Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-05 / 210. szám
1992. szeptemBer 5. SI 9(efe t-jKfagyarország hétvégi meCCékíete 7 Fordulópont Baraksó Erzsébet B izonnyal az elmúlt napok. egyik legjelesebb megyei eseménye a nyíregyházi evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium tanévnyitója volt, mely egyben az 1992/93-as tanév országos megnyitójának is számított. Az ősi falak között azt érzékelhettük, hogy 44 évi szünet után olyan történelmi esemény résztvevői vagyunk, mely a magyar oktatásügyben fordulópontot jelent. Amint arra Szebik Imre püspök úr is utalt itt elhangzott beszédében, sok más településsel ellentétben ennek a városnak a vezetői megértették az idő hívó szavát, hogy nem elszegé- nyítése az oktatásnak, ha iskolákat visszaadnak az egyházak kezébe, hanem azáltal gazdagodhat a hely azokkal az értékekkel, melyeket az egyház képvisel. Az ünnepség egyik szónoka arra hívta fel a figyelmet, hogy megoszlik a társadalom az egyházi iskolák újraindítása ügyében, csak azt nem értik ezeknek az iskoláknak a vezetői és működtetői, mitől féltik ezeket az iskolákat, az iskolák növendékeit. Talán a szeretettől, ami a kereszténység fő parancsa, amire az egyház tanításai felépülhetnek? Mennyire indokolt ez a féltés, ha az arányokat nézzük? Az egyházi iskolák aránya jelenleg az összesből mindössze két százalék. Megoszlanak a vélemények, vannak, akik túl- hangsúlyozottnak vélik a vallásosság mostani megjelenését, mintha hirtelen divattá válna a hitélet felmutatása. Mások szerint épp idejében érkeztünk el egy fordulathoz, még van remény, hogy a nehéz kérdések kezelése ügyében — bűnözés, narkó, öngyilkosság — egyházi segítséget is kaphassanak a rászoruló fiatalok. Sokan emlékeznek, micsoda tudás és tapasztalás halmozódott fel az egyházi iskolák tantestületeiben, majd hogyan távolították el az államosításkor a tanári gárdát, s hány iskolában kerültek a helyükbe képesítés nélküli „nevelők”. Voltak, akik számára furcsának tűnt, hogy iskolai évet templomban nyitottak meg. Maga az iskolaigazgató is hivatkozott a szülőkhöz intézett szavaiban arra, hogy tanévnyitóra szokatlan a hely, ahol megjelentek. Változik a világ, változik az élet, részben ez is másképpen lesz. És ahogy az egyik öregdiák megfogalmazta az iskolát köszöntő felszólalásában, annak örülhettünk igazán; eljött az idő, amikor megadatik a választás lehetősége, hogy a gyermekek taníttatásáról, életük alakulásáról maguk a gyermekek és a családok dönthessenek. Ha élet zengi be T erjedelmi okokból a napi gyorshírben csupán címszavakban számolhattunk be az országos tanévnyitó eseményeiről. Andrásfaly Bertalan művelődési és közoktatási miniszter tanévnyitó beszédének néhány, a krónikás által mérlegelendőnek minősíthető gondolatára itt térünk vissza. Többféle félelem jelei is megfigyelhetők ma az iskolákban, tapasztalható egyfajta félelem a pedagógus- körökben is. Aki most fél, az joggal fél — hangzott el —, mert vagy felkészületlen, vagy nem lelkiismeretes. Annak a tanárnak, aki a szakmájában felkészült, tudását folyamatosan karban tartja, munkájával és diákjaival igényes és lelkiismeretes, nem kell félnie. (Az illetékesek úgy nyilatkoznak: nem jogos az a félelem, hogy az egyház tisztogatást óhajtana elvégezni a másként gondolkodó tanárok körében, mivel a tanári munkában csakis a szakmaiság érvényesülhet.) Egyetérthetünk azzal a gondolattal, hogy érdemes a tanév kezdetén tisztázni, milyen elhatározással vág neki tanár és diák egyaránt. Nem elégedhetünk meg egy legyintéssel; majdcsak eltelik valahogy ez is, hanem önismerettel vizsgálat alá kellene vonnunk, meddig terjednek képességeink és mik a gyengéink. Az oktatásban annak a szemléletnek kellene érvényesülnie, hogy minden ember (diák) különleges és pótolhatatlan, egyszeri és megismételhetetlen. Azt kellene felismerni, melyek azok az egyéni jegyek, amelyek alapján a sajátos képességek fejleszthetők, és azon kellene munkálkodni, hogy az a fejlesztés eredményes legyen. Amint azt a miniszter bejelentette, a közoktatás átalakításánál nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy több idő jusson a test edzésére, a játékos foglalkozásokra, természetjárásra, a népművészeti ismeretterjesztésre és hagyományápolásra, s általában olyan tevékenységekre, melyek a gyakorlatiasabb életre készítenek fel. Olyan célokat kellene a tanároknak kitalálniuk, amelyeket a diákok értelmesnek tartanak, tehát lelkesednek értük« Arra kellene az oktató- ési-uevelő- munka során koncérttrálni, hogy a kitartó és szörgal- mas munka gyümölcseit hamar lehessen érzékelni. A vállalkozói szemléletnek kellene az iskolában is jobban megjelennie, és az elkövetkező időszakban. az lehet a pedagógusok egyik szép feladata, hogy egymást biztassák erre a vállalkozásra. Hogy miként alakul egy iskola élete, nem csak a tanártól és a pedagógiai módszerektől függ. A diáknak teljesítenie kell tanulmányi kötelezettségét, és nem mellőzhető a szülői együttműködés, valamint a jó szándékú társadalom figyelme. A költővel szólva: „Ha élet zengi be az iskolát, Az élet is derűs iskola lesz...” Kamatprés a feldolgozóüzemeken Nyíregyháza (KM) — A betétesek pénze jelentősen egyik kereskedelmi banknál sem csökkent, ami váratlan helyzet elé állította a bankárokat: egyre nehezebben tudnak hitelt kihelyezni, mert a cégek dominószerüen mennek csődbe, és már nem vállalják a 30 százalékon felüli hitelkamatokat. Ahhoz pedig, hogy a betétesek megkapják kamattal növelt betéteiket és a bank se járjon rosszul hitelezni kell. De kinek? Erre kerestük a választ Szil- vási Istvánnéval, az IBUSZ Bank nyíregyházi fiókjának helyettes vezetőjével és György Szabóval, a Vajafmkt Kft. tulajdonosával. Szerkesztőségünket Máthé Csaba képviselte. GY. SZ.: — A tavalyi évet nyögjük most a magas hitelkamatok miatt. Nekünk hiába van szükségünk egy hosszú lejáratú, kedvező kamatozású hitelre, ilyet nem adnak, pedig az összeg több száz milliós. A megyében pedig az a gond, hogy bármelyik bankhoz fordulhatok hitelkérelemért, mindent Budapesten döntenek el. A nyíregyházi bankoknak egy bizonyos összegen felül, ami kb. 40—-50 millió forint, a pesti központ engedélyét kell kérni, 100 millióig pedig egyes bankoknál a területi központ jóváhagyása szükséges. Ráadásul Nyíregyházán egyik bank sem bonyolít külkereskedelmi ügyleteket, a külföldi átutalás egy hét vagy 10 nap múlva ér ide. Ennek ellenére az az igazság, egy 1,5 milliárdos céget, mint a Vaja- frukt, bármelyik magyar bank könnyedén tudna hitelezni, viszont garanciaként csak áruellenértéket tudok adni. Lekötött szerződések áruengedményezésének elég kellene lenni, hiszen minderről szerződést kötöttem a partnereimmel. Mégsem fogadja el egyik bank sem, minimális kockázatot sem vállalnak. SZ. I.: — Magyarországon a bankok forrásbőséggel küzdenek és kihelyezési nehézségeik vannak. A gazdálkodó szervezetek azokat a garanciákat nem tudják teljesíteni, amelyet a bankok kívánnak. 150—170—200 százalékos garanciát nehezen produkálnak a cégek, hiszen vagyonuk nagy részét már amúgy is elzálogosították. Egy garanciavállaló alap belépése lenne az egyik lehetséges megoldás. Megfelelő termelői háttérrel, biztos piaccal és szállítási szerződéssel, a vevő oldaláról fizetési garanciával a háta mögött ugyan beindulhatna a vállalkozó, ha tudná finanszírozni a termelését. Forgóeszközhiteire lenne szüksége, viszont nincs rá fedezete. Ehhez lenne szükség a garanciavállaló alapra. Olyan termelő beruházásokat segítené, amely akár egy régió helyzetét is befolyásolná, jelentős munkaerőt foglalkoztatna. Már nagyon régóta ígérik ennek az alapnak a létrehozását, mindeddig hiába. GY. SZ.: — A szabolcsi régióban a munkanélküliséget mi jelentősen csökkentettük azzal, hogy tavaly kétezer termelővel kötöttünk szerződést és ők valamennyien megkapták az almapénzüket. Azzal, hogy évente 100 ezer tonna almát veszünk át, nagyon sok családnak biztos megélhetést nyújtunk, de csak akkor, ha mi is normális keretek között tudunk dolgozni. Magyarországon ehhez nincsenek meg a feltételek. Nemcsak az induláshoz, hanem a folyamatos termeléshez is kell hitelt felvennünk. SZ. I.: — Jelenleg hosszú lejáratú, mondjuk tízéves hitelt az IBUSZ Bank sem nyújt, hiszen mi is többnyire a betétesek pénzét kockáztatjuk. Hozzáteszem, ha a megfelelő garanciát letenné az adott cég, akkor korlátlan hitelt kaphatna. Manapság már nem minden épületet, ingatlant fogad el a bank, hiszen hiába lehet mondjuk százmillióra felértékelni, ha olyan helyen épült, ahol egyszerűen lehetetlen, vagy csak a felértékelt ár bizonyos százalékáért lehet eladni. Emiatt kiegészítőként értékpapírok és más befektetések szükségesek. A három pénzintézet elleni eljárás miatt az év második felében még óvatosabbak a kereskedelmi bankok és nagyon nehezen adnak hitelt. K. M.: — Kiknek fogja kihelyezni a forrását a bank, ha ennyire megszigorították a hitelkérelmek elbírálását? SZ. I.: — Hitelkérelmet rengeteget adnak be, csak azon cégek között is rangsorolnak a bankok, akik korábban átmentek volna a szűrőkön. Ezek az aprólékos vizsgálatok pedig elhúzzák a hitelkihelyezés idejét. Lényegesen hosszabb procedúra, helyszíni elemzés és egyebek szükségesek. A fokozott óvatosság ezt jelenti és nem azt, hogy senki nem fog hitelhez jutni. GY. SZ.: — A 10—15 nap pluszvárakozás alatt a termelőknek, a szállítóknak, a beszerzésnél a cash-t, a készpénzt kell letenni, ők nem várnak. Már nem is próbálkozom hitelkérelem beadásával, semmi értelme. — Nemcsak Nyíregyházára értem, hanem a pesti központokra is. Tavaly a termelők nagy részét azonnal készpénzzel kifizettük, idén lehet, hogy arra kényszerülünk, hogy kiírjuk: az áru leszállítása után 2—3 hét múlva fizetünk. Ennyi idő alatt az almasűrítmény értéke beérkezik a számlánkra, és tudunk fizetni. K. M.: — Az IBUSZ Bank budapesti központja hogy tudja megítélni egy vajai étig hitelkérelmét? g320J'J A nyíregyházi fiŐK'-Bekéri az összes okmányBjátt, 'ípegvizsgáljuk, mennyire hitelképes a cég, és a javaslatunkat felküldjük Budapestre: Az áruellenérték, mint garancia, nekünk is kevés, ehhez már garanciaforrásra is szükségünk van. Jelzálognál az is gond, ha egy épületet 100—120 millióra értékeltek, és arra egy bank már 50 milliós jelzálogot tett rá, akkor a következő hitelnél egy másik banknak csak a második hely jut, és ezt a kockázatot már egyik bank sem vállalja. A cég esetleges csődjénél, ha értékesíteni kell az épületet, lehet, hogy csak 50 millió folyik be, akkor a második helyen lévő bank jelzáloga semmit nem ér. GY. SZ.: — Az igaz, hogy a bankok pénztúltengésben szenvednek, de ez valakiknek a rovására történt. Ezek között említhetjük az összes szabolcsi feldolgozó vállalatot, a húsipart, a konzervipart. Nehéz százmilliókat fizettek ki hitelkamatra velünk együtt. Ebből van a bankoknak most pénzük. Ilyen hitelkamatok mellett kár belekezdeni a termelésbe, ezért külföldi hiteleket kell kényszerből felvennünk, ehhez a Magyar Nemzeti Bank engedélye szükséges. Németországban jelenleg 14 százalék a hitelkamat, lényegesen alacsonyabb, mint a hazai. Ez az egyetlen járható út, ha a kft. hitelezési gondjait meg akarom oldani. Maximum 11 százalék bankkamatot bír el egy termék, akkor én hova tervezzek 32—36 százalékos kamatot? Ha ebből a 11 százalékból ki tudnám fizetni a bankkamatot, akkor lenne Magyarországon egészséges gazdaság. Kinek jó az, hogy a betéti kamat rettentően magas, egyre növekszik a munkanélküliség, a cégek sorra mennek tönkre, és folyamatosan vesztik el állásukat a szabolcsiak? Benke László: Madárijesztő Ki ez a fáradt nem lehet ember mit őrzök én itt mi lesz belőle mi lesz belőled mi lesz belőlünk Foszló gerinccel láncolt helyünkön sikkadunk lassan tűnünk a tájban elmos a zápor fölrt a vadkan KRUPICZER ANTAL: Fúzió
