drága kicsi kocsimon. Ráadásul ki tudja, mióta díszeleg a Mercedest, Suzukit, Marutit, Mit-tom-n\it forgalmazó cég nyílt levele az ablakban. Ha már reggel kitették, délutánig kis Polskim legalább ötvenszer elolvashatta, s még az is elképzelhető, hogy pszichéje mostanra meg is sérült. rintból 174 millió a bankkamat-, 191 millió az adó, 92 millió a társadalombiztosítási, és 173 millió a közüze- midíj-hátralék. Az érintett gazdálkodók saját vagyona az év elején ugyan 5163 millió forint volt, s akkor még némi biztatást adott, hogy a tartozásaik közel felével nekik is tartoznak valakik. Ám hamar kiderült, hogy a kintlévőségek harmadának a nyomát már csak bottal üthetik. Így nyilvánvaló, hogy az év folyamán az említett vagyon csak fogyhatott és annak minden forintjára ma már bizony több mint ötven fillér eladósodás esik. , Az utóbbi hetekben tovább nőtt a megyében csődöt jelenteni kényszerült mezőgazdasági és éleim i- szeripari cégek száma. A számuk folyamatosan változik, így csak annyi mondható el biztosan, hogy az ötvennél is többen vannak. Hét élelmiszeripari vállalatból háromban — köztük a kisvárdai Hunniacoopnál és a csegöldi konzervüzemeknél — még nem zárult le a csődeljárás, a megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál egyezséggel ért véget, viszont a felszámolás sorsára jutott a Szabolcs Húsipari Vállalat Nem árt tudni ugyanis, hogy a kocsiknak lelkűk van. Főképp ezeknek a keletieknek. Az enyémet például már csak a Szentlélek tartja össze, s egy ilyen megrázkódtatásra az ö korában egyáltalán nincs szükség. Én a helyében felforrtam volna a dühtől. Nem is szabályos egy ilyen játék. Emlékezzünk csak: milyen mérges volt Hófehérke mostohája is, amikor szent meggyőződése ellenére a tükre a mostohalányát reklámozta! Szorongva ültem a volán mögé. Tudtam, hogy ki kell engesztelnem a kocsit. Különben nem indul! Képes rá. Röviden vázoltam neki anyagi helyzetemet. Megkértem, ne zavarja meg, hogy rá már lassan egy új kocsi árát költöttem, mert ez is azt bizonyítja, mennyire szeretem. Én még egyszer sem hagytam cserben, ő viszont — s erre nyomatékkai figyelmeztettem — már több ízben is. Ez hatott. Pöccre indult. Büszkén zakatolt végig a városon, akár egy Merd. Traktorral keresztezve. és annak mátészalkai leány- vállalata, valamint a megyei Zöldért is. Törékeny paktum A 36 csődöt jelentett termelőszövetkezet közül a tavalyi kettő (Pátroha és Fehérgyarmat) után három — a tyukodi, az orosi és a csarodai — jutott a felszámolás sorsára. A maradék csődbe jutott gazdálkodók között szerepelnek a keme- csei„ nyírmadai és a tisza- löki állami gazdaságok is. Kívánatos lenne, mondják a megye földművelésügyi irányításának szakemberei, ha a szövetkezeti átalakulások előtt mind több helyen létrejönnének a csődegyezségek. (Ehhez persze nem igazán „partner” egy olyan csődtörvény, amelyik lehetővé teszi bármelyik kis hitelezőnek, hogy meghiúsíthassa a paktum létrejöttét). Aztán az lenne még csak igazán megfelelő, ha a gazdálkodók valamennyi állami kötelezettségét átmenetileg felfüggesztenék. Természetesen azzal a kitétellel, hogy majd az új gazdálNyíregyháza (KM — TZ) Kétszeres felelősségének tudatában emelte fel szavát a környezetvédelemmel kapcsolatban a fiatal demokraták nyíregyházi „városatyája”, Parragh Dénes. Egyrészt, mint képviselő, másrészt mint a nemzeti parkok megyebeli felügyelője. Aggodalmának az adta alapját, hogy a testület érdemben nem foglalkozott a többször terítékre került környezetvédelmi koncepcióval, a bizottságok átalakításánál marginális kérdéssé tették a környezetvédelmet, s a korábbi határozatokat, állásfoglalásokat sem hajtott végre a hivatali gépezet. Sőt! Több kérdésben a bizottsági állásfoglalással ellentétes intézkedést rendeltek el. A képviselő mindezek alátámasztására interpellációjában a legfontosabb teendőket rakta csokorba. 1992 januárjában természetvédelem alá helyezett Igrice-mocsár területén a mai napig nincsenek kitéve a „Védett te- rület”-táblák, nincs megoldva az őrzése, nem készült el a kezelési utasítás a területen gazdálkodóknak, egyeztetve az ő igényeikkel. kodé szervezet fizeti azokat vissza. Ezen túlmenően, szinkronba kellene hozni az átmeneti törvény végrehajtását és a kárpótlási jegyek fel- használását — vallják a megyei Földművelésügyi Hivatalnál. Ugyanis miközben az év végéig at kell a tsz- eknek alakulniuk, a kárpótlási jegyek — ma már látszik — csak azt követően, a jövő évben jutnak el nagyobb mennyiségben a szövetkezetekhez. Szabadabb jegyforgalmat Ráadásul azt is meg kellene (akár egy módosítás révén) a törvénynek engednie, hogy az átalakulandó termelőszövetkezet korlátozás nélkül fordíthassa kötelezettségeinek teljesítésére a hozzá került jegyeket. Amennyiben ezek a jogi segítségek nem válnak valóra, úgy a csődhullám végigsöpör az agrár ágazaton, aminek következtében csak tömeges felszámolásokra számíthatunk az elkövetkező hónapokban. A magánvállalkozók szemétszállításának ellenőrzése is megoldatlan és szabályozatlan a városban a képviselő szerint. Mint ahogy azoknak a feladatoknak az ellátása, amelyet e témakörben a törvény és kormányrendelet szab ki a jegyző és a polgármester személyén keresztül az ön- kormányzatra. A szakmai háttér hiányzik, hisz mind ez ideig egyetlen személyre korlátozódik. A bizottsági állásfoglalással szemben nem vontak be újabb területeket a város belső, frekventált területeiből parkfenntartásra. Nem helyeztek ki táblákat, amelyeken feltüntették volna, melyik parkot ki gondozza. Nem sikerült megoldani a szúnyogirtás módjának és idejének szakmai előkészítését. A felsorolás még tart tovább, s nem öleli fel valamennyi gondunkat. Most az illetékes irodákon a sor, hogy tegyenek valamit, illetve adjanak választ a bírálatra. Ez utóbbi a köny- nyebb, de a rosszabb megoldás. Hisz ha valós alapokon nyugszik a bírálat, a magyarázat semmire sem gyógyír. Örökzöld témák Kállai János / llyés Gyula mondotta egyszer: mi, magyarok mindig a lírában voltunk a legerősebbek, valóságos nagyhatalom. Ennek ellenére sem hiszem igazán, hogy mindenki, aki líratermelésre adja vagy adta a fejét, abban a reményben tette volna ezt, hogy a „nagyhatalmi helyzet" majd őt is feljuttatja a szent poézis magaslataira, ahonnan majd némi leereszkedő, megbocsátó gőggel figyelheti a fölfelé kapaszkodók tülekedését. Mert manapság sohasem tapasztalt nyüzsgés támadt az önmagukat poétává avatók körében. Átmeneti időkben élünk, amikor ez a költösereglés nem egyszerűen jelenség, sokkal inkább tendencia. Mert a változások villámsebessége szinte rákényszeríti az emberre a minél gyorsabb önkifejezést. És az ilyenfajta reagálásra a vers a legalkalmasabb. Nyilvánvalóan akkor, ha valóban költeményről vám szó, és nem klapanciákról, amolyan hályogkovács módjára összeeszkábált „műremekekről". Az igazi „lírakalapálók” ugyanis ismerik a „kalapács”, az „üllő” és az „izzó vas’ titkait, használatuk fortélyait. Mondhatnánk: mi közünk nekünk mindehhez, hiszen nemhogy verseket, lassan már újságot sem igen olvasunk. Hogyan is tudnánk ilyetén módon megkülönböztetni a „búzát” az „ocsútól”. Nos, hát a bajok — szerintem — itt gyökereznek. Ha az előbb említett költősereglésfoen mindenkinek helyet, azaz sajtónyilvánosságot adunk, a nyájas olvasó, ha mégis arra vetemedik, hogy végigböngész egy-egy „szóömlenyt”, képes azt hinni: ha már megjelent, biztosan jó is. Szóval ezért rettegek én minden vaskos vagy vékonykább versküidő borítéktól. Némelyikben csak egynéhány, ákombákom betűkkel rótt „kinyilatko- zás”, de akadnak százoldalas opuszok is. Ember legyen a talpán, aki végig- küzdi magát . rajtuk. És ahogy zuhognak rám nap mint nap ezek a csodaszülte szóteremtmények, egyre mkáfíb azt érzem: aszálysújtotta országunk versverésében élek, ami ugyan áztatja az agyat, ki is mossa belőle még azt is, ami maradt, de ezen kívül más haszna nincs. A papírkosár pedig telik, kövé- redik, szépen, komótosan ... Gyors volt a közbenjárás Udud Sándorné írja Zsarolyánból Szeretném kö- szönetemet kifejezni önöknek. Bizonyára emlékeznek rá, hogy végső elkeseredésemben az önök segítségét kértem munkanélküli járadékom elrendezéséhez. Az önök gyors közbenjárásának köszönhetem, hogv ügyem elrendeződött. Levelet kaptam a Megyei Munkaügyi Központtól, hogy fellebbezésem elbírálása nincs kihatással az újabb kérelem benyújtásának időpontjára. A levelem bement a fehérgyarmati kirendeltségre, ahol végül megállapították, hogy a munkanélküli járadék folyósítására 1992. június 30-tól jogosult vagyok és visszamenőleg az elmaradt összeget megkapom. Mégegyszer megköszönöm Önöknek közbenjárásukat, hiszen önök nélkül még mindig bizonytalanságban lennék. Maradok továbbra is» hű előfizetőjük, munkájukhoz és magánéletükhöz is jó erőt, egészséget kívánok. KOMMENTÁR ________________ Országjárás Nagy István Attila ■ valamikor réges-régen y úgy alakult, hogy az iskolások évente két időpont közül választhattak, ha kirándulni akartak. Az egyik az érettségi szünet volt, a másik a tanévkezdés néhány napja. Az év eleji utakban sok hasznos megfontolás bujkált, mert jó alkalom volt arra, hogy összerázódjon az osztály, másrészt a kis elsősök ilyenkor megismerkedhettek egymással és az osztályfőnökkel. Valaha ezek az utak nem kerültek olyan sokba, meg a csábítás is kisebb volt. Nem volt annyi divatos árucikk, amit a nebulók mindenképpen meg akartak vásárolni. A jelentékeny zsebpénz sem volt divatban. Sokkal inkább az érdeklődés, a túrázás iránti lelkesedés. Aztán sok minden megváltozott. Az én tanítványaim is azt kérték néhány évvel ezelőtt, hogy nehogy túrázzunk, mert az fárasztó. Inkább menjünk- el este a diszkóba. Hiába mondtam, hogy táncolni, diszkózni otthon is lehet, azért nem szükséges több száz kilométert megtenni, törődni a buszon, s költeni a szülök nem csekély pénzét. Nyugodtan bevallhatom, nem lettem vele népszerű. Nehezteltek érte. De mostanában is gyak-- ran hallani, hogy alig van olyan diák, aki érdeklődve fordulna hazánk szép tájai, értékes műemlékei felé. Aki arra is kíváncsi lenne, hogy mit tettek eleink értünk. De az is igaz, hogy a felnőttek sem büszkék a múltjukra, nem étik meg az ünnepnapokon sem, hogy magyarnak születni ugyan nem érdem, hanem állapot, mégis: nincs okunk szégyenkezni miatta. ■■■ HÁTTÉR H Nézóg) vtrsYerésfeEíi