Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-05 / 210. szám
199Z. sze.pte.m6cr 5. A %eCet-Magijarorszäß hétvégi meCCétjCete 9 Erdei Szabó István: Közvéleménykutatás előtt Túl minden mai bálon túl a romlott éjszakákon túl a megfertőzött fényen a vitrinekben őrzött érdemérmen a kacsalábon forgó palotákon a precízen kitervelt luxusálmon egészen „a szív segédigéjéig” Isten villáma fénylik végig de nem látja senki azúr is fáradt s elkerülvén az álmos pocsolyákat Isten nyila is célt tévesztvén átfurakszik a sok lejárt eszmén de nem fordul semmi egyből jóra ha nem hallgatunk a jobbik szóra s minden így marad félbe-szerbe elromlik mielőtt megszületne s csak rosszat sejdítve dórén matatunk minden szőrmentén ami kivillan szánkon nem mosoly csakfoncsor nem jutunk tovább holnapi árnyékunktól a tükör csak tegnapi arcunk látja EZ NEM A Ml VILÁGUNK CSAK a remény ágya takaró nélkül kilóg a lábunk nyújtózkodunk mindhiába és várunk várunk KRUPICZER Antal: Gordiusz Az abortusztörvény előtt Tiltás után legalizálták a terhességmegszakítást Filepné dr. Nagy Éva agyarországon M áz ötvenes évek totális tiltását követően már 1956-ban legalizálták a terhességmegszakítások elvégzését; a művi beavatkozás engedélyezéséről vagy elutasításáról bizottság döntött. A ma érvényes rendelkezések értelmében minden férjezett, lakással rendelkező, 35. életévét még be nem töltött gyermektelen vagy egy gyermekes nő köteles megszülni gyermekét, ha az egészség- ügyi vizsgálatok szerint e és magzata egészségesek. Ez alól a szociális indokok jelenthetnek felmentést, melyeket a Család és Nővédelmi Tanácsadóban bírálnak el. Csak a jog rendezheti A jelenlegi rendeletet több oldalról támadják. A téma körül élénk, nemegyszer a szélsőségeket sem nélkülöző társadalmi vita bontakozott ki, a véleményalkotásban — a hagyományok, előítéletek, vér- mérséklet szerint is — a szenvedélyek felizzottak. Többen úgy vélik, akár népszavazást is ki kell írni a többség akaratának érvényesítésére. A bírálók egyik csoportja szerint a mai liberalizmus veszélyes és könnyelműségre csábít, s figyelembe véve a beavatkozás egészségkárosító hatását, az alacsony születésszámot, ill. a pápai iránymutatásokat, mindenképpen szigorítani szükséges. Mások úgy vélik, e kérdés eldöntésében a nőnek maximális szabadságfokot kell biztosítani, hiszen a nem kívánt terhesség kényszerű megtartása társadalmi és szociális problémák sokaságát vonja maga után. 1991. decemberében az Alkotmánybíróság foglalkozott a terhességmegszakítások problémájával. Megállapítása szerint e kérdéskört csak törvény rendezheti, így szabályozása az. Országgyűlés hatáskörébe tartozik; a parlamentnek kell tehát érdemben dönteni a jelenlegi rendelkezések megtartásáról vagy módosításáról. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1969 és 1973 között közel azonos szinten állt a terhességmegszakítások száma, ezt követően az országossal megegyező tendencia — a ’80-as évtized elejéig egyenletes mérséklődés, majd egyenletes növekedés — figyelhető meg. 1990-ben a művi vetélések száma Magyarországon 90,4 ezer volt, Szabolcsban 4200; ez még a felét sem tette ki az 1969. évi csúcsnak, de 10 ezerrel, ill. ezerrel több, mint 1980-ban volt. A hosszabb időszakot átfogó részletes népesedésstatisztikai adatok azt mutatják, hogy a művi abortuszok tiltása vagy korlátozása demográfiai értelemben hatástalan volt; a születések számának alakulásában a közvetett tényezők szerepe nagyobb. A szociológusok értelmezése szerint pl. a javulásban alapvető szerepe volt annak, hogy az emberek az „új gazdasági mechanizmus”-tól gazdasági fellendülésre, az életszínvonal javulására számítottak. Ugyanebbe az irányba hatott 1973-tól a gyes-rendszer intézményének bevezetése, valamint a ’70-es évek második felében a különféle fogamzásgátlók egyre szélesebb körű terjedése is. A terhességmegszakítások számának újbóli növekedésében vélhetően a romló gazdasági és politikai helyzet tükröződik vissza; a ’80-as években folyamatosan és fokozatosan, egyre több társadalmi rétegre kiterjedve csökkent az élet- színvonal. Indok: szociális és családi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az abortuszok száma korábban is az élveszüle- téseké alatt maradt. A terhességmegszakítások—élveszü- letések aránya a ’70-es években látványosan csökkent, a ’80-as években emelkedett ugyan, de továbbra is lényegesen kedvezőbb (alig hattizede), mint 20 évvel ezelőtt. E mutató — főként az átlagnál magasabb élveszületési arány miatt — nemcsak az országos átlaggal, hanem valamennyi megyével összevetve is Szabolcs-Szatmár-Be- regben a legalacsonyabb: 1990-ben 100 élveszületésre megyénkben 50, országosan 72 terhességmegszakítás jutott. A spontán vetélésektől eltekintve országosan 10 terhességből 4, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 3 végződött megszakítással. A művi vetélések többségét családi és szociális indokokra tekintettel engedélyezik. Ilyen alapon kerülUsor 1990- ben az abortuszók 70K%Lára. A leggyakoribb csálá&i'lík szociális indok országosán1'a házasság hiánya, SzáBblckban pedig az, hogy csak két gyermeket vállalnak — a nők több mint hattizede ezen két indok valamelyike alapján kérte terhessége megszakítását. A terhesség meg nem tartásában alapvetően tükröződik tehát a családok többségének véleménye: szociológiai felmérések szerint inkább kettő, mint három, s inkább egy, mint négy gyermeket tartanak ideálisnak egy-egy családban. Sokan tanácstalanok A terhességmegszakítások négytizedét az ideális szülőkoron innen vagy túl lévő (19 évesnél fiatalabb vagy 35 évesnél idősebb) nőkön hajtják végre. Ez az arány mintegy 10 százalékponttal magasabb, mint 20 évvel ezelőtt volt. Idősebb korban a szülés kockázata közismert. Elgondolkodtató viszont, hogy az elvileg kellő ismeretekkel rendelkező nők közül mégis milyen sokan tanácstalanok a megfelelő védekezés megválasztásában. A fiatalok problémája még szembetűnőbb, hiszen ecsetükben a későbbi, immáron kí•ivl Jn-'-iü. vánt terhességet is veszélyezteti a beavatkozás. Szociológiai felvételek szerint ugyanakkor ez nem rétegprobléma: a fiatalon abortuszra vállalkozó lányok szüleinek iskolai végzettsége, foglalkozása megfelel a társadalmi átlagnak, amiből arra lehet következtetni, hogy Magyarországon a gondok fő forrása a nem kellő felvilágosításban keresendő. Valószínűleg nem véletlen, hogy a fejlettebb gazdaságú (és kultúrájú) országokban iskolai keretek között foglalkoznak e témával. Nyugaton feleannyi Magyarországon az alapvető ismeretek, a védekezési gyakorlat hiányát, eredményességének alacsony színvonalát tükrözi a művi vetélések gyakori ismétlődése is: a terhességüket megszakító nők négytizede a jelenlegit megelőzően már legalább egy, ötödé pedig kettő vagy annál több ilyen jellegű műtéten esett át. int látható, a M művi abortuszok száma országosan is, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is emelkedő tendenciájú. Nemzetközi összehasonlításban elmondható, hogy Kelet-Európábán a magyar- országihoz hasonló, Nyugat- Európában 100 szülőképes korú nőre csupán feleannyi terhességmegszakítás jut, mint nálunk. Nemzetközi tapasztalatok szerint e kérdéskörben nem a törvény szigora a domináns tényező, sokkal nagyobb hatással van az adott országra jellemző hagyományrendszer, kulturális színvonal, az egyház befolyása, valamint a fogamzásgátlási ismeretek, az eszközök választéka, hozzáférhetősége és elterjedtsége. Némely szakértő úgy véli: abban, hogy hazánkban a nyugat-európai átlagnál lényegesen többen kényszerülnek e drasztikus megoldásra, alapvetően a felvilágosítómunka hiányosságai, illetve a gazdasági és társadalmi bizonytalanságok tükröződnek vissza. a történelem Ariadné királylány segítségével a gonosz Minotauruszt, s szabadította meg a városát a szörnyű véradótól. A romjaiban is impozáns palota a legújabb elmélet szerint annak az utolsó földtörténeti katasztrófának esett áldozatul, amelynek során — az i. e. XV. század derekán — a Krétától néhány kilométerre fekvő Santorini szigetnek jó része felrobbant és elsüllyedt a tengerben. A robbanást több ezer kilométer távolságban is hallani lehetett, a szökőhullámok, a földrengéssorozatok óriási pusztítást okoztak a környéken. Nemcsak Knosz- szosz hatalmának a végét jelentette ez, hanem Kréta politikai szerepének a megrendülését is. Félelmetes volt a kor emberére a katasztrófának és kísérőjelenségeinek a látványa. Sokan ebben vélik meglelni az Atlantisz pusztulásáról szóló mítosz magyarázatát is. Mindnyájan megrendültén bámuljuk azt a szigetecskét, amely az utolsó vulkáni működés eredménye: 1956-ban született. Sötétfekete gomoly- gás, talán holdbéli táj. Figyeljük a tengert, vajon nem bugyborékol-e a víz? Mert akkor magunkkal vihetnénk örökre a mögöttünk maradó civilizáció emlékét. Fira városa sokat szenvedett az 1956. évi földrengéstől, de házait, templomait és kápolnáit azóta jórészt helyreállították. A jellegzetes égéi városka lapos tetejű, fehérre meszelt házacskái a hegy gerincén vidám szertelenségben tolonganak egymás hegyén-hátán. A hatalmas utasszállító hajóról — amely egy órával ezelőtt odaföntről akkorának látszott csak, mint egy gyu- fásdoboz — még vetünk néhány pillantást a meredek sziklafalra, kattognak a fényképezőgépek. A turista szorgos méhecske módjára gyűjtögeti az emlékeket, hogy majd otthon elmesélhesse, megmutathassa: nézzétek, itt voltam! Hát, igen! Kréta. Az emberi kultúra egyik bölcsője, merül fel a tudatban a közhely. A főváros, Irakleion régészeti múzeumában alig lehet megmozdulni. Az egyik csoportban német szót, a másikban angolt, a harmadikban franciát hallani. Együtt vannak itt a különböző korokból származó tárgyi emlékek, a knosszoszi palota freskói, szobrok, edények, ékszerek. A három híres palota (Knosz- szosz, Phaisztosz, Mallia) gazdag leletanyagot szolgáltatott. A híres kígyós istennők előtt sok-sok látogató megáll, hiszen tökéletes épségük kacér bájt közvetít, megmutatja a korabeli divatot, amely nem volt mentes a rafinériától sem. A krétai ember mindent tudott a világról, amit érdemes volt. De nemcsak a természetről, hanem az emberről is. A romok között az az érzésünk, hogy az idővel is képes volt dacolni. A szelleme, a gondolatai, a mindennapjai itt vannak ma is. És a huszadik század vége felé ballagó, rohanó ember? Egész Görögország, benne Krétával, jórészt az idegen- forgalomból él. A turisták sok-sok százezer embernek adnak munkát. A görögök eladják a múltat, vagy durvábban fogalmazva: felélik a múltjukat. Miközben a tengerbe bukó nap látványában gyönyörködünk, arra is gondolunk, hogy hova lett a görögök civilizáció- és kultúrateremtő képessége, hajlandósáj'jnaJ9 ga? Őrzik a romokat, árusítják a Sprite-ot, a Coca-Colát, a suvlakit és a gyrost, a vázák másolatait, mindenféle csecsebecsét és giccset. A turista fogyaszt, eszik-iszik, vásárol, enged a csábításnak, az erőszakos vagy szíves invitálásnak, és azt mondja: sohasem ettem még ilyen finomat! „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb!” — kísér hatezer kilométeren át Szophoklész. De hát mit ad a mai ember a világnak, amelyet -t- legalább a romjaiban — csodálni lehetne? Hiányzik a nagy egészre figyelés. Az ember elvész a részletekben, miközben a sorsáról elmélkedik, s azt akarja megjavítani, lényegi önmagáról feledkezik meg. Amíg tart a romokból addig nincsen baj, amíg a tenger bársonyosan simogat, s nem mutatja felénk haragosabb arcát, addig nincs baj. Jó érezni azt a borzongást, ami elfogja az embert: megérintheti azokat a köveket, amelyeket sok-sok ezer kiváló ember is megérinthetett. Elvarázsol a történelem, amelyet átélni lehet, de visszafordítani nem. S a borzongás? Hol voltunk mi, magyarok, amikor a knosszoszi palotát megremegtette a katasztrófa? Az ázsiai sztyeppéken lovagoltunk, vagy felnyársaltuk a szomszéd törzs támadó harcosait. Ha nem éppen nem mi hörögtünk a lemenő napba. őst pedig mi lépkedünk a romokon Krétán, Delfiben, Epidaurosz- ban és másutt! Most rajtunk a sor olyat létrehozni, amely a lábhoz omlásban is fel képes mutatni nagyszerű arcunkat, akár évezredek múlva is. Vagy minél magasabbra emelkedik egy civilizáció, annál nehezebb a kései koroknak rátalálni? Ma már az sem biztos, hogy a jövőnek emberarca lesz.
