Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-05 / 210. szám

199Z. sze.pte.m6cr 5. A %eCet-Magijarorszäß hétvégi meCCétjCete 9 Erdei Szabó István: Közvéleménykutatás előtt Túl minden mai bálon túl a romlott éjszakákon túl a megfertőzött fényen a vitrinekben őrzött érdemérmen a kacsalábon forgó palotákon a precízen kitervelt luxusálmon egészen „a szív segédigéjéig” Isten villáma fénylik végig de nem látja senki azúr is fáradt s elkerülvén az álmos pocsolyákat Isten nyila is célt tévesztvén átfurakszik a sok lejárt eszmén de nem fordul semmi egyből jóra ha nem hallgatunk a jobbik szóra s minden így marad félbe-szerbe elromlik mielőtt megszületne s csak rosszat sejdítve dórén matatunk minden szőrmentén ami kivillan szánkon nem mosoly csakfoncsor nem jutunk tovább holnapi árnyékunktól a tükör csak tegnapi arcunk látja EZ NEM A Ml VILÁGUNK CSAK a remény ágya takaró nélkül kilóg a lábunk nyújtózkodunk mindhiába és várunk várunk KRUPICZER Antal: Gordiusz Az abortusztörvény előtt Tiltás után legalizálták a terhességmegszakítást Filepné dr. Nagy Éva agyarországon M áz ötvenes évek totális tiltását követően már 1956-ban legali­zálták a terhes­ségmegszakítások elvégzését; a művi beavatkozás engedé­lyezéséről vagy elutasításáról bizottság döntött. A ma érvényes rendelkezé­sek értelmében minden férje­zett, lakással rendelkező, 35. életévét még be nem töltött gyermektelen vagy egy gyer­mekes nő köteles megszülni gyermekét, ha az egészség- ügyi vizsgálatok szerint e és magzata egészségesek. Ez alól a szociális indokok je­lenthetnek felmentést, melye­ket a Család és Nővédelmi Tanácsadóban bírálnak el. Csak a jog rendezheti A jelenlegi rendeletet több oldalról támadják. A téma kö­rül élénk, nemegyszer a szél­sőségeket sem nélkülöző tár­sadalmi vita bontakozott ki, a véleményalkotásban — a ha­gyományok, előítéletek, vér- mérséklet szerint is — a szen­vedélyek felizzottak. Többen úgy vélik, akár népszavazást is ki kell írni a többség akara­tának érvényesítésére. A bírá­lók egyik csoportja szerint a mai liberalizmus veszélyes és könnyelműségre csábít, s fi­gyelembe véve a beavatkozás egészségkárosító hatását, az alacsony születésszámot, ill. a pápai iránymutatásokat, mindenképpen szigorítani szükséges. Mások úgy vélik, e kérdés eldöntésében a nő­nek maximális szabadságfo­kot kell biztosítani, hiszen a nem kívánt terhesség kény­szerű megtartása társadalmi és szociális problémák soka­ságát vonja maga után. 1991. decemberében az Alkotmánybíróság foglalko­zott a terhességmegszakítá­sok problémájával. Megálla­pítása szerint e kérdéskört csak törvény rendezheti, így szabályozása az. Országgyűlés hatáskörébe tartozik; a parla­mentnek kell tehát érdemben dönteni a jelenlegi rendelke­zések megtartásáról vagy mó­dosításáról. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1969 és 1973 kö­zött közel azonos szinten állt a terhességmegszakítások száma, ezt követően az orszá­gossal megegyező tendencia — a ’80-as évtized elejéig egyenletes mérséklődés, majd egyenletes növekedés — fi­gyelhető meg. 1990-ben a művi vetélések száma Ma­gyarországon 90,4 ezer volt, Szabolcsban 4200; ez még a felét sem tette ki az 1969. évi csúcsnak, de 10 ezerrel, ill. ezerrel több, mint 1980-ban volt. A hosszabb időszakot át­fogó részletes népesedéssta­tisztikai adatok azt mutatják, hogy a művi abortuszok tiltá­sa vagy korlátozása demográ­fiai értelemben hatástalan volt; a születések számának alakulásában a közvetett té­nyezők szerepe nagyobb. A szociológusok értelmezése szerint pl. a javulásban alap­vető szerepe volt annak, hogy az emberek az „új gazdasági mechanizmus”-tól gazdasági fellendülésre, az életszínvo­nal javulására számítottak. Ugyanebbe az irányba hatott 1973-tól a gyes-rendszer in­tézményének bevezetése, va­lamint a ’70-es évek második felében a különféle fogam­zásgátlók egyre szélesebb körű terjedése is. A terhesség­megszakítások számának új­bóli növekedésében vélhe­tően a romló gazdasági és po­litikai helyzet tükröződik vissza; a ’80-as években fo­lyamatosan és fokozatosan, egyre több társadalmi rétegre kiterjedve csökkent az élet- színvonal. Indok: szociális és családi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az abortuszok szá­ma korábban is az élveszüle- téseké alatt maradt. A terhes­ségmegszakítások—élveszü- letések aránya a ’70-es évek­ben látványosan csökkent, a ’80-as években emelkedett ugyan, de továbbra is lénye­gesen kedvezőbb (alig hatti­zede), mint 20 évvel ezelőtt. E mutató — főként az átlag­nál magasabb élveszületési arány miatt — nemcsak az országos átlaggal, hanem va­lamennyi megyével összevet­ve is Szabolcs-Szatmár-Be- regben a legalacsonyabb: 1990-ben 100 élveszületésre megyénkben 50, országosan 72 terhességmegszakítás ju­tott. A spontán vetélésektől eltekintve országosan 10 ter­hességből 4, Szabolcs-Szat­már-Bereg megyében 3 vég­ződött megszakítással. A művi vetélések többségét csa­ládi és szociális indokokra tekintettel engedélyezik. Ilyen alapon kerülUsor 1990- ben az abortuszók 70K%Lára. A leggyakoribb csálá&i'lík szo­ciális indok országosán1'a há­zasság hiánya, SzáBblckban pedig az, hogy csak két gyer­meket vállalnak — a nők több mint hattizede ezen két indok valamelyike alapján kérte terhessége megszakítá­sát. A terhesség meg nem tar­tásában alapvetően tükröző­dik tehát a családok többségé­nek véleménye: szociológiai felmérések szerint inkább kettő, mint három, s inkább egy, mint négy gyermeket tartanak ideálisnak egy-egy családban. Sokan tanácstalanok A terhességmegszakítások négytizedét az ideális szülő­koron innen vagy túl lévő (19 évesnél fiatalabb vagy 35 évesnél idősebb) nőkön hajt­ják végre. Ez az arány mint­egy 10 százalékponttal maga­sabb, mint 20 évvel ezelőtt volt. Idősebb korban a szülés kockázata közismert. Elgon­dolkodtató viszont, hogy az elvileg kellő ismeretekkel rendelkező nők közül mégis milyen sokan tanácstalanok a megfelelő védekezés megvá­lasztásában. A fiatalok problémája még szembetűnőbb, hiszen ecsetük­ben a későbbi, immáron kí­•ivl Jn-'-iü. vánt terhességet is veszélyez­teti a beavatkozás. Szocioló­giai felvételek szerint ugyan­akkor ez nem rétegprobléma: a fiatalon abortuszra vállalko­zó lányok szüleinek iskolai végzettsége, foglalkozása megfelel a társadalmi átlag­nak, amiből arra lehet követ­keztetni, hogy Magyarorszá­gon a gondok fő forrása a nem kellő felvilágosításban keresendő. Valószínűleg nem véletlen, hogy a fejlettebb gazdaságú (és kultúrájú) or­szágokban iskolai keretek kö­zött foglalkoznak e témával. Nyugaton feleannyi Magyarországon az alapve­tő ismeretek, a védekezési gyakorlat hiányát, eredmé­nyességének alacsony színvo­nalát tükrözi a művi vetélések gyakori ismétlődése is: a ter­hességüket megszakító nők négytizede a jelenlegit meg­előzően már legalább egy, ötödé pedig kettő vagy annál több ilyen jellegű műtéten esett át. int látható, a M művi abortu­szok száma or­szágosan is, Szabolcs-Szat­már-Bereg me­gyében is emelkedő tenden­ciájú. Nemzetközi összeha­sonlításban elmondható, hogy Kelet-Európábán a magyar- országihoz hasonló, Nyugat- Európában 100 szülőképes korú nőre csupán feleannyi terhességmegszakítás jut, mint nálunk. Nemzetközi ta­pasztalatok szerint e kérdés­körben nem a törvény szigora a domináns tényező, sokkal nagyobb hatással van az adott országra jellemző hagyo­mányrendszer, kulturális színvonal, az egyház befolyá­sa, valamint a fogamzásgátlá­si ismeretek, az eszközök vá­lasztéka, hozzáférhetősége és elterjedtsége. Némely szakér­tő úgy véli: abban, hogy ha­zánkban a nyugat-európai át­lagnál lényegesen többen kényszerülnek e drasztikus megoldásra, alapvetően a fel­világosítómunka hiányossá­gai, illetve a gazdasági és tár­sadalmi bizonytalanságok tükröződnek vissza. a történelem Ariadné királylány segítségé­vel a gonosz Minotauruszt, s szabadította meg a városát a szörnyű véradótól. A romjaiban is impozáns palota a legújabb elmélet sze­rint annak az utolsó földtörté­neti katasztrófának esett áldo­zatul, amelynek során — az i. e. XV. század derekán — a Krétától néhány kilométerre fekvő Santorini szigetnek jó része felrobbant és elsüllyedt a tengerben. A robbanást több ezer kilométer távolságban is hallani lehetett, a szökőhullá­mok, a földrengéssorozatok óriási pusztítást okoztak a környéken. Nemcsak Knosz- szosz hatalmának a végét je­lentette ez, hanem Kréta poli­tikai szerepének a megrendü­lését is. Félelmetes volt a kor emberére a katasztrófának és kísérőjelenségeinek a látvá­nya. Sokan ebben vélik meg­lelni az Atlantisz pusztulásá­ról szóló mítosz magyarázatát is. Mindnyájan megrendültén bámuljuk azt a szigetecskét, amely az utolsó vulkáni mű­ködés eredménye: 1956-ban született. Sötétfekete gomoly- gás, talán holdbéli táj. Figyel­jük a tengert, vajon nem bugyborékol-e a víz? Mert ak­kor magunkkal vihetnénk örökre a mögöttünk maradó civilizáció emlékét. Fira váro­sa sokat szenvedett az 1956. évi földrengéstől, de házait, templomait és kápolnáit azóta jórészt helyreállították. A jel­legzetes égéi városka lapos tetejű, fehérre meszelt há­zacskái a hegy gerincén vi­dám szertelenségben tolonga­nak egymás hegyén-hátán. A hatalmas utasszállító ha­jóról — amely egy órával ezelőtt odaföntről akkorának látszott csak, mint egy gyu- fásdoboz — még vetünk né­hány pillantást a meredek sziklafalra, kattognak a fény­képezőgépek. A turista szor­gos méhecske módjára gyűj­tögeti az emlékeket, hogy majd otthon elmesélhesse, megmutathassa: nézzétek, itt voltam! Hát, igen! Kréta. Az emberi kultúra egyik bölcsője, merül fel a tudatban a közhely. A főváros, Irakleion régészeti múzeumában alig lehet meg­mozdulni. Az egyik csoport­ban német szót, a másikban angolt, a harmadikban fran­ciát hallani. Együtt vannak itt a különböző korokból szár­mazó tárgyi emlékek, a knosszoszi palota freskói, szobrok, edények, ékszerek. A három híres palota (Knosz- szosz, Phaisztosz, Mallia) gazdag leletanyagot szolgál­tatott. A híres kígyós istennők előtt sok-sok látogató megáll, hiszen tökéletes épségük ka­cér bájt közvetít, megmutatja a korabeli divatot, amely nem volt mentes a rafinériától sem. A krétai ember mindent tudott a világról, amit érde­mes volt. De nemcsak a ter­mészetről, hanem az emberről is. A romok között az az érzé­sünk, hogy az idővel is képes volt dacolni. A szelleme, a gondolatai, a mindennapjai itt vannak ma is. És a huszadik század vége felé ballagó, rohanó ember? Egész Görögország, benne Krétával, jórészt az idegen- forgalomból él. A turisták sok-sok százezer embernek adnak munkát. A görögök eladják a múltat, vagy dur­vábban fogalmazva: felélik a múltjukat. Miközben a ten­gerbe bukó nap látványában gyönyörködünk, arra is gon­dolunk, hogy hova lett a görö­gök civilizáció- és kultúrate­remtő képessége, hajlandósá­j'jnaJ9 ga? Őrzik a romokat, árusítják a Sprite-ot, a Coca-Colát, a suvlakit és a gyrost, a vázák másolatait, mindenféle csec­sebecsét és giccset. A turista fogyaszt, eszik-iszik, vásárol, enged a csábításnak, az erő­szakos vagy szíves invitálás­nak, és azt mondja: sohasem ettem még ilyen finomat! „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi cso­dálatosabb!” — kísér hatezer kilométeren át Szophoklész. De hát mit ad a mai ember a világnak, amelyet -t- legalább a romjaiban — csodálni lehet­ne? Hiányzik a nagy egészre figyelés. Az ember elvész a részletekben, miközben a sor­sáról elmélkedik, s azt akarja megjavítani, lényegi önmagá­ról feledkezik meg. Amíg tart a romokból addig nincsen baj, amíg a tenger bársonyosan simogat, s nem mutatja felénk haragosabb arcát, addig nincs baj. Jó érezni azt a borzongást, ami elfogja az embert: meg­érintheti azokat a köveket, amelyeket sok-sok ezer kivá­ló ember is megérinthetett. Elvarázsol a történelem, ame­lyet átélni lehet, de visszafor­dítani nem. S a borzongás? Hol voltunk mi, magyarok, amikor a knosszoszi palotát megremegtette a katasztrófa? Az ázsiai sztyeppéken lova­goltunk, vagy felnyársaltuk a szomszéd törzs támadó harco­sait. Ha nem éppen nem mi hörögtünk a lemenő napba. őst pedig mi lépkedünk a romokon Kré­tán, Delfiben, Epidaurosz- ban és má­sutt! Most rajtunk a sor olyat létrehozni, amely a lábhoz omlásban is fel képes mutatni nagyszerű arcunkat, akár évezredek múlva is. Vagy minél magasabbra emelkedik egy civilizáció, annál nehezebb a kései korok­nak rátalálni? Ma már az sem biztos, hogy a jövőnek ember­arca lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents